Én még sohasem próbáltam alapból. Az ember elolvassa, hogy tegyen bele húst, zöldséget, főzzön hozzá tésztát, reszeljen rá sajtot - akkor minek az alap?
Viszont annak, aki nem passzírozgat maga fűszermártást, a tubusos spagettiszószt őszintén tudom ajánlani.
Sajnos ezt tegnap nem olvastam, csak most, és pont bolognai makaróni volt a menü (vendégség volt nálunk). Kicsit ragadt a tészta, de sikert arattam, mert mind elfogyott... :) Persze legközelebb nem felejtek el sajtot venni sem... :) Viszont nem alapból csináltam, hanem magam kotyvasztottam össze a szószt! :)
>Utoljára kb 15 éve láttam olyan hurkát ami nem szakadt ki...
Ejha! Én pl. ebben a szezonban még csak olyat láttam:))))
Bár balesetek minden üdvözítő módszer mellett történnek - nekem legutóbb egy virsli a lábosnyiból végigrepedt, és mindenre hasonlított, csak virslire nem.:(((((((((((((
>A sült banán receptje:
Ez inkább egy bundás banán nem?
>A jó sültcsirke receptje
Hát ez azért talán nem az egyetlen...:))))
>Sokkal finomabb lesz
Tényleg nagyon finom lesz, csak az már egy másik étel:))))
>Ha sütés közben odaég a hús
Na, ebben végre egyetértünk. Sőt, ragozom egy kicsit: ha már kihűlt, amikor feltűnik, hogy kissé jobban megsült a kelleténél, az eljárás akkor is alkalmazható, de lehet, hogy egy kicsit még forralni kell a vízzel.
Nem tudom, nekem eddig mindig sikerült. A tojást csak annyira kell felverni, hogy megtörjön, és jól keveredjen a keményítővel. Ez egyébként a kínai verzió, amit pampalini írt, az egy másik.
A makarónit mindig olajos vízben főzzük, nem öblítjük, így zsírba forgatni sem kell. A sajtos makarónit viszont hatérozottan feldobja, ha spagettiszószba forgatod sajtszórás előtt. (Étteremben előfordult már, hogy ilyet adtak milánói makaróni néven:(((((((((() Más eljárás: megszórod reszelt sajttal, és tejfölt adsz hozzá.
Olvasgattam a bejeygzéseket... Mint vendéglátós szakember lehet, hogy tudok segíteni...
Hurkasütés menete: kevés zsír a tepsibe. A hurkát villával pár helyen megszúrjuk majd feltekerjük és így tesszük a tepsibe. Folyamatosan kenni/locsolni kell. Utoljára kb 15 éve láttam olyan hurkát ami nem szakadt ki...
A sült banán receptje: Banán meghámoz. A bunda: tej, liszt, cukor, tojás, víz (édes palacsintatészta, csak sűrűbb). kb 3-4cm-esre vágd a banánt, bele a bundába majd forrró, kb 170-180fokos olajban kisütni. Öntetnek meleg méz elkeverve egy kevés vízzel...
Csak ennyi...
Ui.:A jó sültcsirke receptje: kevés (vagy sok ki hogy szereti) zsír a tepsibe. Csirke besóz, hasüregbe petrezselyem, majoranna. Goto tepsi. Füszerezés: darált (nem őrölt) paprika, babérlevél, fokhagyma, egész, vagy durvára tört bors, negyedekre vágott vöröshagyma, kevés curry-por. Pár csepp víz (szó szerint pár csepp) alá, majd a tepsit befed alufólia. Goto sütő. 230-240 fokon megsüt. Köret: szite bármilyen zöldséges rizs, vagy angolos (vajas) krumpedli, vagy krumpedlipüré. Mártásnak pecsenyelé. Ha így csinálod garantált a siker.
Ha rántott husit csinálsz akkor a tojásba tegyél egy kevés sajtot (ha nem vagy reá allergiás). Sokkal finomabb lesz.
Ha sütés közben odaég a hús, stb a tepsi vagy a serpenyő aljához akkor ne hagyd kihülni, ellenkezőleg melegitsd fel (nagyon) és úgy bele egy bögre víz. Garantáltan fellazul. Előtte azért a húst vedd ki a tapsiból/serpenyőből, ez a móedszer csak a mosogatást könnyíti meg.
Kiprobaltam. Teljes kudarc. A feherje pillanatok alatt megsult, a bananrol lejott a bunda, a melegben szetmallott. A feherje darabok megegtek, az olaj budos lett a banan meg olajos.
Hosszas lecsopogtetes, felitatas utan ehetove valt, de azert nyersen jobb volt... :(
Hmmm, a hajában krumpliról jut eszembe, milyen régen is volt már egy jó kis sültkrumpli-vacsora! Körözöttel, sajttal, kicsi szalonnával. És természetesen jó sok friss tejcsivel, amúgy igazi svábosan. Azt hiszem, este lemegyek a pincébe apró pityókát válogatni...
Hát azért reggelire maximum kettő, tízóraira és uzsonnára egy-egy, ebédre négy minimum, és ha vacsorára még marad kapacitás (nálunk szokott), az általában valami "svédasztal", hideg hús, felvágott, sajt, saláták, süti.
Itt: tojásfehérjét lazán felversz, belekeversz egy kávéskanál keményítőt (vagy lisztet), belemártogatod a kb. ujjnyira karikázott banán darabkáit, forró olajban kisütöd, és kész is. (Jobb helyen flambírozni is szokták, de ilyen szempontból az én konyhám sem jobb hely)
Maminti, kedves, a marhaleves-kocka tényleg olyan barnásat fog (érdekes, a marhahúsleves nem).
Mai menü? Mondjuk zöldbabgulyás, gombapaprikás (rizzsel vagy nokedlivel), sült banán. (Azért én paradicsomlevest fogok vacsorázni, rántott gomba, majonéz, köret még nincs eldöntve, lehet, hogy nem is lesz - gombához minek?)
Jelentem tegnap elkövettem életem első póréhagymából alkotott krémlevesét. Bár én az illatát kissé intenzívnek éreztem (nem tudom eldönteni, a szerecsendió vagy a póréhagyma saját illata-e ilyen erős), azért megettük... :)) Több receptet is összedolgoztam, így tettem bele fél kiló paszírozott krumplit is. A turmixolással sem volt semmi baj, bár azért legközelebb már nem felejtem el, hogy a pengéket műanyag borítással védik, amit nem árt leszedni első használatkor.... :))))) Nem tejszínnel, hanem tejföllel legíroztam, s még azt furcsáltam, hogy a levesnek nem fehér színe lett, hanem zöldes-barnás. Gondolom, a kockaleves miatt, vagy ilyen színűnek is kéne lennie?
A második fogás krumplis omlett volt. Azt hittem már sosem készülök el vele: külön összepaszírozni a krumplit, külön felverni a habot, összekeverni a tojássárgájával, nem elfelejteni megsózni (khm... :) ). Gyakorlatot még a kisütéssel kéne szerezni, mert nem tudtuk egyik oldaláról a másikra fordítani, mindig elszakadt és egy kicsit magába is szívta az olajat. De azért ő is elfogyott... :)))
A tojássárgával való habarást hívják legírozásnak, valóban akkor is, ha tejszínt is keversz hozzá.
Nagyon nem jó viszont összekeverni a rántást a megszórással, mert igaz ugyan, hogy mindkettő "zsírba liszt" csak mégis egész más.
Vissza kell keverni a papit a lébe, de fordítva célszerűbb: a lét fokozatosan hozzákeverni a sűrű péphez. Ez akkor is érvényes, ha valakinek kelyhes mixere van, sőt uram bocsá' manuálisan passzíroz (Utóbbi eljárás követendő olyan sokszor egészen kicsi gyereknél, vagy bizonyos diétáknál akkor is, ha hét nyelven beszélő ketyerék vannak a háznál, mert nem csak aprítás, hanem bizonyos nehezebben emészthető, felfúvódást okozó rostanyagokat ki kell hagyni a kajából. És hagyományosan szoktam passzírozni az olyan mártásokat is, amibe szőrőstül-bőrőstül teszem bele a hozzávalókat, illetve sok darabos fűszer akad benne - ezeket turmixolás előtt legalábbis egy nagyobb lyukú szűrőn átsegítem)
Igazából nem is rántás, amit írtam, csak egy kis lisztes "szórás", a hangsúly inkább a tejszínes-tojásos legírozáson (Mulan, ugye így hívják ezt az eljárást?) van. A krémleveseknél ezt szoktam alkalmazni, egyébként meg jobban szeretem a habarást a rántásnál (persze ahol lehet).
Én a turmixoláshoz merülőmixert használok, így nem kell kivenni - visszatenni, de természetesen vissza kell keverni a pépet.
Kezdjük a kevert tésztával: a hozzávalókat tálban keverjük össze egy még folyékony, sűrű masszává, és így öntjük a (kikent) sütőformába. Ilyenek a kelt piték, kevert piték, a piskótafélék (a tészta alapja tojáshab), a legtöbb tortalap, egynémely kuglófok, stb. (Főtt tésztának a nokedli)
A gyúrt tésztákat egy többé-kevésbé szilárd tömeggé gyúrjuk, addig gyömöszölvén, amíg a hozzávalókból valami homogén, formázhatú tömeg áll össze. Ezt azután általában sodrófával nyújtjuk-formázzuk a kívánt méretre-alakra. Ilyen a legtöbb aprósütemény, a linzerfélék, magyaros kifőtt tészták, krumplistészták.
A kelt tésztákat kvésszal vagy felfuttatott élesztővel dolgozzuk el nagyon alaposan, míg a tészta "szálasan" válik el az edénytől, illetve saját magától - ezt hívjuk dagasztásnak. A megdagasztott tésztát letakarva langyos helyen kelesztjük (hagyjuk dolgozni az élesztőt), nagyjából, míg duplájára dagad. Ekkor, már csak laza mozdulatokkal átgyúrjuk, megformázzuk, és általában (kivétel pl a lángos) sütés előtt újra kelesztjük. Így készülnek a kenyerek, péksütemények, kalácsok.
(Ezzel persze nem merültek ki a tésztafélék, mert rétesről vagy leveles tésztákról még szó sem esett)
Alapleves: ha van friss, azt használom. Ha marad meg, le szoktam fagyasztani, és előkapható. Ha nincs, akkor leveskocka.
Rántás-habarás: van, amit rántani szokás, van, amit habarni, van, amit is-is - de az esetek többségében egyszerűen ízlés dolga.
A póréhagymához SZVSZ jól illik a petrezselyemzöld, fehér bors, borsikafű, szerecsendió, szárított gomba - és tojássárgás habarás.
Kedves Mulan, drága szüleim a megmondhatók arra, hogy amióta megtanultam beszélni, alapkérdés nálam a miért... :) Rögtön ki is találtál nekem újabb kérdést: mi a különbség a gyúrt, kevert, dagasztott, kelesztett tészták között, melyiket mire lehet használni?
A nokedlinél azért voltam zavarban, mert abban a pillanatban, ahogy beleszaggattam a vízbe, már jött is fel. Jobban mondva kapásból a víz szinén maradt...
Csontlé vagy alapleves: a vasárnapi ebéd frissen főzött húsleveséből használsz fel egy egységet mártás és egyéb alapnak, vagy az előző estéről (esetlegesen) maradtat, vagy külön levest készítesz ehhez?
Krémleves: a póréhagymához milyen fűszer illik? Turmixolásnál a pépet gondolom visszakeveritek a főzőlébe, ugye? Vének Tanácsa TM rántásról írt, Wayan viszont habarásról, mindkettő mehet?
A krémlevesekről szinte megfeledkeztem. A NetSzakácson is van kétféle karfiolleves, egy krém-erőleves, egy sajtos krumplipüréleves.
Csatlakozom az előttem hozzászólókhoz, de nem csak annyival egészíteném ki az elhangzottakat, hogy más alapanyaghoz más fűszerek a legalkalmasabbak, hanem hozzáteszem, hogy még változatosabb krémleveseket lehet előállítani, ha úgy indul neki az ember a főzésnek, mintha egy hagyományos levest főzne, csak éppen, mielőtt behabarná-befőzné elturmixolja a megfőtt hozzávalókat. Érdemes egyszer kipróbálni egy hagyományos zöldbablevest, tejfölözés előtt elturmixolva (nokedlit turmixolás után is lehet bele főzni), vagy egy zöldbabgulyást (a puha húst is bele lehet turmixolni, de ízikre vágva levesbetét gyanánt is adható) egy leheletnyi tejszínnel vagy tejföllel!
Én egyébként főleg azért használok tejszínt, mert az tejszínből van, ill. hagyom megaludni, és akkor a tejföl is tejfölből van. (És még kevesebb is kell belőle, mint a gyáriból, és így végeredményben nem is drágább). Aki savanyúbbra vágyik, tesz bele pár csepp citromlevet vagy ecetfélét - picinyem a szilveszteri káposztaleves egyik adagjába narancslét csavart; egzotikus ötletnek tűnik, de nagyon finom lett.
Meg minden elképzelhető zöldséget is lehet közé rakni, sőt: elmaradhat a krumpli, lehet pl. sárgarépa-alma; ahogy mondod, egészen más az "alatta sült".
