Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Jaj, de jó! Veled örülök, ez nagyon jó hir! Egyébként amikor endometriózisom volt, állandó gyulladásértékeim violtak. Kivették a méhemet. De ez isteni, kapcsolódj ki és örülj!
Voltam a dokinál tegnap és nagyszerűen megnyugodtam 😊
Az endometriosis mivel nem okoz nálam tüneteket, ezért ezzel nem foglalkozunk. A többit pedig három havontai rákszűréssel figyeljük. Arra nem tudott mondani a doki semmit, hogy mitől van ez a krónikus gyulladás, mivel nincs kórokozó a háttérben, de nekem jó így most. Tudom, hogy büntetlenül nem lehet a végtelenségig ilyen a méhem, úgyhogy egy kis immunerősítésbe kezdek. Vitaminok, meg ilyesmi. Hátha segít.
De tegnap kilónyi kövek estek le a lelkemről, meg olyan étvágyam lett, hogy ihaj! A gyomromból mintha egycsapásra eltűnt volna valami görcs.
Remélem az immunerősítés mellett elfelejthetem majd ezt az egészet. Majd 3 havonta nézegetjük és ha baj van akkor időben leszek. Most csak annak örülök, hogy nem lesz még műtét vagy ilyesmi.
Ti meg szuperek vagytok, és köszönök mindent nektek. Maradok 🙂, csak talán csendesebben.
Köszi szépen :) Igyekeztem jól hozzáállni, szerencsére jól gyógyulok, mondjuk nem is hagyok magamnak mást, mert gyorsan akarok jobban lenni. Hát már én is örülök, hogy túl vagyok rajta...
Jó napot kívánok mindenkinek! Nagyon régén írta a fórumba, mert sajnos édesapám elköltözött az égbe még novemberben, egy magánklinikán. Az orvosok mindent megpróbáltak, volt életminőséget javító műtét, de tudtuk, hogy ez már nem gyógyítja meg.
Köszönöm a támogatásokat, nekem nagyon sokat jelentett! Minden kedves betegnek jobbulást, a hozzátartozóknak kitartást!
Igazából még azt sem írták le, hogy pl az épet eléri e az elváltozás a kivágott részben, vagy hogy nem, tehát hogy sikeres volt e a műtét vagy sem, még ez sem tudható. 😕
A metaplasia nem gyulladást jelent, hanem egy nagyon-nagyon korai rákmegelőző állapotot (ez nem azt jelenti, hogy biztosan rák lett volna belőle, hanem hogy rák LEHETETT VOLNA belőle).
Az endometriózisra kérdezz rá, hogy miből gondolják, lehet, hogy egyszerű elgépelés.
Hát fogalmam sincs. De az endometriosis nem okozhat gyulladást? És végülis ascus nem zárható ki H-sil volt az eredményem, tehát nem volt egyértelműen H-sil.
Úú.. mennyivel jobban örültem volna egy egyértelműbb szövettani eredménynek! 🙂 Most filózhatok itt keddig. Ááá!!
Igazából annyi mindent írtak, hogy ember legyen a talpán aki kibogózza. A diagnózisnál írtak laphámmetaplásiát is például, ami a google-ból meglesve gyulladást jelent, amit én sem értek, mert soha nem volt ilyen tünetem, mi több a cytológián is leírták, hogy nem találnak baktériumot, gombás-vagy vírusos eredetű fertőzést. Akkor mi okoz ekkora gyulladást? Aztán valami D10 immunreakcióval erős pozitivitást mutat az endometriális stroma, ami szintén homáj nekem.
Végül a BNO kódolásnál írták be az endometriózist, és abba kapaszkodtam, de most már fogalmam sincs mit kéne értelmeznem.
Valószínűleg kedden megyek a dokihoz, és majd elmondja mi ez.
De mivel sehol nem látom a tumor meg carcinoma szavakat, ezért eléggé lelkes vagyok . Remélem nem esek pofára, mert hajlamos vagyok a hírtelen következtetésekre ha beteg vagyok, mint pl: jól vagyok már, menni fog ez, bagatell ügy, aztán sokszor csalódok, amikor szembe csap a valóság.
A gerincemmel is anno úgy mentem a gerincgyógyászati központba, hogy "nézze doktor úr, kérem vizsgáljon ki, mert ez fáj nekem, és tulajdonképpen lehet, hogy csak hisztis vagyok, de ha maga kimondja, akkor belenyugszom." Egy hónap mulva tették be a 4 csavart a gerincembe...
De most ha nincs carcinoma szó, akkor az biztosan jó lehet igaz?
Ez tényleg példaértékű. Sosem hallottunk tőled egyetlen negatív mondatot sem, legfeljebb azért, mert elvett ez a dög az idődből. Minden elismerésem a tiéd, és tudom, hogy minden vágyad, diploma, gyerek, rendben teljesülni fog. Örülök, hogy túl vagy rajta!!!!!
Szeptemberben majdnem megműtöttek, már előkészítettek meg minden, aztán fel kellett mennem az uh-ra, ahol a jobb pajzsmirigyem helyén izotóppal meg akarták jelölni a szövetet. Az uh-n láttak olyan képleteket, amit addig a CT-n nem láttak, ezért elhalasztották a műtétet és hazaküldtek, októberben meg volt egy nyaki MR. Aztán csak novemberben műtöttek meg és 10-én,a szülinapomon jöttem ki, úgyhogy a tavalyi évem teljesen elcseszte ez a hülye rák, úgyhogy idén mindent duplán be kell pótolni.
Köszi 😊 Hát engem nem gyűr le egy rák, mert még előttem van minden, vannak terveim, idén el akarok költözni itthonról. Hát aggódik, de ez pont az a mondat, amit nem akarok hallani. Júniustól járkálok vizsgálatokra, aztán majdnem műtét, utána műtét, aztán kezelés.. Kicsit unom már, hogy annyira ismerem a Kékgolyót, mint a tenyeremet.
Nem akarom az összes kilót visszaszedni, ha már így lefogytam, akkor meg kéne tartani valamennyire.
Köszi, tényleg, nagyon aranyos vagy :) Remélem te is gyógyulsz szépen!
Hát annyit mondott sugaras doktornő, hogy a sebész doktornő rendel majd vissza, de eddig nem hívott, hogy mikor menjek, úgyhogy szokás szerint fogalmam sincs hogy mi lesz, csak sodródok az árral, a korona óta ez van, mindent csak utolsó pillanatban tudok meg. Gondolom lesz egy vérvétel meg valami képalkotó vizsgálat, de nem tudok semmit. De nem lesz több kezelés tudomásom szerint és már hagyjanak kicsit, így is kimaradt a karácsony meg szilveszter. És még mindig nem vagyok teljesen jól, a savanyút is mérsékelten bírom, de már hiányzik a limonádé, a savanyúság, meg egy finom pohar bort is meginnék már... Mondjuk megfogadtam, hogy ha teljesen jól leszek, nyitok egy pezsgőt, ennyi kijár a kezelés után...
Tudom, hogy már írtam, de fantasztikus vagy! Egyszerűen az agyam eldobom tőled. 🙂 Nagymama biztosan csak aggódik érted, pedig amilyen erővel meg kitartással csinálod ezt végig, a betegségnek esélye sincs veled szemben. Jó, hogy jobban vagy, és mivel ilyen szuper vagy, a kilók visszaszedése sem lehet akadály.
Na bejelentkezek, még ha csak így ritkán is. Lement a kezelés 18-án, azóta gyógyulok fel szépen. 15 kilót fogytam a kezelés alatt attól, hogy nem tudtam enni. Most már 2-3 visszajött, a szám és torkom szépen gyógyul, elmúlt a számban a gyulladás, helyrejött az ínyem meg a nyálkahártya. A torkom az sebes volt belül is, egy darabig véres volt a nyálam is, de egy ideje már nem. A szájszárazság is múlik, mintha beindulnának a nyálmirigyeim is lassan, mert a nyálam sűrűsége is változott. Enni már tudok darabosat is, ami nem túl száraz, de még minden falathoz kell egy korty víz, mert úgy könnyebben megy le, ezért sokat is iszok, egy kajához 2-4 pohár víz simán lemegy. Az ízek is nagyrészt visszajöttek, úgyhogy kedvem is van már így enni, meg étvágyam is, most is tudnék.
Az egyetem is ment közben, minden tárgyam meglett, 1 hármas, 5 négyes meg 8 ötös lett a végére, gyors számolással 4,5-ös átlag. Ez azért elég jó úgy, hogy kezelés közben írtam beadandókat meg vizsgáztam is. Munka is ment közben, úgyhogy legalább lefoglaltm magam. És mit ne mondjak, eléggé megszenvedtem a kezelést, de eszembe se jutott, hogy le kéne állítani vagy szünet kéne, pedig volt, mikor minden nyelés olyan volt, mintha pengéket nyelnék. Meg a frontok se tesznek jót, olyankor a torkom is jobban fáj. Úgyhogy én fura vagyok, nem akartam leállni semmivel, hanem dolgoztam meg tanultam is, hogy ne maradjak le. Mondták is, hogy milyen erős vagyok, meg hogyhogy nem passziváltattam magam. Mondom most jól haladok, most kell ezt megtartani és akkor időben végzek az egyetemmel. Meg persze jófejek a csoporttársak is, a sikerélmény is jót tett azért.
Amúgy nagyrészt támogatóak az emberek, úgy vettem észre, csak nagymamám az, aki jön a hülyeségével, hogy én miért nem ültem hónapokat táppénzen, én halálos beteg vagyok, ne találkozzak senkivel, belehalok a rákba is meg a koronába is. Hát haldoklóhoz képest elég jó formában vagyok, eszek-iszok, meg barátnőm mondta, hogy szerinte jó formában vagyok, nem vagyok megtörve meg nem látszik, hogy min mentem keresztül. Úgyhogy nagyanyámmal nem foglalkozok, köszönöm szépen, én nem haldoklok, mert diplomázni fogok és még gyerekem is lesz. Csak a szokásos rettegős szövege...
Légyszíves ne. Saját magaddal kiszúrsz, az a te dolgod, de hogy a családoddal, mert nekik majd tovább tart az ápolásod, na az már nem fair. Ugyanezt csináltam én is, és nagyon megbántam. Begyulladt az egész, pluszban kínlódtam még majdnem három hetet, holott 4-5 nap nyugival ezt megúsztam volna. Szóval ne. Nincs semmi olyan fontos, ami ne érne rá. Tudom, hogy nehéz ezt megállni, de muszáj. Csak nyugiban élvezd, hogy süt a nap:)
Igyekszem kedves chillout, de a hétköznapokban én vagyok aki mindenkit kiszolgál itthon. A férjem egy "mindent a családért" típusú ember, de súlyos cukor és szívbeteg. Egyszer majdnem el is vesztettük. 😔 Dolgozik, mert szerencsére egy nagyon okos ember így nem fizikai a munkája. De ahogy lehet kímélem, mert sokat van rosszul. A fiam pedig 17 éves kamasz fiú, és azt akarom, hogy a gyerekkorára koncentráljon, mert eleget kellett már a mi betegségeinkre öszpontosítania. Így aztán én igyekszem ellátni a hétköznapi dolgokat, és ezért tegnap miután kivették a csövet mindjárt úgy gondoltam, hogy na anyu most visszatér. Hát neked volt igazad, mert ez kicsit gyorsnak bizonyult. A husi leves ugyan elkészült, és még a kutyát is levittem egy rövid sétára, de estére az egész hasam égett, fájt, a flector por sem segített. Úgyhogy a zuram rám parancsolt, hogy fejezzem be a hülyeséget és a fiam is megkért, hogy ne vigyem már le a kutyát egyenlőre, meg ilyenek. Amúgy tényleg mindent megoldanak a fiúk, pedig nincsenek szokva hozzá, és ez így volt a gerinccsavarozásom után is, csak hát nem vagyok egy jófajta beteg...
Műtét után is már én nagyban sétálgatni indultam, mikor be jött a dokim, hogy mars az ágyba! 😁
De a tegnapi nap után majd megtalálom az arany középutat az akaratom, meg a fizikai lehetőségeim között.
Ma reggel már tényleg vidámabb a világ, és tényleg kint is süt a nap. 🙂 Lám-lám előre láttad ezt. Köszönöm, hogy borongós időszakaimban is elviseltek itt. ❤
Azért nem teljesen, de való igaz, hogy nagyon jók az esélyeim arra, hogy ezzel a műtéttel meg is oldódott a helyzetem. Ebben bízom. De a szövettan fogja ezt eldönteni. A dokim sem mond sem "A"-t, sem "B"-t.
A műtét után kérdeztem mit látott szabad szemmel, és azt mondta, minden rendben, de majd a szövettan... Tegnap egy másik orvos vette ki a draint, és az is csak azt mondta, hogy a szövettan lesz érdekes.
A kimetszett rész szövettana azért lényeges, mert a kenet az csak kenet, ami jelzi a randa sejteket, de a baj mértékét csak a szövettan tudja megmutatni.
Ami ellenem szól, az egyrészt az öröklés: anyukám már legyőzött egy mandula rákot, és most a tüdejében van újabb. Ami nálam még érdekes, az a hpv vírus. A méhnyakrákért több mint 90%-ban a hpv vírus jelenléte a felelős. Nekem ilyenem nincs. Háromszor ellenőriztette a dokim, úgy, hogy az összes kb 100 típusra is leteszteltetett. Még jóindulatú bajokat okozó hpv vírusom sincs. Ezért is tököltünk 7 hónapig, mert nem tudott mit kezdeni azzal, hogy hpv nélkül mégis atipusos laphámsejtek vannak a méhnyakamban. Ez azt jelenti, hogy spontán alakult ki nálam a folyamat, amire nem sok példa van, főleg, hogy se méhszájseb, sem soha semmi bajom nem volt ott ami elindíthatott volna valami csúnyaságot. Így még méhküretet is csinált, hogy odabenntről is legyen szövettan, ne csak a méhnyakamról, és a nehezebb műtétet választotta, biztos ami biztos.
Tehát összegezve, a helyzetem nem annyira egyértelmű, de én bízom. Nem is érdekel mi okozta, csak azt akarom, hogy ezzel a műtéttel vége legyen, ne kelljen újabb, mert sajnos kevésbé bonyolultabb esetekben is sokaknak újabb műtét kell, és már azt is kérdezte a dokim, hogy szeretnék-e még gyermeket szülni, mert a méhem kivételére is sor kerülhet. Nem. Inkább azt az egyet szeretném felnevelni, aki már itt van nekünk a férjemmel, és egy hete, mos, tereget, elém hozza a reggelit, pedig 17 éves kamasz fiú, jobb dolga is lehetne.
Na megint szószátyár lettem.
De amit azért elmondanék neked, az az, hogy az én bajom remélhetőleg bagatell, de nagyon drukkolok neked. Erősen akarom, hogy ne rosszindulatú legyen a daganatod, hogy minden jól sikerüljön és hamar visszakapd az egészségedet. Haladj lépésről lépésre. Mikor lesz a következő lépés, és mi lesz az? Írj kérlek, hogy minden lépésednél tudjunk küldeni drukkot, szerencsét, együttérzést, energiát, bármit amire szükséged van éppen.
