Amúgy meg ne foglalkozz senkivel, járd végig azt az utat, amiben hiszel! Nekem egész gyerekkoromtól kezdve azt hajtogatták, hogy Hevesen nem lehet jó bort készíteni. Konkrétan hülyének voltam nézve. Hittem benne, és a végén csak sikerült.
Nem találom az emailed, megnéztem. Nagy Peti vett tőlem Purcsint. Lehet félreértettem, de mintha azt mondta volna, hogy neked is visz. Nyugodtan elkérheted tőle a számomat. Hívj fel, úgy egyszerűbb! Azt hiszem megadtam neki. Hosszú, borgőzös éjszakán találkoztunk, már nem emlékszem pontosan.
Én mindenre nyitott vagyok, de ez a tapasztalatom. A Sauvignon Blanc-os megoldás nekem még tetszett is, szépen kiegészítette a Furmintot, és a Furmint a Blanc sokszor moderált savait. Ez egy kifinomultabb megoldás. Nekem sokszor az nem tetszik, hogy a Furmintot felütik pacsulis illatos fajtákkal pl. Sárgamuskotály és társai.
Nálam idáig egy - a Hilla dugója volt hibás, de nem TCA - hanem simán szar parafa - ami átázott és elindúlt benne a cukor. Utó-erjedt, ki is nyomta, tele volt co2-vel, de a bor maga érezhetően jó volt.
Úgy tudom a gazda beszállítót is váltott, szóval nem feltétlen kell leírni a pincét.
Azért ez nem ennyire egyértelmű: van alig érzékelhető dugósság is, meg van olyan is, hogy csak nem érzed a megszokott ízvilágot a borban, de utóbbit csak akkor tudod tetten érni, ha valamiből rendszeresen nyitogatsz. Aztán van a doh vagy egyéb hordó- vagy pinceprobléma, ami nagyon hasonló tüneteket okozhat, mint a dugósság.
Talán emlékszel, hogy ismételten zaklattam itt BZolit a dugók miatt (nem dugósság miatt, hanem a dugók fizikai állapota/állaga volt nem kielégítő szerintem), amikor sok 2018-as juhfarkot vettem tőle, meg is volt sértődve, de végül dugót váltott. Azóta nem tudom, hogy mi van a dugóival, mert nem vettem az újabb évjárataiból.
Én egyébként nem ezt találtam a legnagyobb furcsaságnak a cikkben, hanem azt, hogy a résztvevők egy kivétellel olaszrizlingnek vélték B. Eichinger kamptali veltelinijét.
Közel minden 3. SAP bornál a leírt probléma? Azért az brutál lenne, és más oldalakon ilyesmiről, legalábbis ilyen arányban nem számoltak be, de javítsatok.
Daróczi Áron vagyok, Egerben művelek 4 hektár szőlőt, s itt készítem a borainkat. Eddig csak olvastam a fórumot, pár taggal találkoztam is közben (Hepcitől vettem néhány ollót, Macival cseréltem 1-2 tételt, kovitommal pedig két hete találkoztam a Butik borászatos kóstolón - A purcsint mindenki kóstolja meg! :)). Viszont most tollat ragadok személyes érintettségem miatt.
Néhány éve én is telepítettem 1000 Furmint oltványt, igen Egerben. A motivációm egyszerű: magyar fajtát szerettem volna, ami sokrétű, s teret enged a borásznak. Azzal egyet kell, hogy értsek, hogy neutrális fajta, gyenge-közepes évben nem fog nagyot domborítani. Ellenben szép évjáratban olyat szól, mint semmi más! Viszont a köztes évekre is gondolni kell. Ezért telepítettem 200 Sauvignon Blanc oltványt mellé. Kiugró évben fajtaborként, hordós érleléssel csodára képes, míg köztes évjáratban házasítva egy könnyed, reduktív tétel. Fontos, hogy ismerjük és lássuk be a fajta korlátait, mert igenis vannak neki! De ettől még egy csodálatos fajta, amit nem hagynék veszni. A Hepci által emlegetett módszerrel (titkos turbózás) nem tudok azonosulni, ellenben a házasítást tiszta játéknak gondolom, nem értem mi a gond vele? Ha nem olyan volt az év, akkor kár cítromléként forgalomba hozni, kinek jó az? Ellenben megfelelően házasítva egy jól fogyasztható tétel születhet belőle. Nyilván ezt kommunikálni kell a fogyasztó felé is.
Egyébként egy 1937-es fajtaösszeírás alapján a Rizling után a Furmint volt a legnagyobb területen termesztett fehér fajta a borvidékünkön.
A dugósságot viszont azonnal, kizárásos alapon meg lehet és kell ítélni.
Alapszabály: Ha a dugósság gyanúja felmerül, dugósnak kell tekinteni a bort.
Van kevéssé károsult bor, amikor még csak éppen elkezd vékonyodni, és van teljesen büdös, szétesett bor a dugó miatt. A kettő között végtelen a skála, de egyik esetben sem írunk a borról. ..
Én is ilyesmit gondolok, csak hát a késői szüret/hordós érlelés rétegműfaj, miközben szerte az országban nagy erővel tolják-telepítik a furmintot olyan területeken is, ahol Tokajnál jóval kevésbé kedvezőek a feltételek.
Mostanában több reduktív száraz furmintot kóstoltam. Nem én választottam, hanem kóstolókon jött velem szembe. A kóstoláskor mindig eszembe jutottak az itt a fórumon lezajlott viták, hogy van e a száraz, viszonylag korai szüretelésű furmintnak egyáltalán létjogosultsága. Én is hasonló következtetésre jutottam. Sok más fajtánk van, ami simán lekörözi ebben a kategóriában a furmintot. Szerintem kár vele erőlködni. Savhangsúlyos, neutrális bor. Az meg külön szánalmas a számomra, hogy illatos fajtákkal felturbózva, háziasítva próbálják a fajtát lenyomni az ember torkán, mert önállóan nem áll meg a lábán, vagy tetemes maradékcukorral bájosabbá téve. A furmintnak szerintem jól áll a késői szüret, és hordós érlelés. A Nobilistől a Barakonyi valamelyik évjárata nagy hatással volt rám. Ezt a vonalat kellene tovább vinni.
A furminttal szerintem az a probléma, hogy ízes a bora csak erősen érett/túlérett állapotban szedve lesz, amit megvárni a borásznak dupla kockázat (egyrészt a termést erősen csökkentheti/károsíthatja az időjárás alakulása, másrészt elengedheti a savakat). Ehhez képest ezerrel tolják Tokajban a (nagy) szárazfurmint-projektet, aminek a kimenetele erősen véleményes. Akik nem purista hajlamúak, újabban gyakran sportszerűtlen eszközök bevetésével próbálnak plusz ízeket lehelni a viszonylag korán szedett furmintjaikba.
A kilós palack mindössze környezetkárosítás az én nézőpontomból, ha a göngyöleg nem visszaváltható.
en nem talultam boraszatot sem, leven muszaki ember. nekem kifejezetten bejott Norbi nehez palackja. mi a bajod vele? nehez elcipelni a boltbol, pincebol az autoig? illetve itt tobben is jeleztetek a szaraz furmintos zsakutcat. ezen mit ertetek? jelzem, nem vagyok borban utazo, de idonkent szeretek meginni egy tetelt. Norbie pl ilyen.
Kékfrankosból akadnak itthon csodálatos darabok több borvidéken is.
A furminttal nagy bajban lennék, ha meg kellene neveznem akár 2-3 tételt, ami évről évre tetszetős és úgy tetszetős, hogy mögötte nem gyanítok valamilyen, a technológiai borkészítés fogalomkörébe tartozó beavatkozást.
A tavalyi nagy furmintos rendezvényen pl. a Holdvölgy egyik furmintja volt a "legfinomabb", de azt nem csak a savak szépsége miatt lehetett volna berakni német rajnai-sorba, hanem az ízvilága sem lógott volna ki. Nem vagyok borász, de tanultam borászatot (is) az egyetemen - kérdés, hogy mitől lett egy furmint olyan, mint egy rajnai.
De hasonló kérdéseket fel lehet(ne) tenni egyes feltűnően illatos-zamatos, sőt, sauvignon blanc-ra emlékeztető olaszrizlingek kapcsán is.
Értem a kritikát, még ha nem is teljes mértékben értek vele egyet. Számomra is érződik, hogy meg kell találnom az egyensúlyt a "régi" és "új" stílusom között.
Csite Norbi korábbi furmintjaival ellentétben ez már nem ólomnehéz palackban van és a beltartalom is karcsúsodott. A palack váltása egyértelműen jó, a másikban a helyzet nem egyértelmű.
Illatban mézes fuvallatok, ennek alapján túlérett/előrehaladott állapotban lévő anyagot (és esetleg jelentős maradékcukrot) vár az ember, de a koncentráció maximum közepes, a savak dominálnak és nem is igazán szépek, ízben elég neutrális a bor. Ha borszakíró lennék, írhatnám azt, hogy érdekes kettősség feszül az illat és az íz között, de nem írok ilyen marhaságot. Inkább az jut eszembe, hogy ha a furmint ilyen purista hozzáállással ennyit tud, talán alapjaiban ingatag az egész tokaji szárazfurmint-koncepció, és rendkívül furcsa teremtmények az egyre gyakrabban látható, szinte a pohárból kirobbanó körteillatot vagy éppen rajnais jegyeket felmutató, sokak által "finomnak" nevezett darabok.
Heimann Franciscus 2017: egy órával a kóstolás előtt nyitottam, ettől függetlenül külön rétegben érződött egy lágyabb hordós vonal, illetve a tanninok és a savak. Kb. 2-3 óra múlva összeállt és kellemes bor lett belőle.
Vesztergombi Turul 2017: nyitás után közvetlenül frissebb, jobb ivású, mint a Franciscus, főként a két napja nyitva lévő Franciscus. Ha nem lenne korlátozva a napi/heti/össz alkoholfogyasztásom, akkor talán az egész palackot megittam volna. A harmadik napra már inkább a hordó marad az ízében. A negyedikre a hordó kesernye, lefolyó.
Gere Kopar 2015 magnum: lágy, egysíkú, érezhetően nagy bornak szánt bor. Az emlékeim alapján összekeverhető a 2018-as Sauska Villány Cuvée 7-tel.
Gere Kopar 2013 (normál palack): ez viszont élő, savak és a bor vibrál. Egyszerűen jó inni. A 2015-ösnél klasszisokkal jobb.
Buk Vranac 2019: azt kell mondjam, hogy majdnem az este legjobb bora lett. Mindene megvolt: a test, a savak, a gyümölcsök, a színe is remek. Talán 15 EUR volt Budva valamely boltjában, Belgrádban 2000 dinár felett az ára.
Mondtam, hogy jó szokott lenni - az Etyeki Kúria úgy tűnik, nem készít 'special edition'-borokat a diszkontok látogatói (khmmm, csóringer városi és nem városi parasztok :D) részére.
Etyeki Kúria, Kúria Red 2020 - ugye, itt mindannyian megfogadtuk, hogy hiperből bort soha többé. Mert úgyis szar! Na, nekem eddig tartott a fogadalom. Nem vagyok egy kemény jellem...
Szóval, a cimke szerint ez egy jóivású, társasági vörösbor. És, tényleg. Kivételesen stimmel a hátsó cimke blablája. Tök rendben van, 2400 pénz (6 euró...) az Aldiban.
