Gratulálok, szépen mentél! Amikor kb. 5 km-nél utolértelek, majd eléd kerültem, tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot lesz. Aztán - talán 10 km körül - úgy hátbacsaptál, hogy egyszerűen képtelen voltam felvenni a tempódat. Ennek ellenére azért még jó darabig 50-100 méterrel mögötted tudtam haladni. Végleg aztán valahol Várgesztes után tűntél el. Én végül 4:26:55-el értem be, a tavalyihoz képest ez is 13 perc javítás, úgyhogy elégedett vagyok.
Jó erőben érkeztem, november óta szuperül halad a felkészülésem, nincs sérülés, mennek a 9-10 órás hetek szépen sorjában. Egy hét maradt ki munka miatt, de az talán direkt jót tett. Jó kis erőfelmérőnek szántam, hogy hol tartok, jó-e az irány. Tavaly voltam először, akkor a maratoni távon sikerült 5:22 perc/km átlagot mennem.
160 pulzus volt a terv. Mivel ehhez már elég jó tempó tartozik nálam síkon, tervezgettem kicsit, hogy milyen érzés lesz majd az első-második bolyban futni kicsit az elején. Perszehogy. Az első 50 méteren kaptam vagy 100 métert, és az első órában is folyamatosan hagytak le a sporttársak az emelkedőn. Elengedtem a kompetíciót és igyekeztem élvezni a tavaszi vértest, a tűző napot, a gyöngyöző-izzadó homlokomat. Mentem a magam tempójában. A pulzusomat azért rángattam kicsit, benéztem 165 fölé is jópárszor.
Az első pontra - bár úgy éreztem bátrabb és gyorsabb vagyok, mint tavaly, kemény egy perces előnnyel érkeztem. A második pontra meggyőzőbb lett a helyzet, itt már 4 percet adtam önnönmagamnak. A mezőny felfelé gyors volt, de síkon és lefelé, egész jól daráltam. 24 környékén elváltunk a maratonosoktól, hirtelen egyedül maradtam. Szép völgyben ment az útvonal, lehetett futni mindenhol. Sikerült síkon is tartani a 160-at pedig feszíteni kellett végig. Illatos és zöld volt az erdő, csak én voltam, meg ő. Külön élmény volt Vérteskozma, gimnazista éveim rendszeres kulcsosházhelyszíne.
Harminc után kezdtem utolérni sporttársakat, felfelé és lefelé is ólmos lábakkal haladtak már. 39-től már végig lejtőre emlékeztem, ezért kicsit meglepett, hogy csak 42 után kezdődött, és akkor is elég sok sík volt benne. Éreztem, hogy sokkal gyorsabban már nem menne, de azért szaporáztam. Kicsit fura érzés volt elfutni a maratonosok mellett - főleg lefelé - elég nagy sebességkülönbséggel. Zavart a tudat, hogy esetleg demoralizáló lehet ez nekik. Igyekeztem bíztatni mindenkit.
Jó lendülettel érkeztem a faluba, megtoltam még az utolsó kilométert, és erős sprinttel érkeztem a célba (4:18).
Faja egy futás volt, elejétől a végéig élveztem, nem volt megingás, sem energetikai probléma, magabiztosan haladtam végig a cél felé, fejben is egyben voltam. Nem tudtam hányadik vagyok, de nem is nagyon érdekelt.
Betoltam 4 gélt, egy szelet csokit, két gerezd almát, négy karika banánt. Vízből kevés fogyott, 1,5-2 liter csak.
Jó nagy népünnepély lett ez a verseny. Sokan voltunk. Kis családom meglepett, úgyhogy közösen leveseztünk, nyusziztunk, balance-boardoztunk.
A szervezés szuper volt, mondhatni hibátlannak éreztem.
Hideg, hideg, hideg... Tudom, hogy nehéz volt a kérdés. :)
Megpróbáltam útvonalat találni a munkahelytől a Budai erdőkbe a legrövidebb úton.
Nem volt egyszerű, és inkább csak félsiker koronázta az erőfeszítéseimet. Továbbra is maradni fogok normál munkanapokon a Gellért-hegynél, mint edzőterep.
Visszafelé jövet amúgy érdekes helyre tévedtem. Lásd link.
Ez egy előre nem tervezett verseny volt. Meg is fizettem az árát (3500 helyett 5000), de mivel nőm hirtelen jött betegsége miatt elmaradt a várva várt 3 napos Zempléni edzőtábor, kapva kaptam az alkalmon, hogy kicsit szétfuthassam magam. És engedélyt is kaptam hitvesemtől, azzal, hogy a telefont mindig magamnál tartom vészhelyzet esetére. Reggel egyedül autókáztam oda, vissza már utasaim is voltak. Aránylag gyors nevezés, mert a futókat előre vették, de így is 10 perc csúszással lőtte el Ebola a rajtot, hogy mindenki össze tudja magát szedni. Sok ismerőssel álltunk ott, jött MTB Széles kolléga Szoboszlóról, Nagy Laci, aztán a lányok színe-java: Szimandl Anita, Boszi, László Szilvi,... A rajtszó után Gyurkó Peti begyújtotta a rakétát, 200 méteren kaptunk tőle 100-at, látszott, hogy neki ma nem lesz vetélytársa. Széles kolléga is elnyargalt, így aztán Lacival és Anitával kezdtük el együtt falni a kilométereket. Aztán Laci is meglépett, ám Szántó határa körül már 3 lány társaságát élvezhettem. Gondoltam is, ha ez így megy végig, talán videóznom kellene a női első 3 küzdelmét. Persze aztán a papírforma érvényesült. A hegy lábához még nagyjából egyszerre értünk, aztán a Pilis-tető felé kaptatásban a 2 lány lassan elmaradt. Én meg azért maradtam le Anitáról, mert ki kellett állnom egy röpke szervizszünetre. Mivel határozott pulzuskontrollt írtam mára elő magamnak, így nem vethettem magam vadul Anita után, hamarabb is ért fel, a tetőn 1 perc előnnyel csekkelt. Már lefelé találkoztunk, amikor odakiáltott, hogy lefelé utolérsz. No bajtársaim, most mondom: ennek a mondatnak ne dőljetek be!! Toltam én lefelé, ahogy a csövön kifért, hisz volt több, mint 4 kilométerem, hogy befogjam, kiabált is Yoyooka, hogy "de jól mész Zoncsi", de szerintem egy másodpercet nem faragtam a hátrányomból. Azért Anita megvárt a ponton, aminek persze az lett az eredménye, hogy volt fél percem bekapni valamit, feltölteni a kulacsot, és loholhattam is utána. Olyan 1 km-t mehettünk együtt, mikor konstatáltam, és közöltem is, hogy én sajna ezt a tempót most nem fogom bírni, a pulzusom elkezdett szárnyalni, egyáltalán nem éreztem komfortosnak, és ez a verseny nem az, ahol én szét akarom futni magam. Búcsút intettünk egymásnak és visszavettem. A verseny hátralévő részében hiába próbáltam meg visszanyerni az egyensúlyt, egyszerűen nem ment. Már csak igyekeztem a kármentést optimálisan végezni: figyeltem, hogy ne nagyon menjek 140 felé, de azért haladjak, ettem, ittam, azon dolgoztam, hogy visszatérjen belém az erő. Nem igazán sikerült. Végig futottam a távot, nagyon el se fáradtam szerintem, de amit terveztem, azt nem hajtottam végre. A mese tanulsága pedig ebben a bekezdésben fog elhangzani. Hol rontottam el? Nagyon egyértelműen a lejtőn. Figyelmeztető kellett volna legyen, hogy lefelé is túl magas volt a pulzusom (144-et is láttam), túl erősen száguldottam, nem pihentem rá a mászásra. Talán ha lent a frissítőponton elszöszölök 2-3 percet, akkor másképp alakul, de arra meg ugye nem volt időm. Kaptam tehát egy újabb észhez térítő tockost a Mátrabérc előtt 1 hónappal. Meg kell tanulnom lassabban nyomni! Amúgy 4. lettem a versenyen, illetve Anita miatt (10 perccel előttem ért be) összetett 5., de kis létszámú és nem túl erős mezőny volt, szóval ez semmit nem jelent. Viszont 4 órán belül beértem 6 percen belüli átlagot produkálva, ami azért nem olyan rossz egy 40 körüli távon 1100 szinttel.
chevy van írását már nagyon vártam, bár méltatlanul keveset foglalkozott a vulkántúrai gyomorrontásával..amit volt szerencsém közelről megnézni egy bizonyos szakaszon..:)
mi ma a Mátraban patroloztunk egyet Hutch-al és egy special guest-el, Levi's, the Juroo-val.
Sunday, bloody Sunday, dúdolgattam odafele, mert Saturday mentek az igazi spilerek, namely a teljes Jake Us (Jackass?) Running Club és az SSC két prominense is.
Mi egy Blueish-I Cry-Bluish útvonalat választottunk és még az igazi nagyvadak smell-jét is éreztük, bár Hutch kissé nagyképűen megjegyezte:
- All I smell is my personal best.
Ez a Mátrabérc patrolling egy standard dolog így springtime, akkor is megy az ilyen nagyvárosi ember, ha nem is indul rajta..
Blueish-on májnusz 3 fok volt reggel 7-kor, meg snow, ice, ice, baby.
Lefele jött a mud, meg valami nyálkás genya, mondom is:
A plan az volt, hogy lefele nagyon relaxed megyünk, felfele meg egy ant dick-nyit tempósabban. Mondanom sem kell, részemről ebből semmi nem lett. De no para, no fear, haverok, buli, Mátra, it was way too cool így is..
Láttunk rengeteg animalt. Jó elijesztettük őket, egy kisebb csapatba majdnem belementünk, mondtam is nekik:
Bouge de la! nincs is veletek gazdaállat!! Szeretem én az állatokat, jól megsütve, megsózva..
Jelentősebb dolog továbbá nem történt, nyomtunk egy-két szelfit, bár azt az igazi big playerek nem csinálják hallottam, csak a az ilyen ócska lúzerek, mint én..
(ja szolgálati közlemény a big city-belieknek: a kéket szederjes tetőről (?) lejőve egy rövid szakaszon új részen viszik, lesz benne egy picit több szint)
Unikális népi folklórrá bontakozik e farmeros-ivászat, vagyis nincs ilyen máshol.:)Addig jó, míg isznak, mert addig varacskosdisznóként fetrengenek a régi ösvényen, nempedig letérnek róla újabb csapásra.
Feltöltötted a tracket valahova? Nézd meg, ha a rossz vétel miatt kóvályog a jel, pl. átugrik a Duna túloldalára meg vissza, az rögtön dobhat a távon ennyit. De ha folyamatosan eltér az egyenestől ide-oda, mert kevés műholdat fog be, az is hozhat különbséget, sok kicsi sokra megy alapon.
A segítségetek kellene, mert az ambit2-m kb 3 hete nem méri jól a távolságot.
Egészen addig nagyon pontosan mért, szervezett futádokon, versenyeken mindig a megadott adatokat "hozta", amikor egyedül futottam ismert (már mért úton), akkor mindig ismételte önmagát - minimális eltérésekkel.
3 hete egyszercsak 11km helyett 12,5-et mért, majd 28 helyett 29,5-et (egy ambit3 volt még velünk) - és alapvetően ismertük a távolság adatokat.
majd 66 helyet 69km, ma pedig oda 7,5 helyett 8-at mért, vissza ugyanazon az úton 9-et... mai teljesen ideális gps körülmények között volt: duna part, római.
és többször láttam (mert nagyon figyelem a távolság képernyőt most már...), hogy távolság mérésekor 0,5km-t ugrik hirtelen...
vmit elállítottam? nem hiszem, mert nem szoktam a beállítást piszkálni, 3hete sem tettem...
esetleg egy reset valahogyan? Vagy vigyem el szervízbe? találkoztatok már hasonlóval?
Fáj a csípőm, a bokám meg van dagadva, térdembe belülről tettem flector tapaszt, cataflamot reggelizem, október 4 óta nem aludtam, szigszalaggal teszem össze a vádlimat és amiért írok: 41éves férfi vagyok, de tegnap megjött. Így ha a következő évben bármilyen versenyt feladok vagy esetleg csak nem nyerem meg pályacsúccsal, kurvára együttérzést, ötleteket és néhány privát spa csúszkamasszázs kupont várok Tőletek!
Olyan vidámakat futottam, hogy sokkal jobban szeretlek Titeket mint azelőtt mielőtt nővé váltam volna. Beszarás egy világ. Jakus Béla a Vulkánon végighajszolt, majd miközben görnyedve hánytam 35km nél a hat fokos földön, a következő együttérző tanács: Lacika, ha összeszedted magad, érj utol a házig. Majd a Torturán Kukucska barátommal együtt 7gyermeket birtokolva, elemeztük, hogy teljesen ideális, hogy karácsony előtt egy héttel mi legfontosabb dolognak a futást tartjuk. Ebben megegyeztünk. Estem le kétszer futógépről, mert a céges konditeremben a guggolós részt a cardiogépek mögé rakták. A tükörben egy kerekfenék Diák-Milf sorozat megy mindig, képtelen vagyok előre nézni. estetek le 5:30-s ezreknél kondigépről, úgy, hogy magaddal rántod a füles miatt a telefont is? Mr Bean egy szomoruszamuraj a dologhoz képest. Vinnyogó, egyre terjedő röhögés a teremben, napokig könnyes szemű sztorik a balfaszról a gépen. Na és ez kétszer. Téli Mátrán elmentem pisilni, bakancsossörözős, farmeres (legalja) túrázó beszól, ez nem toi toi bazmeg öcsém...akkor mondom a szarvas hová pisál te gyökéregér, hogy a Mátra istene nyeletne el egy görényoduba alomnak Te anyaszomorító. Ha butulsz barom, legalább ne Lidl agyampusztuljon kulát igyál, hanem a Mátrában minimum Bárdostól egy palackba ruházz be. Na de én is spóroltam Salomonon, tökre kopott, úgy estem el a Kékes felé egy céges túrát vezetve, hogy a csoport visszakérte a díjat. Vettem női Salomonokat Parndorfban mert az volt akciós. Eskü. Én szeretem az extrát de 46-os lábú nő, milyen méretek lehetnek... nyetenye..... Láttam Bálintot úgy Sponzer gumicukrot enni, hogy beszélt miközben hányta kifelé, teljesen párhuzamosan végezve a két tevékenységet futás közben. Csabi bármennyi időre is megy el székelni, bárhonnan utolér, Kingával életemben utoljára mentem együtt, mostantól nagyon lelép és az erdő csúcsarcca a kutyás "nyugodtan nem bánt.." tufa miatt túléltem egy agár??!! támadást, úgy hogy végül saját labradorom harapott meg, mikor a rugós futópóráz rágyógyította a pofáját az én arcomra Makkosmária mellett. Neveztem Salomonra, kaptam Csanyától képeslapot cserébe. Fiam leverte a polcról tegnap, huszonkét nap szobafogságot adtam Neki. Jurek könyvet olvastátok? Olvassátok, kiderül, hogy rízst kell enni gyógyikamadárszőrdarával napestig. Azok a receptek. Mondjuk tud valamit az úriember ilyen eredményekkel. Az edzésmunkája tiszteletreméltó. De amit összezabál ilyen maniokapetéből hegyekbe, elkpézelhetetlen, hogy nem fosik egész nap. Na isten áldjon benneteket, ha nem tartottátok a böjtöt, akkor majd jövőre sem fogjátok! Mindenki ügyes és szép!
Az achillesszel nekem is volt gondom, nem fájt, de amikor nyúlott az ín, a rostok valahogy egymásra feszültek. Olyan érzés volt, mint amikor egy vattacsomó "szálait" széthúzod és kicsit recsegett is.
Én is terheltem óvatosan, mellette folyamatosan nyújtottam és hengereltem a vádlim plusz a sípcsont melletti izmot. 2 éve tünetmentes.
Az alsó csomód nehezebb ügy, szerintem ahhoz sebész kell!:-)
Az durva lenne, ha MB-n nem találkoznánk. Bár van egy elég nagy csomó az achillesem tetején (az alján is, de az a sarkam), futok vele okosan (vagy én azt gondolom, hogy okosan), de marhára nem tudom elképzelni, hogyan tudhat elszakadni az a bazi ín. Pedig sok rémtörténetet hallani, hogy elszakad.
régebben a Mátrabércesek itt érkeztek fel Sirok felől, a vadászház mellett
Sevasztok Ászok,