a majmok között (több faj) megfigyelték a hím-hím verziót: a fiatalabb hím felajánlja a fenekét a domináns hímnek, így fejezvén ki alárendeltségét.
Egyébként meg jót szórakoztam a mondaton, hogy
- a ffi homoszexualitást undorítónak tartom
- a nőit meg nem ismerem
ergo: ? :-)
Szerintem azért fontos, hogy párkapcsolataink ne legyenek túl kuszák, mert egyszer elérkezik a nemzés ideje, és valakinek fel kell nevelnie a gyereket. Ezt pedig az alkalmi partner, vagy a másik 5-10-100 stb. nem fogja megtenni, mert ő csak b... ni akart. A gyerekneveléshez és általában az élethez fegyelem és józanság kell, két ember összefogása. Sajnos, a világ nem épp erre tart... Inkább szórakozni, bulizni, b...ni... Következmények??? Felelősség??? Ragaszkodás??? Szerelem??? Hűség??? Ugyan már...
Más:
A társadalmi normák is különösek: amíg nincs társad, csinálj amit akarsz (vagy még akkor is), de ha megházasodsz, légy hűséges... Na de hogy legyen "szűz" a "céda"??? Nem abszurd ez kissé???
Az ember sokféle irányultságot megismer az évek során,de mindig ott fog kikötni,amit a saját meggyőződése diktál.Próbálkozik evvel-avval,ezzel-azzal,de magában mindig megfogalmazódik az,hogy mi tetszik az egész szexualitásból igazán neki.Meghatározható egy közelkép az ideálról és a szex tartalmáról és ha ez összejön akkor már csak a szituáció szabhat határt az élménynek.Sajnos az ember sokmindent elképzel,de ember tervez Isten végez...
gersu, hogy fair legyen ez a topik elokotros jatekod, szoljal is hozza valami okosat. ;-) Pl. ez a topik kurvara nagyon hu de jo! Olvasgassal csak bele!
Legtöbbször igen. Ha nem együtt vagyunk, általában arról is tudok. És ha jó volt a páromnak, akkor én is örülök.
Ebben nem látok ellentmondást. Főleg azért nem mivel akkor sem vagyok mindig a párommal mikor fagyit eszik, találkozik a régi barátaival, beszélget a mamájával. Ettől még örülök. Vagy Te mindig mindent együtt csinálsz a pároddal?
Volt egy kis ellentmondás abban amit írtál. Azt írtad, hogy "...megosztja velem minden örömét...".
Ha massal bujik agyba, akkor is ott vagy?
Dudusch
Szerintem sem egyenlő a hűség a vaksággal, de azért egy bizonyos határt szerintem meg kell tartani. Lehet, hogy én vagyok régimódi, es szűkebbek a határaim, de az is lehet, hogy a viág fajult el.
De igen. Ez egy egyoldalú dolog. De én nem tartom ezt egy olyan kérdésnek amit "csere" alapon kell eldönteni. "Ha te nem engeded hogy mással legyek, akkor én sem engedem neked". Én ezt úgy érzem, hogy ha én úgy gondolom, hogy a páromnak (és nekem is!) öröm, ha mással van, akkor abban az esetben is megengedem, hogy mással legyen, ha Ő ezt nekem megtiltja. Szerintem egy kapcsoltban nem azt kell elsősorban nézni, hogy mit kapunk, hanem, hogy mit adunk.
Lehet, hogy igazad van és ez nagyon ritka dolog, de szerintem működhet. No persze az is kell hozzá, hogy senki ne várja el ugyanezt a nyílt hozzáállást a párjától "cserébe". Ha tehát a párom úgy gondolkozik, hogy neki fontos a hűség, akkor hűséges is maradok, mert Neki fontos, hogy csak vele legyek az ágyban. De ettől még nem tiltom meg neki, hogy mással legyen. Engem nem "csal meg" ha mással is lefekszik, mert úgyis tudom, hogy én vagyok élete igazi párja. És csak örülök, ha neki jó volt valaki mással. Attól még nagyon jól tudom, hogy engem fog szeretni.
Spali,
Azt hiszem a fentiek neked is választ adnak. Nekem a "hűség" fogalma nem azt jelenti hogy a párom nem fekszik le mással. Azt jelenti, hogy az életét velem fogja leélni, megosztva minden örömét és bánatát velem, felenevel velem együtt 3-4 gyereket és mindig velem van ha szükségem van rá. De ezt egyáltalán nem befolyásolja az, ha mással is szeretkezik.
És ha tényleg szereted a párodat és neki az a vágya, hogy néha mással is legyen az ágyban, akkor miért kell ezt tőle megtagadni? (Persze ha nem vágyik erre, akkor nem kell erőltetni. De ilyen ember szerintem kevés van.)
Egyébként mindenki megnyugtatására a feleségem ritkán él azzal a "lehetőségével", hogy mással is ágyba bújjon. Csak akkor, ha tényleg megkíván valakit. Talán pont azért, mert nem tilos.
Köszönom az értékes valaszokat, de azt hiszem nem értettétek, mint akartam mondani...
Csak zárojelben megkérdezném, hogy szerintetek teljes értékű kapcsolat e, ahol mindekét fél mindenkivel jol elvan, és csak egymással is a szex kedvérét vannak együtt.
Dudusch!
Nem éreztetd az ironiát. Nem mondtam, hogy az embert hasonlítsuk az állathoz, valkai megtette előttem. Én azt mondom, hogy vannak az emberben is ösztönök, de nem azok irányítják az életét. (Az embernek van szabad akarata is).
belakov!
Ha valakit szeretsz, akiért mindent megteszel, hogy boldog legyen, attol nem várod el ugyan ezt? Nem vársz el hűséget?
Neked mit jelent egy kapcsolat?
Nekem tulajdonképpen rém rokonszenves az a toleráns együttérzés, amit te a szeretet szerves részének tartasz, de sajnos az általad adott interpretáció szerintem csak meglehetősen különleges körülmények között működik: nevezetesen csak két olyan ember között, akik teljesen egy hullámhosszon gondolkodnak és teljesen azonos értékrenddel bírnak (ami egy igen ritka szituáció). Már csekély eltérés esetén is előfordulhat ugyanis, hogy a másik sértőnek vagy fájdalmasnak érez bizonyos dolgokat. Vagy talán az igaz szerelem még ilyesmit is legyőz? Én erősen kételkedem...
Bár belakov liberalizmusában van valami naiv szépség (értsd: szép volna ha így műxene) de azért hadd tegyek egy apró megjegyzést az alábbiakra:
Az állatvilágban nagyon gyakori (pl. csimpánzok esetében is) a homoszexualitás....
Nem ez az ami megkülönbözteti az embert az állatvilágtól, hanem a szerelem művészete, annak örömszerző jellege/kultúrája...
Bár én magam is khmm, legalábbis elfordulok két fiú meghitt párosától valahol el kell ismernem, hogy erről ők nem tehetnek és ha tetszik nekik, rendkívül frusztráló lehet az állandó megvetés, titkolózás...
Mondom, megértem, de nem fogadom el.
de ez off-topic.
Érdekes viszont, hogy két nő esetében ezt szívesen elnézegetném ?
vajjon azért mert 1-essel kezdődik a személyi számom ?
Igazad van, elemezzük csak ezt az idézetet más oldalról.
"A szeretet turelmes, a szeretet josgos,
a szeretet nem feltekeny,"
Azaz, ha szeretesz valakit nem vagy rá féltékeny, ha mással is élvezi az életet. Beszélget másokkal, táncol másokkal, szeretkezik másokkal. Sőt tovább megyek, Ha az én páromnak a szex az egyik fő örömforrása és ha a szeretet jóságos is, akkor minden alkalmat megadok neki, hogy élvezze. Akár nélkülem is.
A továbbiakat már nem elemzem, mert az már inkább arról szól, hogy a szeretet akkor is mebocsájt, ha esetleg a szeretett személy olyat tesz ami nekünk fáj. Pl. mással szeretkezik. Azért nem akarok erről írni, mert szerintem nem szabad hogy fájjon, ha a szeretett személy mással is élvezi a szexet.
Mindegy, ez is mutatja, hogy mindenki azt lát bele egy ilyen idézetbe, amit Ő szeretne.
Vegigolvasva az osszes hozzaszolast nem allhattam meg, hogy ratapadjak a billenytyuzetre. Legutobb a szerelem definialasan vitatkoztatok. Szerintem a szerelmet nem lehet definialni, de megprobalok azert valami jot irni.
Szerintem a szerelem (altalaban ha beteljesedett) igen mely szereteten es BIZALMON alapulo kapcsolar ket szemely kozott, es nem a birtoklasi vagy kielese. (Ez sem tokeletes, de jo).
A szeretehez ideznek egy par sort:
"A szerete tuterlmes, a szeretet josgos,
a szretet nem feltekeny,
nem kerkedik, nem gogoskodik,
nem tapintatlan, nem keresi a magaet,
haragra nem gerjed, a rosszat fol nem roja,
nem orul a gonoszsagna, de egyutt orul az igazsaggal,
mindent eltur, mindent elhisz,
mindent remel, mindent elvisel."
(1.Kor. 13,4-13,8)
Szerintem ebben minden benne van, ez alapjan ket szemely a masikert nem fog "felrelepni", vagy el kellene gondolkozni, hogy most hogyis vagyunk egymassal. Ne felejtsuk el, hogy emberek vagyunk es nem alltok. (Mielott valaki felreertene, nem vagyok vallasi fanatikus....)
Az mar a sajat velemenyem, hogy ket ferfi kozotti "mely" kapcsolatot elitelem (undoritonak tarom), a ket no kozotti viszonyt viszont nem ismerem (mivel 1-el kezdodik a szemelyi szamom), ahhoz nem igazan tudok hozzaszolni, de furcsanak talalom.
Ha mar az allatokhoz hasonlitjuk az embereket, melyik allat az, amelyik azonos nemu fajtarsahoz kozeledik......
Lehet, hogy csak en vagyok idealista, es nem a valosagban elek....
Beka, almodjunk egyutt....
Az idezeten erdemes elgondolkodni, mindenkinek mond valamit (biztosan).
BELAKOV, ADEPTUS:
Sokszor gondol, jóval ritkábban szánja rá magát az "ember" az általatok kulcskérdésnek tartott "félreB ... ra". Az alapkérdésnek szánt "szerelem" csak igen gyakran, de egyáltalán nem mindig kapcsolódik a fizikai szex-hez. Azonban érdemben csakis akkor vitatkozhatunk, ha a szerelmet definiálni tujuk. Tehát: a szerelem = szex? , vagy a szerelem = szex is , meg .... , vagy a szerelem = lelki (nem fizikai) vonzalom, Vagy a szerelem = mi???
Ha nem tudjuk miről beszélünk, akkor bátran, bármikor "kölcsön adhatjuk" partnerünket, akár tudunk róla (előre) akár jó volt neki (utólag, ha kiderült és mondania kellett). Csak a környezetünk( érett ,éretlen, szabad, szabados, érzéki, frigid, stb.), tőlünk független "értékeihez" kell igazodnunk.
Mielőtt orthodox reverendába próbálnátok öltöztetni sietek leszögezni, hogy igazatok van, én magam is egyetértek és hatékonyan próbálok felülkerekedni nemcska a magam de a párom, szerelemből eredő birtotláso vágyain ;-)))
A korábbi megnyilvánulásom egyszerűen egy "miért"re próbált választ adni. EZ az alap, amelyet nyilvánvalóan árnyalt a szocializáció (brrr).
Ösztöneinkre azonban nem 6nak olyan abszolúte tudatos dolgok mint pl. a fogamzásgátlás....
Láttad a Holt Költők Társaságát? Egyik kedvenc jelenetemben Robin Williams felolvastatja egy diákkal a költészetről szóló tankönyv bevezetőjét. Ez a verseket úgy kívánta értékelni, hogy valamiféle koordináta-rendszerben elhelyezve viszonyította azokat egymáshoz. A tanár (R.W.) erre egy kedves mosollyal csak annyit mond: "ürülék", majd kitépi a könyvből ezeket az oldalakat.
A jelenetnek látszólag nem sok köze van témánkhoz, de számomra mégis van bennük közös: ugyanis meglehetősen abszurdnak tartom, ha szigorúan természettudományos alapokon magyarázunk meg mélységesen emberi dolgokat. Jó, persze vannak ösztönök meg genetikai kódok, de ha ezek határozzák meg kapcsolatainkat, akkor mi okunk van öntudattal megáldott emberi lénynek tartani magunkat? Belátom, bár nem szívesen, hogy a párválasztásban valóban erőteljesen munkálkodnak az ösztönök, még ha csak a tudatalatti szintjén is - nyilván senki sem akar olyan párt magának, akit nem tud elképzelni gyermekei szülőjeként. Ellenben ha ragaszkodunk valakihez, és nem akarjuk megbántani azzal, hogy túl sok vagy túl kevés szabadságot kínálunk számára, hanem egyszerűen csak szeretni kívánjuk őt, s meghálálni szeretetét - mindez tiszta humánum, ezért az ösztönökre való hivatkozás lealacsonyító és sértő is lehet. Ismétlem sértő lehet, mivel ez is, mint oly sok minden, nézőpont kérdése.
belakov,
Érdekes, hogy te is az ösztönökön való felülemelkedésről beszélsz, mégis némiképp más következtetéseket vonunk le (vagy tévedek?). Mindenesetre én sem igazán hiszek a sírig tartó szerelemben, legfeljebb a mindörökre szóló kapcsolatokban, amelyek titkát azonban még nekem sem sikerült megfejtenem. Egyébként pedig szerintem nem a kapcsolat hossza vagy kizárólagossága a lényeg, hanem a tartalma - hisz a boldogság elérésének végül is rengeteg módja van (hú de bölcseket mondok itten!).
Béka,
Teljesen egyetértek & álmodom veled!
Ami a birtoklási vágyat illeti, véleményem szerint az igazi szerelem nem azonosítható vele (ehhez persze meg kellene határozni az "igaziság" ismérveit, de úgy tekintem, hogy tisztában vagy velük). Abban ugyanis a birtoklás (ösztönös!) vágyán felülkerekedik az együvé tartozás vágya. Meg az odaadásé - hogy azt adjuk magunkból, amit a másiktól kapni szeretnénk, ahogy te is írtad. Ismét csak bíztatlak, mint másutt is tettem, bár ott nem egészen erről volt szó.
(Mielőtt bárki meggyanúsítana, kijelentem, hogy nem szoktam szabadidőmben Tiffany- meg Romana- vagy egyéb titkárnőboldogító történeteket írogatni, csak olyan ember vagyok, aki ragaszkodik az álmaihoz, még ha azok teljesen haszontalannak tűnnek is.)
A kedvesem ennél kultúráltabban szokta elmondani, ha volt valaki mással. És én pedig örülök neki. Már ha jó volt neki. Mivel az általad említett eset (he nem is pont így) de már többször megtörtént, ezért nem teoretikusan beszélek, tudom, hogy én is örülök neki, ha a páromnak jó volt.
Béka,
IMHO ha azért vagy különleges a párodnak, mert szexuális kapcsolatba tud kerülni veled, az rég rossz. Nekem az intimitás sokkal többet jelent a szexnél. Az tényleg két ember egymásra hangolódása, egymásra találása, aminek egy része a szex, de nekem sokkal többet jelent.
Styx,
Persze, hogy van ilyen. De nem örökké. Én nem hiszem, hogy lehet egész életünkben mindig csak ugyanazt az embert kívánni.
Dudusch,
Köszönöm,hogy leírtad helyettem mit értek a szereteten, sajnos én nem tudtam ilyen költöien.
(Az alul is szőke/vörös lányok pedig a legizgatóbbak a világon. Szép lehetsz!)
Prenotalis
Igazad van, itt az ösztönök munkálkodnak. Azért van ilyen kitüntetett szerepe a szexnek a párkapcsolatban, mert eredetileg az utódnemzést szolgálta, és valóban az az érdekünk, hogy a saját génjeink menjenek tovább. Ennek pedig sokáig az volt az egyetlen igazán biztos módja, ha a párunk nem létesített szexuális viszonyt rajtunk kívül senkivel. A mai modern korban azonban a nem kívánt terhesség megelőzésére sok más eszköz is szolgál, ezért nem túl célszerű ragaszkodni az erényövhöz. Azért vagyunk emberek, hogy felülemelkedjünk az ösztöneinken.
Hát persze. Az öszötnök súgják,( nem ?) hogy birtokoljam a nőstényt a többi hím elől, mert akkor abban a versenyben amit evolúciónak hívunk, az én génjeim nyernek a másikéval szemben...
Minél több nőstényt - utódot birtokolok annál több génemet örökítem át más hímeké helyett.
Ezt a társadalom némiképp árnyalta de az ösztönök ott vannak a mélyben.
Mostanában hallottam egy aranyos sztorit amit 1szerűen be kell ide írnom, bár csak igen irónikusan nevezhető gruppenszexnek.
A történet főhőse éppen borotválkozott az emeleti fürdőszobában, amikor cseng a telefon. Asszony volt az, aki még rádiótelefonon hazaszólt, hogy "ugyan apucikám menj már le a nappaliba, azt hiszem bedugva felejtettem a vasalót!"
"Apuci" egyedül volt a házban, így ahogy volt - egy szál borotvában - lecammogott a nappaliba és amikor felkattintotta a villanyt... mintegy 30 ember ráüvöltött : Boldog szülinapot !!!
Aznapra volt ugyanis megszervezve a meglepetés-party........
Styx,
ha te álmodsz, akkor én is álmodom!
Sokszor elgondolkodom, jó-e ez a nagy szabadság (szabadosság), ami mostanában megy. A birtoklási vágy szerintem mindenkiben benne van, bennem is, nem tagadom. De hol van a felelősségtudat? Vagy azt ne keverjük ide? Én felelősnek érzem magam a társam érzéseiért! Jelen pillanatban csak vele szeretnék szeretkezni, de még ha meg is kívánnék mást, nem csalnám meg őt, mert tudom, milyen fájdalmat okoznék neki.
Igyekszem úgy viszonyulni hozzá, ahogy szeretném, hogy ő is viszonyuljon hozzám. Nem tagadom, nekem nagyon fájdalmas lenne, ha mással is olyan közeli és intim kapcsolatba kerülne, mint velem. Akkor miben különböznék én a többi nőtől a számára? Szerintem erről szól a szerelem, és én most nagyon szerelmes vagyok.
Tehát szerelem=birtoklási vágy?
Azért mai szégyenteljes világunkban az is előfordul, hogy egy pár két fele igazából csak egymásra vágyik, teljesen szabadon, minden birtoklási vágy, illetve kényszerképzet nélkül. Vagy csak álmodom?
Bocsáss meg nekem egy kérdést (nem muszáj válaszolni).
Mit éreznél akkor ha a kedvesed elmesélné (csak tegyük fel) :
- Délelőtt milyen jót b@$%tam a ........- val
(a pont helyére egy özeli ismerősöd/barátod nevét képzeld)
Mégegyszer elnézést ha modortalan voltam ,de nagyon érdekel , mit érzel ilyenkor.
Bár én a "megcsalás" fogalmát nem nagyon tudom értelmezni, mert nem tiltottam meg a páromnak, hogy mással legyen. Ezért nem kell hazudnia. Ha elmeséli örülök, hogy jó volt neki, ha nem meséli el az se baj. Érett, felnőtt nő, úgyis tudja mi a jó neki.
Egyetértek veled , de azt hiszem félreérthető volt a hozzászólásom .
Nem az törne össze amit a példádban leírtál . (egyébként benne lennék a dologban)
Hanem ha , tegyük fel "megcsalna" valakivel , függetlenül az illető nemétől.
Az egészben nem a "birtoktól" való megfosztás , hanem a hazugság (értsd: csak titokban , nehogy ő megtudja) fájna.
Nyíltan egészen más a dolog : eldönthetem hogy ezzel együtt tudom e vállalni vagy sem.
