Juci! Én snassz kelttésztár szoktam készíteni és mint azt már az előbbiekben említettem, teszek bele tejfölt stb, stb. Hogy miből mennyit teszek azt ne kérdezd, mert soha nem mérem, hanem szemre, valamint állagra "dolgozom". :-)
Én személy szerint szoktam sütni olyan sósperecet (nem vagyok pék, de remélem ez nem kizáró ok a véleménynyílvánításhoz). A trutyit a tetejére pedig a következőképp készítem: lisztet keverek el vízzel, hasonló sűrűségűre, mint a palacsintatészta, meg sót bele. Ezzel szoktam a tetejét nyakon önteni és frankón nyúlik utána, meg miegymás. :-)
Segítség! Én már olyan régen szeretném tudni...mi a titka az óriásperecen lévő sós masszának. Tudja valaki? De én arra az igazira gondolok, ami olyan puha, nyúlós! Tudjátok!? A régi Puskin moziban lehetet olyat kapni. Ha valaki tudja, hogyan kell készíteni légy szíves adja közre, és arányokat is írjatok, ha tudtok! Gondolom a pékek profik ebből...
Mulan!
Szóval dübbencs:
Lágy kelttésztát kell készíteni (1kg liszthez, bő 3/4 liter tej), persze sós tésztáról van szó. Amikor megkelt, lisztezett deszkán olyan nagyra ki kell nyújtani, amennyire csak lehet. Őszintén szólva, én dübbencsgyártáskor feláldozom a konyhaasztalt (utána kiválóan le lehet takarítani). Ergo már nem is nyújtom, hanem húzom, mint a rétest szokták régen, az sem baj ha néhol elszakad.
Egyszerű, snassz disznózsírt felolvasztani és bazi sok kaprot beletermelni, ezzel kell megkenni tésztát. Utána valamennyi részt be kell hajtani belőle, majd a "szűz" részeket megint megkenni. Ezt addig kell folytatni, míg az összehajtogatott, kenegetett tészta el nem éri a tepsi méretét. Kizsírozott, lisztezett tepsibe beletenni, még úgy nyersen megvagdosni a tetejét jó mélyen (olyan féltenyérnyi méretűre) és sós tejföllel nyakon löttyinteni.
Ezt is szinte szálkáira lehet szedni, nagyon finom.
Ha van valami kérdés ezzel kapcsolatban, akkor kíváncsian várom.
Két tetőcserép nagyon precízen kitölti a sütő alját, és tökéletesen megfelel a célnak.
Persze a még régimódibb gáztűzhely, aminél lehetett állítani, hogy alsó láng, vagy felső láng - sőt, középen is megállt... az is tökéletesen megfelelt.
A cserepet meg azért raktam be a sütőbe, hogy ne égessen annyira. Ez még egy régi gáztűzhely (ergo nem légcserélős vagy mifene) és a süteményeknek az alja szénné égett szinte, a tetetje meg még nyers volt... :-(( Ezt kiküszöbölendő, cserép be, gond nincs!! :-))
Nagyon tetszik ez a topic, kár, hogy csak most akadtam rá. Remélem most már aktív tagja leszek, mert nagyon szeretek a konyhában szorgoskodni, no meg állítólag van is hozzá tehetségem... :-))
Joy! Nem tudom ez-e a legjobb recept, de nekem mindig beválik. Kelt tésztát készítek azzal, hogy teszek bele tejfölt (egy egész pohárral). Ha megkelt, kinyújtom, megkenem darált töpörtyűvel, hajtogatom, pihentetem. Kb. 15-20 perc múlva megint elnyújtom, megint hajtogatom, de most egy kicsit más irányban mint előtte, majd ismét pihentetés. Ezt eljátszom vagy négyszer, utána elnyjtom, kiszaggatom jó méretesre, a tetejét meg megkenem tejfölös tojással és már lehet is sütni. Garantáltan szálakra lehet szedni!
Olvastam az előttem szólók leveleiben, hogy cserepet tesznek egyesek a sütőbe meg miegymás - nos, nálam van két tetőcserép, meg egy kislábas víz ha pogácsát, vagy kelt tésztát sütök.
HELP!
Évek óta, hogy anyu elment, nem ettem finom leveles töpörtyűspogácsát!
Elmondta ugyan, hogy kell csinálni, de nekem csak aranyos, kis bodagok lettek, anyósomé pedig egészen más, olyan mint a bolti-omlós, de én a kelt-leveleset szeretem!!!
Hogy kell yóóó leveleset csinálni?
Nem a bolti "Lusta asszony tésztájára" gondolok, mert azt nem lehet pötörtyűsíteni, az símán vajas.
Bundásalma:
Fahélyalma megpucolva, kilukasztva, felszelve kisujjnyi karikákra, citromos vízbe mártani.
Tojás sárgája, tej liszt csipet só két csipet czukor - elkeverni tsomó mentesre, azután tojásfeháryééét keményre verni, a habot óvatosan a kicsinyég sűrűbb palacsintamasszába kaverni. Almakarikákat belémártani, forró (190-200oC) olajban mindkét oldalát aranybarnára sütni. Fahélyas, vagy kakaós porcukorral megenni.
Viogyázat! Túl forrón az alma a nyelvhez ragadva éget!!!
És én szoktam olyat tenni, hogy összeöntök fehéret és vöröset. A fehér lehet rizling, chardonnay a vörös meg lehetőleg merlot vagy kadar. És akkor ezt fűszerezem. Otthon a nagyapám borát forraltuk, az meg eleve cuveé volt.
Hasonló módon próbálkoztam először én is, nekem akkor sikerült, mikor a sütő aljára egy tányérba vizet öntöttem, különben feljött, szép lett, de hóttkemény a buci.
Tényleg jó a húslevesbe, de ha még hűvösebb lesz, mint ma próbáld ki forralt borba is:)))
A zellert mi valahogy nem esszük meg, így mindig egészben, zöldjét csokorban főzzük, hogy könnyebb legyen eltávolítani. (Mert azért kell a levesbe az az íz is).
Nem tudom ki mondta, de jól mondta, hogy Mulan a T.asztal orákuluma!
Egy ismerősöm próbálkozott kenyérsütéssel, de a sütője tönkre ment közben. Kirobbant az üveg, meg ilyenek.
De megígérem, hogy semmi konyhai témához nem szólok addig hozzá, amíg Mulan nem véleményezte :))
Éljen a kenyérsütés.
(nagymamám kemencében sütötte, pedig volt a szomszédban már gáz)
Ne ugorj be a pesszimistáknak, én évek óta sütök otthon kenyeret, nagymama (még kemencében sült, hetente egyszer elvittük a pékhez - városon már akkor sem mindenkinek volt kemencéje) kenyerét alkalmaztam a lehetőségekhez.
Valahogy mostanában sokan kérdeztek kenyeret (e-mailban), fel is tettem volna a netszakba, ha hozzáférek...
Szóval: fél kg liszt (ha lehet, ötöde-negyede rozslángliszt) 2-3 közepes krumpli, 5 dkg élesztő, egy kiskanál cukor, ízlés szerint só, köménymag (én őröltet használok, mert nem szeretünk ráharapni), egy kanál langyos zsír (de olaj is jó: folyékony legyen, de ne forró), víz szükség szerint.
Ebből egy kb háromnegyed kilós kenyér lesz, ezt még jól ki lehet sütni normál gázsütőben, átsül, de nem ég meg.
Az élesztővel, a cukorral, sóval, egy kanál liszttel, kevés langyos vízzel kovászt keverünk. A hajában megfőzőtt krumplit azon forrón meghámozzuk, áttörjük, elkeverjük a liszttel és a köménymaggal. Amikor kézmelegre hűlt, hozzáadjuk a kovászt, és szükség szerint langyos vizet, hogy rugalmas, de puha tésztát kapjunk. Kóstoljuk meg, ha nem elég sós, most kell pótolni.
Következik a dagasztás élvezetes munkája, amit addig kell művelni, míg a tészta "szálas" lesz (ez persze minden kelttésztára vonatkozik.) Utoljára beledolgozzuk a zsiradékot, kissé elrendezzük a tálban a tésztát, lisztet szitálunk alá-köré, ruhával letakarjuk, és langyos helyen hagyjuk kb. a duplájára kelni.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítva gyengén átgyúrjuk, megformázzuk (veknire vagy cipóra, ízlés dolga). Akinek kemencéje van, az lisztezett kendővel bélelt kosárba vagy tálba teszi a "kiszakajtott" tésztát; mivel én tepsiben sütök, egyenesen abba szoktam tenni. Letakarás, kelesztés - közben begyújtani, nagyon előmelegíteni a sütőt.
A sütést nagyon forró sütőben kezdjük, de fokozatosan levihetjük a hőmérsékletet közepesre.
Ez a mennyiség kb. fél óra alatt lesz jó, de azért nem árt figyelni.
A kisült kenyeret kendőbe csomagolva hagyjuk ehetőre hűlni, és leghamarabb másnaposan tegyük nejlonba vagy zárt dobozba (ha még lesz belőle)
Ez így elsőre jó bonyolult dolognak tűnik, de egy kis gyakorlattal rutinná válik, és szinte észre sem veszi az ember. Én sokszor hétszámra nem veszek kenyeret. Az időigényessége is relatív: a dagasztáson kívül alig kell vele foglalkozni, nyugodtan lehet mellette mást csinálni.
Ps: Napok óta van két csomag szárított élesztő a kenyereskosárban a bolti kenyér alatt. Lehet, hogy ez célzás??:)))
