Hola!Ma reggel már a 7:15-kor induló buszon ültem,Fuencalientébe mentem ahol két vulkánnal volt találkozóm.San Antonio és Teneguia várt rám.A buszjegy 1,70 Euro vol,az út kb.1 óra,nagyon rutinos sofőrrel,úgy szedte a kanyarokat,hogy a reggeli majdnem vissza köszönt. (((bocsi)))A San Antonio vulkán 9 órakor nyit,így előbb elgyalogoltam a Teneguiához,ahova nincs belépő,mivel korán érkeztem,volt időm ott elmékedni egyedül ott a kietlen tájon.Hatalmas élmény.San Antoniohoz egy kijelölt turista úton mentem,mire oda értem akkora köd lett,hogy csak itt ott lehetett látni valamit,de így is szuper volt.San Antoniohoz 5 Euro a belépő.Ma megint volt 1-2 zápor,de nem okozott problémát,tudtam haladni. Adios.
Hola! Ma Brena Altába buszoztam Santa Cruzból,buszjegy ára 1,70 Euro.Brena Altába van egy növény és állatkert.Hát ami azt illeti,nem egy nagy durranás,belépő 8 Euro,kényelmesen 45 perc alatt körbe lehet járni.Madarak,hüllők,ilyen olyan növények. (((Tenerifei Loro parkot meg sem közelíti)))Mikor oda értem,ajtó nyitva,sehol senki,kiabáltam,jött egy pasi aki épp a krokodilok helyét takarította,ő adott belépőt,aztán ment vissza krokodilokhoz.Szóval ha itt a környékbe jártok nézzétek meg,egyszer érdemes.Visszafelé úgy gondoltam nem várok a buszra,egy kijelölt turista útvonalon elindultam Santa Cruz felé,gyalog előbb leértem,mint busszal fel.Szép túra volt. Ma is volt 1-2 zápor,de ahogy jöttek tovább is mentek.Fülledt meleg volt,a záporok csak felfrissítettek. Adios.
Köszönöm! Tényleg jó az időzítés!Ma esegetett az eső,de én ma is túráztam.Bárcsak el tudnám küldeni a természet illatát nektek.Szóval busszal elmentem Puntallanába és onnan legyalogoltam Playa de Nogaleshez.Egy óra gyaloglás volt,de közbe fotóztam is.Három kutyával majdnem fel kellett venni a harcot,de aztán a gazdájuk hárította a balhét.Playa Nogales parkolójáig aszfalt út van,aztán onnan kezdődik a sziklák mellett az óceán fölött egy lépcsős,köves ilyen olyan út le a partig.Elsőnek elég extrémnek tűnik az út lefelé,de a látványért megéri.Korlát van! Leérve egy csodálatos tengerpart van,fekete homokkal a partján,nincs tömeg,ma mikor én voltam rajtam kívül még öten voltak.Elég hosszú partszakasz,el lehet vonulni egyedül is.Nudizni is lehet.Csend,béke,nyugalom,az óceán és mindez sziklák ölelésében.Csodálatos volt! Adios.
Kisebb Los Cancajos környéki túrák után tegnap korán reggel buszra szálltam Santa Cruzba és átbuszoztam Los Llánosba a sziget nyugati részére ahonnan mentem tovább Puerto Naosba majd Tazacortéba.Szerpentinek,alagutak,szebbnél szebb tájakon vitt az út.Vettem Bono kártyát,így 20 % kedvezménnyel buszozhatok a szigeten.A kártya 20 euro,a buszon van leolvasó,a jegyen mindig rajta mennyi lóvé van még rajta. Ha elfogy a pénz,a sofőrnél lehet rátetetni újra.Itt továbbra is tombol a nyár,naptej,napolaj kötelező.Adios Nektek!
23 órát voltam úton az átszállások miatt,de most már azt mondom megérte.szerdán megérkeztem erre a csodálatos szigetre.Los Cancajosba lakom a Hotel Las Olas-ba,a hotel több mint kiváló.Kisebb gyalogtúrákon voltam eddig,gyönyörű szinte érintetlen környezetbe.Nincs turista áradat mint a nagyobb szigeteken,itt szinte harapni lehet a szabadságot.Nagyon szuper az idő,süt a nap száz ágra.Majd még írok hátha kicsit feléled a La Palma fórum!Adios La Palmáról. :-)
Szuper :-) Valóban Barlovento. Tipikus esete annak, hogy elsőre rosszulolvastam és azóta rosszul maradt meg a fejemben. A szövegben is javítom utólag, köszi, csak a fejemben már mindig Borlaventonak fogják hívni. :-)
El Tablado: nem voltunk. Ha megnézel egy részletes térképet, az az út, amit itt előbb leírtam, pontosan vele párhuzamosan megy ki, utána már nem volt bennünk lélekerő, még egy ilyen úton lemenni majdnem a partig.
Rezeda köszünjük a bőséges infót a sólepárlóról. Sajnos nem láttunk ott sóbuckákat, sem gépeket, sem embereket, így igen halálraítéltnek tűnt az egész. A lanzarotei is el van már hagyva, legalábbis arról is ezt olvastam, ott viszont álltak még magas hegyekben a sóbuckák, hogy egy nejlonzacskóval hoztunk is el belőle és el is használtuk ott a halak sütésénél, sóágyon sütöttük a halat.
Így van, az étterem is az övék, és 2011-ben úgy tervezték, hogy mivel szerintük a tájékoztató táblák nem elegendőek, szükséges lenne egy bemutatóterem is, ahol videofelvételen és három nyelven ismertetnék a kristályosodási folyamatot. Hogy ez megvalósult-e, nem tudom.
Köszi a plusz infó-t, nagyon érdekes. Ezért mondtam, hogy mivel csomósodik a só nincs benne adalék. Tudtommal az étterem is a család tulajdonában van, és a terület nagyobb annál, mint amit be lehet járni (egy része le van zárva)
Még a sólepárló kapcsán itt egy cikk, mely szerint az alapító unokája működteti ma, és érdekes információkkal szolgál a helyről. Különösen tetszik a finomság, mellyel a tulajdonosok foglalkozását meghatározzák: ők "sókertészek".
A nyelvek állíthatóak, én a spanyol nyelvet néztem és úgy értettem, hogy a sólepárló három generáció óta üzemel, de a gazdasági versenyben, mint kisvállalkozók alulmaradtak és kénytelenek olcsón adni a "fehér aranyat". A sólepárlóban tradicionális módszerekkel előállított só ugyanis nagyon magas minőségű, nem tartalmaz adalékot. A család a só árusítása mellett ingyenesen látogathatóvá tette a sólepárlót. A só előállítása nem egyszerű, én úgy értettem, hogy 3-6 hét alatt sikerül. Az Atlanti óceán vize literenként 36 gramm sót tartalmaz, ez a víz folyik le a felső medencékből és ahogy párolog a víz, növekszik minden egyes liter víz sótartalma. Alul az úgynevezett kristályosító medencék vannak, ahol a só koncentrációja a literenkénti 360 grammot is eléri. A téli hónapokban nincs termelés, mivel a szél és az eső nagyban befolyásolja a só minőségét, de májustól novemberig kb. 500 tonna sót nyernek ki a medencéből gereblyékkel és egyéb szerszámokkal.
Németországban is forgalmaznak ebből a sóból (pl. a Herbária) 11, 50-ért vásárolják kilóját, melyből 100 grammot (a tisztaságától függően) 5 és 20 euró között adnak el. Most, hogy látom, milyen kemény munka a hagyományos sólepárlás, mélységesen szégyellem, hogy nem vásároltam sót a helyszínen.
mivel nem válaszoltál a 397-es hozzászólásomra, úgy éreztem, valami még most sem stimmel és szálka van benned, ezért utánaolvastam még egyszer annak a beszámolórésznek, amihez a hozzászólásodat írtad. Most értettem meg, te mire írtad azt, amit írtál, de még így is félreértés van és nem szeretném, ha valami harag lenne benned, így nem hagy nyugodni, ha nem tisztázom.
Elsőnek írom le a Borlabento melletti elhagyatott kikötőt, Puerto de Talavera, itt teljesen normális az út banánültetvények között.
Utána írom le a La Fajana völgybe vezető utat, itt nincsenek banánok, ez egy barrancoban megy le, bazi meredeken és nincsenek kiállók sem az autóknak.
Kimásoltam a google mapsból:
Ahogy a kép is mutatja, lehet követni, ahogyan ez az út a barranco mentén lekanyarog, egy autó széles, szétesőben lévő régi út, aminek egyik oldalát mindig a meredek sziklafalak kísérik, amikről nagy kövek gurultak időnként le.
Még így is van valami, amit másképp látsz? Mert nem szeretnék félreértések miatt haragban lenni. ;-)
Léna, olvasom szorgalmasan a blogot, köszönöm a polip tippet, eddig nem mertem belevágni az elkészítésébe, de legközelebb megpróbálkozom az előfőzős módszerrel. És sajnálom a sok negatív kalandot a kutyákkal, bár úgy látom, hogy nem kell téged félteni :) A szigeten én csak kerítésen belül láttam az őrzőkutyákat pl. egy banánültetvényen, a hangjukból ítélve azok sem viccelnek, de szerencsére nem jöttek ki, én meg nem akartam bemenni.
A sólepárlóról az útikönyvünk (ami amúgy 14 éves régi küönyv) azt írta, hogy a sólepárló nem működik.
A kalózós hely között totális félreértés van köztünk.
Van ez a kalózbarlangos rész, amiról én olvastam az útikönyvben (Tijarefe alatt, tehát a sziget átellenes oldalán, mint amiről te írsz). Amikor átfutottam a te fotóidon, akkor azt gondoltam (inézet alapján), hogy az a hely, ami Borlavento közelében van ), a borlaventoi világítótorony közelében, az lehet ez, azaz,azt gondoltam, hogy ti jártatok ott Tijarefe alatt és arról vannak a képek, mert a feliratot nem olvastam el. Ennél utóbbinál mi is voltunk, sima banánültetvények közötti normális aszfaltúton.
A másik hely, ahol a kalózbarlangok vannak: Tijarefe település 600 méterrela tengerszint felett fekszik és innen visz le egy horrorút (ti itt nem voltatok, legalábbis nincs képed róla, a blogodat meg már nagyon régen olvastam) a sziklákhoz, amikben ezek a barlangok vannak a kunyhókkal.
Tehát két teljesen különböző hely és és nem állítottam, hogy te erről bármit írtál volna, csak annyi, hogy egy képről feltételeztem, hogy innen készült. Tehát semmit sem mondtál te másképp, és összefüggés sincs a kétdolog között, csak leírtam, az elképzelésem.
Képek hozzá:
Puerto de Talavera, a borlaventoi világítótorony közelében, erről gondoltam azt, ez lehet esetleg ez a kalózfalu:
ezek pedig a tijarefei kalózbarlangok, avagy Prois de Candelaria:
Kicsit elbizonytalanodtam a beszámolódat olvasva. Ott is jeleztem (ha átment az info), hogy pl. a sólepárló nem "elhagyatott hely", ott igenis folyik ma is sótermelés. Az éttermet kár volt kihagyni, nagyon finom ételeket készítenek. Sokan bejelentkezve mentek oda, nekünk mázlink volt, igaz ahogy felálltak az asztaltól, egyből ugrottunk oda).
A kikötőbe vezető útról írtam (kalóztanya? - inkább ez az "elhagyatott", egy halászkikötő amit ma már kevesen ugyan, de használnak), egy világítótorony is van azon a szakaszon (előbb), de hogy az út horror? Keskenynek keskeny az ültetvények között, de vannak beugrók hogy elmenjen a szembeforgalom. Az igaz, hogy jó hosszú szakasz.
Beszámolómmal idő hiányában csak lassan haladok. A Tijarefe alatti kalózbarlangokról úgy rémlik, itt még nem írtak.
Prois de Candelari néven lehet őket megtalálni, de az oda vezető út horror.
Amikor Attamatta fotóit x alkalommal átnéztem, ott láttam ilyen sziklákba épült házakat, amiket aztán később felismertünk Borlavento közelében, az elhagyott kis kikötőben. De előtte végig azt hittem, hogy ezek a kalózlakások.
Tetszik a beszámoló, de nem is csodálkozom a szigetről alkotott véleményeden. Aki szereti a Kanári-szigetcsoportokat, annak La Palma szinte tökéletes választás lesz. Nekem Madeira az, de ez annak kistesókája.
Igaz, sok minden árnyalja a képet, de hol nem? És valljuk be, az emberek nemtörődömsége is sokszor csak olaj a tűzre. A bérautóban egyből leakasztottam a kalaptartót, a Muchachos-nál és a sólepárlónál be sem zártam az ajókat (azért azzal indítanak először, hogy megnézik, nyitva-e. Ha nagyon akarnak úgyis bejutnak, de legalább ne rongáljanak).
A vidéki szállásokkal vigyázni kell, mert nem egykönnyen találhatóak meg. Én rákerestem a google-földdel, és pont úgy nézett ki felülről, mint a képeken, míg más szállásokat a prérire vagy egy barranco közepére rakott, ahol semmilyen ház/út sem volt. Utca-nézett ugyan nem volt a falucskához, de a nagyobb objektumok által szépen be tudtam lőni a házat, nem is keveredtünk el.
Alapvetően nem vagyok cicás, mert nem bírom az "akcentusukat", de olyan macsekot fogtunk ki, melyik kutya mellett nevelkedhetett, mert szakasztott úgy viselkedett, még pitizett is! Felugrott az ölembe, és úgy bámult a képembe, amikor pedig közel hajoltam, képen akart nyalni. Egyik este azt hittem, hogy már kint van, erre a varenda ajtón visszaslisszolt, reggel meg a takarón nyújtózkodott. Persze kapott minden földi jóból, a sonkás-sajtos tésztából repetát is kért. Általában jópofa nevű településeket fogok ki, így évekig el lehet viccelődni velük. Volt már Nemesvita, itt pedig Mazo, amit én Maco-nak ejtek a mai napig (figyelj Pirosmaci!), a szállásunk pedig Maco villája lett (Villa de Mazo). Az biztos, hogy iszonyú hangulatos volt, rálátással a reptér egész területére, igaz, csak nyáron ajánlanám a kőfalak miatt. Ha valaki ilyent nézne magának, legyen benne fűtés (pl. kandalló).
Köszi szépen ezt a blogot, el is olvastam amit eddig írtál. És köszönöm, hogy egy kicsit be is engedsz bennünket a magánszférába a magyarázatokkal a privát szálláshely vs szálloda témában. Én is úgy gondolom, hogy ad kis otthonosság érzetet az embernek az amikor maga készíti el a reggelijét, vacsoráját, elmegy bevásárolni, pont úgy mint otthon, csak ráérősebben és nagyon kíváncsian. Szóval imádom a naplódat :) (a szálláshely mesés, a macsek nagyon jó fej :))
Ezt anyniszor olvassa az ember az útikönyvekben, hogy hol veszélyes a aprkoló, hol szokták a kocsikat feltörni és az ember soha nem tudja elképzelni és ezt személyesen megélni valahogy nagyon sokkoló volt számunkra.
Elkezdtem a blogolást, előbb kicsit hosszúra nyúlt merengésekkel, de sorban jönnek utána a képes részek is.
Igen, mondhatni, szinte mindennapos látvány. Ez ugyanazon a helyen van, ahol az előző képem, csak sokkal később és a Pilar felől.
A sziget klíamtechnikailag hasonlóan működik, mint Tenerife (erről már írtam sokat korábban). A passzát szeleknek köszönhetően, a tengerből felszálló páratartalom reggel elkezd gyülekeni a sziget kelet felé néző oldala mentén, és felfelé száll. A magasabb légkörben lehűl a párás levegő és átalakul a pára esőfelhőkké, majd beleütközik a hegyhátakba, amik felett általában nem száll át, így a keleti oldal rendszeresen felhős, esős és hűvősebb, mint a nyugati. A nyugati oldal ezzel szemben gyakrabban naposabb és melegebb klímájú, valamint itt található a legtöbb strand és ezáltal kiépült üdülőközpont is.
