Literre szoktuk számolni, 100 l cefrénként 3-5 dkg élesztő. De mivel cukorcefréről van szó, használj beletehetsz 2-3-szoros mennyiséget. Az aromából készült pálinka szerintem annyira nem egy fényes ötlet, akkor már inkább érdemes kipróbáld az ottani gyümölcsökből, nem? Mi baja az ausztrál gyümölcsöknek?
A védővám az európai cukoripart védi, mert nélküle az utolsó európai cukorgyárat is be lehetne zárni, a szegény országok ugyanis legszívesebben 100%-ban ellátnák az EU-t olcsó cukorral. Könnyen lehet, hogy sok cukor jön szlovákiából, és/vagy melasz, vagy tisztaszesz, mindenesetre az összes többi finomszesz-forrást el lehet adni a magyarnak drágábban, még az ihatatlanság határán is. Nagy kelete van a flakonos bornak, olcsótörkölynek, olcsó vodkának, és ezt mind jobban megéri árulni, mint 2-400 Ft-os kommerszt főzni belőle (+ adó), a melaszbor viszont mégse járja:) Kíváncsi leszek, a jövedéki törvény mit változtat ezen, a Győri pl. akkoriban bejelentette, hogy kommerszek helyett átáll az EU-kategóriákra, és az olcsóbrendijüket már láttam is a minap. Dehát a 30 kategóriának emlékeim szerint csak a fele „nyers” ízesítetlen párlat, a többinél általában használható melasz is.
Tényleg voltak fütyülős-félék a törvény előtt (a mezei kommerszek mellett, mint ma), és akkor is azért adták el pálinkaként, mert akkor jobban fogy (persze a pálinka helyettesítőjének szánták eleve, de ettől még újfajta ital lett). Szerintem egy termék marketingjét nem érdemes belekeverni az élvezeti értékébe. Cseh „absinth”-ból is vannak ma már egész korrektek, ezek valószínűleg középkategóriába tartoznak attól függetlenül, hogy abszintként (és ennek örömére túlárazva) árulják őket.
A whisky-esszenciával még gondban vagyok, mert ha korrekt tesztet akarok, akkor „ipari” tisztaszesz vagy valami olyan 40 fokos vodka kéne, aminek nincs íze és nem kapar. A Siberia tetszene, dehát 37,5...majd szétnézek a kínálatban. Nem látom a technikai akadályát, hogy egy végletekig kispórolt párlatnál jobbat csináljanak természetazonos összetevőkkel. Lágynak lágy lesz, mellékíze nem lesz, és ha csak a 10-20 legfontosabb kémiai összetevő ott van a megfelelő arányban, gond nélkül utánozhat egy fogyasztható 12 évest. A kommerszek „sütőaromái” kb 1-2 összetevővel dolgozhatnak a jellegük alapján.
Épp ezaz, szeszt fogyasztani nem kötelező. Ha még azt sem lehet megvenni kizárólag az íze miatt, akkor semmit. Eleve az elvet nem értem, hiszen van neki íze meg van neki hatása, miért olyan lehetlen, hogy csak az egyiket kívánom meg. Mint már mondtam, néha pont a hatása miatt hagyom ki, mert az éppen nem hiányzik, és az ivás ugye nem kíváságműsor:P
Nem úgy megy, jelen körülmények között akkor is drága lenne ha itt gyártanák, de a 90%-át nem itt gyártják, még akkor sem, ha a csomagolás magyar. Nem tudom észrevetted-e, de egyre több a boltok polcain az olyan cukor, ami Szlovákiából jön, és egy darab magyar szó nincs rajta. A védővám természetesen hogy nem a fogyasztót védi, még közvetetten sem, ez nem nagy meglepetés. Az EU előbb kitalálja, hogy építsük le a cukorgyárakat, mert a cukorrépa helyett lehet más hasznosabbat is termelni, úgyis ott az olcsó tengerentúli cukor, aztán mikor megtörént, meggondolja magát és védővámot vet ki? A melléktermékek persze idekerülhetnek, de az sem lehetetlen hogy a finomszeszt veszik meg készen, aztán tovább finomítják vagy úgy használják fel ahogy van.
A Fügyülőssel nem tudom mi akar a gyártója, de a pálinkatörvény előtti finomszeszes és aromás Fügyülősökre is pofátlanul rá volt írva, hogy pálinka, és ha most eltűnne a törvény, valószínüleg az összesre vissza is kerülne. A cél valószínű nem az eredeti pálinka utánzása, hanem valami olyan piacra dobása, amitől az emberben egy téves kép alakul ki a jó pálinkáról. És az a legviccesebb, hogy működik a dolog :) A gyagyiabszintokat is nézhetjük úgy, hogyha az nem abszint, akkor az még jó is, de mivel rá van írva hogy abszint, nyilvánvaló hogy mi akar lenni, és mit akar elhitetni a fogyasztókkal (ez is nagyon jól működik, ezt tudod). A Fügyülősön nincs rajta hogy pálinka, de nyilvánvaló hogy a fogyasztó fejében pálinka akar lenni.
A minőségi finomszeszt és a whisky esszenciát próbáld ki egyszer, garantálom hogy nem fog ízleni, még annyira sem mint a Strathbeagh. Azt is megértem, hogy a Fügyülős nálad jobb mint a Strathbeagh, de ez ugyanolyan, minthogy nekem jobban ízlik a 2000 Ft-s olcsóbourbon, mint a JW Red Label. Pedig én nagyon jól tudom, hogy van különbség a kettő között.
Azt nem állítottam, hogy az italoknak csak az alkohol a lényegük. Egyrészről igazad van, az nagy szerepet játszik az ízvilágukban, másrészről meg ha mégis erről lenne szó, attól még nem állna meg az áruk 4-5 eFt körül. Szeszt fogyasztani nem kötelező, de enni például kell, mégis vannak olyan ételek, amiknek az áruk eléggé hajmeresztő, pedig elvileg mégiscsak a táplálékigény kielégítésére szolgálnak. De mivel van mivel ízlelnünk, mégiscsak jobb ezt a dolgot füstölt lazaccal kielégíteni, mint szardínakonzervvel, nem? (hogy az ételeken kívül hatásosabb példát ne mondjak :)) Az alkoholnak azért van némi pozitív hatása is (nem, most nem a berúgásra gondolok), mint minden "gyógyszernek" (vagy inkább drognak), kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg.
Azért az nem úgy megy, hogy ha drága a cukor, akkor biztos külföldről vesszük, a védővám meg nem közvetlenül a fogyasztót védi, erre nyilván magadtól is rájöttél. De sokkal egyszerűbben is meg lehet fogni a kérdést, ugyanis ha kilónként háromszázért faljuk ezt a sok-sok tonna kristálycukrot, akkor a hozzá tartozó – és fergeteges profitot termelő – mellékterméknek sem nehezebb idekerülnie, akárhonnan is jön. A többszörös kihozatal miatt szállítani is sokkal gazdaságosabb a bornál, törkölynél, stb. De amúgy is fogadni mernék, hogy az összes olcsósított vodkán melaszt találsz majd, törkölyt meg egyiken sem.
A fütyülős csak annyira hamisítvány, mint a cseh „absinth”. Sokkal inkább egy új ital, amit egy hagyományos párlat neve mögött árulnak, de nem igazán próbálja utánozni. Lehetne ennél pálinkaszerűbbet is csinálni, ha ez lett volna a cél. A laikus véleménye meg alsókategóriában kicsit sem lényegtelen, mert azon a szinten (iható-ihatatlan) nem nehéz érteni a szeszhez, másrészt mentes a „jaj ez nem eredeti”-féle előítéletektől. Mert a Strathbeag számomra pl. lényegesen rosszabb a fütyülősnél (végül koktélban sem bírtam meginni), teljesen lényegtelen, hogy valódi vagy sem. (És ha elkeverem a minőségi tisztaszeszt whisky-esszenciával? Akkor a Strathbeag magasabb kategória lesz a nála finomabb utánzatnál? Hát ne legyen, mert ez az általad felvázolt „single maltos gondolkodás” lenne.) A Blue Johnnie egyébként nincs igazán a prémium kategória felett, csak drágább. Az arra jó, hogy akinek lövése nincs a whiskyről, és van rá pénze, az majd szépen azt veszi meg, mint „legjobb whiskyt”, de nehezen találsz olyan whiskyst, aki szerint megéri a pénzét. (Ahogyan valószínűleg a JD különleges kiadásai is csak a márkára építenek.) Persze vannak egyéb italok, amiknek kellene az ötödik kategória, mint különlegességeknek (100 éves konyak és egyéb elvetemült dolgok:)
Ha minden párlatnak csak az alkohol lenne a lényege, akkor kb 4-5 ezernél megállna a tudomány, és az ennél drágább mind parasztvakítás volna. Ezek már kifogástalanul lenyelhetőek, tök fölösleges még többet küszködni (többet fizetni meg végképp), ha senki sem az íze miatt veszi. Másrészt meg ha valaki szereti pl. a cognac vagy az abszint ízét, akkor nincs más választása, azt kell vennie (akár akar inni, akár nem), mert szesz nélkül utánozhatatlanok.
elnézést hogy rég jártam erre de nálunk a december és a január elég sűrű szokott lenni....
Utolag mindenkinek boldog új évet kívánok :) és sok jó nedüt :)
Whisky választás: végülis jól jött ki a dolog mert összedobta mindenki kinek mije van és úgy lett hogy vegyek pár üveget és végig kostoljuk, ezért lett zöld és fekete jb, label5, jd, 12éves bali(ez jó ezt elárazták :) 3600ért vettem:) másnap már 6700volt:( ). Szóval végig kostoltuk mindet, hát én nem fogok értékeléseket írni csak pár szó saját szájízem szerint:
A zöld jb fehértől csak abban különbözik hogy lágyabb ez a ragasztós iz/illat. A label5 valóban jó árértékarányú volt, teljhesen átlagos skot semmi utoiz nem volt benne semmi kaparo. a 12éves balit nem lehetett ott hagyni ennyiért- bár nem szeretem ezt a füstös kaparos erős izt de a 12évesben nincs annyira jelen mint az olcsóbb változatban. és végére hagytam a fekete jbt nem véletlenül. erre mindenki azt mondta hogy egy az egyben az én whiskim- az öm féle receptel készült pálcikával érlelt... és valóban egészen hasonló. el is tettem a fekete üveg nagyrészét, ha jövőre újra nekiállok kotyvasztani akkor összetudjam hasonlítani- annyit hozzáteszek hogy aki ezt állították mind 5-6generációs vagy a fölöttiből ittak.10ig volt a börbön utánna kezdtem skotosítani meg íresíteni.... az uccsó főzetet kitettem a teraszra- csak nem árt neki a hideg, nagy fagyok úgy csincsennek de különben is alkohol.... ha jól számolok október vége ota érik- ez az ami novemberben nem ízlett ezért tettem félre... hát majd a napokban megnézem már mi van vele.... :) a legutolsó cefre azota is ott van most már a rá se néztem november ota.... az már tuti a földi tápanyag lesz..... :(
Az utolsó pálinkám nem semmi... eddig a legjobb lett igazi kompótos, 45fokos birskörte, nagyon jó.
Jelenleg 25liter narancs érlelődik már egy hete, kedden valszeg neki lehet majd állni lepárlani ha az idő is úgy akarja.... mert ez a nagy szél ami erre van nagyon durva...
Hát igy hirtelen ennyi, a napokban remélem eljutok ide hogy visszaolvassak, aztán majd fokozatosan visszakapcsolódom februárban....
Hmm... Magyarországon ha jól tudom már csak egy cukorgyár van (a kaposvári), ha megvan még egyáltalán. Elképzelhető, hogy van valamennyi répamelasz, de a Kaiser vodka csak egy, és nem hiszem hogy Magyarország összes finomszesz szükségletét ellátná az a kevés melasz ami onnan jön. Az európai cukorgyártás már csak legenda, de azt valami politikai fórumon kéne megvitatni... Az mindenesetre tény, hogy évek óta mélyrepülésben van, a védővám meg nevetséges, 300 Ft körül van egy kg cukor ára, a tavalyi 150-180 helyett, ki van itt védve, és mitől?
Semmi bajom a singe malttal, de - hogy megint a Te szavaiddal éljek - általában nem az alapján ítélik meg, hogy mi van a pohárban, hanem hogy mi van a fejben. Nagyon finom és lágy, de nem azért van ekkora értéke mert az tényleg egyértelműen jobb mint bármi más. Leginkább azért, mert az a középkori Brintanniában csak úgy tudtak szeszt készíteni, hogy a csíráztatott gabonát (azon belül is az árpát, ami ott a legjobban megterem) leforrázták vízzel. Ezt tekinthető az eredeti whisky gyártási műveletének is, a hagyományosnak titulált dolgot meg meg kell fizetni. Egyébként semmi bajom a singe malttal, mert finom és ízlik, de a világ legnagyobb sznob itala, és nem az íze miatt lett az.
A Blanton's-ban nekem az egyetlen bajom az volt, hogy túl erősnek találtam az égett tölgy ízét, és kész. Egyszerűen csak zavart, ezen kívül nyugodtan jobb lehetett volna nálam a JD-nél. A JD-t már az első pohár után is mérföldekkel jobbnak találtam a JB-nél, és ha jól emlékszem ezzel nem vagyok egyedül :) Az én ízlésemnek eddig a Jack Daniel's jön be a legjobban, és ez 10 l Blanton's után sem változna meg (persze más finom bourbönnek állok elébe), de végtelen üveg singe malt sem :) Ez persze lehet hogy ez azért van mert rossz az ízlésem :)
A Strathbeaget azért nem emlegetném egy lapon a Fügyülőssel, az egyik eredeti, a másik hamisítvány. Az alkoholtartalom is nagy különbséget mutat a minőségnél. Aki nem ért valamihez semmit, az meg ne akarjon rangsort felállítani arról a bizonyos dologról, legfeljebb saját magában döntse el neki mi tetszik... Végül is oda lyukadunk ki, hogy még 4 kategóriába se lehet akkor besorolni az egészet, mert ha a JD-nél jobb a 10 éves Bushmills, akkor annál meg jobb a JW Blue Label... Akkor már egyszerűbb egy 1-100 ig terjedő skálán osztályozni őket, nem? :)
Lényegében véve meg az összes szeszesital drog, mert valahol mégis csak a tudatmódosítás a feladata, ezét is találták fel. Ha kidobnának egy 20 éves alkoholmentes skótwhisky-t, a kutya nem venné meg. Inkább csak arról szól, hogy melyik gyógyszert mennyire jól tudják ízesíteni... Ez persze így elég durva, és nem is igaz, mert össze se lehet hasonlítani olyanokat, akik egy rossz italt meg se isznak, meg az olyanokat akiknek az 50% házi rettenet azért jobb a skótwhiskynél, mert hamarabb üt. De azért valahol mégiscsak erről van szó.
A Kaiser's gabonavodkát répamelasszal olcsósítják (rá van írva). Mivel a répamelasz a legutolsó dolog, amit egy gyártó ráhazudna a címkére, ebből következik, hogy gabonából nem főznek olcsószeszt (ha egyszer azt is olcsósítani kell) és hogy a répamelasz mégsem luxus. Európában egyáltalán nem szűnt meg a cukorgyártás, pont azért hozott az EU 280%-os védővámokat, hogy nehogy az olcsóbb dél-amerikait hozzák be, miután a reformok után felment az ára.
A single maltról akkor nyilatkozz, ha megittál egy üveggel:) Lényegében egy nagyon lágy, nagyon gazdag, jól variálható whiskyről van szó, amit a bourbon rugalmasságban nem tud követni. Abban adott a kukorica vastag íze, amit nem lehet lehúzni a vécén, és az új hordó, ami mindig ugyanolyan, és ami miatt csak korlátozottan lehet érlelni (különben tölgyfaízű lesz az egész). Egyszer beleölöm a pénzt egy igazán híres bourbönbe, de valószínűleg nincs benne annyi lehetőség, mint az európai hagyományban. Személy szerint nem tudom elképzelni, hogy a bourbon olyan élményt adjon, mint az eddigi két single maltom, pedig a Blanton's azért már nem az alja (még akkorse, ha 1 pohár után nem találtál sok fantáziát benne:)
A kategóriák... amiből eddig 2-3 pohárnál többet ittál, arra mind nagyon ésszerűnek tűnik a felosztásod, de lejön belőle, hogy nem ismered a prémium kategóriát. (Nekem se tűnt jobbnak 1 pohár után a Glenlivet 12, mint neked a Blanton's vagy az Akveld abszint.) Ha a JD felső kategória, akkor az alap Bushmills is, és hogy az alap Bushmillst egy helyre sorold a húszévessel, az lehetetlen ötlet. Tehát lényegében 4 kategóriát kell legalább felállítani, hogy irányadóak lehessenek, amik között persze van átmenet, és a nevük sem annyira lényeges.
Egyébként a Fütyülős vagy az Unicum szakmailag nem érdemel rosszabb megítélést, mint egy tipikus olcsóbrendi vagy egy Strathbeag. Őszintén szólva az utóbbiakat kicsit nehezebb lenyelni, ha nem a párlat-nempárlat problémájára van beállva az ember ízlése. Akit csak az íze érdekel, és nem a hogyankészül-igazinemigazi problémája, meg szeszt se főz otthon, az gyakran jobbnak tartja a fütyülőst a gagyinapóleonnál és egyéb 2-3 ezer közötti szesznél. Na meg az se lényegtelen, hogy a kettő között sokkal kisebb a minőségi különbség (akármelyiket is tartjuk jobbnak), mint egy „ötezres” és „húszezres” whisky között, tehát ha azok nem két különböző kategória, akkor ezek meg véletlenül sem. A full kommerszt meg kérdés, hogy szükséges-e egyáltalán bárhova is sorolni, vagyis figyelembe kell-e venni mint italt, mivel bizonyos nézőpontból csak egy szájon át elfogyasztandó drog, nem is akar más lenni, és nem az élvezeti értéke, hanem a lenyelhetősége miatt és marketingcélokból ízesítik (mint a gyógyszert).
Vannak alsó kategóriások, pl. a Tesco gazdaságos gin, vagy a helyi likőrgyárak által forgalmazott rettenetek. Aztán ott a Fügyülős, a Unicum, a legtöbb érleletlen rum, stb. stb. A múltkori bikavértörköly a penész íze miatt szintén csak az alsókategóriát érte el nálam, mégha minden más rendben is volt, és nyugodtan lehetett volna egy közepes minőségű pálinka. Whiskyben még nagyon rosszat nem ittam, az olcsóbourbonok is ihatóak, hozzák az erős közepes minőséget. A fehér Jim Beamet olyan felső középkategóriásnak mondanám, a rye-jal együtt. A Jack Daniel's nálam már felső kategória, bár ezzel most aligha fogsz egyet érteni. De ha a Blanton's felső kategóriának tekinthető, akkor a Jack Daniel's is. Ha meg az is csak közép, akkor nem tudom van-e felső bourbon :)
A kommersz is szeszesital, azt is be kell valahova sorolni... Amúgy rossz emékeid vannak a répamelasszal? :) Amióta Európában nincs cukorgyár, azóta cukorrépa termesztés se nagyon van (állati takarmányozásra termesztenek valami nagyon elenyésző mennyiséget). Szóval a cukorrépamelasz igencsak luxuskategória lett errefelé, nem is hiszem hogy keletkezik belülük melasz. A magyar finomszeszek valószínűleg nagyrészt hibás vagy gyenge borból és szőlőtörkölyből készülnek, vagy kis mennyiségben gabonából, de cukorrépamelaszból biztosan nem. De az sem lehetetlen, hogy más országokból veszik a kész finomszeszt, bár ott is nagyjából ugyanezekből készülnek.
A single malt mániások néha érdekes véleményt tudnak alkotni, bár fogalmam sincs mire alapozzák a singe malt felsőbrendűségét. Egyszerűen csak sznobok, mert a malt kategória a legdrágább, mert az a hagyományos. De a jobb minőség valószínűleg nem a malt, hanem a single szóban keresendő. Ha annak idején nem árpából kezdik el főzni a whisky-t, hanem mondjuk búzából, akkor mindenki azt éltetné. Az ápra amúgyis a leggyengébb minőségű gabona az összes közül. A párlata viszont érdekes, mert annak ellenére hogy nagyon gyenge íze van, nem vodkás (lásd ír whiskey), nem úgy mint a búza, amin már a második kisüsti főzés után is jóformán csak a szeszt érezni.
Az ízében nem akarok elmélyedni, azt megtették párszor a hozzáértők a single maltos fórumon. Mezei szeszfogyasztó az alap Bushmills-hez hasonló, de még lágyabb és finomabb ír whiskyre számítson, fiatalabb whiskyről (főleg bourbönről) való átálláskor pedig fel kell készülni rá, hogy első kortyra ízetlen lesz, persze nem úgy, mint a vodka, mert az alkoholos jelleg teljesen hiányzik. Az első féldeci elfogyasztása után máris rámtört a szingölmaltosok mániája, ugyanis a később legurított bourbönt csak rossz utánzatnak éreztem, amivel pedig nem értek egyet:) 7700 Ft, megérte, egy élmény. (Ez már kifutott széria, azóta Bushmills Malt néven megy.)
Ron Cubari fehérrum
Ezt azért említem, mert vettem már régen alsókategóriás fehérrumokat, és messze az ihatatlanság határán túl voltak még keverve is. Ennek könnyű íze van, 1700 Ft/0,7l, magában épp csak elviselhető, kevert italt viszont már nem nagyon ront el, pl. kellemes grog lesz belőle, de piña coladába is szívbaj nélkül önteném.
Na pont ezért nem tartom előnyösnek az ilyen besorolást (persze nem lőnek vele nyulat, vagy ilyesmi:), mert akkor meglátásod szerint semmilyen párlatból nem létezik alsókategória, kivéve talán 1-2 bűnrossz márkát, amit szinte direkt főznek ihatatlanra. A kétezer forintos viszki is viszki, különösebb ízhibája nincsen, így hát alsókategóriás viszki akkor gyakorlatilag nincs is, ellenben „felsőkategóriás” lesz az, ami pedig még egyáltalán nem felül van, mert annál van sokkal feljebb is. Kategóriákat meg szerintem aszerint érdemes felállítani, ami adott, tehát az alja lesz az alsó-, a teteje a felsőkategória, közép meg nem az lesz, amit közepesnek tartunk (mert az lekicsinylés, márpedig a beefeater az jó), hanem ami a közép, azaz az alap és a prémium között van. Dehát mondom én, hogy a kommersz zavar itt be a képbe:P
A kommersznek meg nincsen konkrét ízhibája, hozza a répamelasz barátságos ízét és a sütőaroma lágy illatait, az már más kérdés, hogy a kettő között pont annyi a harmónia, mint számomra egy kétezer Ft-os napóleonbrendiben:)
A Beefeater és a Bombay például nem egészen azonos árkategória, jobb helyeken is 1000 Ft különbség van közöttük. Egy üveg ginért én biztos hogy nem adnák 10000 Ft-ot, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy finomszeszből és pár "átlagos" gyógynövényből ki lehet hozni valamit, ami megér ennyit.
A kommerszek is alsó kategóriás termékek, és majdnem mindegyik hibás... Ha valami teljesíti amit kell neki, és nincsenek hibái, és még valamilyen szinten jól is tud esni, akkor az már nálam középkategória. Lehet hogy én ilyen szempontból kicsit jóidulatú vagyok (nem úgy mint egyesek, akik mindenben csak a hibát keresik :P), dehát jobb esetben egy főzőnek illik is annak lenni, mert ha lehúz valamit, akkor rögtön a fejéhez vághatják, hogy főzz jobbat, és nem biztos hogy mindig sikerül :)) Pl. legközépkategóriásítod itt a Beefeatert, közbe meg bárki a világon örül, ha legalább olyan gint tud otthon csinálni :)
A vaktesztes dolgot az eddig kóstolt közel azonos árú, de különböző márkákra mondtam. Az olcsóbbik Tanquerayből is ittam már, a drága lövésem sincs, milyen, mit tud. Egyszer majd mindenképpen megveszem, szóval nem tartom hülyeségnek, csak jópár más ital áll előtte a sorban, amiért hamarabb kiadok egy tizest...:) Általában az a tapasztalatom, hogy ha egy márkán belül van olcsó és drága változat valamiből (lásd Tanqueray), akkor van minőségi különbség is. A Roberto Cavalliból pl. csak drága van:) Egyébként ha az alapszeszt egy Russian Standard Imperia vagy aközeli szintre emelik, és ehhez illő receptet és fűszervariánsokat választanak, akkor nagyon is lehet benne fantázia.
A kategóriák meg természetesen önkényesek, de ha valami elviselhetetlen ízű, az nem alsó kategória, hanem hibás termék. Mármint nem biztos, hogy értem, szóval Te milyen márkákat tekintesz pl. alsó kategóriának?
Nemrég pont Te írtad, hogy nem lepődnél meg ha vakteszten nem tudnák őket megkülönböztetni a különböző gineket. Ez szerintem a Tanqueray féle ginekre igaz a legjobban, már csak azért is, mert a gin készítésénél jóval kevesebb tényező van, ami befolyásolhatja az ital minőségét. Nem úgy mint egy whisky-nél, ahol szinte végtelen ilyen tényező van. Először is ott van az alapszesz, amiből nem hiszem, hogy sokkal jobbat tud csinálni a Tanqueray mint egy Beefeater. A gyógynövényeknél és fűszereknél ugyanez, gondolom egyik sem a sarki gyógynövényestől és a Tescóból szerzi be ami kell. A főzési techonlógiába meg pláne nem lehet sok eltérés, egyik sem alukuktával nyomatja a gázrezsón... az ízük lehet hogy más a fűszerek és gyógynövények aránya miatt, de minőségi különbség aligha hiszem hogy van. Inkább tényleg az, hogy mi van a fejben, mennyire sznob valaki. Ezt így kóstolás nélkül is ki merem jelenteni :)
Ginből meg ugye nincs is kommersz, hacsak önkényesen nem nevezzük ki a hidegkeverteket annak. Az alsó kategóra a ginnél (és nagyjából mindennél) nálam az, ami hibás, ihatatlan és elviselhetetlen ízű, a középkategória ott kezdődik, hogy ízhibái nincsenek, és az ami lenni akarna. A felső meg az, ami még kifejezetten finom is. A prémium meg az, ami fenomenális élményt nyújt, de szerintem a ginnél ilyen kategória nem igazán van...
Semmi gond, végülis erre való a fórum, nem? A thumper nem torony, hanem egy külön edény (üst), amit a páracsövön keresztül kapcsolunk a üsthöz amiben a cefe van. Minden egyes ilyen kis "parazita" további egy lepárlásnak felel meg. Tehát üst+ 2 thumper= 3 lepárlás. Ha tisztaszeszre utazol, akkor kéne belőle gyártani vagy 10-et, ha nem többet... a thumper nem erre való, a fórumon vannak feltéve róla képek, ha megnézed, ezt láthatod magad is.
Valószínüleg reflux oszlopos lepárlót láthattál, vagy frakciósat, mind a kettő nagyjából ugyanazon elv alapján működik, de a legnagyobb különbség abban van köztük, hogy a reflux teljesen nyitott, a másik pedig zárt. Fatális hiba lenne összekeverni őket :) Tányérokat az iparban használnak, az otthoniak ezt egész egyszerűen vagy porcelán golyókkal, vagy rozsdamentes nemesacél forgáccsal (konyhai acélsúroló, közismertebb nevén "dörzsi") oldják meg. A lényeg nagyjából annyi, hogy a forgács annyira lelassitja a gőzök útját az oszlopban, hogy abból folyamatosan újra cseppfolyósodik a víz, és csak az erősebb alkoholgőzök haladnak tovább, a többi visszamegy az üst felé. Ez nem is rekfikáció, hanem deflegáció. A rektifikáció a kifolyócső csapjával és a hűtőspirállal játszva történik.
Azt javaslom a tányérosat felejtsd el, azt otthon nehéz lenne jól megcsinálni, a reflux oszlop sokkal egyszerűbb, és semmivel nem tud kevesebbet (a magas oszlop miatt így is mindenki a csodájára fog járni). Én is elszánt voltam, és idén sikerült is megépíteni a sajátom. Öreg-muslica hozzászólásaiban szinte minden megvan ami kell, de ha nincs, akkor a Google a barátod, na meg mi is itt vagyunk:
Csak támpontnak: az enyém 48 mm átmérőjű, és 120 cm magasságban van benne acélforgács. Nagyjából 94 %körüli alkoholtartalmat lehet vele elérni. Ha a 120 cm-t, 160-ra növelem, akkor viszont elérem vele a 95%-ot. De ez ideális esetben legalább egy 2 méter magas oszlopot jelent... Szóval egy bizonyos méretet meghaladva nem sok értelme van emelni a forgács oszlop magasságát, meg amúgy sem felhőkarcolót építessz.
Úgyúgy, toljad neki a cukrot:) Mindenféle fanyarkás ízt eltüntet előbb-utóbb, és ha erős karaktere van a likőrnek, az sok cukrot elbír. A Bénédictine likőrnek pl. egyfolytában takarítani kellett a menetét, mert elakadt a vastagon rászáradt cukorban... A likőrök egyébként 100g/liter cukortartalomnál kezdődnek, ez adhat valami támpontot.)
Koktélokhoz általában a 3–5000 Ft közötti szeszeket érdemes használni (már ha azt nézzük, meddig érdemes elmenni, és hol kezdődik a pazarlás, lásd az idős whisky és a kóla esetét:) A jobb gineket én határozottan jobban szeretem martiniben meginni, mert nem elvesz belőle, hanem hozzáad. Többé-kevésbé minden jó koktélnak tudnia kell ezt, de a martininek különösen, mivel kb. öt rész gin egy rész vermuttal. Persze nem úgy értem, hogy olcsó ginből kár martinit csinálni, de a hidegkevert+garrone nyomába sem ér egy Beefeater+Martini E.D. kombónak (vagy inkább Noilly Prat-nak, de azzal még nem próbáltam). Egyébként is kétrétű a pazarlás kérdése, mert van egy szint, ahonnan a párlat finomságai már nem tudnak érvényesülni (= részben pocsékba megy), aztán van egy szint, ahonnan egyáltalán nem is teszi jobbá a koktélt, dehát ez erősen koktélfüggő is. Egyszer csináltam bunny hugot (pedig annak nem annyira az íze az erőssége) felső-középkategóriából – Plymouth 57%, JW Black, Obsello Absenta. Egyáltalán nem kellett megbánnom, végre minden íz a helyére került.
Ginből is van tízezres prémium kategória (pl. Tanqueray No. Ten), ahogy minden másból, és számomra az említett ginek – amennyit kóstoltam belőlük – rendesen a középkategóriában teljesítettek (már amennyire más italokkal össze lehet hasonlítani). A magyar (posztszocialistának tekinthető) kategóriák eggyel el vannak csúszva a világviszonylathoz képest, mivel mi előszeretettel hívjuk a kommerszt alsó-, az alsót közép-, a közepest felsőkategóriának, a felsőről meg inkább nem is akarunk tudni, az „sznoboknak van”:) Persze a ginnél pont azért nem gyakoriak a prémiumok, mert eleve koktélalapnak tartják, mint pl a fehérrumot.
Ne haragudj meg ha ismeretlenül írok neked, de a fórumot böngészve több hozzászólásod is volt rektifikációval kapcsolatban.
Ez egyik nagyon érdekelne: thumper rektifikátor, szeretnék otthon minnél magasabb alkohol koncetrációt elérni. Letőleg 100% lenne a cél de "csak" 96 százalékot lehet. Ehhez milyen "tornyot" kéne építeni. Lehetséges egyáltalán? Másrészt ha lehetne hogy kell méretezni?
Kölföldi oldalon találtam egy ábrát. Bár az vízhűtéses volt de a cső maga 1.5 méter hosszú átmérő pedig 40cm. Véleményem szetint ez a tányéros erősítő a megoldás....
Kérdésem az lenne miként lehet ezt megvalósítani? Van valmilyen képlet rá? Érdekelne pl: hogy a tényérok milyen távolságban helyezkednek el, maga a tényér hogy néz ki mennyi kell belőle?
Bocsiánat ha kicsit sok a kérdőjel. Elég elszánt vagyok :D
Agyoncukrozhatod, azt majd elfedi, de legközelebb inkább jobban ügyelj a mennyiségekre. A legtöbb likőr brutális mennyiségű cukrot tartalmaz, pláne mikor némelyik gyógynövénylikőrnek már majdnem olyan az állaga mint egy krémlikőrnek...
Nem vagyok nagy koktélos, úgyhogy a tökéletes jelzőt tekintheted egy laikus véleményének :) Talán a martini az egyetlen koktél amit néha iszok, de azt is úgy, hogy 1 év alatt kb. 4 dl gint használtam el erre. Egy Beefeatert vagy egy Bombayt nem tudnák elpazarolni koktélra (bár vannak olyan elvetemültek akik a tizenéves skótwhisky-t is összekeverik kólávál). De inkább úgy értettem, hogy a martinit nem rontja el, mint pl. a ahogy egy kevés mennyiségű rossz szesz el tud rontani egy egész adag koktélt. Egyébként jól értettem, hogy a Beefeatert vagy a Bombay-t középkategóriának sorolod? Akkor mi a prémium? :)
Más. Nemrég volt szerencsém egy főzetett házipálinkához, ami a mindent bele módszer, és cerfrézés/tárolás teljes igénytelensége ellenére meglepően jó ízű volt. Tisztán szilva volt, ha igaz, kellemes és karakteres szilvaíze volt, és még a szokásos moslékíz is elmaradt. Csak egy nagyon enyhe acetoníz árnyékolta be, de más hiba nem tűnt fel. Tényleg meglepődtem :)
Akkor a csipkéből valószínű lekvár lesz, főzhetem megint.
Készítettem zölddió likőrt, több receptet megnéztem, az egyikben a dió mellé szárított diólevelet is említett.
A javasolt mennyiségnek a felét tettem bele, kb. 4 db. közepes levél 2 liter alkoholba. Egy hónap áztatást ajánl.
Két hete állítottam össze közben többször is felkevertem. Ma megkóstoltam nagyon kellemes dió, íze és szép mélyzöld színe van.
Viszont utóízként érezhető egy fanyarkás íz, ami nem várt eredmény. Ez nagy valószínűséggel a diólevél következménye lehet.
Nem áztattam tovább. Leszűrtem az egészet, édesítettem. A fanyarkás íz csökkent, lehet, hogy a cukor hatására, de még mindig érezhető, és szerintem ennél a likórnél zavaró.
Mivel lehetne ezt a fanyar ízt megszüntetni, milyen alkalmas fűszer, gyógynövény vagy eljárás oldana meg ezt a problémát.
Összeállítottam a Jagermeister likőrt az itteni recept szerint, de még adtam hozzá pár anyagot. Ez is két hete ázik.
Azt is megkóstoltam, kellemes aroma és ízvilág érződik. Eddig. Még hagyom ázni, remélem ez hozza az eredményt.
Egyszer majd felugrasz hozzám egy rendes martinire, akkor visszavonod ezt a „martininek tökéletes” dolgot:) A finomszesz mellett az is baj, hogy az olcsó kivonat nem ad rendes ízt.
Kipróbálok majd a Finsburyvel 1-2 koktélt, de valószínűleg arra pont nem lesz jó. Az a bizonyos száraz karakter az alapja ezeknek a koktéloknak, anélkül nagyon „szétfolynak”. Szerintem magában iszom majd meg. Elterjedt nézet, hogy koktélba jó az olcsó szesz is (némelyikbe tényleg), de középkategória alatt általában kínosan rosszak lesznek, legalábbis a középkategóriáshoz képest.
Az akvavithoz szerintem nem kell kapormag, tökéletes a szárított levél is, amit olcsón megvehetsz a boltban.
A csipkét dierekt a mélyhűtőbe szokták tenni, vagy megvárják amíg megcsípi a dér. Különös eljárás nincs, csak a szokásos dolgok. A 10 kg viszont semmi, én azzal nem foglalkoznák... a szakkönyvek szerint 100 kg csipkecefréből 3-4 l 50%-os lesz, de szerintem még ez is egy eltúlzott érték.
37,5%-os, ez is elég sokat elárul róla... Gondolom ez a gin sem feltétlenül ahhoz készült, hogy az ember csak úgy magában fogyassza, és kellemes szájízzel bólogasson, hogy ez egy jó gin. Inkább koktélalapanyagnak. Hozzá kell tenni, alsó kategóriás ginek(Tecso gazdaságos és társai) még koktélhoz se jók a gagyi finomszesz miatt. Nekem egy Earl Brown van itthon már vagy egy éve (német 1500 Ft-s gin), az martininek tökéletes, de magában fogyasztva borzasztó egyszerű és unalmas, és zavaróan vodkás.
A gondom az, hogy nincs kapormagom, de nem is lehet még vásárolni, mert nem szállították még az üzletekbe.
Viszont van saját készítésű porrá örölt kaporszáram, meg a mélyhűtőbe kapor.
A magnak valami más ízvilága lehet, vagy azonos a növénnyel? Mert akkor szerintem az őrleményt, és a fagyasztott kaprot is fel lehetne használni.
Még egy kérdés.
Nyáron szedtem kb. 10 kg. csipkebogyót lekvárnak, azóta a fagyasztóban csípi a dér.
Viszont tavaly előttről rengeteg csipkelekvár maradt még.
A kérdésem az lenne, hogy a mélyhűtött csipkebogyóból felengedés után, lehet-e cefrét készíten, igényel-e még valamilyen egyéb más eljárást is, vagy felejtsem el, mert akkor lekvárt kell főznöm.
Az egyik legolcsóbb London Gin (2300/7 dl volt), ami nekünk azért érdekes, mert azt kizárólag lepárolt fűszerekkel lehet ízesíteni (ellentétben a mezei ginnel és a desztillált ginnel, mert mindkettőhöz adhatók kivonatok), ráadásul minőségi finomszeszből kell főzni és cukrozni is alig lehet (0,1 g/l).
Illat alapján még jónak tűnik, de a szájban már nagyon nem olyan, mint a drágábbak. Teljesen hiányzik az az éles szárazság és karakter, amiért a minőségi gint megveszi az ember. Azért az – ennél alig olcsóbb – kommersz ginek lényegesen rosszabbak, szóval egyáltalán nem rossz vétel ez, de saturészegen se lenne könnyű összetéveszteni egy Beefeaterrel.
