A fénynyomás, a fotoelektromos effektus, meg a kétfotonos frefvencia sokszorozás az három dolog, nem jó összekeverni őket.
A fénynyomást a fotonok által szállított impulzus okozza (nem tévesztendő össze az energiával) és a rövidebb hullámhosszúaknak az impulzusa nagyobb mint a hosszabb hullámhosszúaknak. (Nem feltétlenül egyenes az arány a kisugárzott energiával, a hullámhossztól is függ.)
A fotoelektromos effektus esetén a foton enrgájának kell nagyobbnak lenni, mint amennyi az elektron kilépési munkája, ezért van egy hullámhossz határ aminél rövidebbnek kell lennie a fotonnak, hogy kiüsse az elektronokat az anyagból.
(Ehhez a kísérlethez illik azonos hőmérsékleten tartani a mintát, hogy ne keveredjenek temikusan emittált elektronok a megfigyelésbe.)
Elvben létezik két egymás utáni gerjesztés az elektronpályák között amiből kétszeres energiájú foton keletkezik, de ennek utánna kellene nézni valamely irodalomban, mert nem igazán gyakori effektusról van szó.
Alapban nem - egy vörös foton energiája kevés, lézer ide vagy oda. Erre kapta a Nobel-díjat, és ez a kvantummechanika egyik alapkísérlete.
Két dolog is színezi a képet. A lézerrel fel lehet fűteni szerencsétlen céziumot, mégpedig jobban, mint biciglilámpával. Magasabb hőfokra lehet fűteni, mert keskenyebb spektrumon lehet etetni - a lézer nagyon keskeny spekrumú. Elvileg addig lehet fűteni, amíg a lézer keskeny spektrumában is vissza tud lőni annyi energiát, amennyit kap. Az pedig piszkos meleg is lehet.
A meleg céziumban aztán lesz mindenféle foton - akár plazmává alakulhat az egész.
Van még egy érdekes jelenség, de nem tudom, a cézium érintett-e ebben. Lehet az anyagnak optikai nemlinaritása. Működhet úgy, mint a varaktoros frekvenciatöbbszöröző. Belemegy az alacsony frekvencia, a nemlineáris karakterisztikán létrejön egy többszörös frekvenciájú és energiájú foton, az meg már ki tudja lökni az elektront, ami a kisebb frekvenciájú nem tudott.
"A vörös meg zöldből annak lesz nagyobb a nyomása, amelyik több energiát sugároz ki.
A vörös fotonja kisebb energiát visz. De lehet, hogy több fotont köp ki.
Ha mindkettő mondjuk 1w-os és 1 cm átmérőjű, akkor egyforma lesz a nyomás. Ezt a vörös több kisebb energiájú fotonnal, a zöld meg kevesebb de nagyobb energiájúval oldja meg."
Elképzelhető olyan nagy teljesítményű vörös laser, amely ki tud lökni elektronokat a céziumból, miközben a biciklilámpám vörös ledjei nem? Ezzel eljutottunk Einstein Nobel-díjas kérdéséhez.
Megmondtam halál pontosan, hogy mitől függ. A te saját használatú fogalmaidat nem tudom én is használni, amíg meg nem mondod, mit jelentenek.
A vörös meg zöldből annak lesz nagyobb a nyomása, amelyik több energiát sugároz ki.
A vörös fotonja kisebb energiát visz. De lehet, hogy több fotont köp ki.
Ha mindkettő mondjuk 1w-os és 1 cm átmérőjű, akkor egyforma lesz a nyomás. Ezt a vörös több kisebb energiájú fotonnal, a zöld meg kevesebb de nagyobb energiájúval oldja meg.
"Fogalmazhatnád valahogy részletesebben a kérdést, mert nem tudom, milyen fogalmakat használhatok a magyarázathoz, mert lehet, hogy azokat se ismered. "
143-ra nem lehet Mari-néni stílusban...? Egyszerűen csak annyit, hogy azonos színű, de intenzívebb laserforrás esetén növekszik-e a megvilágított felületre eső nyomás vagy nem?
A nyomást a felületegységre eső energiafluxus határozza meg. Az energiát meg kiszámolod a megadott mennyiségekből. Ami meg van adva, abból. Ha az energia adott, akkor kész is vagy. Ha meg mittudomén a fotonszám meg a frekvencia adott, akkor úgy ahogy írtad.
A Te képletedben hogyan van benne ez a frekvencia? Vagy mondhatnám azt is, hogy a kétféleképpen kifejezett energiának mi köze egymáshoz? (A másik a n*h*f)
"Az ominózus képlet valószínűleg a Poynting vector lehetett, vagyis az energy flux vector.
S= (1/u0) E x B
Ha a sugárzott energia elnyelődik a felületen, akkor P=S*A ahol A a felület."
Le volt vezetve, holnapra megnézem, de biztos, hogy a nyomás volt viszonylag egyszerűen kifejezve. Az is biztos, hogy volt benne mü és epszilon meg E és B, de hogy melyik pontosan hogyan és hova kell a gyökjel...
Nem a teljes spektrum nyomása érdekelne, már azzal is megelégednék, ha egyetlen frekvenciára lenne egy egyértelmű képlet, ha attól függ. Akkor viszont nem értem, hogy mi az az E*B*sqrt(epszilon/mü) (vagy valami ilyesmi képlet volt az öcsém gimis könyvében)?
Az ominózus képlet valószínűleg a Poynting vector lehetett, vagyis az energy flux vector.
S= (1/u0) E x B
Ha a sugárzott energia elnyelődik a felületen, akkor P=S*A ahol A a felület.
"Termikus spektrum esetén elég rusnya integrál, biztos hogy kell az neked? :-)"
Amit ismertetőt leírtál, köszönöm, véletlenül én is olvastam! :-)
Nem a teljes spektrum nyomása érdekelne, már azzal is megelégednék, ha egyetlen frekvenciára lenne egy egyértelmű képlet, ha attól függ. Akkor viszont nem értem, hogy mi az az E*B*sqrt(epszilon/mü) (vagy valami ilyesmi képlet volt az öcsém gimis könyvében)?
ha viszont a vákuumot leíró paramétereken változtatunk akkor mi is lesz? Nos igen ez egy kicsit tabutéma.
Már miért lenne tabutéma? Egy csomó cikket írtak a tárgykörben (pl. fázisváltások). Különböző elméleti konstrukciókat, amik érdekesek, de nem lehet tudni, jelentenek-e valamit. Nincs kísérleti tapasztalat. Ezért építik a gyorsítókat. Aztán vagy találnak valami érdekeset, vagy nem. Kell hogy vezesse valami az intuíciót, és még inkább, kell hogy valami kiszűrje a sok lehetséges elképzelésből a tényleg jót.
A 2.7K háttérsugárzás ugye nem azonos azzal a kozmikus sugárzással
Nem azonos. Ez termikus sugárzás, tisztán elektromágneses, megegyezik egy 2,7 K fokos fekete test sugárzásával. Tulajdonképpen a valamikori izzó, de azóta lehűlt világegyetem fénye.
A spektruma a szokásos termikus spektrum, maximális amplitudója kb. 5,5 GHZ. Ez nem valami magas frekvencia, radarok vagy vezeték nélküli hálózatok használnak ilyen frekvenciát pl.
Radarral fedezték fel - nagyobb volt az alapzaj, mint várták. Keresték a hibát, nem találták. Gyanakodtak arra is, hogy esetleg madárfészek van az antennában, keresték, megtalálták (!) és kipucolták a fészket, de a zaj maradt. :-)
Szeretnék látni egy egyértelmű képletet, hogy mi alapján lehet ezt a sugárnyomást kiszámítani
Termikus spektrum esetén elég rusnya integrál, biztos hogy kell az neked? :-)
Akit érdekel, a vitánk régebben pont ezen alakult ki, én tőlem folytathatjuk;)
"Végül: miért nem sugároznak az atomok? Fel kell írni a teljes rendszert: atom csatolva az elektromágneses térhez. Amikor az atom sugároz, akkor egy magasabb állapotból egy alacsonyabba kerül, az elektromágneses tér pedig gerjesztődik: megjelenik egy foton. Elnyeléskor fordítva. Na most, ha beteszel alapállapotú atomot a vákuumba, akkor ez a rendszer alapállapota. Nincs olyan állapot, amibe az energiamegmaradás átengedné a rendszert. A padlónál nem eshetsz lejjebb, ha úgy tetszik. Ez persze azon múlik, hogy a kvantumfizikában diszkrét állapotok vannak. "
A vákuum viszont hemzseg a virtuális részecskéktől!!!!
A vákuumban levő virtuális részecskék viszont modjuk úgy, kissé pongyolán de talán érthetően: nem szabványosak. Magyarul nincs konkrét padló, aminél lejjebb nem eshetnél! A virtuális részecskék a Heisenberg féle relációk szerint más állapotokat is felvehetnek, amik eltérnek az alapállapot és más energia szintek kvantum értékeitől, a relációk szerinti mértékig megsérthetik a megmaradási tételeket!
A virtuális részecskék állandóan taszigálják a részecskéket, sőt a részecskék maguk is virtuálissá vállnak.
A rendszer tehát kisugároz és felvesz részecskéket, az alapállapot és más energiaszintek alá és fölé kerül.
Ilyen értelemben az alapállapot nem egy stabil pálya, hanem a részecskerendszer (atom) és a vákuum közötti, a Heisenberg relációkkal jellemezhető legkisebb dinamikus egyensúly. Alatta és fölötte is léteznek részecskék csak azok nem stabilak számunkra e miatt nem érzékelhetők!
A részecskék energiaszintjét nem a hétköznapi értelemben vett egyfajta munkavégzési potenciálként kell értelmezni, hanem mint nagyvalószínűséggel az időben megmaradó állapotként. És így kerülhet be az a dolog a képbe, hogy az energia és az idő szimmetria kapcsolatban állnak.
Viszont ugye ha az egyensúlyt kialakító paramétereken változtatunk, akkor az megbomlik és új egyensúly lép fel. Ha a részecskét éri hatás egy más részecske formájában, akkor elhagyja az egyensúlyi állapotot, ha viszont a vákuumot leíró paramétereken változtatunk akkor mi is lesz? Nos igen ez egy kicsit tabutéma.
Mellesleg ha eddig még nem került volna szóba, lingarázda nem hisz az éterben mint valami szupersűrű vákuumban, közegben.
Mondjuk ezzel az álláspontjával, nem biztos hogy mindenki egyetért a fizikusok közül, de mivel itt nekünk csak ő van, ezért megtévesztőleg ez úgy tünhet mintha ez általános volna.
A vákuum igazi természetét illetően nincs kimondva az utolsó szó, és hiába tud a témáról lingarázda bármelyikünknél többet, és győz le bennünket bármilyen vitában ez nem azt jelenti, hogy igaza is van!
Bocs, ez nem kötekedés akart lenni, de ezt az igazság miatt ide kellett írnom!
Örülök a válaszodnak, de ha nem tul nagy probléma, még azért nem köszönnék el, van még egy pár dolog, amiről beszélni kellene! :-)
A 2.7K háttérsugárzás ugye nem azonos azzal a kozmikus sugárzással, amely a magaslégköri müonokat kelti és a frekvenciatartománya igen magas, talán 1020-1024Hz? Ez ugyan abból a szempontból lényegtelen, hogy kb. ez is homogén, bár ha nyomása van a légkörre, akkor azért az biztosan nagyobb kellene legyen, nem? Szeretnék látni egy egyértelmű képletet, hogy mi alapján lehet ezt a sugárnyomást kiszámítani. Egyik könyben csak E és B vektorok vannak állandókkal keverve, a másikban pedig frekvencia is, de ott nincs E és B, se mü és epszilon. Melyik a jó, mert ugye mindkettő nem lehet helyes? Talán ezzel nem is kellene továbbmenni addig, amig ezt nem tisztázzuk.
A frame dragging, perihélium dologhoz egy kérdésem volna most. Kimutatható valamilyen összefüggés a két hatás között? A rendszer bolygói közül sajnos a Plútónak van a legnagyobb pályasíkja a Földhöz képest. Vannak megfigyelések arra, hogy az "ö" perihéliumelfordulása hasonló periodicitást mutatna, mint a pályasík megváltozása? Vagy az utóbbi a bolygóknál nem mérhető? Esetleg valamelyik közelebbi bolygóra, vagy a Holdra? Azt nem kétlem, hogy két különböző mozgásról van szó, és hogy szétválaszthatók, de kizárhatjuk, hogy közös eredetük van, amíg nem tudjuk pontosan mérni mindkettőt ugyanarra az égitestre és esetleges összefüggéseket látni köztük?
A spinhez lenne még egy dolog. Megmagyarázható az bonyolult jelek vagy kifejezések használata nélkül, hogy miért csak az inhomogén mágneses tér jó az elektron spinjének kimutatására? (Pontosabban miért csak ekkor hat ilyen erő?)
Az atomról írott dolgokat megköszönöm, azt most hagynám kicsit.
A kozmikus sugárnyomás rendkívül kicsi. A háttérsugárzás 3K-es hőmérsékleti sugárzás, az ennek megfelelő nyomása az energiasűrűség harmada, az energiasűrűség pedig a Stefan-Boltzmann törvényből számolható (T^4-nel arányos). Az eredmény kb. 5*10^(-15) Pa (pascal). Ráadásul ez homogén, aminek eredményeképpen semmiféle eredő erőt nem lehet észlelni.
A Merkúr perihéliumforgása pl. ilyen. Persze a Nap forog, de ez a forgás elhanyagolhatóan kicsi, ráadásul semmilyen frame-dragging hatással nincs a Merkúrra, mivel az a Nap ekvatoriális síkjában kering (egy csillagász meg tudná mondani, mennyire pontosan). Egyébként nem fogsz találni olyan égitestet, ami kisebb-nagyobb mértékben nem forogna, egy ilyen keletkezésének a valószínűsége nulla.
A két effektus azonban eltér. Mint írtam, a perihéliumforgás esetén a pálya nagytengelye fordul el, a frame dragging esetén a pálya síkja. Ez két különböző, és jól szétválasztható mozgás, erre már Ptolemaiosz idején is képesek voltak a csillagászok.
Az elektron spinjére csak inhomogén mágneses térben hat erő. A TV képcsövek mágneses tere azonban az elektronnyaláb mentén nagyon jó közelítéssel homogén (térben lassan változik), így ez az effektus elhanyagolható. A nyalábban található spinek egyébként összevissza állnak (mindegyik elektroné másfelé), ezért ez az effektus a nyaláb széttartásához vezet, de az effektus olyan kicsi, hogy jobban kell aggódni a pontos célzás, mint az ebből adódó defókuszálás miatt. Célozni viszont a mágneses tér értekének (és nem deriváltjának!) megváltoztatásával lehet. Az elektron ugyanis homogén mágneses térben is eltérül, amikor is a spinjére semmilyen erő nem hat. A Stern-Gerlach kísérletben speciális alakú mágneseket használtak, amelyek erősen inhomogén teret hoztak létre.
A spin nemcsak az atomon belül értelmezhető, a Stern-Gerlach kísérlet szabadon repülő elektronokkal is működik. Továbbá egy forgómozgást végző test mágneses nyomatéka arányos a perdületével, az arányossági tényező az ún. giromágneses faktor. Az elektron pályaperdületéből származó mágneses nyomatékra ez működik is, a spin esetén a giromágneses faktor azonban kétszerese a forgómozgásból számolt értéknek, ezért a spin nem eredhet közönséges forgásból.
Végül: miért nem sugároznak az atomok? Fel kell írni a teljes rendszert: atom csatolva az elektromágneses térhez. Amikor az atom sugároz, akkor egy magasabb állapotból egy alacsonyabba kerül, az elektromágneses tér pedig gerjesztődik: megjelenik egy foton. Elnyeléskor fordítva. Na most, ha beteszel alapállapotú atomot a vákuumba, akkor ez a rendszer alapállapota. Nincs olyan állapot, amibe az energiamegmaradás átengedné a rendszert. A padlónál nem eshetsz lejjebb, ha úgy tetszik. Ez persze azon múlik, hogy a kvantumfizikában diszkrét állapotok vannak. Ha a klasszikus fizika érvényben lenne, akkor akármilyen energiájú állapot létezne, az atom alapállapot az lenne, amikor az elektron beleesett a magba, tehát ha kering, akkor tudna még sugározni (ráadásul a sugárzási tér is akármilyen adagokban elvihetné az energiát).
Van némi esély, hogy az átalam felvetett problémákra részletesebben reagáljál? Ha meggyőző ellenérveid vannak, én nem ragaszkodom a tévedéseimhez, de azokat a problémákat abból a szemszögből vizsgálva én még nem láttam egy könyvben sem.
Azt vettem ki az írásodból, hogy szivesen vitázol. Én ugyan nem sok mindent tudok hozzád képest, de ez nem mindig baj. Azt mondják, hogy a szűz kéz szerencsét hoz. :-) Talán van néhány értelmes meglátásom, bár ez csak akkor derül ki, ha valaki tényleg figyel rájuk.
Én úgy látom, te csak a saját szűkebb tudományodon belüli nézőpontokat tudod elfogadni, a tudományon kívüli nézőpontokat pedig egyáltalán nem is tolerálod.
A nézőpontot tolerálom, az arány- és szereptévesztést kevéssé. Vagyis amikor valaki baromi okosnak hiszi magát, és hülyének nézi azt a rengeteg fizikust, mert ugye összeesküdtek, vagy egyszerűen csak beszűkült az agyuk. Ráadásul hinti itt a neten az egészet, a hiszékeny tömeg meg megy utána. Megjegyzem, hasonló okból kevéssé bírom a valóságshow-kat, Gyurcsókot, meg a magukat "ezoterikus"-nak nevező siserehadat, mert az emberek figyelmét elterelik valós, tényleg megoldandó problémáikról. Amitől azok azt hiszik, azok a problémák (iszik a férjem, depressziós a feleségem, narkózik a gyerek, én meg állandóan átgázolok mindenkin) nem is léteznek, pedig valójában csak a nagy "megváltás" fényében egyszerűen elfelejtettek tudomást venni róluk. Közben meg kirohad alóluk az életük, ami még a legkevesebb baj, mert liberális révén tőlem mindenki úgy cseszi el a saját életét, ahogy akarja, csakhogy van, ami másokat is érint, és azt is elcseszik.
Tolerálom én Hamvas Bélát is, meg a Védákat meg stb. sőt magam is szoktam tudományon kívüli nézőpontból nézni a dolgokra. Még a vallási fundamentalistákat is meg tudom érteni a saját nézőpontjukból, de azért a buszokat ne robbantsák fel, és ne hányjanak kardélre nőt, öreget, gyereket, sőt, senki mást se. Pl. pontosan tudom, hogy Isten léte nem cáfolható, nincs semmi bajom benne vele, ha valaki hisz benne. Én speciel inkább agnosztikus vagyok.
Alapvetően egy dolgot becsülök: ha valaki tőle telhetően tisztán lát, és akar látni. Ha megtesz minden tőle telhetőt, és nem vonult be hazugságok és a világot leegyszerűsítő teóriák fala mögé. Ennyi.
Szerintem, ha egy doktoranduszod egy ilyennel állna elő, az a te másság tiszteleted ellenére is megnézhetné magát.
Nem. Elég szenvedélyesen vitázom, de a vitapartneremtől is eltűröm, hogy leugasson. Ha meg tud győzni utána arról, hogy érdemes volt. Egyébként van egy nagyon kedves kollégám, sokat dolgoztunk együtt, testi-lelki jó barátom. Sajnos most mindketten a Földgolyó más-más részén lakunk, de azért legalább évente összejövünk egy-egy hétre valahol a Föld felszínén. Amikor évekig együtt voltunk, rendszeresen kiabáltunk vita közben. Aztán pedig szépen elmentünk együtt egy kedélyes kávézásra...
Egyszerűen így működöm. Egyszer egy francia fizikus volt a szomszéd szobában, akit bár különösebben nem zavart a ricsaj, nem tudta mire vélni. Aztán elmondtuk neki, hogy nálunk ez már csak így megy :)
"Az éteres-nyomós-ZPEs elmélet lehet hogy egy idő után télleg úgy fog kinézni, mint az elfogadott áltrel-en alapuló gravitációs elmélet, de akkor sem lesz vele teljesen ekvivalens, MERT HOGY TÖBB LESZ és ezért érdemes lenne vele foglalkozni!!!!!
Amiben több lesz, az az, hogy magyarázatot ad a gravitációs mező FORRÁSÁRA!!!!! Amiről az áltrel a mai fizika számára csak kevésbé megfogható szinte szimbólum szerű fogalmakat alkalmaz (téridő torzulása, miegymás)."
Ez szép, köszi NEXUS, tényleg nem mondasz hülyeséget, nem csodálom, hogy ettől elállt linorgazda szava és csak ennyire futotta:
<Így lesz, úgy lesz... te jós vagy? Most akkor létezik ez az elmélet, vagy majd csak létezni fog, ha a nagy ElméletCsináló megalkotja? Ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy "de csak azért is létezni fog, és többet fog megmagyarázni" meg hasonló blabla.>
Hát látom nem vetted észre az elméletet, pedig már két hete szidalmazod folyamatosan, úgy hívják Nyomó Gravitáció.
Ja és el ne felejtsem főnök úr
"A sötét energiának teljesen más az állapotegyenlete, mint a nemlétező nyomó gravitációnak"
