Szia, üdvözöllek. Már engem is magával rántott a digi kényelme. Egy-két titkos rollfilmes gépem azért ha nem is munka céljából de még használatban maradt.
A mai napon ez igaz , de holnap a kisebb méretű pixel minősége / részletgazdagsága biztosan eléri a mostani akármilyen méretűét. Nincs fizikai/fejlesztéstechnológiai és semmilyen korlát.Az a kérdés hol nyerünk kielégülést a képeinket szemlélve , én itt , Te ott , pbuzerátor sehol. Persze , a méret számít de mindig lesz nagyobb :). Feltételezem , fotóztál közép vagy nagy formátumú filmes géppel(én nem ). Az a minőség nem hiányzik digiten ?
Igen, a D3x már kisfilmes méretű, és megfelelő szemcsézetű. Nagy érzékenységen valóban jobb mint a film. Kis érzékenységnél csak más. Már csak a mérete van elb@szva, de ez már más kérdés.
Nem is tudom, Nikonnál maradva a D3x szájbatekert gyönyörű, részletes képet ad alacsonyabb érzékenységen, magas érzékenységnél meg a D3s konkrétan a filmes fotográfia szájába adja a cumit.
Attól függ, mi a felbontás definíciója. A pixelszám nem egyenesen arányos a képen elérhető részletgazdagsággal. Minél inkább kisebbek a pixelek, annál rosszabb a pixelminőség. Ez így persze ne elég pontos meghatározás, de azért lehet érezni. hogy a 12 Mpixeles telefon, bridge, APS, és a D3 nem egy kategória. Más az optikai felbontásnak is van egy határa, az pedig a fényelhajlásból következik. A lényeg az hogy a méret igenis számít. Nincs gond ezzel, mindenki olyan kompromisszumot köt magával meg a pénztárcájával, amilyet akar. Én csak reménykedem abban, hogy mintegy húszéves vergődés után a fotográfia a részletgazdagságot tekintve ismét eljut a kisfilmes színvonalra, ehhez pedig a DX szenzor szükséges.
Azért még bízom egy olyan gépben mint a Nikon F3 vagy az Fm-2 volt , méretre tökéletes lenne , nem kell többet "tudnia " de a szöget be lehessen verni vele a falba ! Akár aps érzékelővel is jöhetne.
Magam részéről elfogadom a kisebb felbontást (10-12 mpixel) , de nem kell feltétlenűl elfogadni ha valaki nagyobbra vágyik. A felbontás növelésének nincs fizikai korlátja bármelyik formátumot vesszük is alapul. A minőségi fejlesztés pedig idővel követi a felbontásnövekedést , amire akár a kompaktoknál is találunk példát.Sőt ezt tendenciaként is kijelenthetjük. Ha aps-c-vel akarnék példálozni : tessék megtekinteni a nagyon off C 7D-t. Nem kell feltétlenűl minőségromlással számolni , nem ezen múlik.
2. Amíg meg nem oldják a nagylátószögű objektívek számos képszéli-sarki leképezési problémáját a nagy digi szenzoron. Ez nemcsak optikai tuninggal érhető el, hanem merőben új szenzor-technológiával is. Vagy mindkettővel együtt.
A legegyszerűbb megoldást választották: cropos érzékelő. Ezek a vázak adják a kereskedelmi forgalom döntő többségét. Miért szállnának ki belőle??
,,Szerinted akkor a 4/3 rendszer méginkább hanyagolandó és halálra itélt ?"
Ezt nem mondanám, mert a kisméretű gépekre mindig is lesz igény.
Az igényesebb fotográfiához viszont nagyobb szenzor méret kell, és a gyártók már igazán összeszedhetnék magukat, hogy egy Olympus OM-2, vagy egy Pentax ME super méretű gépmérethez 24X36 szenzorral 30 év ,,fáradságos" fejlesztés után ismét eljussanak. Az is mutatja, hogy a gyártók (önös érdekből a könnyen szerelhetőség miatt) mennyire hanyagolták a méretcsökkentést, hogy a dupla full méretű (36x48mm) Leica S2 mérete kb. azonos a Nikon D3-al, vagy egy portrémarkolatos APS D300-al.
Minden attól függ, hol húzzuk meg az igény- és minőség szintjét. Az én full amatőr szintemen - és még pár tíz millió amatőr felhasználó szintjén - az APS (v. akár a 4:3) teljesen kielégítő minőséget ad. Természetesen tény, hogy az "igényes" felhasználási területek korlátlanul "nyelnek el" bármilyen mértékű minőségi javulást - mármint úgy értem, hogy bármilyen jó is, mindig lehet még jobb.
Természetesen ez igaz, csak ekkor nem az APS méret előnyeiről kell beszélni, hanem arról, hogy a elfogadod a kisebb felbontású képet, és az ezzel járó alacsonyabb minőséget, cserébe a 180-as telédet 300-as ként használhatod. Kétségtelen hogy a nagy telék világában ez a természetfotósoknak némi előnyt jelent. Szerencsére a fotótémák többsége normálisan megközelíthető és ekkor a full méret alkalmazása nem okoz gondot. Hasonló ez ahhoz amikor a minőségből engedve először a fix helyett elfogadjuk a profi zoomot, azután elfogadjuk a nem profi zoomot, később örülünk az idegen gyártók hatalmas átfogású zoomjának, ha pedig még ez is ,,elfogadható" akkor vehetünk egy tükörobjektívet, vagy fotózhatunk egy ,,12Mpixeles" telefonnal is.
Nem biztos, de a jelek erre utalnak. Nincsenek meg a nagy fényerejű fixek, mert azok már olyan drágák lennének, hogy az ügyfelek rájönnének hogy jobb ugyanennyi pénzért a full méret. Nincsenek 4-5szörös átfogású 2.8-as fényerejű profi zoomok sem, pedig ezt az APS technológia lehetővé tenne. Szóval látszik hogy a gyártók ezt a méretet bedobták, de maximális technológiai tudást ide nem dobnak be. Objektívbajonettet, tükörházat gépméretet nem fejlesztettek, inkább élvezik, hogy valamelyest csökkenthetik a gyártási költségeiket, és ezen gépek tulajdonosai szintén megveszik a vakukat, a nem APS objektíveket (amelyet persze így nem használnak ki kellően). És visszatérve a nagylátószögű objektívekhez: A nagylátószögű objektíveknél nagyon fontos a finom részletek visszaadása. A nagylátószögű felvételeknél egy-egy adott tárgy apró részletei még kisebb méretűek az érzékelőn. A sok apró részlet visszaadásához a papírképen az APS méret alkalmazása nem előnyös.
Pontatlanul fogalmaztam : Nem a nagyfényerejű telék előállítása olcsóbb , hanem az APS-C használatával ugyanazon fókusztávnak megfelelő képkivágás(perspektíva ?)elérése olcsóbb mint nagyobb lapkával. Értitek , minek magyarázzam , csak belekeveredek.
Nagylátószögnél az esetek túlnyomó részében a megörökítendő téma jellegénél fogva inkább a nagyobb mélységélesség a kívánatos , amelyhez szükségtelen nagy fényerő. Ezzel jelentősen csökkenthető az előállítási költség. A keresőkép nagysága , minősége , fényereje ugyancsak kisebb jelentőségű ebben a tartományban. Ami pedig az APS-C szabványt illeti , az előnyei pontosan ott vannak ahol olcsóbban előállítható nagy fényerejű teleobjektívek kapnak szerepet. Szerinted akkor a 4/3 rendszer méginkább hanyagolandó és halálra itélt ?
Nem akarok senkit sem megbántani, de a DX-t a két nagy gyártó sohasem vette komolyan, és én azt gondolom nem is fogja. A DX lehetőségei korlátozottak, bizonyos problémák mint például a keresőkép minőségének azonos szintre hozása a nagyobb méretű gépek keresőjével elméletileg sem megoldható. A gyártók tudják, hogy nem ez lesz a csúcs kategória, és ide nagyon drága objektíveket nem fejlesztenek. Csak hogy egy példát említsek, a kisfilmes méretnél vagy négy évtizede általános az 1.4/50mm -es alapobjektív. Az ennek megfelelő APS 1.0/35 objektív még csak álomként sem fogalmazódik meg. Márpedig az azonos mélységélességi és kereső minőségű (kereső képvilágosság és kereső nagyítás) feltételekhez ez tartozna. Az 1.4/35-t is csak a Sigma dobta be, amely azért nem a fotográfia csúcs beszállítója.
A 10-24 egy otromba vicc az áráért , kíváncsi lennék mennyit adtak el belőle .(világszerte) Harmadáron egy fix lényegében bármilyen gyenge fényerővel okosabb húzás lenne minden szempontból.
A 14/4 ha elérhetetlen is, de mondjuk egy 16/3.5 vagy egy 16/4 már reális lenne. Szerintem nem érdekük nekik, mert akkor ki, kik vennék a 10-24, 12-24-es obikat!!!
Szerintem ez csupán üzletpolitika. Nem a felhasználók igényeit nézik, hanem a sajátjukat...
Én is teljesen komolyan írtam , amit írtam és nem látom az okát hogy miért ne valósulhatna meg egy ilyen DX-re megalkotott nagylátószögű fix elfogadható áron. Ha ár/érték viszonylatában közelítene bármelyik például a 35/1.8 AF-s-hez(melyet van szerencsém birtokolni) biztosan nem én lennék egyedül vevő rá.
