Bocs, hogy én is belekotyogok, de lenne nekem is egy-két észrevételem.
Jómagam nagy állatbarát vagyok, de bevallom, elég nagy emberbarát is. A közegészségügyben dolgozom, tehát van némi - áttétes - kapcsolatom az állatkísérletekkel.
Van olyan baktérium, ami laboratóriumi körülmények között nem igazán jól szaporítható /petricsészében, thermosztátban/. Az ezzel a baktériummal történt fertőzöttséget úgy lehet a leggyorsabban és legbiztosabban kimutatni, valamint az ellene hatásos gyógykezelést kiválasztani, hogy a beteg váladékát egy tengerimalac szemébe dörzsölik, az egyik szembe csak a váladékot, a másikba az ellene vélt legjobb gyógyszert is. Ha a szem begyullad /24 óra alatt megtörténik, ha tényleg az a baci/, akkor már csak a másik szemet kell megnézni. Ha az nem gyulladt be, akkor megvan a gyógyszer is. Ez egyeseknek borzasztó kegyetlenség, én őszintén megvallom, ha emberi életekről van szó, nem tartom kegyetlenségnek.
A Metro ujságot reggelente a kezembe nyomják, elolvasom. Örültem az Állatbarát Alapítvány cikkének, melyben felhívja a figyelmet, hogy ivarzás idején sok állat kóborol az utakon. Kérik a járművezetőket vezessen óvatosabban és még fontosabb, ha mégis elgázolnak egy kutyát, macskát, NE hajtsanak tovább. Az állatok ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint az emberek és néha napokig szenvednek, mielőtt elpusztulnak!!!!!!
Ahogy olvastam - sajnos csak idezetben - Csanyi azert ellenzi a kobor allatok kiserletben valo felhasznalasat, mert azok mar szocializaltak, voltak gazdaik, ezert nekik a kiserletekkel jaro fajdalom (bezaras, nem torodes, jatek hianya, stb.) sokkal nagyobb, mint azok az allatoke, amelyeket kimondottan a kiserletekre tenyesztettek, ezekkel ugyanis soha nem torodott senki, nem jatszott senki, ezeknel nincs extra fajdalom.
Pl. a Mancs irt a konyvrol.
Ez a dolog arról szól (én is laikus vagyok!), hogy ne kutyákat, macskákat "használjanak". Valahol egyszer azt olvastam, hogy pl. egyes rágcsálók szervezetének működése sokkal jobban hasonlít az emberére, mint pl. a kutyáé. Akkor pedig miért kínozzanak - az én értékrendemben - magasabb fejlettségű (megkockáztatom: intelligensebb) állatokat?!
Kedves Gy_Rozi!
Valahol egyetértek veled, én is kutyás vagyok.
Aranyos, gyönyörű kis tacsi keverék kutyusom van.
Szeretem az állatokat, részemről nem is okoznék nekik fájdalmat, bánatot.
De.....
Mit lehet az állatkísérletek ellen tenni?
Ha állatokon nem kísérleteznek ki gyógyszereket, vakcinákat, akkor hogyan lehet majd embereken kipróbálni?
Kérlek válaszolj, ha van okos 5leted.
Üdv
TH
Csányi Vilmos etológus könyvében találkoztam egy kéréssel, amit ezúton szeretnék továbbítani Nektek:
Kérés az Olvasóhoz!
Az Európai Unió állatvédelmi törvényei szerint a kóbor kutyákat és macskákat nem szabad állatkísérletekben felhasználni. A magyar állatvédelmi törvény, sajnos, erre nem nyújt biztosítékot.
Arra kérem a kedves olvasót, ha egyetért velem, küldje el a mellékelt levelezőlapot az ELTE Etológiai Tanszékének megcímzett borítékban.
Cím: ELTE Etológiai Tanszék. Göd, Jávorka Sándor u. 14. 2131.
A család és a baráti kör minden tagja külön-külön vagy együtt is írhat! Amint elegendő számú levél gyűlik össze, eljuttatjuk az Országgyűlés elnökének.
Kérjük, hogy az adatokat jól olvashatóan írja be!
Köszönettel
Csányi Vilmos
A mellékelt levelezőlap tartalma:
Igen Tisztelt Elnök Úr!
Kérem, hogy kezdeményezze a Magyar Állatvédelmi Törvény 7. paragrafusa 2. pontjának törlését, és helyette a következő szöveg beiktatását:
A háziasított állatok (kutyák, macskák) kóbor egyedeit ember- és állatgyógyászati kutatás, valamint felsőoktatási intézményben való kísérlet céljaira felhasználni tilos.
Ez a változtatás egyébként megegyezik az Európai Uniós jogszabályokkal is.
Levelünket nem szánjuk állampolgári kezdeményezésnek, de abban reménykedünk, hogy a nagy számú levélíró véleménye meggyőzi Önt, és kezdeményezi a törvény e szégyenletes szakaszának megváltoztatását.
Hát... Ma már volt időm beleolvasgatni a témába, és megdöbbenve láttam, hogy sehol senki már hónapok óta! Mindenesetre, ha valaki még erre tévedne, megnyugtatásul közlöm, hogy a nyufi megnyugodott. Kisebb lelki válság volt, amit - már tudom! - az okozott, hogy a hosszú nyári szünet után szeptemberben hirtelen mindenki egész napra eltűnt otthonról. Szerencsére egyedül átvészelte a krízist, és már minden rendben!
Nekem nagyon tetszik az oldal! Nem akarjuk feltámasztani? Lollesz
Sziasztok! Sajnos még nem volt időm végigolvasni az egész topicot, viszont most sürgős segítségre lenne szükségem. Az egyik Újfoundlandim azt a szokást vette fel, hogy amikor csak meglát valakit a családból, elkezd sírdogálni. Néha magában is vonyít, vagy mély hangon bőg. 8 éves, egyébként rendkívül nyugodt, és jó kondiban van. Mindenét végigtapogattuk, megnyomogattuk, nem fáj semmije, a tekintete is tiszta. Lehet, hogy a lelke fáj? Néha előfordul vele, hogy "mehetnék-je" támad, olyankor egy séta, vagy egy úszás segít rajta, talán most is ez a gond...
Volt mát valakinek hasonló tapasztalata? Adjatok tanácsot! Előre is köszi!
Hát nem könnyü a helyzeted. Tudom, egy kibicnek könnyü, de én a helyetekben csak szólnék az erős barátoknak. Lehetőleg minél többnek, és lehetőleg kutyákkal legyenek. Nekem már volt ha nem is teljesen ilyen, de nagymértékben hasonló problémám.
Két nappal az eset után vagy tizenöten megjelentünk az illető család előfordulási helyén. A többiek lemaradtak ugy 8-10 méterre, én pedig a kutyám kiséretében odamentem hozzájuk, és magamraerőltetett nyugodt, kulturált módon (csak a kutyám hörgött közben) békejobbot nyujtottam. Közben mintegy mellékesen megjegyeztem, hogy a jelenlévő csoport a barátaimnak egy kisebb töredéke, akik alig várják, hogy alkalmuk legyen egy kis balhéra, ha esetleg velem vagy családommal valami történne. (Ja, a srácok között van néhány nagydarab, kopasz -légyneksemártó. De ezt távolról nem tudhatják)
Igaz, nem épp a leglovagiasabb eljárás volt, de azóta kerülik a konfrontációt.
Az viszont biztos, hogy az én kutyámat kétszer nem tudná megütni élő ember /pláne nem kreol!/
Tegnap elvittem a kiscicót állatorvoshoz oltások meg hasonlók végett. Hálistennek egészségesnek bizonyult, amit már a hangjával is bizonyított... Bár dorombolt, mikor a dokinéni kézbe vette (valószínűleg Duracell van a berregőjében), de a nyávogásról sem volt hajlandó letenni, csak 3 db kutyáknak való falat ellenében. Úgy ropogtatta, mintha világéletében ezen élt volna... :) A nagycicó pedig közben odahaza még a szobaajtót is kinyitotta, hogy hova tűnt az ő barátja...
Lisa, én is ivartalanítani fogom a cicákat (mindkettő kandúr), mikor elérik az ivarérett kort. Egyérszt, hogy ne jelölgessék össze a lakást, másrészt, mert nincs szándékomban a kóbor macskák számát szaporítani. Így is túl sok gazdátlan állat kószál...
Azt hiszem, tényleg az lesz a legjobb, ha szegény Mohám az ivartalanítás sorsára jut. Éppen egy éve szült, ráadásul nagyon nehezen (két kölyök volt, az első hajnal négykor született, a második délelőtt 11-kor, szóval megszenvedett szegény). Az elhízástól nem féltem, így is meglehetősen túlsúlyos az angyalom, tudjátok: ÚGY tud nézni, amikor eszünk. Lentről felfelé, szomorúan, olyan igazi spániel-nézés. De most fogyókúra van, zöldséges eledel!!!
A Teddy-t nem akarom ivartalanítani, annyira domináns eb, neki tényleg nem tenne jót. A Moha úgyis megfekszik minden kutya előtt, vagyis megadja magát, ő nem igazán az a vezér típusú hölgyike.
Kedves Mallory,
nálam egyik kutya sem túl sovány, mert helyből rengeteget esznek, nehogy a másik egye meg a kaját. De semmi különbség nincs a "lányok" és a "nemlányok", valamint az egyetlen fiú jókondija között. Mondjuk itt nagyon nagy a kert, és rengeteget buliznak, szóval lemozogják a túlsúlyukat. Szóval nem vettem észre semmiféle hátrányát az ivartalanításnak, de a túletetéssel szerintem minden kutyánál vigyázni kell, mert ugyanannyi hátrányos következménye van, mint az embereknél a jelentősebb súlyfölöslegnek. Végül is a kutya is ember!
Üdv.: Erdeilány
Egyetértek Erdeilánnyal az ivartalanitás ügyében. Nálunk sajnos előfordult nemkivánatos félrelépés.Nevezetesen a mindössze 5 kilós lány törpetacsi összeszürte a levet a szomszéd utcában lakó kb.40 kilós németjuhásszal. /A szemtanuk röhögve mesélték, hogy a tacsi felállt a szegélykőre, a kan meg nekigugolt, és összehozták. Aztán ott lógott szegény a németjuhász hasa alatt kb. egy félóráig, utána tudtak csak szétválni./ A frigyből öt kiskutya látta meg a világot, de a tacsi majdnem ráment. Valamennyi kölyök gyártási hibával rendelkezett /farok nuku, alsó állkapocs rövidebb, kancsalság /
Öregkorára pedig tele lett emlő és belső ivarszervi daganatokkal.
Szóval én is azt tudnám tanácsolni / ha nem akartok szaporitani/ hosszutávra a leghumánusabb megoldás az ivartalanitás.
Erdeilány,
azt hallottam több állatorvostól is, hogy az ivartalanított kutyák könnyen elhíznak... Tudom, hogy megoldás lehet, ha mérsékeltebbne etetünk, de hát szerintem a kutymók se nagyon szeretnek fogyókúrázni...
Neked mi a tapasztalatod ivartalanítás - elhízás ügyben?
Kedves Lisa,
tüzeléstelenítő injekció 1-2 alkalommal nem ártalmas, de többször nem ajánlatos egymás után alkalmazni, mert mégiscsak nagy adag hormon, ami a qsziknak sem tesz jót. Viszont, ha egyáltalán nem akartok kutyababákat, akkor talán a legjobb az ivartalanítás. Nálunk is a 4 lánykutyából 2 már nem lány. A műtétet kb. 1-2 nap alatt kiheverik, és aztán soha az életben nem lesz ilyen jellegű gond velük. Nem beszélve arról, hogy a lánykutyáknál meglehetősen gyakori női jellegű daganatos megbetegedések is kizáródnak. A fejlett állatvédelmi kultúrával rendelkező országokban a nem tenyésztésre szánt kutyák és cicák 95 %-a ivartalanított. Én is híve volnék, mert akkor legalább nem lenne ennyi fölösleges, senkinek sem kellő állat.
Kedves Lisa!
Mi otthon két tacskónál lakunk. Tacsi (ez a neve) egy férfi, hétéves, remek fickó. Tico idősödő hölgy, kb 14 éves, érdeklődés területe az evés, alvás és szeretet-csiholáson túl nem terjed. Szegénykém rosszul lát, alig hall, kissé büdös is (nem kissé, na!) mégis imádja mindenki.
No ami a problémádat illeti. Az idős hölgy (mert a kutyák halálukig tüzelnek) igen feldobott állapotba kerül tüzeléskor, nem beszélve Tacsiról, aki lázas lesz a szó szoros értelmében az izgalomtól.
A dolog csak három hétig tart, ilyenkor az őrület határára kerül a család, szenvedünk, mint a kutya. Szó szoros értelmében.
Nekünk még egyetlen tüzelést elmúlasztó szert nem sikerült fellelni, mint ahogy a hatásainak csökkentésére is próbálkoztunk már mindenfélével. Duma. De ha tudsz valamit, éppen most lesz aktuális.
Különben viszont nagyszerűen megvannak egymással. Tico talált hölgy, tízéves lehetett, amikor megtalált bennünket magának. Akkor Tacsi sokszor érezte magát jogaiban és szeretetben csorbítva, de ezt sosem a hölgy bántásával próbálta rendezni. Kutyáéknál a nő, az nő, a férfi pedig gentleman. Ma már annyira összeszoktak, hogy alig vannak meg egymás nélkül.
Tacsi, ha hall valamit, azonnal ugat. Ilyenkor Tico, aki csak az ugatást hallja halványan, szintén rázendít, és az ellenkező irányba rohan háborogni, mint ahonnan a hang eredeteileg jött. Tacsi közben konstatálja a veszély elmúltát, és abbahagyja az ugatást. Tico még dühöng egy párat, amiből viszont Tacsi érzi úgy, hogy mégiscsak lehet a dologban valami, úgyhogy megint rákezdi...
Imádnak a szomszédok, mondanom sem kell.
De ne hallgas senkire. Egy kutyánál csak kettő nagyobb boldogság. Tényleg.
Kedves Erdeilány, és Lütyő!
Köszönöm, tényleg megnyugtattatok, időközben beszétem egy állatorvossal, van valami injekció arra, hogy ne tüzeljen a Moha. Már szült tavaly, úgyhogy most kimaradhat egy-két tüzelési időszaka. Tud valaki valamit erről az injekcióról? Nem ártalmas ez?
Kedves Lisa,
fiú kutya sose bánt lány kutyát (kivéve a legdegeneráltabbra nevelt pitbullokat). Fordítva gyakrabban megesik, de a fiú akkor sem harap bele a nőbe, legfeljebb rámorog. Meglátod, semmi gond nem lesz! A tüzelés viszont nem ilyen egyszerű. A méretbeli különbségeket is legyőzi a kutyaszerelem. Nálunk csak az vált be, hogy amikor tüzelnek a lányok, akkor arra az időre az egyszem fiúkutyánk átköltözik a szüleimhez, 10 km-rel odébb. Máskülönben fogpiszkálóvá alakított ajtók és 3 hét ordítás várható, nem beszélve az új, érdekes kutyafajtákat előállító kereszteződésekről (bár egészen izgi lehet a spániel-német juhász mischung!).
Szóval az összeköltözés miatt egy cseppet se aggódj, balhé nem lesz.
Üdv.: Erdeilány (évszázadok óta kutyás)
A tüzelés kezdeti időszakában szerintem nincs különösebb gond. A leányzó igen jól tudja védeni magát . A fiu pedig pláne örülni fog a reménybeli kedvesnek. / Adott szituba melyikünk nem?!?/ Annál inkább problémás lesz, amikor a hölgy is akciókész lesz. Hát arra a hétre nem tudok tanácsot adni. /Esetleg állatorvosi segitség?/
Addig is kellemes kert/telek körbepisilést!!! :-))))
Lütyő, kedves, nagyon megnyugtattál, igazán jól esett. A helyzet az, hogy mindkét kutya új helyre kerül, mert a kicsi a lakásban van most velünk, a nagy meg anyuéknál a kertben. És most - mint írtam - vettünk egy házat, és mindkét kutyát odavisszük. Szóval vadi új lesz mindkettőnek. Egy hét szabit kiveszünk, hogy tudatosuljon a kutyákban, hogy ez az új otthon. Remélem, tényleg így lesz, ahogy írod, egyik kutya sem degenerált, és beltenyésztett. Még egy aggodalmam azért van, talán éppen a költözés idején kezd majd el tüzelni a Moha, és nem akarom, hogy a Teddyke "akcióba" lépjen!
Szerintem nem kell félni. Hacsak valamelyik fél nem degenerált /elvaditott, beltenyésztett, stb./
akkor a genetikailag beléjük kódolt viselkedésnormák alapján fognak viselkedni. Ha ellenkező nemüek, akkor pedig pláne könnyü a helyzet. Tapasztalataim alapján csak arra kell ügyelni, hogy a honos kutya nyugvóvackára nehogy bepofátlankodjon a jövevény, mert abban az esetben kemény verésben lesz része. ( Egy-két ismerkedő pofon, odakapás - csak ugy, a miheztartás végett - azért benne van a pakliban./ Ezt ők hamar elrendezik, és beállitják a rangsort. Sok türelem, egyenlő szeretet /vigyázni ! féltékenység!!!/ és pár nap mulva mintha világéletükben együtt éltek volna. Persze nem árt vigyázni az esetleges befedezésre!
Nálunk a fentiek figyelembevételével már 3 alkalommal müködött a dolog, pedig a honos kutya nem piskóta a maga nemében.
Ha pedig az erősebb/nagyobb példány a kan, akkor a lovagiasság is belép!
Segítségeteket kérem! Kutyaszakértők, figyelem!
Na, mint alant írtam, van nekem egy spánielem, kislány (neve: Moha). A lakásban. De van még egy kutyánk, egy németjuhász (neve: Teddy) - az a kedvesemé -, és az anyuék kertjében tartózkodik, naponta látogatjuk, visszük sétálni. A két eb még soha nem találkozott egymással, mert félünk, hogy mi lesz, ugyanis a Moha harcias, a nála hússzor akkora kutyákra is rátámad, és amikor az megmorogja, vagy valami, akkor iszonyatos visítással fut a hátam mögé. (Néha eléggé nevetséges). A Teddy viszont egy iskolázott, gyönyörű kan németjuhász, és hát ő bizony kissé vad természetű. Vagyis inkjább őriz-véd. Most elköltözünk a lakásból egy házba a párommal, és oda vinni szeretnénk mindkét kutyát, végre legyen velünk Teddy is. DE HOGYAN? Nem eszi majd meg Teddyke a Mohát? Vagy mire számíthatunk az első találkozásnál? Én nagyon féltem a spánielemet, olyan kis buta. Hogyan szoktassuk őket egymáshoz? (Ja, a Teddy 4 éves, a Moha 3)
Megtörtént a csoda! :) A két "ellenség" kibékült, és hatalmasakat játszanak. Bár még mindig nincsenek egy súlycsoportban, és az egész kicsit arra hasonlít, amikor a báty a kishúg kedvenc babájával játszik...
Valentine: kaputelefon-ragas ellen kivalo modszer valami csipossel, pl. chilipaprikas vizzel, tormaval etc. bekenni a telefont (jo, kicsit gusztustalan lesz egy ideig). De a kuty nagyon meg fog lepodni, ha megint ragassal probalkozik.
Erdeilány, ha látnád a pici szemében azt a vágyakozást, könyörgést, hogy ugyan már, hadd menjek oda hozzád egy picit játszani... Lehet, hogy sikere lesz, mert a nagyot a kíváncsiság emészti nagyon... :)
Kedves Maminti,
már miért lenne baj, hogy te meg cicás vagy? Bár nekem kutyáim vannak, s macskalelkileg nemigen vagyok járatos, de úgy gondolom, ez az összeszokás hasonló lehet náluk is. Valahol olvastam, hogy az együtt tartott kutyák nem okvetlenül lesznek remek barátok, inkább olyasmi ez, mint amikor emberek közös irodába kényszerülnek. Kialakulhatnak nagyszerű kapcsolatok, de lehet, hogy egyesek inkább csak jólneveltségből tűrik meg egymást. Nálam is az 5 kutya közül az egyik rettenetesen utál egy másikat (aki viszont egyáltalán nem törődik vele). És ez így megy már csaknem 3 éve. Kezdetben az utálkozó bele-beleharapott a másikba, aki viszont sokkal erősebb, így hát megszűntek a balhék. De amikor az utálkozó kutya látómezejébe bekerül a másik, akkor látszik, hogy legszívesebben elhányná magát. Ez van, így is marad. De huzamos balhéktól nem kell tartani, mert ivarérettség után kialakul a rangsor, amit attól kezdve be is tartanak. Csak nem biztos, hogy kebelbarátok lesznek, bár még az is előfordulhat. Légy türelmes!
Üdv.: Erdeilány
