Igazából nem teljesen értem a kérdést, de azért megpróbálnék válaszolni... :-))
Egyszerű, snassz, bolti tejfölt használok, azzal, hogy jobb minőségűt veszek (és ez itt a reklám helye, de!) 20%-os Danone a nyerő nálam töpörtyűs pogácsába. Lehet, hogy csak beidegződés, de evvan. :-))
Talán ennek a rovatnak a látógatói közül érdekel valakit, hosszú idő óta először sikerült frissítenem a netszakácsot, sokat bővült a legutóbbi sikeres belepiszkálásom óta.
Mulan!
Visszatérve a kelttésztára - én is úgy járok el vele mint Te főleg a mennyiségeket illetően; azért is hangsúlyoztam, hogy az 1 kg liszthez bő 3/4 liter tejet "használok el" a dübbencs esetében. Egyébként én már próbáltam csak símán olvasztott zsírral, mert egy alkalommal olyan vendégünk volt, aki szintén nem szerette a kaprot. Biztosíthatlak afelől, hogy úgy is fantasztikus!! De szerintem hagymával is finom lehet, eddig még eszembe sem jutott azzal kipróbálni. Van még egy-két nagyon jó sós receptem, majd alkalomadtán a köz javára adom, csak most már rohanok.
Kösz a dübbencset! Kár, hogy nem szeretjük a kaprot, de beindítottad a fantáziámat: biztosan jó az más adalékkal, netán abban a zsírban kicsit megsütögetett hagymával is... Valahogy sós kelttésztából (ha a pogácsákat leszámítjuk) szerényebb a repertoárom mint édesből. (Bár éppen a múlt héten találtuk fel a sajtos csavarintost)
Abban teljesen egyetértünk, hogy kelt tésztát nem is lehet mérleggel csinálni, mert mindig más a liszt, érezni kell azt:)) de azért valami közelítő recipét meg lehet adni.
Nálam pl. a fél kiló liszt (bár nem szoktam mérni, látszik azon, hogy mennyi), öt deka élesztő vagy két zacskó szárított a standard, az élesztőhöz egy kávéskanál cukor, jó késhegynyi só, egy deci tej vagy víz, ha kovászt csinálok egy kanál liszt. Ehhez jön azután a recipe szerint az egyéb miegymás, és a végén a "szükséges mennyiségű" tej vagy víz - na ezt végképp nem lehet előre megmondani, mert az egyéb hozzávalók változó minősége is befolyásolja. Szerintem egyszerűen nem lehet elszúrni, egy-két deka liszt ide vagy oda nem sokat tesz. Lényeg a böcsületes kidolgozás, kelesztés, és az eltalált sütés.
Juci! Én snassz kelttésztár szoktam készíteni és mint azt már az előbbiekben említettem, teszek bele tejfölt stb, stb. Hogy miből mennyit teszek azt ne kérdezd, mert soha nem mérem, hanem szemre, valamint állagra "dolgozom". :-)
Én személy szerint szoktam sütni olyan sósperecet (nem vagyok pék, de remélem ez nem kizáró ok a véleménynyílvánításhoz). A trutyit a tetejére pedig a következőképp készítem: lisztet keverek el vízzel, hasonló sűrűségűre, mint a palacsintatészta, meg sót bele. Ezzel szoktam a tetejét nyakon önteni és frankón nyúlik utána, meg miegymás. :-)
Segítség! Én már olyan régen szeretném tudni...mi a titka az óriásperecen lévő sós masszának. Tudja valaki? De én arra az igazira gondolok, ami olyan puha, nyúlós! Tudjátok!? A régi Puskin moziban lehetet olyat kapni. Ha valaki tudja, hogyan kell készíteni légy szíves adja közre, és arányokat is írjatok, ha tudtok! Gondolom a pékek profik ebből...
Mulan!
Szóval dübbencs:
Lágy kelttésztát kell készíteni (1kg liszthez, bő 3/4 liter tej), persze sós tésztáról van szó. Amikor megkelt, lisztezett deszkán olyan nagyra ki kell nyújtani, amennyire csak lehet. Őszintén szólva, én dübbencsgyártáskor feláldozom a konyhaasztalt (utána kiválóan le lehet takarítani). Ergo már nem is nyújtom, hanem húzom, mint a rétest szokták régen, az sem baj ha néhol elszakad.
Egyszerű, snassz disznózsírt felolvasztani és bazi sok kaprot beletermelni, ezzel kell megkenni tésztát. Utána valamennyi részt be kell hajtani belőle, majd a "szűz" részeket megint megkenni. Ezt addig kell folytatni, míg az összehajtogatott, kenegetett tészta el nem éri a tepsi méretét. Kizsírozott, lisztezett tepsibe beletenni, még úgy nyersen megvagdosni a tetejét jó mélyen (olyan féltenyérnyi méretűre) és sós tejföllel nyakon löttyinteni.
Ezt is szinte szálkáira lehet szedni, nagyon finom.
Ha van valami kérdés ezzel kapcsolatban, akkor kíváncsian várom.
Két tetőcserép nagyon precízen kitölti a sütő alját, és tökéletesen megfelel a célnak.
Persze a még régimódibb gáztűzhely, aminél lehetett állítani, hogy alsó láng, vagy felső láng - sőt, középen is megállt... az is tökéletesen megfelelt.
A cserepet meg azért raktam be a sütőbe, hogy ne égessen annyira. Ez még egy régi gáztűzhely (ergo nem légcserélős vagy mifene) és a süteményeknek az alja szénné égett szinte, a tetetje meg még nyers volt... :-(( Ezt kiküszöbölendő, cserép be, gond nincs!! :-))
Nagyon tetszik ez a topic, kár, hogy csak most akadtam rá. Remélem most már aktív tagja leszek, mert nagyon szeretek a konyhában szorgoskodni, no meg állítólag van is hozzá tehetségem... :-))
Joy! Nem tudom ez-e a legjobb recept, de nekem mindig beválik. Kelt tésztát készítek azzal, hogy teszek bele tejfölt (egy egész pohárral). Ha megkelt, kinyújtom, megkenem darált töpörtyűvel, hajtogatom, pihentetem. Kb. 15-20 perc múlva megint elnyújtom, megint hajtogatom, de most egy kicsit más irányban mint előtte, majd ismét pihentetés. Ezt eljátszom vagy négyszer, utána elnyjtom, kiszaggatom jó méretesre, a tetejét meg megkenem tejfölös tojással és már lehet is sütni. Garantáltan szálakra lehet szedni!
Olvastam az előttem szólók leveleiben, hogy cserepet tesznek egyesek a sütőbe meg miegymás - nos, nálam van két tetőcserép, meg egy kislábas víz ha pogácsát, vagy kelt tésztát sütök.
HELP!
Évek óta, hogy anyu elment, nem ettem finom leveles töpörtyűspogácsát!
Elmondta ugyan, hogy kell csinálni, de nekem csak aranyos, kis bodagok lettek, anyósomé pedig egészen más, olyan mint a bolti-omlós, de én a kelt-leveleset szeretem!!!
Hogy kell yóóó leveleset csinálni?
Nem a bolti "Lusta asszony tésztájára" gondolok, mert azt nem lehet pötörtyűsíteni, az símán vajas.
Bundásalma:
Fahélyalma megpucolva, kilukasztva, felszelve kisujjnyi karikákra, citromos vízbe mártani.
Tojás sárgája, tej liszt csipet só két csipet czukor - elkeverni tsomó mentesre, azután tojásfeháryééét keményre verni, a habot óvatosan a kicsinyég sűrűbb palacsintamasszába kaverni. Almakarikákat belémártani, forró (190-200oC) olajban mindkét oldalát aranybarnára sütni. Fahélyas, vagy kakaós porcukorral megenni.
Viogyázat! Túl forrón az alma a nyelvhez ragadva éget!!!
És én szoktam olyat tenni, hogy összeöntök fehéret és vöröset. A fehér lehet rizling, chardonnay a vörös meg lehetőleg merlot vagy kadar. És akkor ezt fűszerezem. Otthon a nagyapám borát forraltuk, az meg eleve cuveé volt.
Hasonló módon próbálkoztam először én is, nekem akkor sikerült, mikor a sütő aljára egy tányérba vizet öntöttem, különben feljött, szép lett, de hóttkemény a buci.
