" a bíróságnak az összes körülmény mérlegelésével kell ezt megállapítani"
Elmondanád ugyanezt a vitapartneremnek címezve is? Ugyanis ő állította, hogy a sértett vallomása lesz a mérvadó - nem én. S ebből kifolyólag talán neki is adhatnál pályaválasztási tanácsokat.
OFF
Azt hiszem, egyszer már tapasztalhattad, hogy vannak dolgok, amelyekkel játszav vérig lehet sértani. Sajnálom, ez van.
ON
Ha a fenyegetés alkalmas a komoly félelem felkeltésére, akkor az ennél a tényállásnál már nem kísérlet. Ha viszont nem alkalmas, akkor még nem kísérlet.
Tudom, hogy konkrét ügyről van szó, de a történeti tényállás ismerete nélkül nem illik jogesetet megoldani. Éppen ezért - ha a jobban megfigyeled - syllusal végig arról beszéltünk, hogy 177/A. vagy 174. valósul meg, ha ilyen jelleggel gyűjtött adatokkal kényszerítenek vkit vmire.
Amúgy ne aggódj, nem feltételezek rólad semmit... Az mindenesetre tény, hogy te csupán azért zárod ki a kényszerítést, mert nem volt alkalmas arra, hogy a kilátásba helyezett hátrány komoly félelmet keltsen. Én meg azt mondom, hogy ettől még kísérleti szakba jutatta a jómunkásember a cselekményt.
"Ennek következtében az egész vita pusztán elméleti síkon zajlik."
No, itt a félreértés. Én végig a konkrét ügyről beszéltem. A Ganjaman-nek adott válaszból ez eléggé ki is világlott.
(Megbocsáss, de kicsit stupidnak kellene lennem ahhoz, hogy azt hangoztassam, ezt a bűncselekményt úgy általában nem lehet megvalósítani emilben történő fenyegetőzéssel. Ilyeneket feltételezel rólam?)
U.i.: A vádlott - sértettben igazad van, feleslegesen hoztam fel. (Azzal együtt a tanú is hazudhat - csak büntetik érte.)
Nyilvánvalóan nem láttam, a téma felvetésekor te meg nem osztottad meg velünk. Ennek következtében az egész vita pusztán elméleti síkon zajlik. Amúgy meg: alkalmatlan kísérlet.
BH1997. 5.
I. Nem kényszerítés, hanem személyi szabadság megsértése bűntettének minősül a cselekmény, ha a sorkatonai szolgálatot teljesítő sértettet "kitolás" végett személyi szabadságában korlátozzák, és ez idő alatt akaratával ellentétes cselekmények eltűrésére kényszerítik [Btk. 174. §, 175. § (1) bek.].
...
A kényszerítés az ember cselekvési szabadságát a legtágabb körben védi és ez a bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha más bűncselekmény nem valósul meg. Még annak sincs jelentősége, ha a kényszerítéshez képest a különös tényállásba ütköző magatartás büntetési tétele azonos avagy enyhébb vétséget valósít meg, avagy egyéb jogtárgyat sért. Következésképpen, ha ugyanazon magatartás megvalósítja mind a kényszerítést, mind pedig egyéb bűncselekmény törvényi tényállását, látszólagos alaki halmazatba kerül az egyéb speciális bűncselekménnyel, és nem nyújt alapot önálló büntetőjogi értékelésre. Ha azonban a kényszerítés térben és időben elkülönülten jelentkezik, erőszakkal vagy fenyegetéssel véghezvitt egyéb bűncselekmény mellett, úgy a kényszerítés e bűncselekménnyel anyagi bűnhalmazatba megállapítható. Mivel a kifejtettek értelmében az adott esetben látszólagos eszmei halmazat áll fenn, a kényszerítés és a személyi szabadság megsértésének bűntette viszonylatában a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettnek minősül a vádlottaknak ez a cselekménye. A Legfelsőbb Bíróság az ügyésznek a jogi minősítés megváltoztatását célzó indítványát tehát helyesnek találta, és az I. és II. r. vádlott kényszerítés bűntetteként értékelt cselekményét társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette.
A kérdés tehát az "ugyanazon magatartáson" múlik, melyben eltér a véleményünk.
A fenyegetés tárgyi oldalát meg lehet obejktíven ítélni. Ha az jön ki, hogy ez nem súlyos hátrány, akkor mindegy hogy mit mond a terhelt. Ha azonban az, akkor a szerencsétlen bíró kénytelen megvizsgálni, hogy ez az elkövetőre hogyan hatott. Ebben a körben érdemes őt megkérdezni, amennyiben szavahihető, akkor el kell fogadni. De továbbra is lazán átsiklasz a felett a nem lényegtelen tény felett, hogy a terhelt hazduhat, a tanú nem. Tehát a terhelt akármit is mond, azt csak akkor lehet igaznak elfogadni, ha a többi bizonyíték is alátámasztja.
Kísérlet. Feltéve, hogy a fenyegetés alkalmas volt a "komoly félelem" felkeltésére. Láttad a konkrét hozzászólásokat, amelynek az IRL személyhez kötésétől annyira rettegni kellett volna?
"Nem cáfolja-e meg a komoly félelem felkeltésére való alkalmasságot az a tény, hogy a megfenyegetett a tőle megkövetelt feltételt még időszakosan sem teljesítette, a fenyegetést annak megtörténtekor nem jelentette?"
Kísérlet.
Nyilvánvalóan figyelembe kell venni ezeket is, de azért mégiscask a sértett szava legyen a döntő. Ha nem ez lenne, előfordulhatna az az eset, hogy a bíróság megállapítja, hogy alkalmas volt a komoly félelem keltésére, a sértett meg hiába ugrál, hogy egyáltalán nem kezdett el rettegni...
Nem cáfolja-e meg a komoly félelem felkeltésére való alkalmasságot az a tény, hogy a megfenyegetett a tőle megkövetelt feltételt még időszakosan sem teljesítette, a fenyegetést annak megtörténtekor nem jelentette?
U.i.: "Csak a paranoidok élnek túl.":) Az érzés abból adódik, hogy számora teljesen nyilvánvaló, hogy a kényszerítés itt nem valósult meg. [ON álszerény dicsekvés] Mindig is sok problémát okozott a számomra, hogy feltételeztem, hogy ami nekem azonnal átlátható és világos, az másnak is az.[OFF álszerény dicsekvés]
"Szvsz ez természetes egység, hiszen az adatok jogosulatlan kezelésére a fenyegetés megalapozása érdekében került sor."
A maximum amit el tudok képzelni az, hogy büntetlen eszközcselekmény. De ezt sem mondanám jó szívvel, hiszen nem csak ilyen módon lehet megvalósítani a kényszerítést.
"Klasszikus természetes egység a besurranó tolvaj, ahol ugyebár magánlaksértés nem valósul meg, viszont súlyosító körülményként értékelhetö a "surranás"."
Ez inkább törvényi egység, egész konkrétan összefoglalt bűncselekmény.
"Annak megítélésénél, hogy a hátrány alkalmas-e komoly félelem előidézésére, figyelemmel kell lenni a sértett személyiségére, életkorára, nemére, lelki alkatára, társadalmi, családi helyzetére is."
Drága királynőm. Köszönöm szépen. Szerinted ez a kommentár nem az én álláspontomat igazolja? (Ugye, nem azt olvasod ki belőle, hogy elsősorban a sértett vallomás alapján kell megítélni, hogy a fenyegetés alkalmas-e a komoly félelem felkeltésére?)
1. Valóban nem kommentárban szerepel, hanem vmelyik tankönyvben, meg nem mondom már melyikben. Ha jól emlékeszem a HVG-s különös részi tankönyv volt. Mindenesetre itt van előttem a kidolgozott államvizsga-tételsorban leírva, valszeg nem az ujjamból szoptam.
2. Pedig nem kellene ezt elutasítani. A tanú köteles igazat mondani, ha nincs semmi olyan tény, amely megkérdőjelezné a szavahihetőségét az adott kérdésben, el kell fogadni igaznak az általa előadottakat. Nyilvánvalóan azt a kérdést, hogy a kilátásba helyezett hátrány alkalmas-e arra, hogy félelmet keltsen benne, csak ő tudja megmondani. Kb. az egyetlen esély ennek a megcáfolására, hogy hozol néhány tanút, akik azt mondják, hogy mikor megkapta a fenyegetést, csak röhögött rajta.
Ez mondjuk nem tartozik ide, de ebből az is következik pl. hogy ha csak a vádlott vallomása és a sértetté áll a bíróság rendelkezésére, és ezek ellentétesek, kénytelen a tanúét elfogadni, amennyiben szavahihető.
ui. Nem tudom, de ne legyél paranoid android... :-)))))
Nyilván a kérdést az dönti el, hogy egy-vagy két cselekményröl van szó. Szvsz ez természetes egység, hiszen az adatok jogosulatlan kezelésére a fenyegetés megalapozása érdekében került sor. (Klasszikus természetes egység a besurranó tolvaj, ahol ugyebár magánlaksértés nem valósul meg, viszont súlyosító körülményként értékelhetö a "surranás".) Jelen esetben egyértelmüen a kényszerítés volt a cél, de mivel természetes egység van és van más megvalósult bcs., ezért kényszerítés nem állapítható meg.
1. Az a kommentár a 177/A és nem a "kényszerítés" kommentárja. (Másrészt nem is találom benne az adatok nyilvánosságra hozatalát, mint a "súlyos hátrányra" adott példát. Egyáltalán nem is említik benne a "súlyos hátrányt".)
2. Nem zártam ki a sértett tanúkénti kihallgatását. De elutasítom, hogy csak arra alapozva állapítsuk meg, hogy a "kilátásba helyezett hátrány" alkalmas volt-e a "komoly félelem" felkeltésére.
("Azt mondta, megírja a munkatársaimnak, hogy én vagyok ... nick". "Hát ez szörnyű; igényt tart-e az összeszart bugyi tisztítási költségeinek a megtérítésére is?")
U.i.: Miért van az az érzésem, hogy nem a dolgot magát nézed, hanem azt, hogy ki van az általad vitatott állásponton?
A fenyegetés fogalmának tárgyi oldalán a súlyos hátrány szerepel, ezt valóban meg lehet ítélni ojektíven. A kommentárokban pedig pont az adatok nyilvánosságra hozatala szerepel, mint példa a súlyos hátrányra. Az alanyi oldalon szereplő "alkalmas arra, hogy a megfenyegettben komoly félelmet keltsen" fordulatra viszont csak úgy lehet bizonyítást felvenni, ha tanúként kihallgatjuk a sértettet.
"A kolléga ne feldkezzen meg arról, hogy a kényszerítés szuszidiárius bcs."
A kolléga meg arról ne feledkezzen meg, hogy a kényszerítés szubszidiaritása csak az alaki halmazatot zárja ki... :-))) Márpedig itt két cselekményről beszélünk: 1. a hozzászólásokban taláható személyes adatok gyűjtése, rendszerezése, tárolása, 2. ennek a cselekménynek az eredményeképpen létrejött adatbázis nyilvánosságra hozatalával való fenyegetőzés az elkövető által kívánt magatartás előidézése céljából. Az előbbi valóban kimerítheti a 177/A. §-t (bár még mindig nem vagyok meggyőzve, hogy ehhez nem kellene speciális alany), az utóbbi pedig a kényszerítést.
