Kedves kezdő kenyérsütők, mielőtt felteszitek a kérdést, hogy milyen gépet vegyetek vagy hogy milyen kenyeret süssetek elsőre, feltétlenül olvassátok el, kérlek, ezt a hozzászólást, ahol megkapjátok a legfontosabb infókat az elinduláshoz -úgymint gépleírásokat, tapasztalatokat és recepteket: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=67615512&t=1001728
Igaz, nálunk pl. a lépcsőházban van egy nem jut az eszembe nevű futó virág, van egy jó nagy szakasz, ahol már a szára totál sárga, egyetlen levél sincs rajta ... de aztán megint szépen kizöldülve és tele levéllel tekeredik tovább a falon:-)
Aztaaaaaaaa, ez a lefújás nagyon durva, ahogy az almák stb. viasszal (vagy mifenével) való lekenése is.... utálom az ilyesmit! Azt sem véletlenül mondom a gyerekemnek, hogy télen inkább egyen hordóskáposztát, a szendvicsre inkább tegyen retket vagy csírákat:-))... vagy tudomisén... mert a paprika, paradicsom és uborka ilyenkor elég furcsa... a férjem szerint egyszerűen csak gázolaj íze van:-) De a Tiéd nagyooooon szimpatikusan néz ki:-)) Látod, lehet ezt jól (!) is csinálni!
Nincs baj a narancsokkal, mandarinnal sem, szoktam is venni, sőt azt is tudom, hogy a bennük lévő C vitaminon kívül pl. bioflavonoidokat is tartalmaznak, de a piacon pl. nem engedik, hogy válogassak, az eladónál pedig véletlenül mindig belekerül egy-egy roggyant, romlásnak indult is, ettől már eleve - előre - herótom van:-) A boltokban pedig szerencse kell a vásárlásnál, mert meg nem mindig lehet "normális" narancsot kifogni.. némelyiknek se íze, se bűze:-)
Na kb. ennyi, de amúgy nem vagyok finnyás, de tényleg nem :-))) , annyira nem, de vizuális tipus vagyok, így a látvány nagyban meghatározza, hogy mit veszek/eszek meg és mit nem.
A bal oldali tőről fut egy hosszú hajtás jobbra, tiszta kopasz, már levél sincs rajta, azt kötöttem fel jobb oldalt és még így is terem. Mennyit kibírnak ezek a növények? Miért kell befújni őket?:(
Nem mellesleg legutóbb, valamikor nyáron pl. a pritaminpaprikában csalódtam:
Volt egy osztálytársam, akivel több év után futottunk össze és hosszúra nyúlt sörözés lett a vége a nagy örömnek. Mint ilyenkor lenni szokott, az ember olyat is elmond, amit tiszta fejjel esetleg nem tenne. Paradicsomot termesztett fóliában, vagy üvegházban, erre már nem emlékszem. Amikor odaszólt a zöldséges, hogy vigyen neki paradicsomot és éppen nem volt neki érett, akkor valamivel befújta és 24 órán belül piros volt a paradicsom...kívülről. Ugye ismerjük az ilyen paradicsomokat, ami belül zöld, vagy alig piros.
Ez pedig az én "üvegházi birtokom":). Itt tényleg szárán érik a portéka, egyenértékű a szabadföldivel, többször leteszteltem, senki nem tudta megkülönböztetni sem színre, sem illatra, sem ízre a kettőt. Csak időt kell neki hagyni, hogy beérjen, no meg többet kötözni, mert nyúlik, keresi a fényt, gyenge a szára. Három évig is terem egyfolytában mire elöregszik, felkopaszodik, mint a képen is látható csak egy nyamvadt szár fut fel, de még ilyenkor is terem. Létrás szüret:).
Földje alig van, 20 cm széles, 30 mély. Földje soha nincs cserélve, a horgászathoz "nevelt" gliszták által átdolgozott humuszt teszem hozzá, meg a konyhai hulladékot.
A két kép készítése között 20 nap telt el...és nem 24 óra :(
Ez pedig ugyanaz a bokor egy év múlva.
Itt tényleg nem a méret a lényeg...de azért nem panaszkodunk :).
... közben eszembe jutott, hogy jóóóó, tudom, a sárgarépa is a földben volt, meg a krumpli is, mégis megeszem, de ezek a pici 1-2 cm-es csírácskák, ahogy elképzelem "őket" sárosan, maszatosan... nem is tudom, nekem jobb így, hogy a szemem előtt zajlik minden, tisztán és üdén :-)
Sejtettem, hogy nem az én csírázásomra gondolsz :-)))))
Nos tehát: már évek óta fogyasztjuk olykor-olykor, az egész a kínai étkezdékben kapható mungóbab-csírával kezdődött, ezt ugyanis imádjuk, ahogy egyébként a kínai konyhát is:-)
Később a boltban vettem különböző csírákat a gyereknek(aki mindig, minden újdonságot mindig is megkapott, még az elsők között, mert az anyucikája egyszerűen imádja "őtet"), mert tanult, vagy olvasott róla, már nem is emlékszem és szerette volna megkóstolni. Nálunk egyébként, nagyon sok későbbi "kötődés" így kezdődött:-))
Általában az Intersparban vettem, mert ott mindig friss, az ára 300-360 Ft körül volt anno, nem igazán néztem, hogy mi mire jó, milyen kórságra ajánlják, egyszerűen csak ki akartuk próbálni és bejött (én egyébként is mindenféle zöldséggel jó barátságban vagyok, a fiunk már nem annyira, ezért örültem, hogy valamivel bővíteni tudom az "ezt szeretem" kört).
Tudtam persze, hogy pl. egy volt osztálytársnőm, aki sajnos a fránya rosszindulatúval küzdött anno, s emiatt, egy természetgyógyász tanácsára áttért a makrobiotikus táblálkozásra és sok búzafűvet/levet és antioxidáns, szabadgyök megkötő hatású csírákat is fogyasztott. Egyszóval tudtam, hogy az egészségre tuti nem káros, az íze finomságos, friss, zsenge, nyers ... csak éppen DRÁGA (ahogy az egészséges étkek általában) !!!
A 360 Ft környéki áron sem vettük napi szinten, gondolhatod, de amikor tavaly felemelték az árát és már jószerivel csak 400 Ft felett volt - úgy nagy általánosságban - az ára, s ezért csak egy kis dobozzal kaptunk, az meg ugye nekünk szinte semmi :-))... a fiam kitalálta, hogy mi lenne, ha itthon csíráztatnánk, mert így gazdaságosabb.
Nem tudok tehát olyasmit mondani, hogy enyhült a gyulladás itt vagy ott, emiatt nem lettünk náthásak stb.stb., mert erre "direktben" nem figyeltem különösebben (persze ettől még lehet, hogy ezen a téren is jelentett valamit a fogyasztása), egyszerűen csak szeretjük az ízét, a neten sok okosságot olvastam a hasznosságáról a szervezet számára és kb. ennyi. Inkább eszek egy marék friss csírát, mint ki tudja honnan jött stb.stb. pl. narancsot:-)
Nem mellesleg legutóbb, valamikor nyáron pl. a pritaminpaprikában csalódtam: gyönyörű, szép sötétpiros, kívülről tök egészségesnek látszó paprikákat vettem, majd amikor felvágtam, olyan büdös volt, hogy ihaj.. DE!!... semmi sem látszott a belsejében, nem volt rohadt, nem volt barna... szerinted? Hm, ment a kukába, azóta sem tudom, hogy mi volt a förtelmes szag oka!
Nekem egyedül a tönkölybúzával gyűlt meg a bajom, s ami azt illeti ezt akkor valahogy előre sejtettem is, mert már a mag színe, formája, mérete stb. sem tetszett:-)) Soha még más mag csíráztatásával nem volt gondom, a búza a legegyszerűbb, mert 2-3 nap és nyami-nyami, de a többi "kivárása" sem vészes, közben már beindult most a hagyma is. Természetesen ugyebár ilyenkor a frissen kicsirázott magot is megesszük, s nekem így - föld nélkül - étvágygerjesztőbb, még akkor is, ha lemosnám róla a földet stb., de a tudat, hogy ki tudja miféle bóóóti földben volt... nekem nem jönne be, de hát ízlések és pofonok:-) Persze nem láthatsz nálunk az év minden napján csírázó magokat, de havi szinten kb. 1-2 zacsival (nyáron friss zöldség+szendvicshegyek idején több is) biztosan csinálok. Sokat amúgy sem érdemes, mert 1-2-3 naposan a legfinomabb, később már veszít az "értékéből".
Egyébként én is szoktam földben csíráztatni a teraszra való kiültetés előtt pl. a különböző kis "dísz" csípőspaprikákat, chili-paprikát stb.stb., tudod, a szokásos "panel" megoldás: tejfölös dobozok a konyhaablakban:-) Bocsi, hogy megint kisregény lett, de a 10 ujjas "vak-gépírásnak" van némi hátránya is:-)
Jó sok időt megspóroltál nekem, mivel így nem kell az alapokat hosszasan keresgélnem /firmitudo ilyenkor sem felejt:)/.
Ettől függetlenül elkezdtem nézegetni Antal Vali oldalát, amit linkben ajánlottál. Olyan jókat ír a csírákról, hogy számomra kezd a visszájára fordulni, már-már az örök életet látom a csíra fogyasztásában. A hozzászólásokat végig olvasva egyikben sem találtam olyanra utalást, hogy valaki a hosszú fogyasztás után olyat írt volna, hogy pl.: amióta a csírát fogyasztom, megszűnt az allergiám, vagy az izületeim teljesen rendbe jöttek...pedig a hozzászólások több évet átkarolnak. Kimondottan csak a csíráztatás technikai részéről van szó. Ha van konkrét tapasztalatod egy estleges javulásról amit a csírának tulajdonítasz, azt szívesen venném...persze az esetleges intimitásokat mellőzve.
Egyáltalán mióta csírázol? Eszembe jutott a tavalyi német fertőzés, amikor először az uborkát, majd valamelyik csírát okolták. Ugyan miért pont a csíra jött számításba? Csak azért, mert a betegek között összefüggést találtak a fogyasztást illetően? Vagy tényleg egy kényes dolog és hajlamos a fertőzések felvételére a csíra? Több hozzászólásban utalnak arra, hogy ilyen-olyan színű penész jelent meg, kiöntötték, vagy rosszabb esetben görcsök léptek fel(tudom, a mértékletesség reteknél, mustárnál).
Nem akarom én a spanyolviaszt feltalálni, tényleg csak a véleményedre lennék kíváncsi. Nem kéne a csíráztatást visszatenni oda, ahova való...a földbe? Eszembe jut, ahogy jóanyám a magokat csíráztatja. Egy földdel teli ládába szórja, betakarja földdel, "beállítja" kellemesen nedvesre a földet, majd egy üveglapot tesz rá. A kipárolgó víz visszacsepeg az üvegről, önfenntartja a vízháztartást. Ha nagyon precíz akarok lenni, akkor kiforrázom, fertőtlenítem a földet. Igaz, hogy ezzel kiölöm a létfenntartó bacikat, de az a csírázáshoz úgysem kell. Nincs napi kétszeri mosogatás, pátyolgatás, "csak" megvárom amíg a csíra elkezdi kinyomni a földet, valami kíméletes módszerrel kiszedem, lemosom az amúgy már steril földet és fogyasztom.
Vélemény?
Egyébként nagyon gusztusos a képen látható csírakezdemény, kedvem lenne most egy szelet vajaskenyérre rászórni:).
Szerintem a háromszoros kelesztés már hátrányos a tésztára. Illetve talán nem is a kelesztésen van a hangsúly, hanem a háromszoros átgyúráson(dagasztás+2x átgyúrás). Az első kelesztés utáni átgyúrás lényege, hogy a sikérszálakat megnyújtsuk...ennyit tudok. Egy harmadik átgyúrás már lehet, hogy csak ront rajta. Más kérdés ha nincs géped és kézzel dagasztasz, gyenge a kezed, emiatt nem tudod jól kidolgozni. Ilyenkor húsz perc múlva lazán át lehet gyúrni majd a tésztát megfordítani és úgy keleszteni tovább. Ekkor a dagasztást és a húsz perc utáni átgyúrást lehet egynek venni, a lényeg, hogy a kettő időben közel kerüljön egymáshoz. A kelsztési idő ilyenkor a húsz perc utáni átgyúrástól indul. Majd jöhet az "igazi" második átgyúrás, formázás...stb. Ezt nem én találtam ki, hanem Limarától olvastam és tapasztaltam is, sokat dagasztottam kézzel.
Ha pedig látod, hogy nem jössz ki időben, inkább dobd ki a kamrába hűvös helyre, lassítsd le az élesztőgombák tevékenységét. Majd ha megint ráérsz vidd be a melegre és ezt a cselekedetedet "hangos" csámcsogással fogják meghálálni:). Sokan este előkészítik a tésztát, hűtőbe teszik, reggel pedig csak (hideg) sütőbe teszik és finom kenyereket sütnek. Nekem is volt, hogy közbe jött valami kenyerezés közben, vagy kivittem az erkélyre, vagy rányitottam az ablakot, hogy ne keljen túl.
Én kelsztésnél soha nem az időt nézem, hanem a tésztát, ill. amikor már a jénaiban van, akkor -tapasztalati úton- a jénai tetejéhez viszonyított magasságát.
Lenne egy kérdésem : a legtöbb kenyérrecept 2 vagy 3-szoros kelesztést ír. Általában első rövidebb, kb.fél óra-40 perc, a második meg „A” hosszú, 2 óra, ilyesmi. Illetve van, hogy második után ajánlja kinyomkodni a buborékokat, nem átgyúrni már, csak kilapítani, esetleg feltekerni vagy csak formázni. Namost, én többnyire kifutok a második, hosszú kelesztésből, mert van más dolgom. Ha ilyenkor átgyúrom újra egy kis liszttel, és újra hagyom hosszan felkelni, megmentem, felkel egyáltalán? Mert ma megint így jártam, és már visszább esett, és így nem lesz olyan szép laza, magas.
Ha jól sejtem az egész csíráztatás működését, akkor a magok a legalsó edényben lévő víz párájától csíráznak ki, plusz a napi két ásmosás által rajtuk maradt minimális víztől? Apropó:mit mosok le róluk naponta kétszer? Mi rakódik a magokra? Esetleges penészkezdemény?
... ja és még az 1./ ponthoz: menetközben annyira már nem számít a héj, max. a nagyon "látványos" darabokat a napi átmosás során szintén ki lehet szedni, később, amikor már sok a kicsírázott mag, nem is lehet észrevenni, hogy van-e benne héj-maradvány ...
1./ Az átmosás utáni 1 napos áztatást követően, mielőtt elkezded a tényleges csíráztatást, lesz néhány maghéj a tálban (némelyik mag túlságosan is megduzzad és leválik a héj), ezt a héjat ki kell csiburászni és kidobni... nem sok, néhány darab szokott benne lenni, ez a héj darab is "romláshoz" vezethet.
2./ Egyrészt, ha pl. a Biokontroll-os bio csíráztatni való magokat veszed, akkor annak a zacsiján minden magnál szerepel, hogy mennyi napig kell csíráztatni: pl. búza 2-3 nap, vöröskáposzta 5-6 nap stb., másrészt van a zacsin fotó is kb. akkor jó, amikor hasonlít a fotóhoz, harmadrészt pedig látod a magokon, hogy már mindegyiken van csíra... túl sokáig egyébként nem érdemes, mert akkor már inkább romlik az íze! A zsenge, friss csíra az igazi, ilyenkor jó az íze magának a magnak is, ami pl. a búza esetében nem is olyan kicsi:-)
3./ Elvileg lehet, még nem próbáltam, bár akkor nem a lefelé (a réseken kinövő) növő gyökerét, hanem valóban a felfelé növő szárát kell levágni - gondolom. Ilyenkor azért nem árt vigyázni az alsó tálban lévő vízzel. Azt pl. nem tudom, hogy ilyenkor kell-e a gyökérkének vízben állni, vagy sem...
Pl. a búzafű termesztése más, külön technika ... még nem próbáltam, de elolvasgattam az ajánlásokat ezzel kapcsolatban is. A búzafű termesztéshez kell egy spéci csíráztató tálca (nem olcsó!), és egy, még a tálcától is jóval drágább ketyere (búzafűprés), aminek a segítségével levet tudsz belőle préselni.
4./ Inkább a szendvicsre, frissen, vagy a szendvics mellé fogyasztott friss salátába keverni úgy, hogy az adott mag ízhatása összhangban legyen a saláta többi összetevőjével (pl. tavaszi reteksalátába tuti jó a retek csíra, a hagyma csíra - 6-8 nap - mindenbe jó, ahogy a búza is). A hagyma mag olyan kis pici fekete és akkor jó, ha kb. 1-1,5 cm-es vékony világoszöld kis "hajtásai" vannak, ez pl. jól mutat a salátákban, a pici fekete "pöttyből" és a szép világoszöld "szárból" álló csíra - szerintem - kimondottan étvágygerjesztő:-))
5./ Ha van pl. két komplett 3 db-os készleted, akkor pl. az egyikben megcsinálod a 45 g-os zacskó biobúza mag felét ... a másikban pedig a 6 napig csíráztatandó retket stb. Nekem nem volt szimpatikus a 4 db-os készlet (alul a zöld tál, középen két átlátszó lyukasos, felül a zöld lezáró-lyukacsos tál), mert a másodikban "pihentetett" csíra szerintem túl messze van az alsó tálban lévő víztől, ez főleg nyáron gond, amikor amúgy is tök meleg van a lakásban és a két vízes átmosás között a felső tálkában lévő magok totál kiszáradnak. Még a 3 db-os tál esetében is vigyázni kell, jól kell beosztani a napi két átmosás közötti időt, nehogy nagyon kiszáradjon a mag. Én - általában - reggel és a délután közepén valamikor cserélem a vizet, vagy ahogy az időm engedi:-)
Csak kérdezz, ha tudok válaszolok, ha kicsíráztattam a mostani magokat, majd lefotózom mielőtt jól megennénk és majd felteszem ide a fotót:-)
Azt hiszem kb. ezt a kimerítő választ vártuk .ETNA.-tól:).Kösz.
Nekem azért lenne néhány kérdésem, ami Neked gondolom már magától értetődik:
1. Mi lesz azzal a maghéjjal, amiből a csíra kikel? Mehet az is fogyasztásra, vagy le kell mosni, le kell csipegetni?
2. Miből látom azt, hogy már tovább nem kell csíráztatni? Elkezd zöldülni, szárbaszökken?
3. Ha nem csírát szeretnék hanem zöld szárat, akkor simán csak hagyom tovább és magától kibújik a legfelső tálca résein, majd ollóval levágom mint a snidlinget? Vagy nem érdemes ezzel kínlódni, mert a szára már nem tartalmaza azokat az anyagokat, ami miatt végül is csíráztatunk?
4. Érdemes kenyérbe tenni, vagy túl sok tápanyagot veszít, mint általában a hőkezelt dolgok?
5. Ha többféle magot csíráztatok, akkor gondolom érdemes úgy összeválogatni, hogy nagyjából egyforma legyen a csírázási idő, szóval ne kerüljön össze a 4-5 napos csírázás idejű a két hetessel?
Egyelőre ennyi kisrendeske, aztán még tudok ám hüleségeket kérdezni!:)
Ezeket tegnap délután kezdtem el csíráztatni, retek és hagyma.
KIFELEJTETTEM (!!!!), hogy az átmosás után, de még a csíráztatás előtt, kb. 1 napig kell áztatni langyos vízben (úgy, hogy a víz ellepje a magokat), azért, hogy a magok kicsit megduzzadjanak. Ezt az áztatást a csíráztató tál alsó tálkájában szoktam csinálni, nem kell letakarni, vagy ilyesmi.
Akkor közkívánatra a csíráztatásról. Teszek fel fotókat is, ha sikerül, de valami miatt azt írja ki, hogy tegyem az indafotóra... pedig a kép mérete megfelelő.. hm???
A szupermarketekben kaphatóak különböző csíráztatni való magok. Én biomagot szoktam venni (ezek a legjobbak, ill. az igazán ajánlottak csíráztatáshoz), mindenféle van, a zacsi hátoldalán el lehet olvasni, hogy az a mag éppen mire a legjobb (pl. keringés, ízületi bántalmak, méregtelenítés stb.stb.), de úgy általában elmondható, hogy nem csak finom, hanem sok benne a vitamin, ásványi anyag, enzimek stb.
Én a Corában (kertész-osztály) vettem speciális csíráztató tálat, az enyém 3 részes, de van különböző, pl. 4 emeletes, ahol két átlátszó müa.lyukacsos van középen stb. A 3 részes áll: egy alsó tálkából, egy átlátszó,fényáteresztő lyukacsosból és egy szintén lyukacsos, de nem fényáteresztős tálból.
1./ A magokat egy müa szűrőben, vagy magában az egyik lyukacsos csíráztató tálban jól át kell mosni és a vizet lecsepegtetni, leönteni róla. Jól le kell csepegtetni/önteni róla a vizet, mert bár a mag természetesen nedves marad, de ha vízben áll, az nem jó, mert könnyen bepenészedik.
2./ A leöblítés/óvatos átmosás után a csíráztató tálkába kell vizet tenni, olyan kb. szobahőmérsékletűt (nem hideg, nem meleg). Annyi víz kell a tálba, hogy amikor rátesszük a következő "emeletet", a tálkát a magokkal, akkor ne érje őket alulról víz, kb. háromnegyed felett kicsivel szoktam megtölteni.
3./ A vízzel megtöltött tálkára kell ráhelyezni az átlátszó müa. lyukacsos tálat, amiben előzetesen szépen eligazgattuk, szétterítettük a nedves magokat.
4./ A tetejére a szintén lyukacsos, de nem átlátszó tálat tesszük rá. Olyan helyre kell tenni, ahol kellemes szobahőmérséklet van, a hely ahol tartjuk világos, de nem (!) napos.
5./ Naponta 2-szer kell langyos (inkább a hideghez közeli hőmérsékletű) vízzel átmosni óvatosan a magokat, majd jól lecsepegtetni/leönteni róluk a vizet és visszatenni. Az alsó tálban lévő vizet nem szoktam cserélni csak akkor, ha olyan magot csíráztatok, amelyiknek 4-5-6 nap kell. Ezalatt az idő alatt bőven elég egyszer kicserélni a vizet az alsó tálban.
Az, hogy melyik magot hány napig kell csíráztatni, rá van írva a mag zacsijának hátoldalára.
A különböző boltokban, különböző csíráztató tálak vannak, az enyém kb. 1200 Ft-ba (1 készlet= össz. 3 db müa. tálka) került, nem tudom, hogy most mennyi lehet.
A kisebb magokból az egész zacsival rá lehet önteni egy tálra, mert elfér, de a nagyobbakat, pl. búza stb., kettéosztom és a két csíráztató készletbe külön-külön csíráztatom. Nem jó, ha nagyon szorosan vannak, mert a magoknak nincs elegendő helyük. Néha előfordul pl. a búzánál, hogy a vízcserénél olyan kis enyhe "szőrösödés-szerűséget" fogtok észlelni, ez főleg akkor fordul elő, ha a napi két vízcsere között több idő telik el, ill. nyáron, amikor nagyon meleg van a lakásban. Ez nem gond, szépen leöblítem és kész. Ha viszont a penészesedés legkisebb jelét észreveszitek, azonnal kuka... :-( Egyedül a tönkölybúza magjával nem boldogultam, azt két nap után kivágtam a szemétbe, mert ... nem is tudom, nekem büdös volt. Viszont a sima búza, íííírtó fincsi, a retek pl. kicsit csípős stb.
A penészesedést simán el lehet kerülni, csak figyelni kell arra, hogy az átmosás után ne maradjon víz a mag alatt. Olykor (ha sietek) a maradék vizet az átöblítés után, egyszerűen felitatom az oldalra döntött tálkából, egy papírkéztörlővel.
Amikor a mag már elkezd csírázni, csak óvatosan kell átöblíteni, ilyenkor nem használok folyóvizet, mert szétveri a magot, csak egy pohárral töltöm rá a vizet a mosogató felett és vagy óvatosan rázogatom, vagy az ujjammal kicsit "átkevergetem". Amikor eltelt az előírt x nap, utoljára még átöblítem, majd csak úgy nedvesen egy fedeles müa tálkába (amiben a boltban is árulják a csírákat, pl. ilyenben adják a kimért salátákat is a Coraban stb.stb.) teszem és megy a hűtőbe. Túl sok időt nem tölt ott, mert elfogy, szóval gőzöm sincs, hogy így mennyi napot bír ki. A bolti csíra pl. az Intersparban 4-500 Ft egy kis müa.tálkával, ettől több lesz egy zacsiból, ráadásul egy zacskó csíráztatni való mag kb. 2-300 Ft. Herbáriában van nagyobb kiszerelés is, viszonylag olcsón, de mivel szeretjük váltogatni az ízeket, a különböző magokat, csírákat, nagyobb kiszerelésben nem szoktam venni.
Igen, egész lenmag kell hozzá, de ez nem hashajtó, nincs semmi fájdalom, vagy ilyesmi, csak jótékony hatása van az anyagcserére, pl. fogyókúra idején:-)) A lenmag apró és "végig" egyben marad, tehát szépen "lepucolja" a bélfalat vagy mifene .... :-)
A két kép készítése között 20 nap telt el...és nem 24 óra :(
Ez pedig ugyanaz a bokor egy év múlva.
Itt tényleg nem a méret a lényeg...de azért nem panaszkodunk :).
