Tudnátok nekem segíteni azzal, hogy kitöltitek az alábbi kérdőívemet amely a szakdolgozatomhoz szükséges? Nagyon megköszönném mindenkinek, csupán csak 2 perc de nekem hatalmas segítség. Köszönöm előre is mindenkinek!
Én egy bizonyos tornacipőt keresek. De nagyon. :-)
Nem azt a klasszik elvékonyodó orrút. Kicsit kerekebb, szélesebb orra volt, fém cipőfűző lyukakkal, az oldala bordázott volt, legalább is az elején. Csak fehér színben létezett és én a 80-as évek közepén éjjel-nappal azt hordtam. A jobbaknak szimatszatyor is társult hozzá. Mindent megadnék egy ilyen pár tornacipőért. :-)
A neten már néztem, de nem találom.
Ha valakinek van valami ilyesmi a birokában ilyen vagy tud róla az írjon!
Na, még jó hogy nem néztél be ide azóta. Mosás közben elég sok minden eszembe jutott. Megosztom Veled, legfeljebb nem érdekel.
A gumizásnak nem is az volt a leglényegesebb pontja, hogy ne érjen az ember a gumihoz. Habár nem tartom kizártnak, hogy bemelegítésnek ilyen is volt, lehet, hogy nem véletlenül emlékszem ilyenre is. Persze tévedhetek is.
Hanem. Úgy is lehetett játszani, és így játszottuk legtöbbet, hogy bárhogy ugrik az ember, mindig a gumira érkezzen. Egy lábbal, két lábbal, egyik oldalra, másik oldalra, keresztben, hosszában, és még ahogy lehet. Ha lecsúszott róla a lábad, mentél gumit tartani.
És ha jól emlékszem, akkor a tartók diktálták, hogy most milyen gyakorlat jön... bár ebben nem vagyok 100%-ig biztos.
Egyik ilyen gyakorlat (nevezzük annak) neve az volt, hogy csusza. A menete a következő volt: Ráálltál mindkét gumira két lábbal. Majd csusszantál egyet hátrafelé. Aztán előrébb ugrottál. És ismét csusza hátra. A talpad közben folyamatosan a gumin kellett hogy maradjon (ugrás közben persze nem, csak amikor leérkeztél). Ezt lehet egy lábbal is. Egy csusza a jobb lábbal, aztán a bal lábaddal átugrottál a bal oldali gumira (egy lábon érkezés), és csusza hátra.
És még egy gyakorlat: A gumi bal oldali részénél állsz, a lábfejedet a gumi alá helyezed, a gumi a bokádhoz ér. Úgy ugrasz át a gumi túloldalára, hogy viszed Magaddal a gumit is, és úgy fordulsz eközben 180 fokot, hogy a gumira érkezz, annak az alakja ekkor pedig egy fektetett A betűt vesz fel, Te az A csúcsán állsz. Majd felugrás, és a jobb oldali gumira érkezel talppal. Ennek a nevét már sajnos nem tudom.
Még egy általános iskolás szabadidőeltöltés is eszembe jutott, azt is leírom. Habár nem tudom, játsszák-e még mostanában a kisiskolások, vagy hogy egyáltalán mikor ment ki a divatból - ha kiment.
A neve az, hogy simi, vagy simizés. Természetesen nem a szó legszorosabb értelmében kell érteni. Két ember kell hozzá. Szembenálltok egymással, és keresztben megfogjátok egymás kezét. Jó kis sík felület kell a lábatok alá, mely egy sima betonfelület is lehet. Majd lendületből elkezdtek pörögni, egyik lábatokat a másik után húzzátok (cipőtalpaltatás egy idő után esedékessé válhat :) ). Ebbe végül annyira bele lehet gyorsulni, hogy pörögtök, mint a propeller. Ez is jó volt.
Jaj, még valami! Most ugrott be. Állsz a két gumi között. A bal lábadhoz közelebb lévőt átveted a jobb lábadhoz közelebb lévőn túl, míg a jobb oldalit balra húzod. A két gumira rálépsz, pillanatnyilag x rombusz x alakban futnak a gumik, Te a rombusz két csúcsán állsz. Magasra ugrasz, a gumik visszapattannak a helyükre, a Te feladatod pedig úgy középre érkezni, hogy ne érj a gumihoz.
Segíteni nemigen tudok, legfeljebb értékeld úgy, hogy felhoztam a topicot.
Nekem van egy félig szétrágcsált (s.k. :) ) kezű és lábú moncsicsim, és tudok róla felrakni ma vagy holnap képet is, ha ez segít a tanulmányodban Téged. Valahol csiptetős mancsocskájú kisebb moncsicsim is volt, nem is egy, de azok most nincsenek belátható távolságon belül, azaz fogalmam sincs, merre vannak. De ha nagyon szeretnéd, akkor megpróbálom őket is megkeresni.
A gumizásról annyi emlékem van, hogy általánosban nagyon de nagyon sokat játszottunk, és nagyon szerettem. És talán nem túlzás azt állítani, hogy jól csináltam :) Milyen szerény vagyok ma. Sima bugyigumiból volt, de nem a fehér fajtából, hanem cikkcakk-mintás fehér gumiból volt a gumink. Ha nem volt harmadik ember (ugye kettő tartja, egy pedig ugrál, illetve gumizik), akkor az egyik gumitartó egészen egyszerűen egy kerek formájú kuka volt :)
A gumizási műveletek már nemigen rémlenek, ha ott állnék két ember között, két párhuzamosan futó gumi közepén, akkor talán előjönne a legtöbb mozdulat. Páros lábbal kellett, egy lábbal kellett, aztán volt, hogy a tartók X alakban tartották a gumit, és akkor is a résekbe kellett különféleképp ugrálni... de rég volt már. Alapból a tartók a bokájukon tartották a gumit, de bizonyos nehézségi szint fölött felemelték a térdükhöz. A lényege a gumizásnak természetesen az volt, hogy az ugráló nem érhetett semmiképpen, a nadrágja-szoknyája szárával sem a gumihoz, mert akkor ment gumitartónak. Szerettem :)
Gyerekek (pajtások), segítsetek!
Egy retro tanulmányhoz személyes emlékeket gyűjtök két témakörben: 'gyerektárgyak, játékok' és 'divat'. Kitérnék a kilencvenes évekre is, ami persze már nem igazi retro, és nem szockó, de a régi dolgok továbbélése szempontjából érdekes lehet. Nagyon örülnék az adott dologgal kapcsolatos bővebb élményeiteknek, mert a memóriám fehér foltos, meg persze mindenki mást tud hozzátenni egy-egy múltbéli objekthez. (ki is lehet egészíteni a listát, ha van kedvetek) Két jelenség kiemelten érdekel, ezért kérek mindenkit, ha bármi eszébe jut Monchichiről és Smiley-ről, esetleg tud valamit arról, hogy ezek miből lettek, honnan érkeztek, hová tartottak és egyáltalán..., az ne hallgassa el.
Köszönöm előre is az értékes segítséget, izgatottan várom, mi minden jut eszetekbe az alábbiak kapcsán :o) (lásd: smiley)
Tárgyak, játékok
80’s Monchichi, Barbie, jojó, tiki-taki, gumizás, csipogó, szagos radír, kínai tolltartó
90’s tamagochi, play station
Divat
80 ’s Alternatívok, diszkósok, rapperek, lengyel piac, kínai piac
90’ s Macskanadrág, Madonna-öv, sztreccsszoknya, márványfarmer, susogós melegítő, trapézfarmer, Martens, Converse, magas talpú cipő, klumpa, kockás ing, tarisznya, smiley
Áááááááá! Nagy vagy, KÖSZI! Megtaláltam!!! :) Végigmentem mindegyiken, és aki olyan korú volt, arra rákerestem az imdb-n! :) A neve: Dieter Hallervorden, becenevén Didi! És most már a műsorának a címét is tudom, mert azt is megtaláltam: Nonstop Nonszensz! :))) Ahogy ezt olvastam, rögtöm beugrott! Úgy látom, megjelent DVD-n is, tehát előbb-utóbb megszerezhető! :))
Csatolok egy képet, ez az a bizonyos, rá jellemző pofavágás :)
Régen örültem ennyire valaminek! Nagyon köszi!!! :)))
Az emlékeitekhez fordulnék, hátha jobban lehet rájuk számítani, mint az enyémekre. Zsenge ifjúkoromban adták le ezeket a műsorokat a tévében. Nemigen emlékszem már rá. Egy vicces, humoros műsor volt, azt sem tartom kizártnak, hogy talán a Szeszélyes évszakokban adták le időről időre, de lehet, hogy teljesen külön műsor volt. Olyasmi, mint mostanában a Mr. Bean.
A következőkre emlékszem: németül beszéltek, és magyar feliratos volt a film. A főszereplővel történtek események, és mindig más. Mindegyiken lehetett jókat röhögni, mert irtó vicces pofákat tudott vágni a fickó, meg ahogy artikulált, és ahogy előadta az egészet, szóval vicces volt. Gülü szeme volt. A részek közben valami folytatása következik feliratra is emlékszem, három ponttal, csak már azt nem tudom, milyen nyelven írták ki. Magyarul biztos, de még valamilyen nyelven is. És még valami, amire emlékszem. Egyik műsor alatt énekelt egy számot, egy lányról, aki talán nem akart az övé lenni (?), és ennek a számnak a refrénjét nem énekelte, hanem mondta, a refrén pedig valahogy úgy hangzott, hogy: "mert ma van a Ramadan" (ezt talán a lány mondta neki a nótában, indokként, hogy miért nem lesz az övé?).
Tehát teljesen valami olyasmit kellene elképzelnetek, mint amiket mostanában Mr. Bean csinál. Mindez kb. 1983 és 1990 között történt, tehát ne valami régi humoristára gondoljatok.
Csatoltam egy képet. Lehet, hogy nem jól, mert annyira nem értek hozzá.
Ezen a képen az a hátsó muki, akin nem fekete kalap van, ő arcberendezését tekintve egy kicsit hasonlít ahhoz az emberhez, aki ezeknek a műsoroknak a főszereplője volt, és akinek a nevét nagyon szeretném tudni.
Segítség lehet az is, ha emlékeztek ennek a műsornak a címére, amiket ő előadott. Csak hadd tudjak valami alapján elindulni. Nem titkolt szándékom, hogy szeretném újra látni a filmjeit, de ezzel a gyakorlatilag 0 információval nem jutok semerre.
Légyszi segítsen valaki, aki emlékszik rá, legalább a fickó nevét hadd tudjam meg, azon már el tudnék indulni.
Az úttörők 12 pontja: 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte. 2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét. 3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik. 4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit. 5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget. 6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik. 7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket. 8. Az úttörő igaz hű barát. 9. Az úttörő bátor és fegyelmezett. 10. Az úttörő szereti és védi és a természetet. 11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét. 12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség tagságára.
Spiritusztablettának hívták (legalábbis közkeletűen). Szerintem most is lehet kapni háztartási boltban vagy valami turistaüzletben. Olyan melegítőeszköz is van, ami nedvszívó anyaggal van megtöltve és azt spiritusszal (vagy gyógyszertári alkohollal, de az drágább) kell megöntözni. Ilyent biztos kapsz, ha nem akarsz gázt cepelni.
Nekem mondjuk van egy frankó kis benzinfőzőm (alig nagyobb, mint egy fém teásdoboz); de már jó rég nem volt alkalmam használni sajna.
Anno 30 éve mikor gyerekként faterommal pecázni mentünk, vittünk magunkkal gyorsmelegítő tablettát. Ez úgy nézett ki, mint manapság a pezsgőtabletta, csak valamivel nagyobb volt, és az is hengerbe volt összecsomagolva kb. 10db. Ezt meg kellett gyújtani, és sokáig égett. Azon főztünk teát.
Napokban eszembe jutott ez a valami, de már sehol sem lehet kapni - anno ABC-ben volt kapható -. Nem tud valaki hasonló dologról? Nem szívesen vinnék magammal gázpalackot, a termosznak meg nincs az a hangulata!
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elõtt születtek, azok valódi Hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 elõtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bõven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érõ fûben és közeli kiserdõkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt hittük, hogy a sárkányfû egyenesági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerûen mi voltunk a hibásak. Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így mûködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edzõdött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbõl sem ismerte az édesítõszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, A preDomestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, mûholdról és kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-rõl, Surround Soundról, internetrõl, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerûen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülõket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülõk... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis Itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerûen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az elsõ csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetõség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülõknek. Sõt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bûntudat, a jóérzés, a felelõsség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hõsök? Talán. Hõsei egy letûnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Emlékszünk, kedves Nisa. Pl. "You are my destiny - You share my reverie - You are my happiness -
That's what you are..." És a Seekers "Walk with Me" c. dalára, amely talán minden idők egyik legszívfájdítóbb, legromantikusabb száma. Nagyon szeretem Judith Durham hangját. Szóval: vannak számaim - mail ment :-)
Mert a legszeb,a legtobb,kellemes emlekeim a gyermek korhoz kotodnek, igy meg elmondom nektek hogy varosunkban ritkan lehetet latni utcankban autokat.De volt egy busz amit ketszer tuttunk latni egy nap.Egyszer delben mikor fel jott es este 6 - kor mikor visza foter fele ment.A busz olyan kis csapot teteju volt, picike ablakokal,vas kerettu szekek voltak benne meg fa ullessel.Na meg a szine az valami rohejes vilagos kek volt.Nagyapam ugy nevezte busz szinet hogy "liba frocs"szinu a buszunk, ez minket nagyon meg nevetett.De buszken szalattunk az oszes pujak az utcabol a kapu fele mikor halottuk meszirol pufogo motorjat nehezen maszta fel a kis dombot
Integettunk a kapura felmaszva mindenkinek akit bent lattunk az mar nagy elmeny volt.Nem szamitot az hogy a busz utan akora por csapodot fel az utrol hogy majdnem vajogot koptunk de ketszer lattuk a buszt
Nem mondom nektek milyen buszke voltam mikor utaztam haza fele a buszal a foterrol nem csereltem volna egy gazdag utcabelivel azt az elmenyt.Csak egyet nem tuttam meg magyarazni miert a jegy ado neni ugralt akorakat fel a szekerol mikor a busz mozgasban volt.Akorakat ugralt azon a szeken hogy engem szorakoztatot nagyon Apu kesob meg magyarazta hogy a neni szeke meg a soforre azok rugos szekek voltak . Nagy luxus volt akor buszal jarni 25 bani volt egy jegy felnoteknek es 10 bani gyerekeknek.
