Azt hiszem értelek. Szóval az ember "mint polgár" csak akkor lehet teljes, ha van saját tulajdona is, ami fölött rendelkezhet, aminek felelőse, ha tetszik gazdája.
Az biztos, hogy a tulajdon "mint olyan" több százezer éve kíséri az Ember fejlődését ("ez az én bunkóm" és hasonlók), ezért nehezen lehetne cáfolni, hogy a tulajdonosi szemlélet erősen beépült szemléletünkbe, továbbá a társadalmi szelekció révén génjeinkbe is.
Valószínűleg az is igaz, hogy nevelkedésünk során éppennyire fontos fokozatosan egyre komolyabb tulajdonokhoz jutnunk - érettségünk fügvényében.
A magántulajdonnal kapcsolatban csak az nem tetszik, ami az arisztokráciával kapcsolatban sem. Ha valaki kiváló cselekedetei révén nemesi címet kap, azt jó dolognak tartom. Még azt is elfogadom, hogy gyermekei (és esetleg unokái) is örökölhessék a címet, mert elég nagy az esélye, hogy örökölnek valamit felmenőjük kiválóságából. De a vég nélkül öröklődő nemesi cím csak az előbb-utóbb degenerálódott díszpintyeknek jó.
A vagyonnal is ez a helyzet. Nem jó, ha a vagyon jellemző forrása az öröklés, a személyes rátermettség helyett.
Kedves DcsabaS!
Valóban, nem rossz. Bár inkább szociálist mondanék coclista helyett. De maradhatunk a Te definíciódnál is, (egy szótagon ne vesszünk össze), no persze olyan szocialista embertípus, aki magyarnak nevezi magát. Ez különbözteti meg őket a MASZOP-osoktól, meg a SZADESZ-esektől.
Egy ember aki megirta a Doglott Aknakat
es a Ki lesz a Balanyat, aki olyanokkal
jatszott lehuzost mint Zelk Zoltan,
aki tetszoleges koru noket tudott
megdobbento dolgokra meg zebrareszegen
is verbalice rabirni, szoval egy ilyen
ember kepes volt ezt a tapirnyelven
elkovetett stilaris otvart leirni.
Az, hogy a vilag dicsosege elmulik
az OK, dehogy a tehetseg is, az szomoru.
Latod te nagyon buta madar, ez maradt
neked. Azert en idonkent meg elovehetem
a regi Csurkat ,ha meg nem lopta el
az osszes a hajdanvolt tehetsegere
emlekezteto peldanyt a kozkonyvtarakbol.
A Deficit borondjeben ugyanis nem volt
davajgitar.
A polgár az a tiszteletre méltó ember, amely a valóságban egy eszményített alak, a saját lábán áll, saját gazdasága, saját vagyona van, ami fölött rendelkezik, alkotó állampolgár, aki a közért hajlandó tenni, művelt, együttműködésre hajlamos.
Vannak, akik ilyenek, de nem polgárnak nevezik magukat hanem magyarnak. Ezek a mi táborunkhoz tartoznak. (Csurka István)
Közreadta: -madár-,
szende és tlaci!
Alapjában Veletek értek egyet, bár szerintem a polgár nem "olyan, mint az elvtárs", hanem a polgár az elvtárs maga: a hülye, suttyó, FA(sz), tökbarom.
Amikor e jelzők megszűnnek, ellenkezőjére fordulnak, az elvtárs polgárrá fog változni. Sokat kell még addig aludnunk (pláne, ha ébren sem teszünk érte semmit).
Akkor még jó, mert én mindig inkább a pokolba akartam jutni. Meleg van, érdekes tagok vesznek körül, az ut másik végén meg ugyis egész álló nap ájtatoskodni kell.
Komolyra orditva a szót, szerintem elég szar mennyországnak nézünk elébe.
Ahogy érzem, valami olyasmi, akinek van lakása, kocsija, munkahelye. Esetleg bankszámlája és telefonja. De pl. a Sitykót, aki hóttrészegen szokott estefelé átdülöngélni a falun, nem hinném, hogy besorolják...
