on: Az eddig vizsgálhatni szerencsém adatott minták 93.75%-ában a válasz: "igen, nagyon"; ennek is jelentős hányadára mondható, hogy "igennagyon" - ezen eredményeket nyilván erősen befolyásolja az alkalmazott vizsgálati eljárásra jellemző legmesszebbmenőkig való kölcsönösség... :-) A fennmaradó 6.25% "szeretne, de.." válaszának hátterében sajnálatos serdúlőkori negatív élmény(ek) állnak. :-(
na látod ezt nem tudom. igazából elcsesztem mert nemtörődöm voltam hagytam hogy minden történjen. meg ugye már mindenki cseszegetett hogy ez az élet rendje igy kell csinálni, és ez igy tökre jó, én meg ugy voltam ha ez jó akkor hát legyen és meggyőztem magam hogy ez jó nekem.. csak ez nekem kurvára nem jó és nem vagyok alkalmas hazugságban és önámításban élni. Ez van, elcsesztem..
Muszáj valamit kitalálnom, mivel ez a dolog még elég friss. Magam sem értem, miért, de ez a nyalás hiánya dolog csak kb. 2 hete kezdett el igazán foglalkoztatni. Addig egész jól elvoltam, élveztem a szexet, de egyszer csak valami el kezdett hiányozni.
Talán azért, mert a többi oké volt. Nem tudom.
Ez a rávezetés, kérlelés se régebbi, mint pár hónapos.
Most ott tartunk, hogy belátta, hogy ez így nem mehet tovább, az egész az ő hibája, és ő már tudja az okot, hogy miért nem teszi, csak még nem volt időnk és lehetőségünk átbeszélni az egészet. Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de még 3 nap van a legközelebbi találkozásunkig, és addig inkább hagynám, nem hoznám szóba a dologot, hogy "hadd följön a saját levében."
Na ez az... De miért nem jobb megdumálni azt, ami nem teszik, minthogy bambán hallagtni, már-már szenvedni és várni a csodára, avagy a végkifejletig eljutni és pát inteni egymásnak, keresni egy újat, ahol minden kezdődik majd az elejétől és akkor hú de jó..egy életen át keresem az "igazit". Struccpolitika.
Wringer azt írta, hogy a pasi volt az első az életében. Négy éve vannak együtt, számolj. Kell egy sor tapasztalat és némi érettség ahhoz, hogy az ember nem csak az eszével megértse, hanem érzelmileg is elfogadja, hogy mindent meg lehet beszélni, vagy legalábbis mindenről lehet beszélni, sőt, ha nagy baj van, akkor mindenről beszélni kell. A párok nagy része nem beszélget érdemi dolgokról, sőt közös hallgatólagos megegyezéssel kialakítják azokat a módszereket, amelyekkel el tudják kerülni az érdemi beszélgetést.
Vanika drhága, a párok nagy része nem beszélget, max. amikor már nem bírják a visszafojtott vagy feleslegesen generált feszkót, ordítoznak, vagy intelligencsen basztassák egymást! Vagy egymás mellett elbeszélnek. Ezért szaródnak el a párkapcsolatok. Választani jól tudunk hozzánk illőt, de kapcsolatot menedzselni nem. Állítólag, szociológiai felmérés eredménye, kb. 2002.
( soha nem értettem, hogy a párok miért nem beszélgetnek. Elhülök, mikor az ism.körömben olyat hallok egy sok éve együttélő pártól, hogy ez meg az tabu, ciki róla beszélni, már kisgyerek is van, de egymás előtt pukkantani se mernek.... Ez milyen kapcsolat?? A kapcsolat szó az én szemszögeből nem helyénvaló ilyen esetekben. Mégis ugyan kivel beszéljem meg azt, ami fáj, hiányzik, amire vágyok, mint azzal a valikevel akitől ezeket elvárnám, akitől jól esne? Ilyenkor szokott az jönni, hogy a barátnővel kidumálják, mintha az tudna változtatni bármin is. Áh. )
Igazad van, az első reakció ez szokott lenni. De ez a két ember négy éve együtt van, és Wringer ezen kívül már mindent megpróbált. Négy év alatt megvannak az elhárító trükkök, a kis fogások, amikkel a másik rutinból ki tudja kerülni a cspdákat. Ezért érdemes megpróbálkozni a sokkterápiával. Persze, könnyű nekünk a fórumon tanácsokat osztogatni...
Jaj, lelkem, brekkancsnak igaza van, más a szeretet és más a szex. Négy év kapcsolat után már egy kicsit dolgozni kell azért, hogy egyformán magas szinten legyen a kettő.
Ha jól értem, neked a fő problémád az, hogy a pasi vagy nem nyal, vagy ha igen, akkor úgy teszi, mintha megkérted volna, hogy porszívózzon fel, és nem tudod, hogy ennek mi az oka. Azt hiszem, hogy mindenről lehet beszélni és mindent meg lehet beszélni. Nem biztos, hogy a megbeszélés egyúttal megoldás is, de tapasztalataim szerint már fél siker az, ha valaki tudja, mi miért van.
Lehet, hogy a pasi egyszerűen nem szereti a szagodat vagy ízedet, de nem akar megbántani azzal, hogy ezt a szemedbe mondja. Az is lehet, hogy valami ösztönös vonakodás van benne magától a pinától, van ilyen. Egy biztos: ha meg akarod érteni, akkor ezt nem a szexszel összekapcsolva és nem nyafogva, követelőzve vagy hisztizve kell megbeszélni, hanem olyankor, amikor érzed, hogy egyébként is szívesen beszélget veled arról, hogy mit érez.
Aztán persze az is lehet, hogy egyszerűen egy önző seggfejjel van dolgod, aki élvezi ha segíthet, amikor depressziós vagy, mert Nagy Erős Férfi lehet, te meg Alárendelt Gyönge Nő, és ebbe sajnos bizony jól beleillik a "szopjále' oszt itt egy puszi".
Többet így fórumszinten nehéz mondani. Ilyenkor nekem többnyire az a tanácsom, amit persze ritkán fogadnak meg, hogy nyomtasd ki ezt az egész beszélgetést, és tedd eléje.
