FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
ki mondta, hogy pontokban számolom a sikeremet? ezt már te fűzted hozzá. ez nem a sikerről szól, hanem hogy folytathatom-e úgy a pályámat, ahogy én szeretném.
persze, hogy nem leszek rögtön jó orvos, miután kikerültem az egyetemről, ez sokkal-sokkal összetettebb ennél. vagy te már hallottál olyanról, aki "jó orvosként" jött ki az egyetemről? én úgy gondolom, hogy a "jó orvos" kritériának az felelhet meg, aki már praktizál. előtte nem.
Én csak azt mondom Timi, hogy amíg pontokban számolod a sikeredet, addig nem leszel jó orvos, még akkor se, ha diplomád lesz. Ugyanis akkor egy sokpontos seggfej leszel, aki bekerült a rezidens képzésbe, de nem leszel orvos. Sokpontos seggfej leszel.
már ne haragudj, de tök hülyeség, amit írtál. :) mégis hogy mérhetné abban a sikerét egy friss diplomás orvos, hogy hány embert gyógyított meg, amikor lényegében aktív munkára beteg közelébe csak egy vénaszúrás erejéig volt engedve? de ez csak kitérő volt, a lényeg, amit mondani akartam, hogy nem az ember dönti el magáról, hogy bekerül-e a rezidensképzésbe, hanem a pontjai. csak és kizárólag a pontok, semmi más. ha egy seggfej, de sok pontba van, bekerül - ha viszont egy szorgos és jólelkű, de kevés ponttal rendeklező valaki, akkor meg nem. ennyi. lehet ezen duzzogni meg hőbörögni, akkor is így van, és kétlem, hogy ez megváltozna. én egy szóval sem mondtam, hogy ez jó lenne így, de mivel a rendszert megváltoztatni nem tudom, alkalmazkodnom kell hozzá.
Arról nem szól a fáma, de azt hiszem én egy kicsivel többet jártam egészségügyi intézményben, mint te - sokminden miatt - és látom hogy mi történik, a hozzátartozóim és én is a saját szemünkkel tapasztaljuk meg.
Orvos nincs egyedül soha. Ott vannak mellettük az ápolók, rendszerint tapasztaltabbak, és egyetlen egy kórházigazgató sem annyira hülye, hogy kezdő orvos mellé tapasztalatlan ápolószemélyzetet hagy ott (arra számítva, hogy a kezdő orvos lesz annyira okos és megkérdi a nővért / ápolót, hogy most mi van). És azért is, mert a kezdő orvos tulajdonképpen az ápolók tanítanak be.... mármint ha elég okos és hagyja magát betanítani, és nem ugatja le őket, hogy kuss legyen, mert ő az orvos...
Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a hiú orvos elvégzi az orvosit, de ha abban méri a sikerét, hogy hány pontot szerez és nem abban, hogy hány embert gyógyított meg, akkor igazából csak egy felfújt hólyag lesz, de nem orvos.
persze, mert utána ellenőrizték azt a vércukorszint-mérőt.
szerintem azt, hogy megkérdezte-e az ápolót vagy nem, már csak spekuláció - se te, se én nem tudjuk, mert arról nem szól a fáma. az én személyes véleményem az, hogy elsőéves rezidenseknek (se) nem szokott akkora bátorságuk lenni, hogy egyedül hozzanak meg egy fontos döntést. főleg meg akkor, ha nem biztosak a dolgukban.
De a szakápolónak is és az orvosnak is elsősorban nem az a feladata, hogy a feljebbvalóinak engedelmeskedjen, hanem az, hogy a beteg legalább életben maradjon, de legalábbis az állapota ne romoljék. Nil nocere ugye.
Nem létezik, hogy egy ápoló csendben marad, ha azt látja, hogy a betegnek az orvos hülyeséget csinál, legalább megszólal, max az orvos hülyének nézi, és leugatja és hülyeséget csinál.
Hát pedig valahogy kiderült, hogy a mérőre az volt ráírva, hogy hi. És valószínűnek tartom, hogy úgy derült ki, hogy mellette ott volt a szakápoló de vagy nem kérdezte meg vagy pedig nem hallgatott rá, és ő látta.
nalunk a diplomas agytalmoso kepzoben harmadik felevben zavartak a korhazba. az elso napomon pelenkaztam, etettem, agyat huztam, a masodikon vert vettem, a harmadikon venat biztositottam, negyedik felevtol szulest vezettem. volt olyan tarsam, aki szepen meghuzodott a hatso sorban, o a nyolcadik felevben sem latomm meg szulest, nemhogy vezetett volna. nekem az a tapasztalatom, hogy ha a jelolt hajlando tanulni, mindig akad valaki, aki hajlando oktatni. rajtunk all, mennyire szeretnenk kozel kerulni a tuzhoz.
én nem tudom elhinni, hogy az a lány ne tett volna meg MINDEN tőle telhetőt, hogy a helyzetből a legjobbat kihozza. ha egyvalami, amit biztosan megtanítanak nekünk az egyetemen, az az, hogy inkább kérdezzünk meg valakit (még akkor is, ha megaláznak és hülyének néznek), minthogy ne tudjunk valamit _biztosra_.
egyébként honnan tudod, hogy nem kérdezett meg egy ápolót? beszéltél vele, és ő mondta?
jelenleg nem az evészavar a no1 problémám, hanem hogy nem vagyok képes valamit elfogadni, ami márpedig életem végéig megmarad. ezzel pedig küzdeni nem kéne, mert még rosszabb lesz az egész (és lett is), hanem el kéne fogadni.
a megszokás és a küzdés között nem sok különbség van itthon.
egyébként mivel a beteg rosszul volt, a csajszinak 50% esélye volt eltalálni, hogy acidózis vagy alkalózis a baj. rosszul döntött, de eleve nem kellett volna egyedül dönteni a kezelést illetően. ha nem csinált volna semmit, a beteg akkor is ugyanúgy kómába került volna, és ugyanúgy meghalt volna.