A fotonokról én azt gondolom, hogy valóságosak. Sőt, nem csak impulzusuk van, hanem tömegük is van. Amikor elnyelődnek, akkor szerintem a nyugalmi tömegük nullára csökken. Beleolvadnak a környezetükbe (vákuum) de nem semmisülnek meg, csak a tehetetlen tömegük válik nullává. Ezzel a gondolatmenettel talán meg lehetne magyarázni a fotonok impulzusát.
A gondolataid befolyásolják , mit cselekszel. Ez tiszta.
De ezek az intuiciók a jövőre vonatkozóan olyan esetekre is előjönnek, amik nem tőled függenek, sőt, teljesen függetlenek lehetnek tőled.
A pszichologia ismer olyan betegséget, amikor a páciens összekeveri az események sorrendjét. Sajnos, olyan embereket is betegnek fognak nyílvánítani, akik egyszerűen megérzik a jövőt. Jobban tennék, ha ezeket az embereket nem kezelnék /feleslegesen/, hanem kihasználnák a képességeiket.
Érdemes elolvasni Feynman könyvét. Vele is történtek ilyen érdekes dolgok.
Ezen gondolkodtam már, az idő megfordíthatóságának a "vizsgálatakor" (persze csak logikailag, nem vagyok ilyenekben jártas). Amit kigondolunk, az lehet a jövőnek a "lenyomata" oly módon, hogy a gondolatunk befolyásolja a cselekedetünket, fordítva (visszafelé lejátszva) pedig a cselekedetünk égeti bele a memóriánkba a múltat (azaz jövőt a normál irányban). Sajnos elég sok zsákutcát találtam arra, hogy ez miért nem ilyen egyszerű, de esetleg kifejthetnéd a véleményed.
"Abban azt hiszem megegyezik a véleményünk, hogy a jövő megjósolhatatlan."
Teljes pontossággal számunkra mindenképp, mivel benne vagyunk. "Kívülről" persze lehetséges lenne, elméletileg, ha létezik olyan, és lehetséges, hogy kívülről ilyen történjen.
"Kiszámíthatatlan. Csak valószínűségi becslések fogalmazhatóak meg.
Nos, a kvantummechanika írja le a világunkat a legjobban"
Most. Számomra ez a kijelentés olyan, mintha Newton korában mondanák a Newtoni fizikára.
"A világ nem determinált.
Akármilyen pontosan veszed fel a kezdőparamétereket a jósláshoz, nem leszel képes meghatározni a jövőt."
Számunkra lehetetlen (ld. fent), de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne determinált.
Az emberi agy teljesítménye fantasztikus. Képes hihetetlen precizítással jövőképeket előre vetíteni.
De ennek semmi köze a világ determináltságához. Sőt.
Ha a jövő képes visszahatni, akkor igazán kaotikus a világ. Ha nem hiszed, próbálj leprogramozni egy ilyen szimulációt.
Lehetetlen.
Nem hiszek az időbeli visszahatásban, mert az emberi agy számára ennek nincs értelme. Az agyam újra és újra csak úgy reagál, hogy ez baromság. Pedig érdekes dolgokat tudnák mesélni.
Szerinted miért nem determinált? Te írtad úgy, hogy "hál' Istennek" nem determinált a világ, és nincs minden előre meghatározva. Én arra kérdeztem rá, hogy miért pozitívum az, hogy nem determinált. Erre Te visszakérdeztél :).
Amúgy szerintem determinált. Logikailag talán úgy fogalmaznám meg, hogy tapaztalati szinten nincs "káosz", amihez feltételezem azt, hogy egy kikerülhetetlen "szabálynak" kell megfelelnie gyakorlatilag mindennek, ami fenntartja a determináltságot. Ezen gondolkodtam már, hogy hogy lehetséges, de mindenesetre a bárminemű meghatározatlanság, véletlenszerűség nem tartható, véleményem szerint. Logikailag.
Tudom, viccesen hangzik egy fermionnál magerőkről beszélni.
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a részecske egy húr, és ez a húr maga egy bozon-köteg. Ezt a parton modell mellett a nemrég linkelt írás is jól mutatja,
A húron belül már nincsenek fermion vagy bozon tipusok, ezeket már csak a vibrációbeli eltérések adják.
The cross section for the production of hadrons in the charge-zero hadronic states. high energy collision of two photon beams will thus resemble the cross section for the collision of ensembles of high energy mesons
A legegyszerubb, es az emberi elme szamara legelfogadhatobb hasonlat az lehet, ha a vakuumban mozgo elektront a felvezeto kristalyokban mozgo lyukhoz hasonloan kepzeljuk el. Ekkor a hullamok, es egyben az alternativ utvonalak visszavezethetoek a kotott, nem lathato elektronokra. A hullamokat egy olyan sokasag kozvetiti, ami szamunkra merhetetlen, igy a modern fizika szamara nem letezik.
Érdekes a húrelmélet, de nekem továbbra is ez a magyarázat tetszik.
Ugye lehetne kötözködni, hogy a két pozitív frekvenciájú elektron nem tér el egymástól lényegesen.
DE ELTÉR.
A Wu által már a következõ évben elvégzett kísérlet azonban ezzel a képpel ellenkezõ eredményt adott, vagyis igazolta Lee és Yang hipotézisét, az elektronok mindig ugyanabban az irányban repültek ki, vagyis a gyenge kölcsönhatásban csak az egyik - a spin irányához viszonyítottan - úgynevezett balkezes részecskék vesznek részt.
Ha ezek a vírtuális fotonok egy erőt közvetítenek egy másik elektron fele, akkor nem mindegy, hogy annak a másik elektronnak milyen irányú a spinje. Ugyanis a fázisugrás miatt a nem megfelelő spinállás esetén az erő kihagy egy kis időre, ami miatt a kötési energia kisebb lesz.
