41-36 a vége a Thüringer HC-nak, komoly gólorgiába aludhattam bele a második félidő elején.
A 18 éves Arwen Rühl lőtt egy laza 12/17-et a statisztikák szerint és mindkét meccs alapján erősen úgy tűnt, van abban a lányban perspektíva.
Müller utsó időkérése volt vicces, fülig érő szájjal annyit kért, ugyan, a két utolsó támadása között faultoljon már egyet a csapata - ez végső soron nem sikerült, de Folkvord beállóból kihagyta a ziccert.
A korábbi junior VB eredményeink sem voltak rosszak. 5 év múlva lehet, hogy azt fogod mondani kimaradt az 1998-99-es korosztály is. Jelenleg én semmilyen biztató jövőt nem látok. Gyakorlatilag nincs se átlövőnk, se beállónk és a jövőben sem lesz.
A fiúk sokkal rosszabb eredményekkel, de ütemesen fejlődnek. De, bőven okunk panaszkodni. Bizonyos posztokra nem képezünk játékosokat és ahogy Mocsai fogalmazott, fizikailag egy idő után leszakadunk. Gond van az up képzéssel, a felnőttben, a klubokban meg főleg.
Egyébként meg azt gondolom az elmúlt egy évben Reistad a legjobb a 98-99-esek közül. Remélem ez változni fog, de mostanában ő a legkiegyensúlyozottabb közülük.
Benyomások a Thüringer HC-Storhamarról, lassan másfél meccs után:
Azt hiszem, a Thüringer HC találta meg az arany középutat a diszkónak látszó rendezvény és a síri csendben lejátszott mérkőzések között. A bejátszott dobolás kellőképpen monoton és decens hangerejű ahhoz, hogy ne tűnjön tolakodónak.
Brutális különbség, Scheffknecht áll-e a vonalon vagy Huber játszik beállóst függetlenül attól, hogy Huber lövőszázaléka átlövőnek is minősíthetetlen lenne
A németek átlövősora az egy szem Jeřábkovát leszámítva finoman szólva sem versenyképes
Kapuban teljesen vállalhatóak két noname kapussal, akikből az egyik ráadásul saját nevelés
Herbert Müller pöppet megöregedett, mióta utoljára láttam
Háfra, Reistad, Foppa, Klujber és Bölk a 1998-1999-es születésű korosztály szerintem 5 legjobb belső posztos játékosa. A sorrend közöttük változik, válogatott szinten Foppa és Reistad szerencsésebb helyzetben van, mert jobb társak mellett szerepelhet. Mikor klubszinten (hasonló erősségű csapatokban) látjuk egymás ellen játszani a felsoroltakat, akkor változó, hogy éppen ki játszik jobban - nincs egyértelmű favorit. Szerintem örüljünk annak, hogy ilyen kiváló magyar belső posztos játékosok kerültek ki a 1998-as korosztályból. Ha a 1992-1994-1996-os korosztályokból is hasonló merítés lenne, akkor máshogy nézne ki a felnőtt válogatott is. Nade így sincs ok panaszkodni, jön a 2000-es korosztály, reméljük onnan is beérnek BL szintre néhányan.
2018-ban még valóban nem volt Háfra jobb, de később ő lett a BL legjobb fiatal játékosa. Közben Reistad helyben topogott, megsérült, majd hirtelen előretört, Háfra meg visszaesett. Ebben korban még nem egyenes vonalú a fejlődés, nálunk különösen. Vannak benne hullámok, főleg amikor már készülnek is rájuk. Mentalitás vagy màs? Jobb edzők, elhivatottság vagy alapok?
Az egygólos Vipers verésnél most megnéztem Háfra öt gólt szerzett, Reistad meg hatot. A világverseny összehasonlítás értelmetlen, mert a norvég csapatba messze nehezebb bekerülni, főleg komoly játéklehetőséggel. Az is igaz, ha bekerülsz a sztárok közé, akkor ott jóval könnyebb jól játszani.
Egri Viktor meg nekem szintén nem mérce, vannak jó meglátásai, de elég felületes az ismerete a női kéziről.
De. Előbbre tartott Háfra Reistadnál. A vb után minimum, az egygólos Vipers veréskor látszó és az EB-n mutatkozó külonbséget még Egri Viktor podcastja is idézte.
Ez egy marhaság, Reistad a korosztálya 2-3 (Háfra, Reistad, Bölk) legjobb játékosa között volt már 2018-ban is, nem volt semmilyen komoly különbség köztük. Csak most neked jobban jön, ha úgy tudod beállítani, mintha a semmiből jött volna fel. Hogy RnD meg mit mond egy magyar és egy külföldi összehasonlításról, az meg ne legyen már hivatkozás.
Milyen összefüggésben van a kettő? Ha nem hiányzik Kristiansen, akkor Dahl lehet pályára sem lép. Vagy arra gondolsz a norvég csoda fiatalok csak akkor játszanak jól, ha minimum öt világklasszis van mellettük?
Egyébként nálunk meg nem volt az első számú kapusunk és az első számú védekező specialistánk. Nem voltunk sokkal vékonyabbak, mint ők. Főleg elnézve Löke játékát az eb-n.
Amúgy meg hat norvég aktuális eb címvédő volt így is náluk és pár napja verték a Metzet.
A Vipersnél játszott Dahl, aki az ominózus magyar-norvég junior vb döntőn ott volt. Szerintem Reistad után a legjobb norvég abból a korosztályból, nem véletlen őt igazolta le a Vipers másodikként. De tegnap semmit nem tudott hozzátenni, míg nálunk a nála három évvel fiatalabb Tóth Niki igen. Lehet a visszavágón fordítva lesz, mindenesetre én továbbra is úgy gondolom, hogy a 98-as korosztálytól kezdve a mi játékosaink a legjobbak felnőttben is.
Ha nem tudott beutazni a fogadó ország szabályai szerint, akkor egyértelműen a házigazdának kell nulla pontot kapnia.
Egyébként nem akarom elkiabálni, de elég durva lenne, hogy nekünk volt a legtöbb covidosunk (bár az oroszok szépen hajráztak), ennek ellenére ha minden igaz szombatra az összes meccsünket lejátszuk.
Dehogynem tiszta: mindig az eredeti idöpont számít. Ha egy csapatból covidos volt valaki és azért nem tudott kiállni, ö a hibás. Ha nem tudott beutazni egy országba, ö a hibás.
Kötve hiszem, hogy minden esteben tiszta lenne, hogy az elmaradt meccseket kinek a hibájából nem lehetett lejátszani, ergo a helyes döntése az EHF-nek az lenne, hogy csak a pályán elért eredmények számítsanak be s mindenki maradjon annyival amennyit ott szerezett meg!
Elnézve a Fradi csoportjának tabelláját, különösen fájó a metzi vereség, és az itthoni Bietigheim elleni zakó is elkerülhető lett volna. És mennyivel másképp nézne ki akkor a táblázat...
Szabó támadásban nem volt rossz, sztem jól gyűjtötte be a lasztikat, jó leforgásai voltak, tehát a technika megvan, a magassága is jó, csak ugye az ezerszer kritizált súlyfölösleg - amitől lábon baromi lassú védekezésben, és nagyon hamar elfogy a szufla. De amúgy ezt egy edzői stáb (persze a játékos is) nem látja/nem érzékeli?
