Mindkettőtöktől bocsi, a rekeszelőválasztást úgy értelmeztem hogy a gép választja, holott én választom elő.
Én az expo időnél csak arra szoktam figyelni, hogy ne menjen 1/125 alá, mert ez alatt már haljamos bemozdulni, nem szoktam számolgatni. A rekeszt, mivel ha lehet fix obival fényképezek, 3,5-ön tartom, ez általában jó. Iso 100, ha már nagyon gáz az expo idő, mert sok a fény, akkor zárok a rekeszen hogy ne égjen ki, de 1/2500 mp expoidőig nem csinálok ügyet belőle, ff-nél. És ugye csak raw. És ugye az is csak akkor jó, ha se ki nem ég, se be nem záródik semmi. A grafikon ott van a dx-en is az ff-en is a kép mellett, azt akkor is látom a fekete háttéren, ha magát a képet a fény vagy a tükröződés miatt rosszul.
Persze ha a napocsak mindent szétcsap, akkor hdr, kézből háromból, ha le tudom tenni a gépet valahova, vagy van mód állvánnyal nyomulni, akkor öt, vagy hét. Nyilván ha nincsenek komolyabb terveim a képpel, nem fogok hétből csinálni.
A rekesz és idő előválasztást sokan használják, tulajdonképpen mindkettő jó, csak iso előválasztás ne egyen, amikor kísérleteztem vele, meglepett párszor, úgy értem kellemetlenül.
"rekeszelőválasztásos üzemmódnál nekem rezeg a léc, mert a mélységélességet nem bízom a vasra..."
Ez nekem paradoxon. Rekeszelőválasztás esetén pont hogy a mélységélességet állítod be te kézzel, és a záridőt számolja hozzá a vas (a beállított érzékenység függvényében).
Ergo Av módban nem bízod a mélységélességet a vasra....
(Remélem, ugyanarról beszélünk, az Av üzemmódról, ahol én adom meg a rekeszértéket és a gép rendel hozzá exp. időt. ) Nem tudom... nekem erre azért nehéz mit mondani, mert nem érzem ezt a kérdést ennyire bonyolultnak. Jellemzően az embernek vagy kis mélységélességre van szüksége, vagy nagyra. Tehát, ha kis mélységélességet szeretnék, akkor nyitom a blendét, vagy teljesen vagy amennyire tudom, hogy még az obi jól rajzol. Innentől csak arra kell figyelni, hogy az expozíciós időm minimum és lehetőleg a fókusztávolság duplája legyen (de inkább háromszorosa), hogy ne mozdítsam be a gépet , illetve ne érjem el a max. zársebességet.
Nagy mélységélességnél meg leblendézek és még hatványozottabban figyelek az expozíciós értékekre az ISO feltornázása mellett.
Nyilván egy tárgyfotónál más a helyzet, az nem fut el, ott eleve állványról fotóz az ember, van idő számolni és dönteni.
A rekeszelőválasztásos üzemmódnál nekem rezeg a léc, mert a mélységélességet nem bízom a vasra... az időelőválasztással próbálkoztam egy ideig, de mozgónál az se jön be. Sokat kísérletezgettem ezzel, végül úgy találtam meg a lelkem nyugalmát, hogy tudom mi van a gépen állítva, és csak az időt tekergetem, ehhez még a keresőből se kell kinézem, kattanásra számolom, és megnézem a képet a képernyőn. Aki sokat fotózik, nagyjából úgy működik ahogy mondod: ránéz a témára és tekeri amit kell, majdhogynem gondolkodás nélkül.
Én egyszer megmérem a fényt és utána nem nyúlok hozzá, de az igazság az, hogy sokszor benne felejtődik a fénymérő a táskában, pedig 300 euró volt. Természetesen kizárólag M üzemmódban fényképezek, csak a videonál tekerem automatába, ha hirelen kell, de nem igen szoktam filmezni, ha nem tudom előkészíteni, állvány, mikrofon etc.
Sokan félnek az M üzemmódtól, pedig nem bonyolult: a rekesz adott, az iso 100, csak az időt kell bizgetni, a hétköznapokban.
A hdr-nél van inkább szükségem a gép adottságainak ismeretére, a kompozícióban pedig keresem (mint nyomdai előkészítő is) a jó öreg aranymetszést. A szimmetrikus elrendezést csak ott használom, ahol határozottan az mutat jól, de csinálok a biztonság kedvéért egy asszimetrikusat is.
Őszintén szólva én most nem biztos, hogy értettem, mire is akartál kilyukadni :)
Ha megnyugtat, én sem szoktam nagyon elmélyedni a manualban, egyszerűen azért mert a módválasztó tárcsából én gyakorlatilag csak az M illetve a rekeszelőválasztást használom. Hirtelen fejből azt sem tudom, mi van még rajta. Nagy ritkán előfordul, ha valamiért leszalad a fejemben a "redőny" és nem értem, hogy miért nem sikerül képet készíteni, és mondjuk azonnal kellene exponálnom, olyankor gyorsan áttekerem az automata állásba és legalább készül valamilyen kép :)
Meg jól zavarba jövök, ha a vaku és a redőny összefüggésein kell hirtelen változtatnom, mert ez nincs benne a napi rutinban.
De a látásmód alatt elsősorban a kompozíciós dolgokra gondoltam, technikától függetlenül. Egyébiránt pedig - most nem fényezni akarom magamat - mind a téma megtalálása, mind a megfelelő exp. értékek beállítása képes valamelyest automatizálódni az ember fejében. Sokszor tapasztalom, hogy bár az exponálás közben nem tudatosult, de mégis "véletlenül" jó helyre kerültek a háttér dolgai, kikerültem a zavaró elemeket.
"akkor nem a technikát kell megtanulnod egy tanfolyamon, hanem a látásmódot." - hát, én ennek szobra lehetnék. Most is két nikim van, de az elsőnek sem olvastam el a kezelési útmutatóját, mert 265 oldal... megnéztem a youtube-n, hogy amit állítani akarok hol kell, ahhoz hogy az elképzelésem szerinti képet elkészítsem, plusz mi az ami belekerült, és esetleg hasznomra lehet. Szóval szégyön nem szégyön, még a D750-es "tanfolyam" is csak két óra volt...)) Ugyanakkor évek óta állandó és kimeríthetetlen téma az iso-rekesz-záridő trió az egyes helyzetekben. Annyiféle vélemény és metódus van, hogy elég megtalálni vagy kitapasztalni a magamét, amivel a leggyorsabban és legjobban megy.
Homo-nak abban teljesen igaza van, hogy nem fontos ezzel a géppel indulni. Én ugyan egy D5200-ast vettem amikor megjelent, de analógban már régóta fotóztam, és tudtam, hogy fényképezni fogok, nem volt nyitott kérdés. Tehát ennyire az elején előfordult már mással, hogy lemondott a fotózásról, és féláron vitték tőle a cuccot.
Nem tudom, milyen egérmoziról van szó, de a mai 3"-os kijelzőkön már általában bele lehet zoomolni 100%-ban a képbe. Az más kérdés, hogy ezt nem játssza el az ember minden képnél tehát a gyakorlatban tényleg a monitor előtt derülnek ki a kisebb hibák.
Tényleg, létezik olyan algoritmus, ami jelzi a júzernek ha a kép bemozdult? Tulajdonképpen megoldható, az is lehet, hogy nyitott kapukat döngetek és a telefonok már rég tudják ezt.
"Aki nem filmen szocializálódott, talán nem is érzi már át, milyen hihetetlen vívmány az egérmozi, amin azonnal -és bűntetlenül!- láthatod, mit követtél el már megint."
Minden azért sajnos nem látszik rajta!
Nekem sokszor csak otthon a számítógépen látszódott, hogy mi nem sikerült.
Hát a postoddal nagyon egyet tudok érteni. Úgy gondolom, hogy a fotózásról technikailag 90%-ot biztosan tudok. De életem során összesen ha 10 jó fotot tudtam csinálni, az is sok. Szóval én nem vagyok fotós, hanem értek a fényképezéshez.
Aki nem filmen szocializálódott, talán nem is érzi már át, milyen hihetetlen vívmány az egérmozi, amin azonnal -és bűntetlenül!- láthatod, mit követtél el már megint. A technikai részleteket hamar megtanulod gyakorlatban is, korrigálhatsz (vagy ráfogod a hibákat a körülményekre...). Kezelési utasítást is tud olvasni mindenki, aki kíváncsi rá.
No de a többi, ami tényleg nem mindig és nem mindenkinek magától értetődő, amit valóban csak úgy szedhetsz fel, ha valaki ráteszi a válladra a kezed. A tanfolyamokkal kapcsolatos fenntartásaim -anélkül, hogy hasznosságukat megkérdőjelezném- éppen ezzel kapcsolatosak: nincs ott arra idő, hogy egyénileg masszírozgassák az egyes résztvevők ízlését, tehetségét, egyéni látásmódját. Sokszor igény sem...
Sztem a dadaistáknak és a kubistáknak is ez hibádzott; lehet, jobb lenne most a világ, ha valaki még időben szól nekik:). Az is lehet, hogy én vok túl konzervatív:(.
Kicsit kapcsolódva ötfelezőshöz: néha az az érzésem, hogy az emberek úgy gondolják, ha valamiért elég pénzt kifizetnek, akkor az onnan kezdve az övék, megérdemlik. Nem akarlak lebeszélni a fotós tanfolyamról, bizonyos szempontból mégiscsak az a leggördülékenyebb módja a tanulásnak, de nem olyan dologról van szó, amit ne lehetne önállóan is elsajátítani. Pontosabban: én úgy gondolom, hogy ha kicsit is komolyan gondolod a fotózást, akkor nem a technikát kell megtanulnod egy tanfolyamon, hanem a látásmódot. Ha én most ezzel foglalkoznék, azt mondanám a tanítványomnak, hogy tanuld meg szépen könyvből, hogy mi az a blende, záridő, érzékenység szenthármas, aztán mi majd arról beszéljünk, hogy mitől jó egy kép komponálás és téma szempontjából, ne pedig arról, hogy, ez most sötét vagy világos vagy zajos vagy bemozdult vagy életlen. De aki az utóbbira vágyik, persze az is érthető, de attól, hogy esetleg technikailag egy kép rendben van, attól még az lehet nagyon érdektelen. No, mindegy, a lényeg, hogy legyen kedved fotózni, és ha ehhez tanfolyam szükségeltetik, akkor hajrá!
Teljesen jól döntöttél, mert a mondandód alapján a költségvetésbe bőven belefért ez a gép. Én valószínűleg kicsit tépném a hajam, ha a gyerek elhagyná az új 200ezres fényképezőgépet, de ez én vagyok. :) Igazából a belépő szintű tükörreflexes is tudja azt, amire egy kezdőnek szüksége van (sőt, sokkal-sokkal többet!) Csak őrizd meg azt a jó szokásodat, hogy azt fotózz, amit említettél (család, utazások) és ne azt akard magad is megörökíteni, ami _mindenkinek_ ugyanazt az oldalát mutatja: a csillagos eget, a hangya f@szát, vagy jégmadarat vízbe csobbanáskor alkonyatban. :) Ha a fotózásban leled örömödet és nem technikai sportágnak tekinted, akkor jól választottál.
Igazatok van ,hogy egy olcsóbb géppel jobb tanulni ,de használtat nem veszek semmiből sem ! Vettem így egy olcsó gépet , NIKON D3500 ,nem volt sok kb 200 e. de szerintem tanulni jó meg ha véletlenűl elhagyom,ellopják ami szerintem kizárt ,akkor sem ér olyan nagy kár . Amúgy meg indul márciusban fotó tanfolyam akkor talán jó lesz elsajátítani az alapokat ,nem !
Ha kezdő valaki, sztem jobban jár, ha a "nagy pénzt" inkább jó obikra költi el, és vesz egy használt -nem lepusztított!- vázat olcsón. Az objektívek egy újabb, jobb vázat is kiszolgálnak majd (ha megnő az étvágy), a jelenlegi elképzeléssel meg beszorítja magát egy adott szintre - egy rakás pénzért, amit célszerűbben is fel lehet használni.
Na jó, elfogadom, hogy annak a szintnek a teteje nincs is alacsonyan, de éppen amiatt, amit a felhasználásról, céljairól sejteni engedett a kérdező, még igencsak nyaktörő azt a plafont nézegetni, nem?
Persze akinek mindegy, mert ma sem és holnap sem fáj a bugyellárisának, az nyugodtan megveheti a kiszemelt cuccot (esetleg a hülyebolton túli kínálatot is figyelve, mert korántsem biztos, hogy az a legjobb forrás, az eladók hozzáértését meg jobb, ha nem firtatjuk).
Halkan jelzem, legelső masinám egy (alaposan lestrapált:) Nikon F volt...
...úgyszólván ajándékba kaptam egy ismerős öreg fényképész bácsitól - felvágtam Neki a tüzifáját - pár kattintás után aztán el is cseréltem egy hasonlóan öreg Asahi Pentax-ra, és még pénzt is kaptam mellé.
Az lehet, hogy ágyúval verébre az első pillanatban, de normálisan kezelni egy DSLR-t, az egy átlag értelmi képességekkel, átlag kézügyességgel, átlag esztétikai érzékkel (azaz: ha az unokahúgom feje nincs rajta a képen, azt nem rakom fel) és mondjuk napi egy óra időbefektetéssel kb másfél hónap. Azalatt csak nem avul végletesen egy Nikon.
Onnan kezdve meg egy jó eszköze van.
Van két női hölgy ismerősöm is, akik vettek, és a környezetüket eléggé el tudják kápráztatni a képekkel. Melyek természetesen sikertelenül szerepelnének a Carnegie Hall-ban rendezendő világkiállításon, ezek "csak" "átlag" "szép" képek.
Tudod-e, miért kaptad az előbbit? :) A többiek már ezerszer leírták, én a +1 leszek, hogy ne kelljen emiatt sokat visszaolvasnod (ami egyebek miatt viszont hasznos lenne...).
Amit célként felsoroltál, arra jó a mobilod is, ha tanulni akarsz. A rossz kép egy jó felszereléssel készítve is rossz marad. Egy gyakorlatot, ismereteket igénylő cumóval még annál is rosszabb:(
Ha mégis ragaszkodsz a tükörreflexes, cserélhető objektíves vázhoz, a választott darabban rejlő lehetőségek messze meghaladják jelen szükségleteidet, de főleg a képességeidet. Ám mire szűkösnek éreznéd őket (ami az előjelzett alkalmi használattal már évtizednyi távlatot jelent...), akkorra menthetetlenül elavul és elöregszik, de mégsem ez a legnagyobb gond; folyamatos csalódás lenne az osztályrészed, mivel egészen biztosan sokáig csak alulmúlni tudnád a jóval egyszerűbb, töredék árú eszközök produktumát, a környezeted kaján vigyorától kísérve. Jó lecke, aki komolyan veszi, az okulhat is belőle, de kicsit drága...
Inkább vegyél egy olcsó, használt gépet néhányszor tízezerért, rajta tanuld meg tisztelni a feladatot és az eszközt. A "maradékból" pedig vásárolj a céljaidnak megfelelő objektíveket - az ehhez szükséges alapokra, információkra akár itt is szert tehetsz.
Nem akarlak lebeszélni a Nikonról, de jó tudnod, hogy a Canonnal az objektívek miatt talán jobban járnál (olcsóbbak, nagyobb a kínálat, ugyanolyan jók). Ez nem hitvita, egyszerűen ez a helyzet (másban meg a Nikon van előnyben).
Mire kinövöd a használt, olcsón beszerzett vázat, már nem szorulsz ilyen "tanácsokra", és nem is fogsz anyázni, ha eszedbe jutok:).
