Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
Azt gondolom magam is. Ezért analógiába állítom a diszkrét elemekből álló végtelen téridő-struktúrával. Ebben bukkan föl az anyag és a tudat, ami központi helyet foglal el addig, amíg nem tudunk másról. (az Istent csak hisszük, de nem tudjuk)"
„Méretskála szerint viszont mi vagyunk középen: az ember.”
A világegyetemben is az ember van központban. (Legalább is addig, amíg be nem jelentkeznek az elsőségért az Idegenek követei)
„Másik szempontból viszont a végtelen számegyenes egy kondenzátum.”
Azt gondolom magam is. Ezért analógiába állítom a diszkrét elemekből álló végtelen téridő-struktúrával. Ebben bukkan föl az anyag és a tudat, ami központi helyet foglal el addig, amíg nem tudunk másról. (az Istent csak hisszük, de nem tudjuk)
„Mivel az un. stacionárius mozgásállapotról nincs időbeli információnk, így az időt felváltja egy új dimenzió: a valószínűség, ami kifejezi a térbeli tartózkodási esélyeket. A kvantummechanikában ezért az időbeli egymásutániságot felváltja az egymásmellettiség elve.”
Az idősor felállítása, vagyis az időközönkénti megfigyelés, a valószínűségi változók realizálása, egymásmellé történő sorba állítással. Így rajzolódnak ki a pályagörbék is a folyamatosan keringő objektumoknál.
„Ide tartozik a modern fizika évszázados küzdelme is, amely a mikrovilág kvantumos elmélete alapján próbálja megírni a gravitáció kvantumelméletét is. Mindmáig sikertelenül. Miért? Ennek oka is az információ jellegében van: a gravitációról kizárólag folytonosan érkező tapasztalatokból értesülünk. „
Ebben sok igazság van, azonban itt is van kivétel. Amikor egy repülőgépen lévő alanyoknak szimulálják a súlytalanságot. A gravitáció időszakos „hatástalanítása”a szabadesés formájában. Mivel a gravitációs mező végtelen kiterjedésű, a hatása nem tüntethető el, csak a testek ideiglenesen súlytalanná tehetők. Ez már nem folytonos információ, hanem szakaszos.
„Az Idő létezik, ott létezik valahol az agyunkban, a tudatban, a világ folyamatainak érzékelésében-értelmezésében.”
Igen, ott van mindenben ami mozog, kiterjedt, de még abban is ami állni látszik.
A modern kozmológia szerint, az ősrobbanással keletkezett a tér-idő. Azonban ha nem a semmiből, akkor amiből lett, az már volt előtte. Az előtte, pedig már időben volt. „Hol volt, hol nem volt” A hol, pedig a hely, leánykori nevén a tér. ;-)
Az embernek vannak céljai, ezért képzel folyton a természet dolgaihoz is célokat.
Meg a természet tulajdonságait felismerve és megismerve azokat "törvényeknek" nevezi, szintén az antropocentrikus gondolkozás példájaként, mintha azoknak a "törvényeknek" "kellene engedelmeskedniük" a természet dolgainak.
„Attól, hogy valaminek van oka, még nem kell céljának is lenni. Ez csak az antropocentrikus gondolkozás csapdája, nem valós követelmány.”
Ha nincs antropocentrikus gondolkozás, akkor nincs belőle fakadó gondolkodás, és csapda sincs. Azon felül azt se tudhatjuk, hogy van-e, vagy nincs akármi. De mivel tudjuk, hogy van valami, keressük az okát. Ez így természetes. :)
„Egyrészt a dobozban nyüzsögnek az ütközések, telik az idő.
Másrészt a nagy egész szempontjából beállt a termodinamikai egyensúly. Megállt az idő?
A kicsik nyüzsögnek, a nagy pihen.”
Szerintem a nagy egész, ha zárt rendszer, akkor mi lenne az, ami bezárja? A nagy semmi? Ha egy nyílt rendszer van termodinamikai egyensúlyban, akkor csak a kicsik, a legkisebbek nyüzsöghetnek benne. {ez lenne a diszkrét elemekből álló (anyagtalan) téridő} Ebben a "rendszerben"azonban sosem áll meg az idő, csak az egyes kicsiknek, amik azonban folyton újjá születnek.;-)
"De miért másért is létezünk, mint azért, hogy megismerjük a saját, és hogy megfejtsük vagy elvitassuk mások létezésének okát s miértjét – (rejtett) értelmét."
.
Attól, hogy valaminek van oka, még nem kell céljának is lenni. Ez csak az antropocentrikus gondolkozás csapdája, nem valós követelmány.
(Bár abban is, hogy mi az ok, és mi az okozat, a különbséget valójában csak az entrópia iránya adja.)
A szükségszerűen folyamatos változás, nem (feltétlenül kaotikusan) entropikus.
A változás, akárcsak mint a létezés kezdeti, avagy annak első pillanata (pld. az ősrobbanás) sem lehetett előzmények nélküli nyugalmi, főként nem rendezett állapot.
Talán itt érdemes megjegyezni: nem létezik (állandó) zárt rendszer, hacsak nem hagyjuk figyelmen kívül a zártnak tekintett rendszerek kialakulásának előzményeit, illetve ezen rendszerek élettartamának korlátait – úgy is, mint a fennmaradásuk változó (feltételeinek ugyancsak változó) valószínűségét.
Ugye, hogy ugye!?
A rögeszmés fogalmaink szerint zártan, mennyire zavarossá is tud válni a folytonos változás miértjének egzaktnak tetsző magyarázata? (Hacsak nem a hőtan, ugye.)
Oké, csillagporból lettünk.
Na de kérem! Éppen az ősleves elmélet köntösébe bújtatott, tudományos rangra emelt tanácstalanságunk hazudtolja meg - feltételezhetően, az életünk végességéből következően félreértett – örökös folytonosság, ekként a nem ciklikus megújulás rendezettség értelmét.
De miért másért is létezünk, mint azért, hogy megismerjük a saját, és hogy megfejtsük vagy elvitassuk mások létezésének okát s miértjét – (rejtett) értelmét.
Ehhez kívánok sok sikert, jó egészséget és végtelen türelmet!
