"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."
A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel, A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el, S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit? S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
Hópihe álma Hosszú téli éj. Dermedt ruháján Táncot jár a szél. Száz csengő hangja csilingelve száll. Betlehemi csillag Születésre vár. Angyalok szárnya Lebben selymesen. Ezüstport szórnak E fénylő éjjelen.
Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.
Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.
A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.
Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme sugna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza.
De jó volna tiszta szívből -- Úgy mint régen -- Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomoru útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra...
Szálljatok le, szálljatok le - népi szöveg - Gryllus
Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok! Zörgessetek máma este minden kicsiny ablakot. Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek: Boldogságos ünnepet!
Karácsonynak délutánján sötét még a nagyszoba, Kukucskálni sem lehet, mert zárva van az ajtaja, Csengő szóra kinyílik majd s a sok gyertya felragyog, Olyan jó, hogy meggyújtjátok Karácsonyi Angyalok.
Szikrázik a csillagszóró, éneklünk, hogy Pásztorok, A fa alatt mindenféle titokzatos dobozok, Bárcsak végre megnézhetném, karácsonyra mit kapok, Olyan jó, hogy elhozzátok Karácsonyi Angyalok.
Lesz majd ott egy papírangyal, én küldtem el hozzátok, Azért, hogy a fenyőfánkra Ti majd visszahozzátok, Olyan, mint Ti - úgy csináltam - repülve jár nem gyalog, Olyan jó, hogy vele szálltok Karácsonyi Angyalok.
Kis jászolban Jézus fekszik az angyalom rá vigyáz, Körülötte bárány, tehén, egy szamár is ott iáz, Jézus mellett apja, anyja, s róla szólnak a dalok, Olyan jó, hogy van karácsony Karácsonyi Angyalok.
Játszhatok ma akár meddig, most senki se veszekszik, Azt mondják a hátam mögött, majd ha akar lefekszik, Együtt van az egész család, s köztük én is ott vagyok, Olyan jó, hogy karácsony van Karácsony Angyalok,
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa: pompája zsendülő, bimbója most fakad, színeire az ég féltékenyen lecsap, ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma, fát, kertet balzsamos illattal átitat, hol az eső veri, hol hevével a nap, s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp, ég s föld hódolt neked csodás szépségedért, de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már - emez tejescsupor, amaz virágkosár - s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
(Vámosi Tamás)
