Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.17 0 0 18650

Dsida Jenő:
Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.13 0 0 18649

Kárász Izabella:
Jézus bevonulása Jeruzsálembe

 

Betfágéban még szavát sem hallották,
Jeruzsálemben már könnye pereg,
pedig körötte virág hull, s az élet
ujjong: királlyá teszi a sereg.

 

A megfertőzött templom már haragját,
korbácsütését váltja ki, pedig
virágvasárnap van, és itt a fényes
csoda-nap: Jézust ma ünnepelik!

 

Mily messze is van Tőle ez az ünnep!
Nyitott kapu… de nyitott szív sehol?!
Mindennél több, a szép szavaknál drágább
Jézusnak, ha szív nyílik valahol!

 

Virágvasárnap! Nyisd ki hát a szívek
zárt kapuját, hogy győzelmes szavad,
hozsannázásod, virágesőd tessék
Jézusnak, amíg csendben áthalad.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.13 0 0 18648

Virágvasárnap van...

 

*

 

Sági Erzsébet:

Békében Istennel

 

Életemről döntesz,

elfogadom utam.

Volt, hogy lázadoztam,

tiltakoztam, Uram.

 

Veszteségeimet

számon kértem Rajtad,

bölcs nyugalommal

tombolásom hagytad...

 

Múló évek hoztak

mind közelebb Téged.

Ma már tudom, egyszer

színed elé lépek.

 

Addig is köszönöm,

hogy életet adtál,

esésemből mindig

talpra állítottál.

 

Botladozásokkal

haladok utamon,

célom változatlan...

Hozzád kell eljutnom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18647

József Attila:

VIRÁGOS

 

Virágos fák közt ballagok,
Feleségemhez ballagok,
Kinő a földből már a nyár,
Feleségemmel vár a nyár.
Fényekkel ott a küszöbön,
Szívemmel ül, mint küszöbön,
Komoly örömmel énekel,
Erős urának énekel.
"Neveltem kövem patakon -
Ne bujdosódj már patakon -
Csobogott nap mint nap a víz,
Tiszta már kövem, mint a víz.
Sokat kerested, tiszta vagy,
Tornyunkat rakni való vagy;
Lakom szivedben, én uram,
Gyere már haza, én uram."
Hivj csak, hivj, kedves, én megyek,
Zászlókkal, zenékkel megyek,
Mikorra kedved könnyet ér,
Akkorra urad odaér.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18646

József Attila:

A RÁK

 

Nagy, ezüst halak árnyéka suhan a korállok fölött,
Elhozzák nékem barnuló szined, gyönge fövényen lebeg tova,
Megérinti a fáradt csigákat s azok csöndesen elalusznak.
Én még sokáig figyelem a meduzák átlátszó világosságát
S erős ollómmal utat vágok a moszatok közt, csengő karikák röpülnek
föl a tiszta vizben -
Amerre a legszebben csillog,
Arra gyere.
Sok akart dolgaimban néha
Kis beteg csillagot nyujtok föl én a sugaraknak:
Jól gondolj rám te is és ügyelj,
Kertedben, hol a kagylók már nyitott szárnyakkal virágzanak.
Páncélom erős áramok sodrában keményedik,
Pirosságát legjobban te érted -
Kék virágállat fénylik hátamon:
A legfehérebb kavicsnál várlak...
- Hullámok, szaladjatok gyorsan a dombról!
A virágállat bő, lobogó szirmai közé
Kövér falatokat hadd adogasson magosra
A rák.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18645

József Attila:

ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED

 

Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.
Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,
és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.
Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel
elhoznak lassan az ágyadig.
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18644

Neked is szépet, Pannika!

 

A Költészet napja tiszteletére...

 

* * *

 

József Attila:

JUT MOST ELÉG VIRÁG

 

Ha ki erős ember, erős az ő dolga,
vagyok én a magam búsultató dolga.
Kaszát kalapáltam s vittek háborúba,
menjek hát, kaszával, menjek háborúba.
Erős az én szívem s vagyok éhes, rongyos,
nem akarok lenni én már éhes, rongyos.
Inkább akarok csúf, tapodott holt lenni,
méginkább új rendben sorsom ura lenni.
Csúf halottak sírja kivirágzik szépen,
csúf halottak sírja csak besüpped szépen.
De ki győzésig élt, följebb jut virága,
szabad szeretőknek eljut a virága.
Jut most elég virág majd a szabadoknak,
tetszik is akkori finnyás szabadoknak.
Tetszhet is: ma harc az igazoknak rendje
s igazok harcának győzelem a rendje.

 

Előzmény: Pannika127 (18643)
Pannika127 Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18643

Szép napot mindenkinek!

 

JÓZSEF ATTILA

SZOMORÚFŰZ

 

Lábonjáró szomorúfűz,

Hivesség csal, hivesség űz,
Hivesség űz, hivesség csal,
Ez patakkal, az meg faggyal.

 

De patakra nem találok,
Mindenütt csak fagyot látok.
S patak kéne, napfény kéne,
Lehevernék az ölébe.

 

Megduzzadnék, mint a többi
Szerencsésebb erdőföldi.
Virágoznék, mint az égbolt,
Ha a kakas kukorékolt.

 

Bokrok előtt alázkodok
Csillagokhoz fohászkodok:
Hé csillagok, jó csillagok,
Patakra már hol akadok?

 

Leveleim, vigasságom,
Nem ér utól bolygó lábom:
Elhullajtván vigasságom,
Marad a szomorúságom.

 

 

 

1924. ápr. 16.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18642

Fazekas Miklós:
Erdőtjáró

 

Léptem alatt aranybársony,
Avar zizzen a vadcsapáson –
Halott nyárban gázolok, fázom –
Nagyon egyedül vagyok.

 

Fényért kiáltanak – félve - a fák,
Csodára várnak? Hisz maguk is csodák;
A fény csodái, a nyár csodái,
Nyár-királylány aranykoronái.

 

Vélem szembe emlékek jönnek,
Némelyek mosolyok, mások fájó könnyek -
Miközben tekintetem rajtuk tartom,
Lassan közelít ezüstös
Alkonypartom…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18641

Erdélyi József:
Néma imák...

 

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
kék katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

 

………………………

 

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán, hogy „Mi Atyánk”
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
míg az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18640

Cseh Katalin:
Csöndvirág

 

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

 

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18639

Bőhm András:
Panaszos dal

 

Csillag szerettem volna lenni,
üresség lettem, fénynyelő;
szépség bolondja, napimádó,
sólyom-vágyakat röptető.
Asszony, tavasz, zene, virágok;
utak, erdők, kutyák, lovak,
lombsuhogásos holdas esték
mind a kereszttől oldanak.
S ha gyúl a szív s száraz ajakkal
a szépség borát szomjazom,
jaj meg nem szánnak, kikacagnak:
csak Istennél az irgalom.
Megpendített mint húrt az ujja,
és játszanom kell, játszanom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18638

Bocsánat, a vers két utolsó sora lemaradt!

 

* * *

 

Fekete Anna:

HAZA

 

Mások nagy szerelmekre emlékeznek,
(közte a kicsikre, a furcsákra,
és igen-igen, a szégyenletesekre)

 

én szanaszét alszom magam,
hol konokul, hol megadóan,
hol a semmibe beleernyedve.

 

Ahogy látni vagy levegőt venni,
úgy nem tanultam senkitől zuhanni sem.
Ezért az alvás a legigazabb életművem –
nem pedig az álomképek, amiket a rokonaimtól
örököltem, vagy egy nyugtalan ősember
hagyott rám, aki éjszakánként nyögdécsel,
köhög és forgolódik a bőrömben.

 

Örömmel
csak a zuhanásra emlékszem,
és arra a fekete karú anyára,
aki nem enged szabadon, és mégis beterít
könnyedén a saját szabadságával,
azzal a fényes, fekete tollruhával,
és hol meggyógyít,
hol megvendégel.

 

És megengedi,
hogy vissza-visszatérjek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18637

Fekete Anna:

HAZA

 

Mások nagy szerelmekre emlékeznek,
(közte a kicsikre, a furcsákra,
és igen-igen, a szégyenletesekre)

 

én szanaszét alszom magam,
hol konokul, hol megadóan,
hol a semmibe beleernyedve.

 

Ahogy látni vagy levegőt venni,
úgy nem tanultam senkitől zuhanni sem.
Ezért az alvás a legigazabb életművem –
nem pedig az álomképek, amiket a rokonaimtól
örököltem, vagy egy nyugtalan ősember
hagyott rám, aki éjszakánként nyögdécsel,
köhög és forgolódik a bőrömben.

 

Örömmel
csak a zuhanásra emlékszem,
és arra a fekete karú anyára,
aki nem enged szabadon, és mégis beterít
könnyedén a saját szabadságával,
azzal a fényes, fekete tollruhával,
és hol meggyógyít,
hol megvendégel.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18636

Fernando Pessoa:
Kevéssé fontos, hogy a szellő

 

Kevéssé fontos, hogy a szellő
Az illatot merről is fújja.
A szívnek nem szükséges, kellő,
Hogy a jó mi, azt tudja.

 

Legyen nekem elég ez órán,
Énem ringatja eme ének.
Mit számít, hogy megbabonázván,
Elnémítva erő s lélek.

 

Ki vagyok, hogy világ veszítsen
Annyit, mit álmodni remélek?
Úgy élek csak, körülkerítsen,
Ha körülkerít az ének…

 

(Bernát Éva fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18635

Kerék Imre:
Amikor legnagyobb

 

Amikor belül már a legnagyobb
a zűrzavar: egyszerre átsajog
zsibbadt érzékeiden a való,
elég egy rózsatő felvillanó
torkolattüze, egy zöld lombos ág
eleven rajza az ablakon át,
egy nemtudod-milyen-nevű madár
szárnyverdesése, amint tovaszáll -
s megnyílnak hirtelen a zsilipek,
kifele zúdul minden, ami bent
föltorlódott, s beleoldódik a
létezés sodró hullámaiba,
míg lassan kitisztul a benti táj
és az egyensúly, a rend helyreáll.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18634

Marie Feesche:
Kő az úton

 

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

 

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

 

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

 

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

 

(Fordította: Túrmezei Erzsébet)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18633

Tóth Árpád:
ÁPRILISI CAPRICCIO

 

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

 

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

 

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

 

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

 

Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -

 

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

 

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

 

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

 

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

 

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

 

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

 

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

 

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

 

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

 

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

 

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

 

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

 

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

 

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

 

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

 

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

 

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18632

Lator László:
JÓSÁG

 

Egyszerűen és átlátszóan
lebegünk a világ dolgai fölött,
mint a súlytalan madarak,
mint a levegő, mint a semmi.

 

Nem akarunk semmit, de éjszaka
vágyaink lila lánggal égnek,
s reggelre megszületnek bennünk
a föld, a nap és az állatok.

 

Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,
határtalan alázat.

 

A földért és a fákért és az égért,
az állatokért és az emberekért vagyunk,
a kemény falakon áthatolnak
remegő sugaraink.

 

Megértésünkben felolvadnak a kövek,
az utak összefutnak,
szemeinkből a földre
a jóság szüntelen zuhogása árad.

 

Érezzük ereink lüktetését,
időtlenek, határtalanok vagyunk,
s magunkba oldjuk
az újuló és porladó világot.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.02 0 0 18631

Boldog 11. szülinapot Haramiámnak!:)

 

2003. július         --         2014. április 1.

 

* * *

 

Wislawa Szymborska:

Macska az üres lakásban

 

Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.

 

Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.

 

Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.

 

Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.

Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, várakozunk.

 

Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

 

(Fordította: Csordás Gábor)

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.31 0 0 18630

Szabó Lőrinc:

Március a körúton

 

Az idő

langyosodik,
a felhő
rongyosodik,
itt is, ott
is lyukakat
éget már
rajta a nap,
s bár közben
zúg az eső,
mindnyájan
tudjuk, ez ő,
ez már az
új hatalom,
a legszebb
forradalom,
mely gyógyít
és kicserél
s mindennek
jó, ami él:

 

az áldott,
drága tavasz
vonúl most
a sugaras
körúton
és a kofa
standjáról
kék ibolya
integet
és kikerícs,
s a nárcisz
is kivirít,
és oly jó
az a csodás,
párába-
szőtt ragyogás,
hogy szinte
szédülök és
mint mikor
angyali szép
jelenést
lát a gyerek,
karácsony-
fát: nevetek,
s köröttem
már remegő
gyöngyzene
csak az eső,
s ég és föld
éneke mint
a vér friss
üteme ring,
s egyszerre
semmi se fáj,
hisz meghalt,
meg, a halál,
és nincsen
szomoruság
és boldog
lett a világ,
mindenki
gazdagodott,
és a nők
fiatalok -
pedig csak
az az egész,
hogy nézem
az eget, és
az idő
langyosodik,
a veréb
hangosodik,
a felhőn
kék lyukakat
szakítva
perzsel a nap -
s én kezdem

jól érezni magamat.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.29 0 0 18629

Kun Magdolna:
Ha elhallgat a zene

 

Néha
úgy érzi az ember,
nincs már ereje,
s elhallgat a zene,
nem ír a keze,
mert lelkében meghalt
minden gondolat,
miből kikívánkoztak
az írott szép
szavak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.29 0 0 18628

Ady Endre:
Hamvazószerdán


Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég' tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég' nem érzett fájdalom.
Egy rég' nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz' örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.


*

Ez a nap már rég' az én napom,
Ez a bánat régi, régi kincsem,
Nem a bűnbánásra alkalom,
De örök lelkiharc, örök Isten!
Nem az örömnapoknak álmát
Siratom némán, könnytelen szemekkel,
Hanem lelkem borongó árnyát,
Kisértő, rémes szellemekkel...

 

*

Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet...
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen, -
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18627

Kun Magdolna:
Mosolygó angyalok

 

A csöppnyi lelkeket is naggyá emeli
az a boldogító tudat,
hogy angyalok vigyázzák
szelíd álmaikat,
mert ahol mosolygó angyalkák
ezüstszárnya libben,
ott könnynek és fájdalomnak
helye többé nincsen.
Amíg hisszük, hogy élni érdemes,
azok a fény alkotta lebenyek
óva védenek,
hisz ők adnak oltalmat, akaratot, erőt,
ami valaha a szívburkából kinőtt,
s ami ma is ott van benne,
valahol mélyen a bordacsontba
rejtve.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18626

Baranyai Mária:
Örülj...

 

Örülj a Földnek, mely az otthonod,
örülj a mának, s ne nézd a tegnapot,
örülj a hajnalnak, mert az hoz új napot,
örülj a fénynek, mi elválasztja az éjt a nappaltól,
örülj az égnek, mely rejt sok csillagot,
örülj a csillagnak, mely mécsesként ragyog,
örülj a Napnak, mely a meleget adja,
örülj a Holdnak, mely az éjt beragyogja,
örülj a fának, s rajta egy ágnak,
örülj a kismadárnak, mely vígan dalol,
örülj a mezőnek, mely virágba borul,
örülj az aranyló búzának, mely a kenyeret adja,
örülj a hűsítő forrásnak, mely a szomjadat oltja,
örülj a folyóknak, melyek völgyeket szelnek át,
örülj a hegyeknek, melyeket fednek hósipkák,
örülj a télnek, a táncoló hópihéknek,
örülj az ünnepeknek, a csillogó kis szemeknek,
örülj a kikeletnek, a kelepelő gólyaseregnek,
örülj a nyárnak, a szikrázó napsugárnak,
örülj a kék tavacskáknak, benne az aranyhalacskáknak,
örülj a barátaidnak, akik kézen fognak, vigasztalnak, és végül
örülj annak a sok-sok szépnek, mit Isten adott az emberiségnek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18625

Böröczki Mihály:
SZÜLETÉS

 

Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla, otthona,
takarója a fű,
tavasz van. Gyönyörű.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18624

Videcz Ferenc:

Hajnal

 

Fenyőtűk kusza, sötét fátyolán át
A kelő nap aranylisztet szitál.
Kapatos éj kábán kutatja házát;
Túl hosszú volt a víg, farsangi bál.

 

Fülemüle tokba zárja a flótát,
Mit virradatig buzgón zengetett,
Belülről szólnak csak a szívhang-nóták,
Fülel rá szarvas-léptű rengeteg.

 

De válaszol friss kakukk-sztakkátóra
Darázs gordonka-pianisszimója;
Rigófark mókás karmesteri pálca.

 

Sugárkezekből omlik tarka üstbe
Harmat gyémántja, pókháló ezüstje,
S ékkő-pillangó röppen égi táncba.

 

Patreides Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18623

"Koncz Zsuzsa"

 

 

...énekelte, amúgy a "Köszönöm" szövege is nyilván Bródy Jánostól van.  :)

 

 

* * *

 

 

Csillag Hajnalka

 

Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.

Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.

Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.

Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.

Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.

Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.  

Előzmény: Sallai Gabri (18622)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18622

Koncz Zsuzsa

 

 

 

Köszönöm, hogy értem jöttél
út porából felemeltél
Köszönöm, hogy életemnek
új értelmet adtál

Köszönöm, hogy segítettél
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted
szükségem van rád

Köszönöm, hogy erőt adtál
bánatomban vígasztaltál
Köszönöm, hogy hozzám mindig
türelmes voltál

Köszönöm, hogy elviseltél
lehetetlent sosem kértél
Köszönöm, hogy megértetted
szükségem van rád

Ki tudja, nélküled hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezem

Köszönöm, hogy rám találtál
köszönöm, hogy velem voltál
Köszönöm, hogy végül mégis
magamra hagytál

Köszönöm, hogy elengedtél
hálát sosem követeltél
Köszönöm, hogy megérezted
nincs szükségem rád

Ki tudja, melletted hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezek.

Előzmény: Bűvössárkány (18621)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18621

Rimanóczy Ildikó:

Léda

 

Az oszlopok körül kábán lengedez,
mert megszökni képtelen bús szellemed.
Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt -
Léda, mondd, meddig keresed még Adyt?

 

Mint napsütötte falakon az árnyak,
itt vagy - vágyaid tükrök közé zártak -
s most fogva tart ezernyi emlék téged:
a kert, a lugas, ahol csókod égett,

 

a ház, hol éltél, most is téged sirat,
zokogva itt szülted meg halott fiad.
Még súgja a szél, hogy csak élni vágytál -
ringat a Körös, melyen csónakáztál...

 

Visszarepülsz a képzeleted szárnyán,
lépteid lágyak, mint ujjak a hárfán;
keresel minden múltbéli lábnyomot -
óh, Léda, már nem hagyod el Váradot!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!