Keveredés van jóbarátok! Talán a topic indításakor meg kellett volna adni a témát pontosan, mert a családi és személyes ünnepeknek annyi öze van egymáshoz, mint Wágner Úrnak a vízfogyasztáshoz.
Űnnep az amit én annak tartok és nem
az amit mások az éppen aktuális divat
vagy politikai szempontok szerint rám
akarnak eröltetni és egyszer ,ha megengedem
mindneki befoltozhatja a kilukadt nadrágomat
az éppen aktuális zászlójával.
soltika + Finci kutya
Nekem március 15. a magyar ünnep, az egyetlen, amelyiken felhôtlenül szépeket tudok gondolni. Amelynek mindene olyan, hogy ünneplésre serkent, még ha az nálam nem is köldökig érô kokárdában nyilvánul meg.
texanger,
teljesen igazad van! Jön be a sok amerikai szemét, és ez a tendencia az ünnepeket sem kerüli el. A magyar szokásokat, ünnepeket meg már el is felejtik.
zsoltu: nem a barátnőm, nem is volt soha, "csak" a szerelmem.
Azért mondtam, mert gonosz dolgokat mondott.
A te karácsonyod viszont irígylésre méltó volt!
(Elnézést, ha az "irígység" szóban negatív zöngék vannak.)
Maminti, gondolj csak bele a húsvéti szimbolikába! Tojás... locsolás... Az egyetlen dolog, ami igazán jó a Húsvétban - persze nem azzal az "ide a pénzt, nesze kölni" mentalitással, hanem úgy igazából. Amikor ahhoz megy az ember locsolni, akit tönyleg...
Október 23-a. Ez a legfontosabb és legszebb ünnep nekem. Akkor 11 éves voltam, és olyan megdöbbentő hatással volt rám mindaz, amit láttam és átéltem, hogy számomra az ország, ahol élek, az emberek, akik között élek, ennek a napnak a tükrében látszanak. Még ma is, amikor az emberek többsége már alig érez valamit ezzel a nappal kapcsolatban. Nem volt egyetlen forradalmár sem a családban, nem fogtunk fegyvert, engem 25-én délelött mégis majdnem agyonlőttek -két bátyámmal együtt- az ÁVÓ-sok. Szüleink tejért küldtek sorba állni, mi kíváncsian kimentünk a Kossuth térre. A felnőttek testükkel védtek bennünket, és tuszkoltak be végülis egy kapu alá, amikor megindult a tébolyodott géppuska sortűz, de láttam, a néhány perccel korábban vidáman, zászlókat lengető békés embereket véres cafatokká szakadni, és később, a nyitott teherautókon elszállított holttestek kazlait, az események nyomán a gyász megdöbbentő méltóságát, az elszánttá változó arcokat, majd a már-már kivívott szabadság örömét. Azután a mindent elsöprő gőzhengert, az iskolai csatározásokat, a hősködéseket, a májusi árulást. Azóta a szörnyű, '57-es május elseje óta gyűlölöm a munkásosztály nemzetközi ünnepét, és fogadom természetes közönnyel (a rendszerváltás óta is) a szabadság ellen voksolók létezését.
Persze az én életemben is nagyszerű ünnep a Karácsony, a Húsvét (ezutóbbi azért is, mert minden kőrmenet egy kis tüntetés is volt), és természetesen a családi ünnepek, születésnap.
Mégis október 23-a vált olyan meghatározó élménnyé életemben, amely minden mást felülmúl.
A karácsony szerintem a legtöbb családban mára a szeretet ajándékozási rituáléjává silányult.(Nem mindenhol) Már rég nem érzik át a lényeget. Akkor meg igencsak ellenszenvessé válik az egész "ünnep". Ugyanez a helyzet a húsvéttal is. Csak azt nem tudom, hogy minek erôszakolják magukra azok, akiknek csak nyüg az egész.
Szóval szerintem maratt a születésnap, és az anyák napja.(ezek a legôszintébbek)
(a névnapot aztat nem értem. Nem tudom mért kell a nevet megünnepelni. Ez egy tök elvont dolog, hogy különbözô napokhoz neveket rendelnek. A születésnap az teljesen más)
Fontos ünnepeim? Kis családom születés- és névnapjai, (meg a sajátom is), plusz Anyák Napja, plusz Karácsony. A Húsvéttal sosem voltam jóban (egyszerűen nem értettem, hogy miért kell nekem csoki- vagy akármilyen tojást adnom mindenféle orrfacsaró pacsuli locsolás miatt). A többivel nincs túl sok bajom, főleg mert iskola ill. munkaszüneti napok is egyben... :)
Szenteste napján azt mondtam a szerelmemnek, hogy "egész egyszerűen gonosz vagy", és lecsaptam a telefont. Ezzel el lett b@ßva a karácsony, a születésnapom, a szilveszter, ahogy kell, rendesen. Akinek összejön az (egyébként is szerető) család, kandalló, áhitat, annak biztosan szép. Aki csak vágyik rá, annak biztosan annál rosszabb. Nem véletlen, hogy ilyenkor van a legtöbb megöngyiloklászás. Az iskolás "kötelező" ünnepektől viszont már akkor herótom volt.
Születésnap - kicsit másként.
Én nem (csak) azt ünnepelném, aki született, hanem az édesanyját is akinek a hasából kijött.
Úgy gondolom, ha nékem egyszer gyermekem lesz, akkor a születése napján bizony odamegyünk az édesanyjához, és megköszönjük ezt Neki.
Nekem évek óta a 365 napból a Karácsony a legszomorúbb - volt is még gimiben egy karácsonyellenes csoportunk. Ez az "egy napra mindenki szeresse a másikat" csak egy ürügy a többi nap bunkóságára, az ajándék meg jellemzôen zsarolás vagy vetélkedés tárgya. De talán az egész csak azért van, mert nincsen szép nagy, teljes családom. Van ezzel más is hasonlóan?