A skin effektus minden váltakozó áramú vezetésnél létre jön.
A csövek belűlről sem másak, legalább is, sehol nem utalnak rá. Egyébként a hozzávezetéseken sokkal zavaróbb lehetne az skin effekt, mint a nagyfelületű csöveken.
2. értsd: nem szigetelő, hanem rossz vezető.
elegendő felület és kis elektróda távolság, jelentős vezetést adhat.
Mikén más módon hajtasz át energiát egy anyagon, mint fázisban. Ha nincs a feszültségnek, áramnak közös fázis szakasza, akkor mi mozgatja a molekulákat? Mitől válnak szét? (és még nem is beszéltünk az elekrtolizisről)
A szapora periódus idő miatt a kondenzátorként működő elekrtolizáló cella csak az első fletöltő pulza élt terheli. mikor elérte a csúcsfeszültséget, már nem tölhető többel, mint amennyi áramot a víz viszonylag nagy ellenállásán át tud ereszteni.
Meyer rajzán lévő kapcsolást kevéssé tudom rezgőkörként értelmezni.
Miként táplálna további áramot a tekrcsben leépülő mágneses tér? Annak az energiája valószínűleg leginkább csak a víz belső ellenállásán és a térben fog eloszlani.
A milliméternyi távolságok a cella elktrodái közt jelenti itt az akadályt a kilovoltoknak.
... Tv szerelő voltam,... a 208-as lifter az enyém..:-)
De ettől még nem úgy működik, mint Egely állítja.
Oxi a CD-t akkor ügyezzük tovább.
-A kettes pontban némi ellentmondást látok. Ha igazán rossz vezető lenne akkor javulna a körjóság. -legalábbis szerintem-
-A hármasban az ötlet nem rossz, de ha freki meghatározó tagként szerepel a cella akkor nem fog rendesen vizet bontani mert az áram iránya a freki ütemében forgolódik illetve periódusonként átpolarizálódik és abból csak olyan oroszos teavíz melegítő lesz.
-Nos a Meyer rajz szerint (figure 1) azt gondolom, hogy az anód oldali tekercs ami táplálja a kört egy diódán keresztül tényleg csak tápforrás. Azt gondolom, ott lehet a trükk, hogy amikor jön a tápláló pozitív félperiódus, (egységurás bemenő jel) Akkor a cella a kezdeti pillanatban rövidzár tehát Imax. folyik és Umin. van rajta 90fokos fázis késéssel. Ahogy telik az idő ez az állapot szépen megfordul és a cella feltöltödik és Umax. lesz rajta és Imin. áram folyik a veszteségek miatt. Normál körülmények között ha megszűnik a bemenő jel a tekercs leépülő mágneses tere fordított áram iránnyal kisütné a kondit feltéve, hogy a tápot váltakozó áramú szempontból rövidzárnak tekinthetjük. De itt ez nem így van mert ott az fránya dióda. Tehát ott abban rajzban valami sántít. Azt gondolom, hogy ha egy ponteciállal -nem túl nagy energia befektetéssel- irányba rendezzük a molekulákat akkor még nem fog történni semmi. De ha elég gyorsan ki tudjuk venni a cellából a töltést (anélkül, hogy átpolarizálnánk a cellát) még azelőtt, hogy a molekulák nagyrésze ismét rendezetlenné válna akkor a következő impulzussal sokkal kevesebb molekulát kellene ismét irányba rendezni és az energia többi része esetleg a bontásra fordítódhatna.
:-) Ez még nekem is vadul hangzott... :-)
-A kilovoltos technika ma már szerintem nem lehet akadály. Kapható hozzá mindeféle alkatrész. Itt inkább csak az a bökkenő, hogy érteni is kell hozzá mert csúnya nagyot tud rúgni és karmolni. Ezért utálok TV-t és monitor javítani. Egyébként a Naudin lapon van egy csomó lifter utánépítés és van közte magyar is. http://jnaudin.free.fr/index.htm
Asszem az lehetne a megoldás CD ügyileg, hogy készítek 4-5 darabot, és odaadom VPE-nek.
Remélem fog tudni segíteni a szétosztásban.
Nekem egy fakultatív foglalkozásom lesz egy műintézményben, és nem tudom mikor és hogy tudok kijönni.
VPE!
Ha akarsz jönni lesz Tesla kör szombaton.
Akár ott is talákozhatunk.
A Kísérletek:
Én az idő, az áram és feszültségviszonyokat mértem, és adott gázmennyiség termelése mellett viszonyítottam öket össze.
Viszonylag kicsi volt a hőmérséklet emelkedés. Ezt nem vettem figyelembe. Csökkenést nem vettem észre.
A rezonanciát, amennyire van, elég egyszerű lenne indikálni. Mindösszesen egy oszcilloszkóp szükséges hozzá.
Én a jelzett frekitartományban nem tapasztaltam ilyesmit.
Nem hinném, hogy lenne itt jelentősége.
Miért?
Gondoljuk végig.
1. A rezonancia, mint jelenség nem csökkenti a változásokhoz szükséges energia mennyiségét, sőt bizonyos technológiai szempontok miatt még növeli is azt.(az erőt csökkenti)
2. Az elektrolizáló elemek közti víz rossz vezető. Ez erősen rontja a rezgőkör jóságát. Ez a rezonancia amplitúdó növelő hatását szintén rontja.
3. Mint már előkerült a dieletrikumunk tulajdonságai gyakorlatilag állandóan változnak. Ennek megfelelően nagyon nehéz lenne a frekit külső vezérléssel a rezonancia környezetében tartani.
Nem teljesen végiggondolt ötlettől vezérelve, lehetségesnek tartom olyan áramkör építését, melyben a terhelő, elektrolizálócellák közvetlenűl adják a frekimeghatzározó elemek kapacitív tagját.
4. Kétségesnek tartom, hogy lehetne bármely olyan folyamat, mikor a gép határozza meg a legfőbb paramétereit a jelenség létrejöttének, és nem a jelenség alanyának vonatkozó tulajdonságai, ami itt a víz lenne, az ő tulajdonságaival.
5. Komoly gondnak látom, azt hogy több kilovoltról szól a mese. Ennek a megoldának megintcsak olyan szerepet tulajdonítok, hogy olyasmit kell kitűzni célként amit nem lehet megépíteni.(mint Egely lifter elvében a korona kisülés elkerülése)
-A csúcshatást illetően teljesen igazad van :-)
-A tömegarányt még tudtam is de valahogy nem tudtam párhuzamot vonni közte és a fajlagos vezetőképesség között. :-)
-Valóban csapvizet mondanak a többiek és tényleg megbarnul egy kicsit a cellában a víz teteje. :-)
-Az 5uS/m a szabvány szerint a legfelső érték. Megkérdeztem a nálunk kapható desztvíz gyártóját és tipikusan 0,9-1,5 uS/m a fajlagos ellenállása. Ez persze az ioncserélő gyanta állapotától függ. Ja és tényleg akkuvíz. Egyébként az erőművekben sem használnak ettől lágyabb vizet, bár ott nem a vezetőképesség elrontása a cél hanem a vízkő képződés megakadályozása.
-A "szétcibálás" alatt én arra a speckó esetre gondoltam amit keresünk :-)
-T.J. egyébként igért rajzokat is de valahogy még az eredi angol szövegben sincsenek linkek vagy csak én nem találtam. Persze az is lehet, hogy mailban küldözte szét :-) Nincs kizárva, hogy T.J. csúsztat.
-A kisérleteim még csak a fejemben léteznek. Ki kéne jutnom végre a ferroglobus telephelyére hogy egy kis rozsdamntes anyaghoz jussak és végre elkövethessek néhány mérést.
-Ha van ötleted, hogy mit is kéne mérni, vagy hogyan keressük meg ezt a munkapontot ne tartóztasd magad. :-)
-Nemrégen olvastam Gróf Spanyol Zoltán lapját is. Állítólag neki "ég a víz". Persze itt is csak csak a marketing része van a dolognak és semmi érdemleges nincs leírva. Létezik viszont az alapítvány aminek van telefon száma és még fel is veszik. Tehát lehet, hogy tényleg tudhat valamit amit mi nem? :-) http://www.anza.hu/vizenergia/
-A spektrumos CD még mindég érdekelne. :-)
üdv:
otako
A csúcshatás akkor is érvényesül, ha nem látjuk szabad szemmel a csúcsot.
De mindegy.
Sajnos nem találtam adatot a víz átütési szilárdságára. A többször desztillált víz sem igazán szigetelő, mert megaohm nagyságrendben vezet.
A ppm az tömeg/tömeg arány g/ug
Meyer csapvizet mond. Látszik is a klóros víz elektrolitikus hatása, mert a lötyi teteje kissé színeződik
Az 5uS az még eléggé ásvány dús víz. Talán akku víz.
Attól még van rezonancia frekije egy rezgőkörnek, hogy a benne lévő kondi szivárog. Ettől a jósági tényezője romlik.(megint csak Meyer csapvizet használt.)
A bemutató filmen Meyer tekergeti a kütyű frekijét, de mindig van buborékozás. Nem látni jelentős különbséget.
Persze hogy szét lehet „cibálni”. Hővel is elektromosan is, vegyyileg is, meg a fene sem tudja miként. Csak minden esetben be kell fektetni a kötési energiát. Az pedig pontosan azonos nagyságú mint az égéshő.
Lelkesedni szabad,, ….ha van miért érdemes is.
-3F fok....T J szerintem itt elszólta magát. Nem csinálta meg a működő modellt.
Találnánk megoldást ha ez a munkapont létezik. Van is rá ötletem.
A csudába! Mire szépen összeszedtem a gondolataimat és leírtam addigra kirúgott a rendszer és most kezdhetem elölről.
Naszóval érdekes az egész jelenség és a körülötte levő ködösítés is. Vannak elképzeléseim de még nem jutottam odáig, hogy kisérletileg is igazoljam ezért feltétlenül tessék velem vitatkozni!
Jfe/Jfery írta, hogy furcsa, hogy ha nagyfesszel "bizergálják" a vizet át kéne neki ütni. Van két tippem, hogy miért nem, üt át.
Az első, hogy tulajdon képpen párhuzamos felületekről van szó akár csövekkel építjük meg a cellát akár sík lemezekkel. Lényegesen kisebb emiatt a csúcs hatás. Persze ahol a legközelebb vannak a lemezek egymáshoz ott a legnagyobb az esélye az áthúzásnak. Tehát pontos és gondos munka kell a cella elkészítéséhez.
A második tippem, hogy tulajdon képpen nem is csapvízzel van feltöltve hanem ion szegény vízzel. Ekkor a víz télleg szigetelőként viselkedik. Ezt onnan gondolom, hogy a Tad Johnson féle leírásban "gőzdesztillált" vízről ír 100ppm-nél kisebb ásványi anyag tartalommal. Egyébként a szabvány szerinti desztillált víz fajlagos vezető képessége kisebb mit 5 uS/m. (mikro Siemes / méter) Azt már nem tudom , hogy a két számot hogyan vessem össze, minden esetre a második számot legalább értelmezni tudom. :-)
Nos ha belegondolok itt lehet a trükk. Ugyanis ha a "valós" kondenzátort nézzük akkor az áll egy "ideális" kondenzátorból, egy soros veszteségi ellenállásból, egy párhuzamos veszteségi ellenállásból és azért tudjuk, hogy némelyiknek még jelentős induktivitása is van, de szerintem ez ebben az esetben most lényegtelen. Nos ha a kondinak kicsi a párhuzamos veszteségi ellenállása -vagyis vezet ohmosan mint állat- akkor nincs az rezgőkör ami hajlandó lenne berezegni. A töltéshordozók nem hülyék fejjel nekimenni a potenciál falnak amikor könnyű ohmos kerülő út is van. :-) A fent említett leírásban még arról is szó van, hogy a cellában egészen addig nincs buborék képződés amíg nincs meg a rezonancia. Ez szerintem azt erősíti meg, hogy hagyományos galvanikus vízbontás alig van vagy nincs is a cellában. Lehetséges, hogy tényleg szét lehet "cibálni" a vizet alkotó elemeire? :-)
Tudom, hogy ez eszelősen hangzik de próbáljuk meg magunkat egy olyan barkács versenyre képzelni ahol meghatározott funkciójú gépet kell elkészíteni de mondjuk a jelenleg használt kötőelemeket nem használhatod. Például a csavar, szög, szegecs, ék, korcolás, ragasztó, forrasztó és hegesztő eljárások. Ekkor ki kell dobni a "tanult" paradigmáinkat és új dolgokon kell törni a fejünket. :-) Szükség van egy kis un. paradigma váltásra.
-Tehát van egy kondenzátorunk aminek tulajdonképpen leromboljuk a dielektrikumát miközben azt ugye pótolni kell.
-Menet közben megjelenik másik két dielektrikum anyag is -hidrogén és oxigén- aminek ugyebár teljesen mások a villamos jellemzői. Szerencsére egyik sem vezeti a villanyt túlságosan jól. Olyannyira, hogy a hidrogént erőművekben a generátorok hűtésére használják! :-)
-Ráadásul ez a három anyag nem csak villamosan különbözik egymástól hanem sűrűségében is. Ezért mint a bolond igyekeznek szétválni és ennek következtében áramlások indulnak meg a cellában -víz le és gáz fel- és senki nem tudja garantálni a dielektrikum homogenitását. Két nagy mázlink van viszont! Az egyik, hogy a bomlás során a naszcens oxigén csak kétatomos molekulává igyexik össze állni és nem 3atomos ózon lesz belőle. A másik meg, hogy itt a földön van gravitáció, máskülönben a víz és a gáz majd tojik nekünk szétválni :-)
-Ezen kívül Tuvok oldalán a Tad Johnson azt írja, hogy 3 F° -kal csökken a cella hőmérséklete. Ha jól emléxem akkor a F° * 5/9 =C° , tehát kb. 1,66C° -os lehűlésre kellene számítani. (Bár józan paraszti eszemmel inkább melegednie kéne a lötyinek hiszen energiát közlünk vele.) Tehát a hőmérséklet sem állandó.
- Sőt valószínűleg a cellában a nyomás is változik hiszen gáz keletkezik és az meg összenyomható ellentétben a folyékony vízzel. :-)
Nos ebből én azt látom, hogy egy olyan folyamattal állunk szemben ahol legalább öt paraméter egyszerre változik. Ebből az következik, hogy rendkívül szűk lehet az a sáv ahol a cella munkapontja van. Innentől akár szkeptikussá is válhatnék de szerintem ebből a pozícióból szép az egész dolgot "megnyerni". :-) Talán ezért is van az, hogy elég elhallgatni mondjuk egy paramétert és már borul is az egész folyamat és csak mázlival lehet megtalálni az igazi munkapontot.
Még az is eszembe jutott, hogy mit is fogunk csinálni azzal a vízzel amit nem tudunk elbontani és előbb-utóbb tele lesz vele a cellánk? Lehet hogy eladjuk Paksra? :-)
És végül itt egy cím ahol egy barkács kedvű úr osztja meg eredményeit rengeteg fényképpel kísérve. http://oupower.com/index.php
Igaz ugyan hogy Ő kálium hidroxiddal ionossá teszi a vizet és galavanikusan bontja a vizet de nagyon látványos a kis gázláng a csövecske végén. Ezenkívül jó kis ötleteket ad a lehetséges cella konstrukciókra és sok más érdekesség is van a lapján :-)
Az a tapasztalat, hogy egyes kevéssé nedves ételek a mikrohullám számára jobban áteresztők, mint egyes nedvesebb kaják.
A tiszta víz is kevéssé hatékonyan melegszik, mint egy ionos oldat.
Ebből következtettem az örvényáramos melegítésre, éppen a fémek mintájára.
A hullámrezgéses gerjesztést egy másik hasonló témájú topikon hallattam, olvastam.
(Lehet, hogy valami 22GHz körüli a helyes freki?
Nagyon öregszem...)
Más.
Megkerestem egy olyan hozzászólásomat, ahol leírtam a hatásfok, teljesítmény viszonyok kivonatolt eredményeit.
:
Röviden. A DC vízbontáshoz képest rosszabb a hatásfoka és a teljesítménye is, kb azonos csúcs fesz esetén nagyobb áramokat vesz fel.
2,5... 2,7 V
DC 1,25A
Pulza ~1,45A
Az impulzus sorral történt bontás hatásfoka, a kitöltési tényezőtől függően kb. egy százalékon belül azonos. Tehát az 5-95%közt változtatott kitöltési tényezőtől csak a teljesítmény függ (kb. lineárisan).
A hatásfok, mint várható is volt a frekitől már inkább függ.(ez lehet a jelalakgenerátor áramkör sajátossága is) Mint várható volt a fizika könyvet is olvasta: 500 Hz-en kb 83-85% 50kHz-en kb 75-76%.
A teljesítménye a pulzasor/ szünet aránytól függően lineárisan változik, de nem több 40-42%-nál. Ez a vezérlő áramkörök fogyasztása illetve a pulza elő írt 50% kitöltési tényezőjének logikusan is várható következménye.
Tehát, ezzel kiegészítve tessék értelmezni a 125-ben leírt adatokat.(Magyarul, abban hibák vannak)
Ott a szélsőségesebb adatok kerültek előtérbe (1-99% kitöltési mellett, amiket végül a nehezebb kézbentarthatóságuk miatt, nem vettem figyelembe a végső kiértékeléseknél) kiegészítve egy félreértéssel. A régebbi firkálmányaimból összekevertem a kitöltési tényező hatására leírtakat, az 50%os fix kitöltési tényezővel rendelkező magasabb freki változtatásának hatásával. Bocsesz!
A mikrosütő frekvenciájának semmi köze a víznek semmiféle rezonanciafrekvenciájához. A folyékony víznek egyébként sincsen jól meghatározott rezonanciafrekvenciája. A vízgőznek van, de az is jóval magasabb, mint a mikrosütőé.
A szokásos környezetvédő, gazdasági csoda, és lobbifeszegető dumákon szerintem most gyorsan ugorjunk át.
2. rész 1. ábra(táblázat)
Az hogy a 3d és e ábra szerint szedjünk szét egy molekulát azt így csak rajzon tudjuk. A szokásos eljárás pedig az ionáramlásokkal, nem így történik. Viszont, hogy az elektródáktól távol is pusztán a térben, akkora elektromos térerősséget igényel, amit nem látunk biztosítva a készülékben.
Ugye itt azt akarja az elv sugallni, hogy addig rázkodjuk egy irányba a molekulák egyik, illetve másik polaritású részét, míg az valamely nem tisztázott módon megunja, és inkább naszcensz atomokként tengődik, majd egy jóval magasabb energiaszinten elemként kombinálódik.
Hát igen…Sok ilyen tapasztalatunk van.:-)
A szöveg is erre terel…. De minek?
Előkerül még a rezonancia fogalma is.
A víz molekuláris rezonanciája, (vagy mi) az gigahertz nagyságrendű (2,45GHz ?) mint a mikrósütőben. Ilyen elektromos freki itt közel sincs. 50 KHz körüli magas és néhány 10 Hz körüli alacsony frekiről szól a dolog. A felharmókusok is kiesnek a Figure 1. nevű ábra miatt. Ott látszik a kimenetre kötött soros induktivitás, mely hangolható is és valószínűleg az elektródákkal képzett kapacitást hangolja a rendszermeghajtás frekiére. Azért arra az elektronikára is szívesen vetnék pillantást mely képes egy állandóan változó kapacitású rezgőkőrt külső meghajtással és vezérléssel éppen a rezonanciáján meghajtani:-)
A szöveg tele van más, a kicsit is értők számára nyilvánvaló butaságokkal. Ezek talán mégsem Tuvok művei. (Bár, Ő sem maradt ki a szórásból.)
Beleolvastam még a 3. részbe is.
Nem tudom, mit szóljak.
Amiket én építettem azok az áramkörök egy másik, szintén Meyernek tulajdonított készüléket mintáztak. Ez 12 volttal ment, és a kicsatolás nem transzformátorral, hanem galvanikusan volt megoldva.
Változtatható impulzus hossz, kitöltési tényező és freki, mellett maga az 50%-os kitöltésű impulzusok is változtatható frekijűek voltak.
A kitöltés 1-99 %-ig , az alacsony moduláció 5-500Hz-ig, míg a magasabb freki 500Hz-től 50KHz-ig volt változtatható.
A kitöltés függvényében a hatékonysága 75-83 % körüli volt a hagyományos egyenfeszültségű vízbontáshoz képest.
Míg a magasabb freki változtatása alig befolyásolta ezt a hatékonyságot.
Teljesítményében is bőven alatta maradt a DC bontásnak.
Érdekesnek tartom, hogy miként tudtak néhány milliméterre egymástól több kilovoltnyi feszültséget átütés nélkül fenntartani, főleg impulzusokkal. Jelzem, a kapacitása az elektrolizáló szerkezetnek szinte teljesen kipufferálta a magasabb frekin történő impulzusokat.
Nem értem náluk ez miért nem fordult elő, bár ír az elmélet valami zavaros célzást a kondenzátorról, aminek a dieletrikumát a víz adja.
Én is kérnék CD-t. A részleteket mailban. otako@vnet.hu Köszi!
Kedves Jfery!
Kérlek dicsekedj egy kicsit és foglald össze nekünk amit tudsz. Nem akarok olyan úton elindulni ami zsákutcába vezet.
Egyéb iránt nemrég jelent meg Tuvok oldalán Tad Johnson írásainak magyar fordítása. Neki állítólag össze jött a vízbontás igen csekély energia befektetéssel. Maga a fordítás elektronikailag egy picit gyöngécske de a lényeg érthető némi elektronikai tudással. Ja és itt a cím: http://www.tar.hu/frameset.phtml?path=/tuvok1
Amint jutok valami értelmesre kiteszem a netre csak így költözködés után még nem mindent találok meg :-)
üdv:
otako
Nekem a villanymotor is jó, de a tüzelőanyagcella még nem tökéletes, de nyilvánvalóan ez a jövő. Ez csak egy ötlet volt, a nagyeszűek majd elrágódnak rajta. Vagy meg kell várni, amíg az űrállomásra felszerelik a naperőművet és onnan sugározzák a Földre az energiát, de hogy ez mikor lesz, ha lesz egyáltalán. De a vízgázreakciónál valami 1500 fokot írnak, ezek szerint már akkor szétbomlik a víz ?
Tehát arra gondolsz, hogy fektessünk bele a gyújtás során X Joule energiát a vízbontásba, aminek a hatására keletkezik hidrogén és oxigén, majd ezt rögvest meggyújtva kinyerünk a robbanásból Y joule energiát, amit a motor valahány százalékos hatékonységgal (mondjuk biztos kisebb, mint 50%) hasznosít. Ja, és mivel a vízbontás, majd újbóli elégetés nem lesz 100%-os, ezért X>Y, szóval a végén az derül ki, hogy viszünk magunkkal egy csomó energiát valahonnan, majd bevonjuk a vizet az energia mozgássá való alakításában, és egy csomót elveszítünk belőle, ahelyett, hogy mondjuk simán hajtanánk egy jó hatásfokű villanymotorral a kocsit.
Nos, elsőre azt mondanám, hogy nem érdemes, de az ütlet végül is eredeti. :)
Mi lenne ha a vizet a hengerekben, a gyújtás során bontanánk szét ? Ha jól tudom, a víz magas hőmérsékleten( 2400 C ?) is szétbomlik, és az elektromos ívnek elég nagy a hőmérséklete. Mondjuk lehet hogy spéci gyertya meg gyújtóberendezés kéne, na meg közvetlen befecskendezés a sűrítőütem végén, mert ha a szívóütemben kerülne be a víz, sűrítéskor lecsapódna. Talán egy kamrás motor kéne. Ez csak egy ötlet, ha tök hülyeség, akkor bocs.
2. Another key is to increase the pressure in a hydrogen tank from a conventional pressure of 350 to 700 bar. Into the same volume of a hydrogen tank, about 1.5 times more hydrogen can be filled under 700 bar than under 350 bar.
2. A hidrogéntank nyomását 350 helyett 700 bar ra emelték. ezzel 1.5 ször több H2 fér bele
Öööö, izé.. Akkor ebben a tartályban hogyan van benne a hidrogén? Biztos, hogy nem mint gáz, mert ebben az esetben 2-szer annyi férne bele, 2-szer akkora nyomáson (hőmérsékletnek gondolom felveszi a környezet hőmérsékletét, szóval nem hűtött állapotban van benne, igaz?), alapvetően ennek kellene lennie a pV=NkT alapján.
