Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nem az alacsony repülésen múlt az álca. Ha nem mozog a nehézfegyverzet, akkor a JSTAR sem tehet ellenük semmit, mert harcjármű méretű RCS-ű célból annyi van, mint égen a csillag.
A JSTAR arra lett kitalálva, hogy a felvonuló és szétbontakozó min. zl. szintű egységeket megtalálják vele, a FoFA gyermeke az is.
A dróntechnika sem volt a mai szinten és a TGP-k sem.
A vadászgépek és vadászbombázók autonóm célfelderítő képessége mindig szar. Ezért hagyatkoznak másra. Min. sejteni kell, hogy hol keresség az ellent.
A szerbek is óriási hibákat követtek el. A rengeteg tartalék Sz-125 rakétát nem telepítették szét még titkosabb helyekre, így le is bombázták őket. Nem szabályzat szerint indították a rakétákat a B1esekre, így kihagytak két lelövést.
Azért ez nem 100 %, mert Dani Zoltán elmondásából tudom, amiről 20 év után kiderült, hogy legalább részben dezi.
50:1 hátrányban általában működőképes radar és besugárzás jelző nélkül repülő félig roncs Mig-29 esek
Tudom hogy bevett panel a vereség tisztára suvickolására, de egyik légiharcban sem volt 50:1.
Részletesen ismertettem őket, volt 4:1 - 2:1 - 1:1 - és még 1:2 is.
És a MiG-29 totális vereségébe (ugye a teljes légi helyzetkép ismeretében, szabadon ők választhatták meg hogy melyik célt, mikor támadják meg) annak üzemeltetése (M tartalékalkatrész készlet raktározás, javítás, harcképes állapotba hozás) is beleértendő.
Emlékezetes hogy az egyik radar hibáját az egész háború alatt nem találták meg a műszakiak, pedig még ellenőrző próbarepülést is végeztek a bombázások alatt...
Nézd ha Bill Clinton kiáll és tucatszor elmondja miről szól a háború, aztán kénytelen békét kérni, anélkül, hogy bármi is teljesülne a követeléseiből, és végül elfogadja a háború előtt egy hónappal felajánlott és akkor elfogadhatatlannak nevezett szerb feltéteket, az elég komoly blama.
Azon lehet vitatkozni hogy kinek az érdeme, de az alacsony repülés tilalma nélkül - amit a szerb lérak csapatok harcoltak ki - kétlem hogy az álcázás ilyen jól működött volna.
Viszont cserében elfogadták azt a Rambouillethez képest új Jugoszláv követelést hogy ENSZ határozat garantálja Jugoszlávia területi integritását, és Koszovó a NATO helyett az ENSZ felügyelete alá kerüljön.
Ezek a tények, aztán ki ki értékeli ahogy gondolja, de én nem látom itt a fölényes NATO győzelmet sehol, még akkor sem ha a szerbek rendesen rábasztak a szétbombázott infrastruktúrával."
Hogy ki mit hangoztat ( egész kis kórus volt anno, Albright-tól az utolsó ötszögű aktatologatóig:), + mg a szövetségesek), ebből aztán lehet válogatni ízlés szerint.
Amit anno a kutya sem ugatott:volt egy elé komoly feedback a hadművelet során, a hangoztatott végcél többször is változott, de ami folytonos vonal volt az a koszovói szerb erők kivonulása.
Na most ez a jugók katonai megszállása vonal gyorsan elhalt ( biztos valaki emlékezett hogy volt egy 2-ik vh-ú is, partizántól a csetnikig vegyes ellenállással), többek között gondolom azért is mert elég ránézni az ex-jugoszláv ( megörökölt) úthálózatra és a domborzati térképre:), a koszovói bevonuláshoz az albániai útvonal adott, jugó invázió sem gyerekjáték, ugyanis 3 természetes útvonal van hozzá:Horvátország, Magyarország és Románia felöl.Itt most nem Nis elfoglalásáról van szó:). Szóval jól jött volna az a taszári MAG az F/A-18-sokkal és az AWACS-al :)
Ez volt az egyik érdekesség, a másik hogy egy dombos- hegyes vidéken van egy hadműveletre alkalmas időszak amelyben elfogadható az időjárás: május-október. Utána alaposan csökken a légitámogatás hatásfoka.
Még egy: ha a cél az hogy kierőszakolni annak a kb 4 hadosztálynyi sereg+belügyes koszovói szerb erőnek a kivonulását, akkor ott a dilemma, mennyire rombolni az amúgy is elmaradott koszovói út és vasúthálózatot+ a szerb oldalon lévő létesítményeket? Ha túl jól sikerül, akkor hogyan vonják ki őket?
Az hogy a koszovói szerb erők gyakorlatilag nem szenvedtek olyan veszteségeket amelyek csökkentenék a harcképességüket az annak is köszönhető hogy nem kellett bevetni a nehéz teknyikájukat ( ki sem mozdultak az álcázott diszlokációs helyeikről, csapatlégvédelmük sem ) valamikor május közepén tudatosult. Ekkor jött a megoldás-harcra kényszeríteni őket, lásd a Petrik-hegy környéki UCK támadásokat, hogy az UCK elég gyengén teljesített annak nagyon is prózai okai voltak: nem elég 2-3 hónap átalakítani gerilla csapatokat reguláris haderő elleni klasszikus hadműveletekhez.
Épp ezért nem tartom fő ellenfélnek és döntő tényezőnek a szerb légvédelmet, volt ott még jópár tényező.
Annyi látszott hogy a nagy és nem elugró célpontokat képesek eltalálni a NATO gépek, és a 50:1 hátrányban általában működőképes radar és besugárzás jelző nélkül repülő félig roncs Mig-29 eseket le tudják szedni.
Ehhez képest Koszovóban a NATO proxyként bevetett Koszovói albán maffia megsemmisítő vereséget szenvedett a NATO direkt légtámogatás ellenére is. Április Közepére Koszovó gyakorlatilag felszabadult, az Albán Maffia kiszorult Albániába, a segítségül bedobott USA különleges alakulatosokat felcsíkozták a szerb belügyi csapatok.
Eltelt három hónap és a NATO haderő az elsöprő minőségi, és mennyiségi fölény ellenére semmilyen komoly eredményt nem tudódott felmutatni, csak a lelőtt "láthatatlan" repülőt, lebombázott Kínai nagykövetséget és néhány szétbombázott civil ipari létesítményt. De volt olyan híd is aminél vagy háromszor bombázták le a lejjebb kifeszített nejlon hidat. Valamint egy közvetett vegyi támadást Pancsevó városa ellen, és óriási környezeti kárt, ami miatt zárt körben már a saját szövetségeseik is felemelték a hangjukat, mert pl. a Románok elég rosszul viselték a megmérgezett Dunát.
Pontosan ez volt az oka, hogy az USA végül békét ajánlott Jugoszláviának.
Nem a Szerbek kértek Békét, hanem az USA.
És ebben az ajánlatban lemondtak a következő széles körben hangoztatott háborús céljaikról:
Milosevics megbuktatása,
Jugoszlávia katonai megszállása
NATO békefenntartók Koszovóban
Viszont cserében elfogadták azt a Rambouillethez képest új Jugoszláv követelést hogy ENSZ határozat garantálja Jugoszlávia területi integritását, és Koszovó a NATO helyett az ENSZ felügyelete alá kerüljön.
Ezek a tények, aztán ki ki értékeli ahogy gondolja, de én nem látom itt a fölényes NATO győzelmet sehol, még akkor sem ha a szerbek rendesen rábasztak a szétbombázott infrastruktúrával.
És megismétlem, itt a fő ellenfelük a Szerb lérak csapatok voltak. Minden tiszteletem az övék, megvédték a hazájukat az agresszoroktól, aminek semmit nem von le az értékéből az hogy Milosevics úgy általában gazember volt. És persze az agresszorokat sem menti fel ugyanez.
A Milosevics perben produkált szénné égés a CIA ügynökként lebukó USA EBESZ KVM vezetővel, és a bedőlt iraki inkubátoros típusú kamu mészárlással meg már csak hab volt a tortán pár évvel később.
Volt néhány édekes cikk mostanában az orosz sajtóban a TU-22-ről, amelynek egy része "lérak" vonatkozású. A sztori röviden az, hogy komoly modernizáláson esik át a tipus (TU-22m3m-re) . Megkapja a régi-uj Tu-160-as hajtóművét és fedélzeti berendezéseit, valamint ellátják modern precíziós fegyverekkel. A 2. cikk az érdekes, mert az gyakorlatilag egy oknyomozás egy új fegyver az "изделие 715" után az orosz nyilvános adatok és közbeszerzések átnyálazásával. Minden jel szerint a tipust felszerelik egy nagy hatótávolságú robotrepülővel amelyet direkt ehhez a tipushoz fejlesztettek ki. A cikk szerint a Tu-22 bombaterébe nem férnek el a mai orosz robotrepülők, túl rövid, ezért kellett az új fejlesztés, amelynek a része egy már elkészült gazdaságos és kisméretű "egyszer használatos" hajtómű is. A cikk szerint ennek a fegyvernek az egyik alklamzása lenne a lérak rendszerek tömeges támadása. Ugyanúgy forgótáras lenne mint a tu-160 vagy a b1b. Igy a gép a belső térben vihetné őket amely jelentősen megnövené a gépek alkalmazhatóságát (mivel hiányzik róluk a légi utántöltés lehetősége és a külső fegyverek drasztikusan csökkentik a hatótávot).
Ha úgy nézzük, egy aprócska igazság azért van ebben... Azon a környéken rendkívüli népszerűségnek örvend az iszlám állam, adtak is jópár harcost a dzsihádhoz...
Szimpla tömeggyilkosság volt buzulmán gengszterek védelmében, akik aljas módon elszaporodtak a mások országában. A végső cél Európa gyengítése, és a fehér keresztény emberek kiirtása.
Volt ott vita és kapkodás éppen elég, csak egy példa.
Despite these ramped‑up attacks, however, the French leadership remained critical of many proposed strike options. In particular, President Jacques Chirac opposed any attacks against Belgrade’s electrical power grid with high‑explosive bombs that would physically render it inoperative for any length of time. In an effort to get around Chirac’s resistance, U.S. planners worked behind the scenes with French officers in search of more palatable alternatives. As reported in a later U.S. press account, they finally came up with the idea of using the CBU‑104(V)2/B cluster munition, formerly referred to by some U.S. Air Force officers as the CBU‑94, which could shut down Belgrade’s power source for at least a few hours by depositing carbon‑graphite threads on the electrical grid, an option to which Chirac finally consented.[1]
Thanks to that modest breakthrough, in possibly the most consequential attack of the air war up to that point, USAF F‑117s reportedly dropped CBU‑104s on five transformer yards of Yugoslavia’s electrical power grid–at Obrenovac, Nis, Bajina Basta, Drmno, and Novi Sad–during the early morning hours of May 3, temporarily cutting off electricity to 70 percent of the country. These munitions were similar to weapons delivered by TLAMs against the Baghdad electrical power network during the opening hours of Operation Desert Storm. The effects were achieved by means of scattered reels of treated wire which unwound in the air after being released as BLU‑114/B submunitions, draping enemy high‑voltage power lines like tinsel and causing them to short out. The announced intent of that escalated attack was to shut down the installations that provided electrical power to the VJ’s 3rd Army in Kosovo to disrupt military communications and confuse Serb air defenses. Very likely an unspoken intent was also to tighten the air operation’s squeeze on the Serbian political leadership and rank and file.
No, mi lett ennek a vége: a május 3-ai támadás után a szerbek kivezényeltek kb 500 főt vezeték tisztogatásra:), másnap működőképes volt a szakasz, megismételték a támadást 8-án, ugyanaz a módszer és eredmény megint:), május 24-én jött az igazi repeszromboló adag, 80 %-a Szerbiának áram nélkül maradt. A Zastava gyár elleni támadás már jobb volt, olyan 30-40000 munkanélkülit adott a szerb népgazdaságnak.
Ellenben a koszovói 3-ik hads. egész jól megúszta-az általad említett esettel együtt. Gyakorlatilag volt idejük szétszórni a teknyikát és az élőerőt, falubéli etnikai tisztogatáshoz elég egy szakasz hk és tüzérség nélkül is...
- 77 nap alatt a lérak fele odalett. (~1000 HARM indítása után)
- mivel a másik fele viszont még 77 nap után is üzemelt, ezért minden 5. bevetés SEAD volt. (Vietnam 5%, Desert Storm 6%, Allied Force 21%)
- a MiG-21bisz-ek fel sem szálltak.
- ha a MiG-29 felszállt és talált NATO gépet, akkor az azonnal lelőtte.
- gyakorlatilag egy beásott és álcázott hadosztályt képtelenek voltak a NATO F-14 és A-10-es gépei kézi távcsövek segítségével 77 nap alatt megtalálni. (itt ugye a 15kft repülési limit játszott)
- alig indítottak infra lérakot (itt is a 15kft repülési limit játszott).
- eredetileg 3 napra való céllistával készültek, abban bízva hogy Milo úgyis a tárgyalóasztalhoz ül, utána a 3. napon jött a kapkodás, célok ismételt támadása, stb...
Ez ebben a fromában túlzás. Még az európai hatalmak gépeinek sem volt ott a harmada, nemhogy az USA-é...
Ezen felül, ha nincs szinkronban a politikai cél és összevissza ötletszerűen és elavult elvek szerint bombázgatnak valódi szándék nélkül, akkor az egész értelme megkérdőjelezhető...
Még most sem csitult el a pro-és -kontra légierő vita, de volt pár tényező:
- a Koszovóban állomásozó erőket aránylag kevés kár érte
-ellenben szép nyugodt tempóban kezdett eltűnni az ország infrastruktúrája, ennek összes gazdasági és politikai következményével ( némi oligarcha csőd a láthatáron...)
- a szerb légvédelem ritka sikerei nem voltak képesek megakadályozni a légi kampányt, a szövetségesek még hónapokig tudták volna tartani az iramot, kérdés hogy mi maradt volna állva a végén...:)
-ott lógott a levegőben a szárazföldi támadás lehetősége is, még hónapokig tartott volna előkészíteni, de addig meg a légikampány beért volna
- a vén gazembernek ha nincs az a polgárháború és az akkoriban kifejlődött maffia réteg már befellegzett volna hamarabb is ( anno 91-ben volt az első jel, a diáktüntetések és szétverésük...) a hazai ellenzék által, nemzetközi támogatás 0 felé közeledett, az oroszoknak is lassan elegük lett belőle.
"Mert talán nem igaz. Pontosan ezért nem lehet csak tüzérséggel és légicsapásokkal buta bombákkal egy háborút megnyerni, mert egész egyszerűen képtelen vagy szétbombázni mindent, ami fedezékben van csak kicsit is keményebb célpont. Olyan mennyiségben szórták le a bombákat és olyannira kevés hatásauk volt Vietnámban, hogy II. vh-s bombákat is elő kellett venni (meg sztrájkoltak a gyártók). Emiatt volt az, hogy a pilóták rutinjánáak megőrzésére a bombahiány alatt akár egy gép által elvihető mennyiséget 2-3-4 gépre szétdobák."
Hát itt van 1-2 érdekesség:
1. A légicsapások egy kis leosztása:
Érdemes öszehasonlitani hogy hány bevetés volt É-V és D-V-ban, ez utóbbiaknál volt két jellegzetes célpont:
-a földalatti erődrendszer ( pld. Ku-Csi vidéke) , itt egyszerűen a feltételezett alagútrendszer helyeket szórták meg késleltetett gyújtású repbombákkal, vegyes sikerrel:)
-erdőkben, utak mentén diszlokált /széttelepített É-V egységek, megint területcél.
A vh-ús repbombákat meg előbb-utóbb elővették volna, ugyanis a repbombáknak is van egy shelf-life:), olyan 30-35-év ( nem vicc, anno 80-as évek végén lettek felhasználva 1950-sek elején-közepén gyártott FAB-250-sek).
Ez csak egy propagandafilm, lelkesíteni. Kicsit bele tudom látni az ef2000-et és a rafale-t is, valszeg ez is volt a cél, merthogy talán végre az EU kimutatja a foga fehérjét, és egyesíti az erőforrásait, ahelyett, hogy szétforgácsolná. Végül is ez a világ legnagyobb gazdasága. Aztán meg ez a generációzás is eléggé parasztvakítás. Gondolj csak az oroszok által annyire szeretett plusszokra. Van 4. Generációs vadászuk, 4+, 4++, 4+++ stb.. Tök mindegy. Ha jobb lesz mint a su-57 és az F-22/35 és a kinai konkurensek akkor mindegy hogy hivják, és vicces lenne ha nem lenne jobb annyi évvel utánuk.
Az a rajzolt valami úgy néz ki, mintha a Szuhoj T50-est kezelésbe vette volna a Raptor plasztikai sebésze.
(Lehet parasztvakítás, mert ennél többet várnánk az Ar/Do/Fw/He/Hs/Me utódaitól. Esetleg a németek közben előszedték a pincéből a megsárgult birodalmi Vril és Thule terveket és már hegesztik.)
