2014 december elején egy karácsonyi vásáron vettünk egy kézműves karkötőt. Össze is barátkoztunk a készítővel, és küldtem neki néhány képet a "termékről", pl. ezt is:
Nagyon tetszettek is neki, érdeklődött, hogy hogy s mint menne ez, vállalok-e kézműves termékfotózást is....?
Az ügy kapcsán kiderült pár dolog, hogy miért is nehéz a profi fotózás a kézműves termékek világában...
Annyiban egyszerűsödik a dolog, hogy azonos ékszerből van 3 méret, de konkrétan tényleg 1700-1800 darab kép lesz a végeredmény.
Ez volt a legjobb ár, ennél volt magasabb is. Csak körbekérdeztem, írtam is 3-4 ékszerfotós cégnek, kértem árajánlatokat.
De most már ha lenne fele ennyiért ajánlat, akkor is magam csinálnám. Challenge accepted. :)
És a cél most az, hogy a webshopra minden felkerüljön, az 1.0ás webshop gyalázatos minőségű, ha egyenletes - még ha nem is a legvájtszeműbb kiritkusokat is elismerő csettintésre késztető - minőségben felkerül minden, én már boldog leszek.
És tényleg este és éjszaka fogok rajta dolgozni (a következő két és fél hónapban szünnap nélküli folyamatos munka jön: tavaszi vásár).
A munka helyszínén (faházas-vásáros kitelepülés) talán lesz időm az utómunkára és a feltöltésre.
Valamikor békében volt ( ma is meg van) egy mobil műtermem. Ez áll egy kétlámpás BRAUN hobbi 600, csak hálózati változatban és egy FIL nyeles ruszki fotocellás vakuból, megfelelő hosszúságú szinkron kábellel. A fejek jólképzett kottaállványokra lettek felrakva és ment a meló. Ez a meló abból állt, hogy amikor a TSZ elnök ki akart egy kicsit menni bevásárolni Bécsbe akkor indított két buszt jutalom utazással a célpontra. Mindezt az akkor domináns utazási irodával elboronálta, ( Csak így lehetett kimenni 3 éven belül) Tehát az utazási ügyintéző és a fotós felkerekedett és munkakezdés előtt a polaroid miniportréval elkészítette a 70-80 igazolványképet, amiből csináltak egy csoportos útlevelet ( később ez egyénire változott) és irány az éden. Akinek nem volt pénze kiváltani a lehetséges valuta keretet az érintett felljebbvalók készségesen átvállalták a terheket.
Ugyanez a szett szolgált pl.egy öntöde termékeinek, borospincék stb. fotózásához és még sok helyen.
Elnézést a kitérőér. ,De a fagyisnak is egy alap stabil helyzetet kellene produkálni, és főleg szortírozni és rangsorolni a témák hasonlóságait illetve különbözőségeiket.
A olyan a tárgy, akkor lehet egy nagy szoftboxos megoldással szembedurrantja és működik, csak sorban csere, nyom gomb, csere, kész. Aztán ha üveges/csillogós, akkor mehet a matek, hogy mit merre.
Ha egész nap dolgozik, akkor is ott az éjszaka meg fele hétvége. Sokan csináljuk így az akármit IS :-D
Valami nem egészen gömbölű. Csak egy kis számolás. 600 féle termék 3-3 felvétel az 1800.felvétel / 500.-FT = 900.000.-FT vagy egy tárgyról készült anyag azaz a 3 felvétel 500.-FT?? ( nem hiszem, hogy nem akadna félprofi vagy profi is aki ettől jóval olcsóbban megcsinálná az anyagot ilyen mennyiségnél.
1800. felvétel azaz 600x3
1x3 felv / kb 10 perc = az 100.óra mindez nagy rutinnal, hátterek és alapok cserélgetése nélkül minimum egy samesszal.
Ha valaki egész nap melózik,hogy fogja tudni ezt megcsinálni?
1. A kulcsszám a vaku "erejét" adja meg. Minél nagyobb, annál erősebben villan. Ha a klulcsszámot elosztod a fotózandó ojjektum távolságával, akkor megkapod a szükséges rekeszt ISO 100-on.
(Ez volt, amikor még rendes világban éltünk :) Ma már természetesen ezzel is trükköznek, más a kínai kulcsszám és más pl. egy nevez japán és más ha a vakut tele állásba állítod és más, ha nagylátón van. Úgyhogy nem is érdemes foglalkozni vele. Úgyis használsz sátrat, fényterelőket stb..., tök mindegy, hogy mi a kulcsszám. Csak tudd, hogy ha nagy teret akarsz bevillantani vagy sokszorosan akarod visszaveretni a fényt vagy szűrőkön, lágyítókon átengedni, akkor kellhet a nagy kulcsszám. Egyébként stúdióvakuknak nem is adnak meg ilyen adatot, hisz függ attól, hogy mekkora területre vetíti éppen a fényt. 2-3 próbálkozással megkeresed az adott beállításhoz szükséges rekeszt és egyelőre elfelejted a kulcsszámot.)
2. Szinkronizálás. 1/125 és kész. A te "mini stúdiódban" ez tökéletesen meg fog felelni. Manuálba állítod a gépet, a záridőt 1/125-ödre teszed és kikísérletezed a rekeszt.
(Ez az olcsó manuális vakukra vagy a stúdióvakukra igaz, olyanokra, amiket nem befolyásol a fényképezőgép fénymérője. Más szóval nem TTL vagy automata a vaku. Én ilyeneket javasolnék a te tárgyfotózásodhoz. Pl. a már említett Villanj körte készletet.)
3. A vakukat el kell sütni. Ezzel lehetnek problémák, mert általában a fényképezőgép beépített vakuja is elsüti a külső vakut, de ott lehetnek mérővillantások, amik túl korán elsütik a vakut. Ezért én egy olcsó, manuális, vezeték nélküli elsütőt és vevőt is javasolnék beszerezni.
Összefoglalva a javaslatom:
2 külső vaku. Ezek lehetnek olcsó, használt manuális vakuk. Ilyen kicsi térbe elegendő bármelyik, nem nagyon kell figyelned a kulcsszámra. Szerintem nagyon jól használható egy dupla Villanj körte készlet. Ebben van 2 "vaku", foglalat, állvány, ernyő.
És kellene még egy olcsó vaku kioldó készlet. Nekem ebay-es van, bevállt, de nem sokkal drágábban lehet itthon is kapni. Nem kell, hogy a te gépedhez dedikált legyen, sőt talán jobb is, ha teljesen manuális.
Néhány gondolatot "elszórok" én is - részben már mondták, de van olyan is, amit nem említettek, pedig fontos.
- Használj egyforma fényforrásokat. Az izzólámpa alapvetően tökéletes, teljesen színhű képeket eredményez. De egyforma izzókat használj, mert a kevert fénnyel nem lehet normálisan dolgozni. (Ezenkívül az azonos típusú eszközök használata egyszerű gyakorlati praktikumot is jelent, a legnagyobb előny, hogy csereszabatosak, egyik helyett bárhol, bármikor jó a másik is...)
- A werkfotód alapján nem jó a felállásod. A lámpákat messzebb kell vinni a sátor anyagától, azért hogy annak nagyobb felületét, és a teljes felületet egyenletesen világítsa meg. (A megvilágítás beesési szöge és távolságfüggése miatt van ez a dolog...) A sátor úgy működik, hogy a tárgy felől nézve, szép nagy világító felületeknek kell látszaniuk. Ez a felület úgy jön létre, hogy kívülről adod rá a fényt. Később variálhatsz majd a távolsággal, ha keményebb fényt akarsz, akkor kisebb foltot világíts a sátor felületére, de ez már más téma. (Egyébként ha távolabb viszed, képfaragó kollégát is megnyugtatod, a tűzveszély elkerülésével. :)
A lámpákat nem kell a sátor oldalaihoz igazítani. Elhelyezheted őket az élek vagy a sarkok mentén is - persze kellően távol, hogy a fény egyenletes legyen. (Ilyen esetben durván a sátor méretének min. 5-szörös távolságára számíts...) Ez azért jó, mert egyszerre több oldalát is meg tudod világítani, mintha több lámpád lenne. :) Persze a távolra vitt lámpákkal majd jön az a baj, hogy az objektívba is bevilágítanak... Árnyékolás...
- Figyelj a belső tér illetve a tárgy kivilágítottságának egyenletességére. Ezt a legegyszerűbben úgy tudod ellenőrizni, hogy ha lefényképezel egy sík homogén felületet a tárgy helyén (többféle szögben elhelyezve). A hisztogrammnak keskenynek kell lennie (szinte egy "tüskének", hogy ha kicsi az eltérés a képpontok világossága között.) Fél blende eltérés már elfogadhatatlanul sok!
- Kontrasztot fel kell nyomni, némileg a szaturációt is. Ennek az az oka, hogy az egész fényképezés a fény-árnyék hatáson alapuló nagy árnyalatterjedelem kezelésére van felkészítve. Ugyanakkor az általad megcélzott "sátras műfajban" a fény-árnyék hatás megszüntetése, erős csökkentése a cél, hogy csak a felületi struktúra, és a tárgy saját színei, tónusai maradjanak. Mivel kisebb a fény-árnyék kontraszt, ezért az ilyen kis kontrasztú képek elég "lapos", élettelen hatásúak lesznek, ha hagyományos technikával dolgozod ki őket. Bizonyos értelemben ez a műfaj hasonlít a repró fényképezéshez...
Így van, én nagyon sokat tanultam itt a topicon. Ezúton is ismét köszönöm a segítőkész fórumozóknak.
Ezért sem értem igazán a mostani nagy ellenségeskedést. Idejött Lópici úr, teljesen kulturáltan kérdezett, nem nagyképűsködött, pont fordítva, erre kapja a leb@szásokat. De miért?
Az milyen tanács, hogy guglizzon rá?
Kb 10 percbe tellene elmondani neki, hogy mi a kulcsszám és mire állítsa vakuzáskor a záridőt, de inkább 15 percben elmondják neki, hogy miért nem lehet...
Nem vagyok buszsofőr. :) (Bár egyszer a Desert Bus-ban majdnem szereztem egy pontot.)
Építőipari kivitelező vállalkozásomat hagytam ott a sokkal nyugalmasabb ékszerkészítésért. A párom a kreatív, én pedig a segédmunkás. :)
Ha csak lehet, szeretek mindent magam csinálni. Nem vaterára készülnek a képek, de majdnem: saját weboldalunkra.
Autodidakta módon tanulok, ennek vannak előnyei, és vannak hátrányai. Sok esetben konkrét projekthez kell megszereznem a tudást, ekkor előfordul, hogy a megvalósítás mögött nincs elméleti háttér.
Mint ahogy a kokárda esetében, ahol a kép jó lett, de ezzel az erővel lehetett volna elrontott is.
Távol álljon tőlem, hogy megbántsam az ezt a szakmát magas szinten művelőket, nézegettem a nickek mögötti weboldalakat, nagyon profi ékszerfotókat is láttam.
Én még nem vagyok azon a szinten, és a vállalkozásunk sem, hogy meg tudjak fizetni egy profi tárgyfotóst: 600-nál több termékünk van, mindegyikről legalább 3 beállítást szeretnék a webshopba, a legolcsóbb ajánlat, amit kaptam 500Ft/kép volt.
Ez tehát az indító motívum, innen tartok ott, hogy szeretnék annyira beletanulni, hogy meg tudjam valósítani az elképzeléseimet.
Szóval csinálom, csinálom, csinálom. És közben roppantmód élvezem a folyamatot. :)
Nem hiszem hogy önhitt vagyok, és az sem gondolom, hogy általában nem szeretnék a fotósoknak segíteni. Ha nem akarnék segíteni, egy fél mondatot sem írtam volna. Persze nem lehet kimondani hogy sohasem fog sikerülni, de nem lehet átugrani bizonyos ismereteket. Ha csak egy-egy rövid tanácsról egy kisebb problémáról van szó, lehet fórumokon is segíteni. Amikor viszont az alapok hiányoznak, nincs mit tenni, pontról pontra meg kell tanulni a teljes fotográfiát. Te magad írtad ,,nem értem a kulcsszámot, a szinkronizálást" ezek a fotográfia alapismereteihez tartoznak. Te ékszerfotózást (ami a legbonyolultabb feladatok közé tartozik) szeretnéd egyből művelni a többi tudásszint átugrásával. Ez az ami szerintem nem fog menni.
Az a 10 éves weblap nem az enyém, de tény, hogy én csináltam anno. :D
Elbeszélünk egymás mellett. Nyilván alkalmazni kell a megszerzett tudást (már ha van), különben mi értelme volt megszerezni. Idézem Jahno-t: "Fogni kell kb. 3 vakut, ilyenolyan fényformálókat és nekilátni kipöcsölni, elolvasni a szakirodalmat, vagy először egy világítós gyorstalpaló aztán tárgyfotós gyorstalpaló." Nos, én is valami ilyesmire gondoltam és utaltam is rá. Tehát van a "recept" (hogy ismételjem önmagam) és abból kiindulva pontosítani kell a beállításokat, mert elsőre nehéz lehet eltalálni mindent. Ki hogy hívja ezt, én kísérletezésnek dedikáltam. Szerintem ezek az ékszerek épp Vaterára készülnek és mivel mind egyedi, nehezebb a tanácsadás is.
Nem tudom Dr. Lópici Gáspár célja a fotókkal és azt sem, hogy mi a foglalkozása, de mindjárt elárulja.
A nacionáléd ( Weblapod) után arra következtettem, hogy esetleg profi fényképész szakmunkás vagy esetleg mester vagy. A megnyilatkozásod ezt sajnos nekem nem igazolta, mivel nem kísérletezni kell hanem a tanult dolgokat alkalmazni. Szerintem talán nem arról van szó, hogy 1000 db Vaterára szánt szart kell egyfolytában leköszörülni, hanem egyedi tárgyakat . ( Bár erről hallgat a tettes) Ha ez van akkor mea culpa!
A világítás köre tág -- ez oké - de akik megtanulták , hogy mi is a lényeg, hogy lehet elérni a célt, azért az nem feldobott bélások alkalmazása.
Amúgy mindenki azzal tölti az éjszakáit amivel akarja, ha a nappali melóját is el tudja látni, megfelelő hatékonysággal.
A napfény mondjuk portréhoz nagyon jó tud lenni (már, ha megtalálja az ember az ideális "sugarat", helyszínt, időpontot, stb.). Ilyenkor fő a természetesség (meg a leves :) ). Azonban tárgyfotónál szerintem jobb a mesterséges fény. A nap nem sokszor süt egyformán. Percről percre változik a szöge, másról verődik vissza (akkor is, ha sátorban van a fotó tárgya). A tárgyfotókon viszont hajszálra egyforma fényre van szükség (amennyire csak lehet). A feldolgozást is hátráltatja, ha szinte minden egyes képen állítani kell a fehéregyensúlyt.
Tényleg baromira tág a világítás köre. A legprofibb is sokszor a helyszínen találja ki mit akar, mit hová tesz. Vannak kész "receptek", de ezek inkább csak irányadók, kiinduló pontok. Olyan ritkán van, hogy lerakjuk a vakut egy előre meghatározott "tervrajz" szerint és elsőre hibátlan a megvilágításunk. A fény mindenfelé spriccel, átmegy, veszít az erősségéből, visszaverődik, felveszi a környezet színét, stb.
Azt hiszem azért te vagy az élő tanu, aki megmondhatja,hogy itt nem nagyképű faszok vannak többségben, hanem segítőkész általában nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, akik ( nagyképűségnek tűnően) úgy reagálnak bizonyos esetekben , hogy tele van a tökük attól, hogy azt kell milliomodszor leírni, hogy a kalapácsnak melyik végét kell fogni ahhoz, hogy a szomszéd fejét szétverd.
A topikcím szerintem feltételez egy bizonyos használati tudást amikor " tippek trükkök" ről szól, nem arról, hogy mi is az a lámpa, vagy a vaku.
Tényleg felmerült bennem is, de sajnos technikailag nem tudom megoldani. Nappal mással kell foglalkoznom (hétvégén is), erre csak este-éjszaka van időm.
Csak egy kérdésem lenne: miért kinlódsz mesterséges megvilágítással moszkító sátorral? miért nem jó az ingyenes napfény? egy árnyékos szórtfényes helyen egy vagy két derítőlappal ? erkély udvar a természet műterme elég nagy.
Valószínűleg a sátor sem igazán fehér és a háttérnek használt lap sem. Komolyan írtam az optikailag fehérített dolgokat! Fotón be tud kékülni miatta minden.De nem baj, egyelőre ezzel ne foglalkozz!
A Lightroom-ban is és a PhotoShop-ban is egy kis pipettával rá tudsz bökni egy semleges szürke színre, és ekkor automatikusan ahhoz állítja a fehéregyensúlyt. Ezt érdemes használni. Sokszor jobb eredményt ad, mintha tudnád a fényforrásaid színhőmérsékletét. Úgy tűnik, fehér háttérrel szeretnél fotózni. Az nem egy egyszerű menet, de megpróbálhatod azon használni a pipettát.
A legnehezebb, szinte korrigálhatatlan helyzet az, amikor a fényforrásaid különböző színűek. Ezt el kéne kerülni, de nem egyszerű!
A vakutól meg ne parázz! Összességében könnyebb velük színhelyes képeket készíteni, mint bizonytalan lámpákkal és utána korrigálni.
Ha elfogadod egy kezdő tanácsát, annyit mondok: ne légy ennyire önhitt.
Amikor te voltál kezdő, biztos mindenre, de mindenre magad jöttél rá, nem volt egy tapasztaltabb fotós, aki adott egy-két jótanácsot, praktikus ötletet.
De ha volt segítőd, akkor nézz magadba, és gondolj bele, hogy éreztél volna, ha egy olyan kérdésedre, mint amit én tettem fel, egy olyan választ kaptál volna, mint amilyet te adtál.
Ha totális autodidakta módon tanultál meg mindent, akkor is megkérdezném: mennyi időbe is tellett?
Elfogadhatatlan, emberileg, morálisan állítasz ki te is bizonyítványt magadról, amikor ilyeneket írsz.
Biztos vagyok benne, hogy nem fog menni.
Ez, az önteltség magas fokáról tanúskodó mondatod, bár lehúzónak szántad, engem inspirálni fog. :)
Megkettőzöm a ráfordított energiát.
Úgyhogy - végül is - neked is köszönettel tartozom. :)
