„mondat-e egyáltalán abban az értelemben, hogy van-e alanya és állítmánya? (Meglehet, ez nem is feltétele a mondatnak.)” Hát nem feltétele. Az alany pláne nem: Havazik. Ma úgy szokás gondolni, hogy az alany épp olyan vonzata az állítmánynak, mint a tárgy. Csak mivel jelöletlen vonzat, ezért elsőként ez a pozíció töltődik be, s a nullavalenciájú ige ritka tünemény. Viszont vannak tagolatlan mondatok is, amelyekben ennélfogva nincs állítmány: Hé! Szia! Józsi! Pípipipipí! Nesze! Ez utóbbit akkor is tagolatlannak szokás elemezni, ha vannak kitöltött vonzathelyek: Nesze neked a könyv! A legfinomabb átmenet a két csoport között az, amikor nem állítmány a mondategység főtagja, és nem is módosítószó áll a fa legmagasabb csomópontjában, hanem főnévi igenév: A világnak ezen a pontján számos magyar származású pincérrel találkoz(hat)ni. Ennek az elemzéséről nincs is igazán konszenzus. Egyesek szerint itt a főnévi igenév állítmány, mások szerint nem. Ez utóbbiaktól viszont (azon kívül, hogy a mondat főtagja, ami ugye, az állítmány, ha az alanyt vonzatnak tekintjük) nem hallottam javaslatot arra, hogy mi is.
szintre hozó képzés, csoportszintre hozó képzés Ott a határozón a morfológiai jelölés: -re, és szintagmához járuló egyetlen képző (rendszerint) nem ok az egybeírásra, két képző már elég lenne. (Egyébként a szintre hozó fejlesztés szerepel is helyesírási szótárban.) A csoport-szintrehozó írásmód azonban nem hibás, ha mozgószabályos levezetéssel állítjuk elő: ’csoportot szintre hozó’ jelentésben. Ez itt azt jelenti tehát, hogy egy egész csoport le van maradva, és őket próbálják egy elvárt szintre felhozni. (A kötőjel azért kell, mert a szintre hozó szókapcsolat, és ez kerül bele egy összetételbe. A mozgószabálynak semmi köze a szótagszámlálás szabályához. Bővebb elmélyüléshez javaslom: http://ludens.elte.hu/~wad/ke/blokk.htm ).
Ezt hogyan mondtuk még az angol befolyás előtt? Vagy esetleg maga a születésnap ünneplése is anglicizmus?
Én egyébként a boldog karácsonyt! formulát szoktam anglicizmusnak érezni. Gyerekkoromban senki nem mondott ilyet. Akkor csak a kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet! alak létezett...
Igen, és még azzal is lehet árnyalni, hogy mit is esznek, amikor azt mondják, hogy pudingot. Mert pl. a yorkshire pudingnak semmi köze a nálunk ismert kocsonyás halmazállapotú pudinghoz.
(A valószínű helyesírási hibákért elnézést kérek.)
„A záróformulát követő vessző viszont lehet germanizmus is...” Lehetne, de mivel nem abban az időszakban futott fel, amikor erős volt a német hatás, hanem akkor, amikor az angol hatás erős, úgy vélem, az irány egyértelmű. (Félreértés ne essék, az nem baj, ha valami germanizmus, anglicizmus, csupán tény vagy feltételezés. A boldog születésnapot! formula is anglicizmus, mégse sérti az ízlésemet.)
„Persze, kérdéses egyáltalán, mennyire lehet a központozásban anglicizmus/germanizmusokról beszélni, hisz nem nyelvi, hanem kódolási (írásbeli) jelenség.” Szerintem feltétlenül. Igaz, én egy olyan magyar(országi) családra, amely karácsonykor rendszeresen pudingot eszik, nyugodtan mondanám, hogy amit csinálnak, az anglicizmus. Lehet, hogy kicsit kiterjedt jelentésben használom a szót.
Hát, mondjuk, el tudok képzelni egy olyan párpeszédet, hogy:
--Jajj, János! (1) --Mari! (2) --De rég nem láttalak!... (3)
Lehet, hogy tipológiailag a levélben való megszólítás az 1-es és 2-es jelzésű mondatokkal rokon, ez indokolja a !-t. Vagy valaki a fentiekben pontot, kérdőjelet tenne? Legfeljebb ellipszist...
> Ezzel a szóval akadtam el: "csoportszintre hozó képzés".
a dokumentumban, ahol találkoztam ezzel, "csoport-szintrehozó képzés" szerepel.
Én jelentéskülönbséget érzek a kettő között. Az előbbi feltételez egy "csoportszint" nevű fogalmat, és erre hozza fel a képzés alatt álló személyeket. Az utóbbi pedig az egész csoportot hozza "szintre", bármi legyen is az...
Szóval mindkettőnek lehet értelme, de szerintem amire te gondolsz, arra valószínűleg inkább az második elnevezés stimmel. Na de várjuk meg, hogy más mit mond.
> A megszólítást követő vessző határozott anglicizmus, bár ennek is meg van a logikája!
Olyannyira, hogy számomra sokkal logikusabbnak tűnik, mint a felkiáltójel. A megszólítás után vesszőt tenni, ez magyarban logikus. De a felkiáltójelben mi a logika? A "Kedves Ferenc!" felszólító, felkiáltó, vagy óhajtó mondat?
Ezzel a szóval akadtam el: "csoportszintre hozó képzés".
Olyan képzés, amikor egy csoporton belül akarják elmosni a tudásbeli különbségeket, hogy az adott csoportba tartozó embereknek azonos legyen a tudásszintje.
Azt, hogy szintrehozó képzés, még határozottan egy szóba írom, valószínűleg e gondolat vezérelte a szerzőt is, mert a dokumentumban, ahol találkoztam ezzel, "csoport-szintrehozó képzés" szerepel. Nekem ez nem tetszik, akkor már inkább "csoportszintrehozó", ez is még csak 6 szótag, azaz nekem helyesnek tűnik egybeírva is... Vagy a fenti megoldás?
Szóval várnám a megoldást, ha rövid indoklással párosulna (melyik szabály és miért), annak külön örülnék.
A megszólítást követő vessző határozott anglicizmus, bár ennek is meg van a logikája!
A záróformulát követő vessző viszont lehet germanizmus is...
Persze, kérdéses egyáltalán, mennyire lehet a központozásban anglicizmus/germanizmusokról beszélni, hisz nem nyelvi, hanem kódolási (írásbeli) jelenség.
Szerintem ez a vesszős megoldás anglicizmus. Ebben én konzervatívabb ízlésű vagyok. Amúgy a témában ezt írja az Osiris Helyesírás: „A levelek záróformulái gyakran kijelentő formájú hiányos, esetleg nominális mondatnak tekinthetők. A záróformulák és az aláírás után nem szokás pontot tenni, még akkor sem, ha a záróformula szerkezetileg tagolt teljes mondat. Tisztelettel üdvözli Kovács Mihály A záróformula után állhat kettőspont is: Köszönettel: Kovács Mihály” (308).
Az ilyen események nem nagybetűsek, tehát csakis a Zrínyi-nap vagy a Zrínyi nap lehetséges. Mivel nem pusztán fantázianévről van szó, hanem van valamiféle kapcsolat a két szó között (kb. ilyen: ’a Zrínyi-iskola napja’), jelentéssűrítő összetétel, tehát kötőjeles: Zrínyi-nap.
hórukk Hát szabályzatban nem is nagyon lenne helye, hiszen nem szabálykérdés. Szótárakban annál inkább. Ezért is lepett meg, hogy bár a Helyesírási tanácsadó szótárban szerepel, a Helyesírási kéziszótárból és a Magyar helyesírási szótárból kihagyták. Az értelmező szótárakban (A magyar nyelv értelemző szótára, Magyar értelmező kéziszótár) szerepel, az Osiris Helyesírásban is megvan. Egyhangúlag hórukk alakban.
Az elköszönő forumula utáni írásjelek közül semmiképp sem mondható egyik sem hibásnak. Az viszont tény, hogy a kettőspontos megoldás a bevettebb, megszokottabb.
„ezt honnan lehet tudni?” Pl. OH. 217–8. lap, illetve Berzsenyi Dániel Gimnázium és Berzsenyi-gimnázium szócikkek.
„mi az, hogy bizalmas megnevezés?” Nem hivatalos említőnév. „Az intézménynevek rövid alakjai. A mindennapi életben a teljes, cégszerű intézménynevek helyett gyakran használnak rövidebb alakokat, nemcsak a beszélt, hanem az írott nyelvben is. […] A személynevet tartalmazó intézményneveket rendszeresen emlegetjük és írjuk rövidebb formában úgy, hogy a személynév első eleme és az intézménytípust jelölő szó kapcsolódik össze. Ilyenkor a különírást felváltja a kötőjelezés, a típusjelölő szót pedig kisbetűvel kezdjük: Károlyi István Kórház és Rendelőintézet – Károlyi-kórház. További példák: Eötvös-egyetem, Eötvös-kollégium, Györffy-kollégium” (OH. 218).
A MÁV intézmény (vállalat), és a betűszó a tulajdonnevének kezdőbetűiből készült. Az áfa nem intézmény, és a tb sem (az intézmény ugyebár az OEP, leánykori nevén SZTK)
