(hát szerintem nem te vagy itt a legfiatalabb :) )
Fájt ami történt, s fáj még mindig A szerelmesek ezt a napot boldogan ünneplik Én szerelmes vagyok, de nem élvezem Mert szerelmemet elvesztettem Nem szeret már többé engem Nem! Ezt én nem érdemlem Feledni próbállak S nem sírni utánad De emléked oly tisztán él bennem Muszáj volt érzésem papírra vetnem Kiönteni szívem, s lelkem Érzem már hogy máris jobb Szívem már annyira nem sajog Idővel majd fájdalmam is enyhülni fog Feledni sosem tudlak majd igazán Mindig emlékezni fogok rád!!!
Fáj, hogy már nem hiszed még mindig szeretlek, Fáj, hogy már kezed kezemben nem remeg meg, Fáj minden pillanat mit nem töltök veled,És tudom, hogy ez az érzés csak egyre mélyül benned.Miért nem lehet minden úgy mint az elején,Hol marad a tűz, a vad szenvedély?Tudom kicsim, hogy nem vagyok tökéletes, Sőt néha mérges, vagy épp nevetséges,De ígérem mindig veled leszek, mindörökké véled,Nem is tudom, már csak érted élek,Szeretlek édes!Csak kérlek meg ne égess!
Szerelem?
Elmúlt, véget ért, mégis vártam
Tudom kár volt, de mégse bántam.
Valahogy elveszett, eltűnt,
A szemében a láng kihűlt.
Akkor erre volt szükségem,
Most rossz nélküle, így érzem.
Úgy láttam, eleped értem,
Vártam a pillanatot, hogy öleljen.
Világossá vált, hogy ez jó nekem,
De most már önmagammal harcolok vele szemben.
Teltek a hetek, el is feledtem,
Mosolya már ridegként lebegett előttem.
Most jött Ő, a nagy Ő?
Vagy csak játék, mint az előző?
Vajon mit tegyek,
Esetleg pont olyan, mint akitől szenvedtem eleget?
Már néztem volna mosolyát és két szemét,
Vártam, hogy mikor nyújtja két kezét.
Amikor éreztem, hogy hevesebben dobog szívem,
Akkor rájöttem, a józanész mit sem ér ez ellen.
Felmerült a kérdés: Vajon megtegyem?
Éreztem, már alig bírom, türtőztetni magam,
De féltem, hogy ő is szenvedést okoz majd nekem.
Ha ekkor rájössz, miért is ne hisz egyszer élsz!
De e mellett még mindig félsz.
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis:
SZERETED!!!
Aszt hittem hogy csak álom, de rá jöttem hogy látom, látom reggel,este,álmomból fel keltve, álomba merülve mindig csak őt látom, te mindig itt leszel velem szívembe zárva,soha nem feledlek egyetlenem!
Felkavaró szerelmes verseket találtam Zimonyi Zita új verseskötetében, amely az utolsó szerelem hisztériájáról szól. Ilyen őszinte, megrázó kitárulkozással sose találkoztam még. Ízelítőnek feltettem néhány verset. Érdemes végigolvasni a kötetet, nem lehet letenni. (Valentin-napi különleges ajánlással kezdődik, vajon mi rejlik mögötte?)
Zimonyi Zita
(gondolat-hullámhosszon)
gondolat-hullámhosszon hagyom:
felemeld nyakig, letépd ruhám,
kibonts a bozót-bizonytalanból:
széles gondolat-hullámhosszon
magadhoz húzol, megragadlak,
belebódulsz céda pucérságomba,
izgága ölemet öledre lakatolom,
hívogató hajlataim varázstüzétől
cselszövő szerelemhamvasztáson
együtt emelkedem veled kéjben,
minden mozdulat hű választ kap:
szeretőknek szentelt bájvonás
arcomról arcodra átszálldogál,
a csenevész, nyápic portéka-vágy
érik lepedőn gondolat-napsugárnál
(neved)
kiírta telefonom a neved,
hangod bebocsátást kért,
felajzva nyitottam kapumat,
hozzád röpültem rajongva,
leomoltam a dallam előtt,
mit szavad kottázott belém
– ó, mennyire kívánlak!
dúdolta szólamát a vágy
közömbös mondatok halmán
(szerelembe zárva)
szerelmesen halálos ez a téboly, ez a bűbáj,
szerelmesen halálos, halálosan szerelmes,
ismerős és ismeretlen, ravasz rabságba cibál,
hova önként vágyom, lakatját magamra zárom,
halálosan szerelmes, szerelmesen halálos mérgét
elszántan kutatom, kortyolom, habzsolom,
és a kerek világon semmiért soha nem adom
Kérlek irjatok véleményt érdekel :)
A szerelem
Egy szó cseng fülemben
Ez a szó a az irántad érzett érzelmem
Melyet te ajkaid lehelik rám ,
Lágy tapintást érzek
Mely a te kezed, ami bőrömre simul
S egy halk dobbanás
Mely testemben áraszt szét egy édes érzést
Egy érzés mely mindenki szívébe csak egy szó
A Szerelem!
Enyém a világ leghelyesebb férfia Ezt mindenki tudja Mindenkinek tetszik Mindenki utána vágyakozik De ő engem szeret És én őt szeretem Ígérem, hogy boldogok leszünk kedvesem
Nem bírom ezt a fájdalmat Megőrülök, ha nem láthatlak Hiányzol minden pillanatban Hiányzol hajnalban, pirkadatban Hiányzik a mosolyod, az észveszően szexis hangod Hiányzik az érintésed, hiányzik az illatod Hiányzik minden mozdulatod, Te hiányzol szerelmem És kár hogy nem vagy mellettem
Nekem te tökéletes voltál Mindig szépeket mondtál Nem csalódtam benned Soha egyetlen egyet Nem okoztál fájdalmat Ezért nem gyötört soha bánat
De ez a múlt most már nem fáj Hogy megbántottál és megcsaltál Majd a szemembe hazudtál, S én tudtam, hogy amiket mondasz, Belőlük egy szép szó sem igaz. Mégis hittem, mert hinni akartam S most csalódtam
Összeomlott az életem Összetört a szívem Elszállt a lelkem… És szív nélkül nem érzek fájdalmat Nem gyötör már a szörnyű bánat Nem sírok éjszakánként utánad Mert szív nélkül már nem élek S ha nem élek minek a lélek?
Valami történik velem! Nem tudom hol áll a fejem, Mi ez a furcsa, de csodás fájdalom, Mely a szívemet nyomja nagyon. Hogy mi ez? A szerelem! Melyet irántad érzek édesem, Mitől aludni nem tudok, Mitől szívem a torkomban dobog. Ez bizony az igaz szerelem, Ami fájdalommal együtt kell nekem Mert fájni kell a szivnek, Ha igazán szeret, Mert fájdalom nélkül szeretni Nem lehet!!!
Az én versemről is ha lehetne kérnék egy véleményt:)
A szerelem árny oldalaA szerelem elragad,mely boldogítja minden pillanatodatde a gyűlölet megmaradés a szíved boldogsága elmarad,ne élt tovább életedhogy a fájdalmat többé ne érezd
