Nekem ezt a fa alatt példamondattal tették érthetővé annak idején. Ha a két a közé egy icipici szünetet iktatsz, az a hamzához lesz hasonló. Ha viszont majdnem egyben mondod, a második a-t csak egy leheletnyi hangsúllyal megnyomva, az aynhoz közelítő (bár annál gyengébb) hangot kapsz. A magyar nyelvben is előfordulhat tehát, hogy ejtünk ilyen hangzót, csak nem tudunk róla, nincs rá betűnk, nem is kell.
Ma még nincs biztos magyarázat arra, hogy miért szakadtak el nyelvrokonaiktól és vándoroltak olyan mélyen délre az apacsok és a navahók. Egyesek emögött éghajlati-környezeti okokat sejtenek, mások inkább törzsi villongásokat. Tény, hogy a navahók mítoszaiban fellelhető a Nagy Tél vagy a Nagy Tél Földje, mint a nép egy ősi szállásterülete. az is tény, hogy a XIII-XIV. századtól kezdve erős lehűlés volt tapasztalható a Hudson-öböl térségében és a kanadai prériken. Ez nyilvánvalóan elősegíthette, hogy egyes népek a melegebb éghajlatú déli vidékekre húzódjanak.
Az apacsok és a navahók egyébként mindössze 100 évvel az első spanyol konkvisztádorok előtt, a XV. sz. elején jelentek meg az amerikai Délnyugaton (a mai Új-Mexikó és Arizona államok).
Kezdetben vadászó-gyűjtögetők voltak, de a régebb óta ott élő földművelő törzsektől eltanulták a földművelést is, a navahók a spanyoloktól az állattenyésztést és az ezüstművességet is.
Ma a navahó a legnépesebb indián nemzet Észak-Amerikában, az apacsok pedig hosszú gerillaháborúikról híresültek el.
De ez már tényleg nem egy nyelvész topik témája...
Szeretnék többet tudni erről a glottal stopról. Ez tkp. egy hangszalag zárhang. Nem tudom teljes értékű fonémának számít? Az arab nyelvben megtalálható, itt hamza a neve. Így jelölik: ء . Írásban általában az alif, wa, és ya betűk hordozzák. Nem tudom európai nyelvekben megtalálható? Egy arab nyelvkönyv a skótok által kiejtett "butter ~ bottle" szavak "tt" hangjához viszonyítja. Az arab nyelvben van egy másik furcsa hang, mégpedig az :ayn ع ez jóval erősebb akusztikájú és nem keverendő össze a hamzával. A glottal stop jellemző számos indián nyelvre, pl. a szelis nyelvekben gyakran előfordul. Úgy tudom afrikai nyelvekben is megtalálható.
Valóban, én sem tudom, hogy mi lehet olyan különleges a nadiné nyelvekben, hogy még Greenberg is külön tárgyalja őket. Hiszen Alaszkától a Tűzföldig számtalan különböző indián nyelvcsalád volt. Egyébként én is azt hallottam, hogy ők Amerika legkésőbbi bevándorlói. Hogy nyelvileg ezt miért nem lehet bizonyítani, LvT egyszer már kitűnően magyarázta. Az is érdekes, hogy az apacsok és navahók miért különültek el ennyire a többi nyelvrokontól akik ugye Alaszkában és Kanada távoli nyugati területein éltek. Kivétel még a mai Oregon és Kalifornia államok piciny nadiné törzsei.
> gyakori-e a világ nyelveiben a d > z hangváltozás?
A gyakorságról nem tudnék számot adni, de nem példa nélküli. Közelünkben ilyet mutat a román: zi 'nap' < lat. dies. Vagy az ógörög Zeosz szemben a lation deus-szal, ill. más görög nyeljárási alaphoz tartozó Dio- kezdetű nevekkel.
Tekintve, hogy pl. a környező nyelvekben a /z/ nem önálló fonéma, csak helyzeti variáns, ide számolhatnak azok az esetek is, amikor a "végállomás" nem /z/, hanem továbbfejlődve /sz/, vagy /c/, /dz/. Pl. spanyol cabeza < lat. caput, ol. pizza < gör. pitta, német Zunge 'nyelv' ~ a. tongue.
> A magyarban egy ilyen alternatív változatot találtam: gondolkodik = gondolkozik.
Most hirtelen nem tudom, hogy mi az ezzel kapcsolatos álláspont, de ez lehet, hogy ez két külön képző: a rakodik-nak ui. nincs *rakozik mellékalakja, a sakkozik-nak pedig nincs *sakkodik. A szininím képzők nem ritkál, ma is ilyen (többé-kevésbé) pl. az -l, ill. a -zik, pl sízik ~síel.
Jobb, mert biztosabb példa: az ízes ~ édes, ill. a bűz ~ büdös.
> Lehet, hogy a d hang egy ilyen kemény th közbenső fázison keresztül változik z-vé?
A magyar esetén ez az út feltételezett, erre mutatnak többek közt az olyan párok min t m. nemez ~ újperzsa nämäδ.
Fontos még itt, hogy a fenti változás nem ötletszerű volt, ugyanis a magyarban minden nem kettőzött zöngétlen zárhang azonosan változott. Először zöngések lettek: p > b, t > d, k > g, majd a zöngés zárhangok ugyanaon a helyen képzett zöngés zárhangok lettek: p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ. A végeredmény azután továbbfejlődött: a β (w) kettős sorsa -- v ill. beleolvadás az előtte álló mgh.-ba -- szépen követkető a rav(asz) ~ ró(ka) szópáron. A δ-ből a képzés hátrébb tolódásával z lett (ez kb. azonos típusú a β (w) > v változással). Legkésőbb a γ változott, mivel a Tihanyi Alapító levélben a mai szántó helyett még σαμταγ (szamtaγ) van írva., a Jenő törzsnév legkorábban adatolt formája Ιενεχ (Jeneγ).
A spanyol a magyarhoz nagyon hasonló utat járt be a p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ állapotig.
-gyakori-e a világ nyelveiben a d > z hangváltozás? A magyarban egy ilyen alternatív változatot találtam: gondolkodik = gondolkozik.
Az angol kemény th-nak létezik z-szerű ejtése (pontosabban interdentális z, a nyelv hegyét a fogak közé kell dugni és z-szerű hangot ejteni) pl. a mother, father szavakban.
Lehet, hogy a d hang egy ilyen kemény th közbenső fázison keresztül változik z-vé?
A Wikipedia szerint a tongaiban 11, a maoriban 10, a hawaii-ban pedig mindössze 8 mássalhangzó található. A tahitiiben 9 volt a mássalhangzók száma. A glottal stopot, amit a legtöbb polinéz nyelvben aposztróffal jelölnek, állítólag mássalhangzónak kell számítani.
> A Wikipedia azt írja a tahiti nyelvről, hogy 5 magánhangzó (rövid és hosszú változatban, az már 10) és mindössze 8 mássalhangzó, + 1 glottal stop található benne. Ez összesen 19 fonéma, ha a glottal stopot is beleszámítjuk.
A nagy Világ nyelveiben van egy összehasonlító táblázat a polinéz nyelvek hangzókészletről. Nem emlékszem, hogy a tahitinél van-e csekélyebb készlettel rendelkező polinéz nyelv, majd utána nézek, de összességében a polinéz nyelvek mindenképp "vezetnek".
Ugyanakkor az értelmezés kérdése, hogy a hosszú mgh.-k külön fonémának számítanak-e, avagy pl. olyan "diftongus"-nak, amelynek mindkét tagja ugyanaz a hang. Apropó diftongus: ha már külön fonémaként vesszük fel a hawaiiba a hosszú mgh.-kat, akkor ezt szvsz. meg kell tennünk a kettőshangzókkal is. Vagy pedig sem ezt, sem azt nem tartjuk külön fonémának.
(Az ehhez kapcsolódó kérdés: ha a magyarban a hooszú mgh.-k külön fonémának tekintjük, akkor a hosszú msh.-kat miért nem?)
> Az oszmán-törökben nagy hirtelen 24 mássalhangzót és 8 magánhangzót számoltam össze, de azt nem tudom, hogy a magánhangzóknak van-e hosszú párjuk (a táblázat alapján úgy tűnik, hogy nincs)
Itt végülis szigorúan különbséget kell tenni a hosszú mgh. mint hang , és mint fonéma közt. Peter Alterberg jelezte, hogy a szótagvégre eső -- az szóvégi vagy msh. előtti -- ğ megnyújtja az előtte álló mély msh.-t. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyenkor van hosszú mgh.-fonéma lenne, csak a ğ fonéma egy allofónja a "nyújtóhang" (ha a dağ szó mgh.-val kezdődő toldalékot kap, akkor már a ğ egy másik allofónja szerepel, amely nem okoz nyújtást.)
Ami kérdéses a fonémaértékű hosszú mgh.-k kapcsán, azok a "kalapos" mgh.-k: â, î, û. Ezek arab és perzsa eredetű idegen szavakban fordulnak elő, és közülük az î csak szóvégen állhat (melléknévképző)., vö. gâvur (> m. gyaur) ~ kâfir 'hitetlen'. Ezek a mgh.-k meglehetősen a rendszeren kívül vannak, és úgy tudom a mai nyelv "próbálja" őket kiküszöbölni. Mindazonáltal vannak olyan sajátosságaik, amelyek fonémikusnak tűnnek. Az egyik pl. az, hogy meglágyítanak bizonyos előttük álló msh.-kat (ezért lett pl. a gâvur-ból a szerben keresztül gyaur), az ilyen hosszú mgh. megakadályozza, hogy az utóna következő szóvégi [ig-k mgh.-val kezdődő ragok előtt szabályosan ğ-vé lágyuljon, vö. durak 'állomás' > durağı 'állomása (E/3. birt.)', de merâk 'bátorság' > merâkı 'bátorsága (E/3. birt.)', vö. <http://www.unice.fr/dsl/tobweb/scan/Denwood%2002%20non-faksimileTurkish%20k-zero%20SOAS%20WP.pdf>
> És a mi édes magyar nyelvünk vajon hol helyezkedik el a képzeletbeli skálán a maga 23 mássalhangzójával (w, x, y nem számolva) és 2X7=14 magánhangzójával?
Szerintem átlagos (a fonémák száma pedig szerzőfüggő, vö. hozzászólásom első bajuszának vége).
Greenberg hipotézisének nyilván megvan a maga nyelvészeti alapja, amelyre Onogur vagy LvT majd reflektálnak, ha akarnak.
Én mindenesetre kétkedéssel fogadom a na-diné nyelvek és a többi indián nyelv ilyen merev szembeállítását. Úgy tudom, hogy Greenberg elméletét nyelvész körökben is sok támadás éri.
Régészeti-őstörténeti szempontból annyi alapja mindenesetre lehet az elméletnek, hogy egyes régészek szerint az indiánok közül a na-diné nyelvű népek érkeztek a legkésőbben az amerikai kontinensre.
A szibériai Léna-fennsíkon kb. Kr.e. 5.000 - Kr.e. 3.800 között létezett az ún. belkacsi kultúra. Ez a kultúra Kr. e. 3.800 körül hirtelen eltűnt Szibériából, ugyanakkor megjelent Alaszkában, ahonnan meglehetősen rövid idő alatt egészen a Missouri folyóig terjedt. Egyes őstörténészek szerint a belkacsi kultúra hordozói voltak a na-diné nyelvű népek elődei. Ezt némileg alátámasztják azok a genetikai vizsgálatok, amelyek rokonságot mutattak ki a na-diné nyelvű apacsok és navahók, ill. a Bajkál-tó környékén élő burjátok és tunguzok között. Ez érdekes, mert a burjátok és a tunguzok az altáji nyelvcsaládba tartoznak, míg a na-dinét inkább a proto-sino-tibetivel próbálták/próbálják nyelvileg rokonítani.
A mai török kiejtésben van hosszú a, mégpedig az eredetileg ejtett -ag (g fölött mellékjel, a gépem nem tudja) ma már csak hosszú á (pl. dag, daglar) domb, dombok.
És vajon melyik nyelvben található a legkevesebb fonéma?
A Wikipedia azt írja a tahiti nyelvről, hogy 5 magánhangzó (rövid és hosszú változatban, az már 10) és mindössze 8 mássalhangzó, + 1 glottal stop található benne. Ez összesen 19 fonéma, ha a glottal stopot is beleszámítjuk.
Ugyanakkor egy régebbi könyvben azt olvastam, hogy az északnyugat-kaukázusi abház nyelvben eredetileg csak két magánhangzó volt (a és schwa).
Az észak-amerikai kaddo nyelvcsaládba tartozó pauni (Pawnee) nyelv sem bővelkedik fonémákban: 8 vagy 9 mássalhangzó és 2X4=8 magánhangzó található benne: http://en.wikipedia.org/wiki/Pawnee_language
Ez utóbbi azért is érdekes, mert az észak-amerikai indián nyelvek általában gazdagok fonémákban.
És a mi édes magyar nyelvünk vajon hol helyezkedik el a képzeletbeli skálán a maga 23 mássalhangzójával (w, x, y nem számolva) és 2X7=14 magánhangzójával?
Az oszmán-törökben nagy hirtelen 24 mássalhangzót és 8 magánhangzót számoltam össze, de azt nem tudom, hogy a magánhangzóknak van-e hosszú párjuk (a táblázat alapján úgy tűnik, hogy nincs): http://en.wikipedia.org/wiki/Turkish_language#Sounds
> Légy kedves ellenőriztetni ezen állításodat, mert én úgy tudom, hogy egyes északkelet-kaukázusi (Northeast Caucasian) nyelvekben található a legtöbb mássalhangzó.
Bár ez egy ponton valahol számháború, de úgy tűnik, eguzkinak igaza van. A khoszan nyelvek közé tartozó !xung (kung) nyelvről azt mondják, hogy 141 fonémája van (a kabard valamivel több mint 80-jával szemben) <http://pandora.cii.wwu.edu/vajda/ling201/test2materials/Phonology3.htm>. Hogy ebből mennyia msh., azt nem tudom, de az tudható, hogy a mgh.-rendszere a normál-nazalizált, normál-garathangú, ill a rövid-hosszú kontrasztokat ismeri <http://en.wikipedia.org/wiki/Kung>. Ez max. 2*(5+5+5) = 30 mgh.-fonémát jelent, akkor a msh.-nak jut min. 111.
"Greenberg szerint az amerikai indiánok nyelve a na-dané kivételével is egy tőről fakad"
Szerintem ez egy nagyon merész, túl optimista és mindenképpen elfogult elmélet abban a tekintetben, hogy Amerika nyelveinek sokszínűségét mindenáron magyarázni kellene. Szeretném tudni, hogy Greenberg mire alapozza elméletét? Milyen kutatások alapján jutott erre a következtetésre?
Szerintem pedig már az afrikai kirajzásig kész kellett lennie a mai tagolt beszédkészségnek. Egyes genetikusok állítják, hogy volt az emberiség történetében egy időszak, mikor 2-5000 körülire apadt a létszám. S erre az újságírók már írták is: Majdnem kipusztult az emberiség. Nos gyanítom, hogy ekkor történhetett (kb. 60-70.000 éve?) az utolsó komolyabb szelektálódás a tagolt beszédűek és kevésbé tagolt beszédűek között. (előnyelv kontra mai nyelv?) Majd az afrikai szétterjedés lendületével indult a Föld megismerésére is az egyre jobban szaporodó ember, agyában a teljesmértékű beszédkészséggel, s egyéb új szellemi előnyökkel, ...
Ockham borotvája elv alapján az =előbb tagolt nyelv, majd kirajzás=nak nagyobb esélye van, mint a =kirajás, majd párhuzamos azonos fejlődés=nek. Ausztrália 50.000 éve lakott és a gyarmatosításkor megismert életkörülményeik nem sokban térhettek el a kirajzás előtti állapotoktól. Mi késztette volna őket 10.000 év ott-tartózkodás után a teljeskörű nyelv használat kialakításának befejezésére, ha anélkül is vígan elboldogultak volna.
Anatólia korai nyelvtörténetében még nagyon sok a fehér folt.
Az egyik az, hogy a hagyományos indoeurópai elmélettel (a dr. Marija Gimbutas és követői által képviselt elmélet, amely szerint az indoeurópai nyelvet és kultúrát a pontuszi sztyeppi kurgán-kultúra expanziója terjesztette kb. Kr.e. 3.000-től kezdődően) az indoeurópai nyelvek igen korai nyugat-anatóliai megjelenése nem magyarázható. A luvian legkorábbi emlékei pl. közel ötezer évesek.
Ezért újabban azt gyanítják, hogy az indoeurópai nyelvek őshonosak Anatólia nyugati részén.
A másik ilyen fehér folt, hogy mivel magyarázható Anatólia ősi ragozó típusú nyelveinek (Hattian, Hurrian, Urartian stb.) szinte teljes eltűnése a Kr.e. I. évezred második felében. Ez valószínűleg a hellenizáció, ill. a romanizáció hatására írható (Anatóliában a római uralom alatt is az ógörög nyelv volt a hivatalos államnyelv). A bizánci uralom alatt Kisázsia nyelve zömében görög, ill. a keleti részeken örmény volt. a hegyekben persze fönnmaradhattak elszigetelt ősi nyelvek, de ezek sorsa előbb-utóbb a pusztulás volt.
A görög és az örmény dominanciája fennmaradt a Kr.u. XI. századig, amikor Közép-Ázsia oguz török törzsei mehódították Kisázsia nagy részét. Az államnyelv az oguz török lett és lassan elkezdte kiszorítani a görögöt és az örményt, bár a városok keresztény közösségeiben még nagyon sokáig fönnmaradt e két nyelv használata.
Az Oszmán Birodalom alatt tovább folytatódott a török nyelv terjeszkedése.
Mára Törökország lakosságának több mint 90 %-a a török nyelvcsalád oguz ágába tartozó (oszmán)-török nyelvet beszéli, a görög és az örmény szinte teljesen kiszorult az országból. Igaz ennek politikai okai is voltak, hisz az örményeket szó szerint kiirtották, a görögöket pedig kiűzték Törökországból az I. világháború alatt és után.
"Greenberg szerint az amerikai indiánok nyelve a na-dané kivételével is egy tőről fakad. "
Az egyes amerind nyelvek között óriási különbségek vannak, mind tipológiai, mind lexikai szempontból. Proto-amerind nyelv a nyelvtudomány mai állása mellett nem rekonstruálható - mint ahogy valszeg a valóságban soha nem is létezett.
Így Greenberg hipotézise kizárólag elméleti jelentőségű...
Én nagyon szkeptikus vagyok az állítólagos ősnyelv létezését illetően. Szerintem amikorra kialakult a tagolt emberi beszéd (30-40 ezer éve, de legyen max. 100 ezer év), addigra a Homo sapiens már szétterjedt a Föld nagy részén (kivétel talán Amerika, ahol kb. 30-40 ezer éve jelentek meg az első emberek, bár újabban ezt is sokkal korábbra teszik). A Föld hatalmas térségein szétszóródott vadász-gyűjtögető embercsoportokról nehezen tudom elképzelni, hogy egymástól függetlenül azonos vagy akár hasonló idiómát fejlesztettek volna ki.
Szerintem minden egyes ilyen kóbor gyűjtőgető-vadászó csoport a másiktól független saját jelrendszert fejlesztett ki, amelyik idővel külön nyelvvé fejlődött.
A hihetetlen nyelvi sokszínűségnek a neolitikus életforma terjedése vetett véget, amikor is a nagy nyelvcsaládok kialakultak.
Egyes helyeken, ahol fönnmaradt a gyűjtögető-vadász életmód, fönnmaradt a nyelvi sokszínűség is (Ausztrália és Amerika egyes területei).
