Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Csatazaj veri fel éjszaka csendjét, lopakodó jár körbe körbe, keresi áldozatát
Kéjes kacagása, gúnyos káromlása mint sikoly kelti szív sötétségét
Kezében kosár, megosztást szór szívekre, ködöt lelkekre, paravánt von fény elébe
Régi tervét tervezi, gyűlöletet közöttünk elvetni, s ha a gyűlölet kicsírázik, kacag, elhagyja áldozatát megy tovább
Láncot hord magával, beszédet lekötni, beszédre súlyos abroncsot tenni
Ó mit tesz velünk ?
Nem pihen, ott van hol megpihennek, ott hol jólesőn nevetnek
Sötétség termete, gyűlölet villámait szórja vörösen izzó szeme
Viszájáról veti cseleit, édesnek mutatja keserű piruláit
Ha nyíltan beszélne két szava lenne, gyűlölj, gyűlölj
Megriadtakkal szemben mint öklelő bika rohan, fújtat, prüszköl, nagyokat dobbant
Sötét füstöt ereget, eltakaró ködöt, s ijedség gyümölcse „hallgatás” lesz
S ha valaki figyel és hit pajzsa elszántan kezében, annak mögé megy
Veszi fondorlat szavait, egyet teszi kettőnek, kettőt négynek, fehéret kimossa feketére
Ó ellene csak az „ima” segíthet
Lehajtott fej dühét fellobbantja, szemét többé el nem rejtheti, gonosz fénye elárulja
Szeretet mint dárda, mit éles kard megsebzi, szemét megvakítja, lépését már nem tudja hova teszi
Szeretet és alázat két gyenge virág
Szeretet és alázat, szív jóság
Lobogó zászló alatt béke áramlik, szent patakban szív megnyugszik
S Jézusunk parancsa
„Beszélj !”
Kedves körbeölelő Szent, kedves kézfogó Szent, kedves aggódó Szent Könnyed elered ha sírni látsz minket, veszel minket közeledbe, simogató érzetedbe Adsz bánat helyett öröm perceket, fájdalom könnyek helyett boldog könnyeket Adni akarsz mindig, adsz akkor is mikor nem látjuk, adsz mikor fel nem fogjuk, és akkor adsz legtöbbet mikor nem is gondoljuk És hálánk sokszor közöny, elfordulás, néha Téged kimosolygó kacagás – és igen, ez igen fáj neked Nem értjük mikor mondod Testedbe szögeket verünk, pedig éppen ezzel teszzük Nem értjük akarattal, hogyan fonhatunk töviskoronát fejedre, pedig szavunk, talán még dicsér is Téged Te itt vagy, igen, igen itt vagy mindig, napnak nincs oly pillanata, életünknek nincs oly mozzanata, hol nem lennél mellettünk És fáj neked mikor adsz és mi mégis elfordítjuk fejünk, adsz és mi mégis csak magunkra gondolunk Mi lehet a legédesebb neked ? ó ha Rád nézünk, igen Szó lehet szép, gondolat eget érheti, de Reád néző szem szót még feljebb emeli, emeli szemedhez, emeli Szívedbe, emeli irgalmad közelébe
„Virágozzék fel igazságosságban az a nemzet, amelyet oly nagyon szerettem! Maradjon meg szeretetemben és tartsa meg parancsolataimat! Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.
Halld Izrael! Aki egykor megvert, az gyűjt egybe most téged, és én úgy fogok vigyázni rád, mint szemem világára, Izrael! Te az én drága fiam vagy, Izrael, te valóban elfogadtál engem Szentlelkem hatalma által. Virágozz fel az én istenségemben és az én szeretetemben! Úgy szeress engem, ahogyan én szeretlek téged!
Mondom neked, magamhoz fogok vonni minden embert, mert bennem van az örök élet és a dicsőség. Legyetek egyek az én Nevemben és kövessetek vértől ázott lábnyomaimban! IC”
Mi a jobb ?
Imát felemelni, küzdelemhez fényes ruhát levenni
Elhagyni magunkat, ösvényre lépni
Ó mi a jobb ?
Hagyni a másikat, emelni mindig csak magunkat
Érezni „élünk”, érezni „mi” vagyunk
Ó mi a jobb ?
És imával ima folyamával küzdelembe lépve, harc mezejére fellépve
Csend kapuját kitárva, énekét hallatva
Öltözve hit erős vértjébe
Emelve hit győzelmi pajzsát
Felemelve hit sötétséget megvakító lángját
Felemelve szeretet lángját, alázat fenségét
Ó mond mi a jobb néked ?
Imával Szívét keresve, Szívét lelve
Imával elé térdelve, Szemeibe nézve
Nyújtva engesztelő áldozatot, hála áldozatot
Mondva köszönetet, adva szeretetet
S adja irgalmát, kérésünket hallva
Adja jóságát, gyengeségünket látva
S tisztítótűzben szenvedő lelkek kikerülnek szenvedés tüzéből
Halott lelkek ébrednek halál szendergéséből
Karját elvesztetnek karja nő
Beteg felsóhajt élet egészségre
S a gyűlölet elveszik lángoló szeretetben
Megbocsátás kél adó szándékban
Életre kelünk élet Urában
S kígyó ha jő, hit várfokán át nem léphet
Alázat, szeretet veti tehetetlenségbe
Szeretett keresztünk sugara elveti messzire
Köd feloszlik, éjből hajnal lesz, kiszáradt meder, daloló forrás lesz
Láng ér lánghoz, élet élethez, egymással egymás szívében, Szeretetben
Szívünk Megváltója, szívűnk hívója, Szent Szív Segíts minket felállnunk, segíts látnunk, érteni, érezni, Veled egy lenni Nélküled magányosan bolyongunk, eltévedünk a ködben, kiáltunk és választ nem hallunk Ha csak legkisebb sugaradat ránk vetíted, ha sugaradat meglátjuk a messzeségben, erő tölt el minket, szívünk erősebben ver, lépésünk Veled lép, gondolatunk megtalálja útját Ó légy irgalmas hozzánk nyújtsd ki felénk megmentő kezeidet Engedd meg, hogy megfogjuk, engedd meg, hogy erőt merítsünk belőle, engedd meg, hogy együtt lépjünk Veled Ó engedd meg, hogy bent megtaláljunk, hogy Benned megpihenjük Szánk hirdethesse Szent Nevedet, szónk hirdethesse bölcsességedet, meggyújtott fényünk Benned fényed lehessen A szó Szent, melegséggel járja át bensőnket Szentek Szentje fénnyel járja át szemünket Lehajtott fejünk szent kezeddel áld meg Felemelt szavunk szóddal töltsd meg Dicsőség Neked, Szent Istenünk
„"Az átlagos ember csupán olyan, mint a szélfuvallat. A fontos emberek csalfák, a mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat".
Ezért ezt mondjátok lelketeknek, szeretteim: "Egyedül Istenben pihenj meg, mert egyedül Ő a te reménységed forrása!" Ujjongjon a szívetek, és újuljon meg a lelketek, mert ezekben az időkben oly mértékben árasztom kegyelmeimet az emberiségre, mint azelőtt sohasem a történelem folyamán. IC”
Mindenség Ura, Istene, minden lépésed szent, akaratod felemelni, kívánságod megbocsátani, ébreszteni életre, ébreszteni ujjongó örömre, hallani hangunkat, Érted epekedő sóhajunkat, adni nékünk szeretetet, kedves tüzet, csillogó szemeket, öleléseket, táncoló lépéseket
Ó lehessünk olyan mint a menyasszony, ruhánk fényes fehérségben táncoljon velünk énekelve
Szavunk Érted szóljon igaz örömben
S ha ellépünk Tőled csak azért tegyük, Hozzád hévvel szaladhassunk
Együtt minden nap, s ha kinyújtjuk karunk Téged vonunk közelünkbe
S ha kinyitjuk szívünk, Veled leszünk szent egységben
Együtt a szó virágzó dal, lépés virágmezők éneke, hallgatás bent csodálatos zenéje
„Én vagyok. Figyelj hangomra! Belekiáltok ebbe a pusztaságba. Felemelem mindazokat, akik meghallják. Lemosom bűneiket és elfelejtem, mint ahogy a víz elfolyik, és nyoma sem marad. Jaj azoknak; akik becsukják fülüket! És jaj! Sokan lesznek közöttetek; akik eltévedtek, de nem akarnak rám figyelni, aki az Út vagyok. Elhagytatok engem, sokáig tévedésben bolyongtatok, és csak a Sátán füstjét szívtátok magatokba. Nevem már semmit sem jelent számotokra. Olyanok vagytok, mint az árnyék a Földön, és gonoszságotokban, a Sátán segítségével megfordítottátok az Igazságot; az evolúciós elmélettel kiszorítottatok engem. Olyan sok figyelmeztetést küldtem nektek, megjövendöltem nektek ezeket a napokat. Végtelen irgalmamból jeleket adtam nektek, ti azonban inkább becsuktátok szemeteket irgalmasságom előtt. Ti vezetők, akik ismeritek Szavamat és nekem szolgáltok, akik felismeritek, hogy közel van az idők vége, de csak szemlélitek a rátok árasztott kegyelmeket, mert merő gyávaságból csak az emberek kedvét keresitek, próbáljatok megérteni, és nézzetek bele újból példabeszédeim rejtett misztériumaiba! Nagyon kérlek benneteket, könyörögjetek, hogy a Szentlélek árassza rátok a megértés kegyelmét a tudás mélyebb ismeretéért! A napok meg vannak számlálva, és lelketek is. Készüljetek, vegyétek le azt a fátylat, amelyet ellenfelem tett szemetekre, mert amíg megmaradtok hiúságban, bűnösök maradtok! Alázzátok meg magatokat és fogadjátok el útjaimat! Válaszoljatok hangomra, amely fájdalmasan kiált bele ebbe a pusztaságba.”
„Én vagyok nyájam nagy Pásztora. Megtanítottam a pásztorokat, hogy ügyeljenek nyájamra, de sok társam bizonyult alkalmatlannak, nem törődtek az elveszettekkel, nem hozták vissza a nyájba az elszéledteket. Legjobb barátaim okozzák nekem a legnagyobb bánatot, és Testemen a legmélyebb sebet azzal a bottal ütik, amelyet én magam adtam nekik. Ők az én legjobb barátaim, mégis az ő kezük sebzett meg engem a felismerhetetlenségig. Szüntelenül ostorozzák hátamat. Egész Testem rázkódik a fájdalomtól, kiszáradt ajkam remeg. Félelem nélkül kiáltanak a békéért, de nincs béke, mert engedték, hogy megragadja és félrevezesse őket a racionalizmus, az engedetlenség és a hiúság. Micsoda bánatot okoznak nekem, és milyen sebeket ütnek rajtam!
Nehéz kiengedni kezükből a hazugság jogarát, ha már egyszer a kezükben tartják. Nehéz feladni emberi tanaikat és szabályaikat. Nehéz meghalniuk saját kapzsiságuknak, nehéz elfogadni az önmegalázás ruháit. Ezeknek mondom: zokogjatok pásztorok, jajveszékeljetek! Vessétek magatokat a földre, ti urai a nyájnak, mert elérkezett lemészárlásotok ideje! Úgy dőltök el egymás után, mint a legszebb kosok. Nektek kínáltam fel barátaim közül a legjobb örökséget, egy sorba állítottalak benneteket a választottakkal. Rátok bízom házamat, de ti nem követtétek utasításaimat. Elhagytátok hiteteket, azt tettétek, amit gonosznak tartok. Hívtalak benneteket, de nem akartok figyelni, nem engedelmeskedtetek nekem.
….., most az irgalom idejében vagytok, nem vetted észre, miként árad rátok a kegyelem Lelke? Itt az idő, hogy bűnbánatot tartsatok, itt az idő, hogy megváltoztassátok életeteket! Szüntelenül imádkozzatok, szeretettel imádkozzatok! Ne maradjatok meg lázadásban, mert hamarosan eljön az igazságosság rettenetes órája. Készüljetek fel arra, hogy mint bíróval kell majd velem szembenéznetek. Fiaim és leányaim, már régen megszabadítottalak benneteket láncaitoktól, melyek a halálhoz kötöttek, és nagy együttérzéssel hoztalak vissza titeket. Megszabadítottalak a gonosztól, megmutattam nektek Szívemet, és azt, hogy őseitek mennyire átszúrták. Azért áldoztam fel magamat; hogy szabaddá tegyelek benneteket. A ti korszakotok szüntelenül megbánt engem, de én nagy könyörületemben mégis emlékeztetlek benneteket a kegyelem Lelke által parancsolataimra. Irgalmam ma egyik végétől a másikig átfogyja az egész világot. Figyelmeztettelek mai hangomra, fogadjátok el mai kegyelmemet! Komolyan kérlek benneteket, hogy szívből imádkozzatok, böjtöljetek, tartsatok bűnbánatot, szeressétek egymást, újuljatok meg, legyetek új kenyérré, hogy a ti átváltozástok által nyilváníthassam ki dicsőségemet!”
Egy profecia a Janos Evangelium 8.fejezetébol. Mert ami a Bibliaban ketszer tortenik ugyanugy, azt jelenti, hogy hamarosan megtortenik. Itt Jezus ketszer ir a porba. Akiket porba ir, azaz Elitél, orok szenvedesre mennek: a kor politikai vezetoi.
Igen. Lesz egy per. Igen. Van egy botrany.
Jeremias konyve: '17,13 Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tolem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élo vizeknek kútfejét, az Urat!'
Csak Jezus cselekedete ismetlodott ketszer, de a kerettortenet nem. Azaz csak ennyit tudunk: lesz egy per, ahol a vadlokat eliteli az Isten, a Mindenhato, de a vadlott neve nem kerul a porba. A per korszakalkoto jelentosegu, kulonben soha, de soha, de soha nem kerult volna bele a Bibliaba ilyen rejtetten, de hamarosan az egesz vilag elott meztelen es leplezetlen modon.
A Per:
'8,1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. 8,2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala oket. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, 8,4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtöro. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék ot, hogy legyen ot mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. 8,7 De mikor szorgalmazva kérdezék ot, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bunös, az vesse rá eloször a követ. 8,8 És újra lehajolván, írt vala a földre. 8,9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektol kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! 8,12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.'
Azaz - ertsetek - Jezus elarulta a Kulcsot: - Honnan tudhatjuk, hogy ez az asszony gonosz-e, ahogyan a vilag allitja, vagy jo? - kerdezte a nép. - Onnan - Felelte Jezus -, hogy Engem kovet-e vagy a vilagot.
Ne higgyetek a hazugsagnak, mely elvesziti a vilag nepeit. Ne higgyetek a kabitasnak, a drogoknak es a metszo sugarak okozta fekelyeknek, mert Isten Igejet, az Eletet vetitek el, es a bekesseg egyetlen es utolso remenyet arra, hogy felkeszuljetek. Hogy felkeszuljetek arra, mielott bekovetkezik ratok, mert nem, mert nem, mert nem tettetek meg mindent azert, hogy megvedjetek bekevel, de hatarozottan, szeliden, de kovetkezetesen, szeretettel, de bator szivvel az Emberiseget. Az Emberiseget. Az Emberiseget.
Eljetek inkabb Istennel a Jezus Krisztus szerint. Eljetek a vilag nelkul, hogy elhessetek Atyankkal, Aki Jo, Aki Befogadott, Aki Elmondta - miutan a trukkok megbuktak, mert lesznek trukkok es lesznek hazugsagok - orok eletem van.
Dicsertessek a Jezus Krisztus, miondorokkon orokké.
„A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapja meginog! Imádkozz, nehogy télen essen rátok az Atya keze! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a miénket. Kétszer is fontoljátok meg, mielőtt elítélitek a Szentlélek műveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket és nyíltan káromolja Őt. Az igazságosság az alvilágba küldi őket. Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek
Kéz állj meg, gondolat figyelj
Lépés egyedül tovább utad ne tedd
Csendben itt vagy velünk, lépést velünk teszed
Magányt Veled nem ismerjük, utunk, Szeretet
Bent lángodat meggyújtod, szívünket melegíted
Bent mosolyt adsz, életet
Édes lesz a perc és édes a fájdalom
S kinek a bűn súlya rettenet
Kinek másoknak az utat mutatnia kell
Lépése a csendedhez nehéz, lábat erőszak fogja menethez
Erővel kell szemét kinyitnia
Erővel kell alázat köpenyét felvennie
Ó segítsd meg
Tanításod mint folyót öntöd ránk Veled a perc kinyílik, értelmedben adja fényét Rak egymásra építő köveket Illeszti egymáshoz szeretetben Formáját adja türelemben Dicsőség Néked, ott vagy mindenben
Ne bántsd szegényt, jót akar. Biztos beteg az elméje. Amíg nem köveszélyes addig had irogassa az idézeteit. Persze bele lehetne kötni bármelyik hozzászólásába, de láttam már ilyet hogy valaki nyit egy saját topikot saját magának...
„Ó gonosz hajlam, tisztátalan Föld! Ti akik Fiam szolgálatára szenteltétek magatokat, az ő Testét és Vérét árusítva miért fordultatok ellene? Térjetek vissza Fiam szolgálatába, és csodát teszek veletek azoknak a lelkeknek javára, akiket máskülönben magatokkal hurcolnátok a kárhozatba. Jöjjetek, tartsatok bűnbánatot, nyissátok ki szemeteket, hogy megláthassátok Lelkem dicsőségét. Ő majd elvezet benneteket oda, ahol szolgálatotok kezdete óta lennetek kellene. Jöjjetek, közeledjetek hozzám, hogy sátratokban lélegezhessek, és életet fogtok belélegezni. …..
Letekintek ma a Földre, de azt kívánom, hogy bár ne tettem volna... Szemem azt látja, amit sohasem akart látni, és fülem azt hallja, amit sohasem akart hallani! Atyai Szívemet bánat szomorítja. Saját képemre és hasonlatosságomra teremtettem az embereket, de nagyon lealacsonyodtak, és ma sokan a vadállathoz hasonlítanak. Szívük tele van élvezetvággyal, törvénytelenséggel, gőggel és romlottsággal. Szájuk megszokta, hogy mindenütt szitkokat szórjon. összeesküdtek az ég ellen, hogy háborút indítsanak ellenem és Fiam ellen. Ó... mindazt megteszik, amitől Szívem irtózik. Kezem gyakran nyúl kelyhem után, amely túlcsordul igazságosságomtól...
A Sátán ma mindenfelé kinyújtja kezét, hogy elérje a papi lelkeket. Akiket megérint azokra rátelepszik a fásultság és a téves eszmék homálya. Hit nélkül, igazi dicséret nélkül emelik a magasba Fiam Testét. Napjukat avval töltik, hogy elferdítik Szavaimat és az Egyház hagyományát. Miképpen maradhatnék csendben, amikor azt látom, hogy ezek a papok a Sátán prédái lettek? Hogyan tehetném meg, hogy ne figyelmeztesselek benneteket lépéseikre? Ekkora bűntett után talán kerüljék el a büntetést? …..
Én megtettem, hogy megsegítésetekre megnyitottam a mennyet. Mindazokra kiárasztom Lelkemet, akik segítségül hívják Szentlelkemet, hogy jöjjön és adjon tanácsot nekik, de amint kinyitom a menny kapuját és kiárasztom az emberiségre adományaimat, a szeleket is küldöttként használva, a Föld visszautasítja adományaimat, küldötteimet, és mindkettőt bemocskolja. Jeleket és csodákat adok, de a Föld újból elmulasztja nagy szeretetem gyümölcsét értékelni...
Harag borít el, mert látnom kell, hogy Fiam Oltáriszentségén taposol, amikor tudom, nemzedék, hogy Fiam a te gonoszságod ellenére, mind a mai napig újból feláldozná érted életét, ha szükséges lenne! Fájdalomtól zihálva nyitja ki száját, és szeméből szakadatlanul folyik a könnyek árja, mert csalódott övéiben, akik megengedték, hogy a gonosz legyőzze őket. Milyen távol esnek ők az igazságtól... és Fiam... gonoszságuk ellenére, mégis szeretettel várja őket, mert szeretetét semmi sem haladja meg. Leányom, talán bele kell törődnöm ebbe az undokságba ? Testük halálra van ítélve, hacsak meg nem hallom szívükből a bűnbánat kiáltását.”
Szent Szűz élő Tüze, Tűznek lángoló Szíve
Vonsz magadba minket
Egységet találni Fényben
Egységet találni fényedben
Oly jó mikor szív Benned pihen
Mikor két szív egyként dobog
Mikor az egy egy lesz
Mikor parázsból élő láng lesz
Csendes, csendben fénylő, ködöt űző, abroncsot törő
Megszólal a dal, bár fül nem hallja
Megszólal az ének, örök hanggal
Előkerül elfeledett, megkerülünk elveszettek
Fonsz minket láthatatlan kötelékkel
Fonod szálját szeretetnek
Húzod magadhoz szívünket
Húzol egymáshoz ismeretben
Szent, Szent, Szent – bentünk hangjai
Édes egység, bent örömei
Csend adja tanításait, bölcsesség ismereteit
Megadja erény kérését, lobogó Láng szeretetét
Csillagok fénylenek az éjszakában, hívják a hajnalt, hívják sugarát, szent áldását
Szeretet áramlik szívekbe, fény szemekbe, mosoly indul betölteni testet, lelket
Lélek száll le szívekbe
Fiú Isten ismeretbe
Fölöttük a Mindenség ragyog
Halkan kimondott első vallomás, Szent
Már a test is ébred, mondja és gondolja, Szent
Egység már egység, szív Szívben él
Együtt mennek Atyához, Dicsőség Urához
Édes a szó, Szent
Édes ölelése
Kedves Szív dobbanása
Kedves simogatása
Szép szó gyenge fűszál, ha édességedről beszél
Szép gondolat, mily gyenge, ha lángoló tüzedről beszél
Mint körbefogsz, s mint bent vagy, s mint kint ölelsz
Illatod tenyeredbe felemel
S mint gyermek vagy, vagy mindenség Ura
Élsz ! igen, élsz !
Itt vagy ! igen, itt vagy !
Irgalom vagy, minket hívó, minket kérő
Alázatod oly gyermeki, szereteted égbe emelő
Gyengéd vagy, szót szóba fonó, gondolatot gondolatba
Figyelem felébredjen, szent Szívedet keresse
Nem rohansz, várod az első pillantást
Nem siettetsz, várod az első hívó szót
He Reád nézünk, mégis csak lassan jössz közelebb
Nehogy megijedjünk szereteted mindent betöltő erejétől
Hatalmad teljességétől
Bár nem látunk, kezeinket mégis megfogod
Nem hallunk, s figyelmünket csendedbe vonod
Fájó könnycsepp egyszerre édes lesz
Fájdalmak Szívedbe vezetnek
Édességet lelünk, dús mezőket
Célt lelünk, célt élünk, célba érünk
Körbefogsz és megölelsz, kérsz és felemelsz
Eltöltesz boldogító érzéssel, égő szeretettel
Lángodat elültetted, szereteteddel neveled
Óvod széltől, óvod hidegtől
Olajjal minden nap megöntözöd
Harmatoddal itatod, szavaddal táplálod
S ha elengeded, teszed ezt mégis tüzeddel
Vonhassad még közeledbe, vonhassad még jobban Szívedbe
Csendes fényt adni, köveket elmorzsolni
„Én vagyok. Én vagyok az, az Úr, aki örökké tartó szeretettel szeret titeket. Én mindig így vagyok jelen közöttetek az idő kezdete óta. Amikor gyermekeim fellázadnak, én; az Úr gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz.
….., "Béke és szeretet" üzenetemben hívlak, hívlak benneteket és nagy fájdalommal kiáltom nektek, hogy térjetek vissza hozzám és tartsatok bűnbánatot! Belekiáltok ebbe a pusztaságba, de hangom olyan, mint a visszhang az ürességben...
Bárcsak meghallanátok és kinyitnátok szíveteket, hogy meggyógyítsalak benneteket! Azért szállok alá ebbe a nagy pusztaságba, hogy megkeressem a megmaradt virágokat, de csak sziklákon bukdácsolok, szikla, szikla hátán. Nagy reménységgel nézek körül, de csak töviseket találok. Tüskés bokrok szaggatnak meg engem, és azt a néhány embert, akik szeretnek. Szeretetet keresek, de gyűlöletet találok. Vigasztalásra lenne szükségem, de nem találok. Együttérzésre szomjazom, de csak gúnyolódást kapok. Nem találok szeretetet, nem találok reményt, nem találok hitet ebben a nemzedékben, mert felhagytak imádásommal. Aggodalmam beigazolódott!
Ó korszak! Teljesen hiányzik belőled a hit, a remény és a szeretet! Felhagytál imádásommal és Szent Nevem semmit sem jelent számodra! Igen, az én Nevem jelentéktelen számodra. Ha útjaimat követted volna, és kiáltásaimra hallgattál volna, nem létezne ez a pusztaság. Kérem azokat, akik szeretnek engem, hogy imádkozzanak testvéreikért, akik nem imádkoznak! Ne ismételjétek meg azokat a tévedéseket, amelyeket őseitek követtek el a lázadás napján, a kísértésnek azon a napján a pusztaságban. Egykori zöld legelőim terméketlenek és elhagyatottak. Kis nyájamat saját pásztorai verték szét, szétszórták őket...
Miért hívjátok ki haragomat, miért? Minden nemzedék elnyerte büntetését, amelyik elutasított engem. De a ti gondolataitok gonoszak, mivel szüntelenül azzal ámítjátok magatokat, hogy cselekedeteitek jobbak, mint a farizeusoké. Azt mondjátok: "Ha akkor éltünk volna, mi nem vettünk volna részt gonosz műveikben, hitünk megvédett volna bennünket!" Azt mondom nektek: Most sem fogadtok másképpen, mint annak idején, amikor testben voltam közöttetek. Sokan elítéltétek üzeneteimet, még mielőtt tudtátok volna, hogy miről szólnak! ! Leányom, eljöttem hozzájuk pusztaságukba, hogy megmondjam, én vagyok a Messiás, akit vártak. Nem hittek azonban nekem, visszautasítottak, üldöztek és keresztre feszítettek. Szentlelkem ma is eljön hozzátok, akik sötétségben éltek, de ti nem tudtok felemelkedni műveihez a bennetek felgyülemlett engedetlenség és a bűn csábítása miatt. Korszakotok pusztasága felülmúl minden más pusztaságot. Miért lepődnek meg, miért untatja és bosszantja őket Szentlelkem, aki azért száll le, hogy megvilágosítsa őket? Érdektelenségük egyik pusztaságot a másik után hozta létre. Sziklát, szikla után! Eláll a lélegzetem, fulladozom attól, ahogyan ezek a lázadók rátaposnak kevés megmaradt virágomra.
….. , ha Szent Édesanyátok vissza nem tartja karomat attól, hogy lesújtson rájuk, és nem lenne végtelen irgalmam, én, aki az igazságosság Istene is vagyok, már rég lesújtottam volna rájuk. Mert ez a nemzedék új Szodomát és Gomorrát épített. Olyan mélyre süllyedtek, hogy azt hiszik, a sok baj, ami őket éri, tőlem jön. Sohasem értették meg, hogy a gonosz gonoszokat szül, és hogy ezért most meg kell fizetniük. Azt akarom, hogy mindazok, akik szeretnek engem, imádkozzanak, imádkozzanak, imádkozzanak, hogy ez a lázadás véget érjen. Bátorítani szeretném barátaimat, hogy folytassák jótetteiket ! Megáldom azokat, akik elhintik magjaimat, a béke és a szeretet magjait, és mindvégig bíznak bennem. Kérem, imádkozzatok, hogy a megértés Szentlelke világosítson meg benneteket! Mikor értik meg végre az Írásokat? Meddig fogják félretolni misztériumaimat? Találjátok meg gyümölcseimet a példabeszédekben, értsétek meg, és ha gondotok támad a megértésben, kérjétek az értelem Szentlelkét, hogy szálljon le rátok! Sok misztériumom van még elrejtve és bezárva Bölcsességem könyveiben.
Megígérem nektek, hogy a Szeretet Szeretetként tér vissza és közöttetek fog lakozni. Helyreállítom házamat, új Jeruzsálemet hozok nektek, a tisztaság és a hűség városát, ahol igazságosság fog uralkodni. Jöjjetek, arassátok le termésemet barátaim, arassátok le termésemet, amelyet titokban növeltem . Gyűjtsétek össze műveimet és osszátok szét, mert felfrissítik a sivatag szelét, megöntözik a kiszáradt talajt, és újból életet hoznak ebbe a pusztaságba. …..
Visszajövök, igen hamar, visszatérésem már nincs messze. Én, az Úr Jézus Krisztus, a Megváltó mindent helyre fogok állítani, ami kárt szenvedett, és ami ezentúl szenved kárt. Ne feledkezzetek meg a nagy megpróbáltatásról, amelyen Egyházam keresztülmegy, mielőtt teljesen megújítom...”
Kedves Isten, magasztalnak az ég madarai
Igazságos Isten, magasztalnak föld teremtményei
Jó Isten, magasztalunk Téged, együtt zengjük szent Nevedet
Ó fényes Isten, mindenség Ura, minden Teremtője
Odaadod magad teremtményednek
Odaadod ígéretedet, szent Hegyedet
Nyújtod a kezed epekedve
Kínálod Szíved, szívrepesve
Vággyal, mentő óhajjal
Oly kedves vagy, tanító Jóság
Szép vagy, legjobb Barát
Hűség vagy, szív ismerője, kinyitó kérője
Ó menyasszony ! a kérő előtted áll
Kezében virág, Szívében szerelme
Alázatában értünk küzdő gyötrelme
Ó menyasszony ! nézz reá Kérődre
Nézz szent Szívére
Nézz kérésére
Gondtalan lépéssel, maga akarattal, ha járunk
Nem halljuk eget rengető jajszavad
Nem látjuk kifeszített Testedet
Nem látjuk sebeidet, sebeidből ömlő Véredet
Utunk rajtad átvezet, nem látjuk mint lépünk görcsösen fájó Testedre
Gondolatunk folyama hányszor indítja újra fájó útjára véredet
Erőszakkal csukva tartott szemünk hányszor ver újra és újra vértől ázott, friss sebektől barázdált hátadra
Jól kitervelt szavaink hányszor fogják meg erőszakkal köpenyed, hányszor tépik le Rólad, hátadon megnyugvó varrat leszakítva
S ha tehetnénk korbácsot vennénk kezünkbe, megmámorosodva Véredtől, vérben kéjelegve
Ó, mit teszünk ?
S test fájdalmánál nagyobb Bent fájdalma
Test fájdalmánál nagyobb az aggódó féltés
Minden fájdalomnál nagyobb, ha elfordítjuk szemünk
Minden fájdalomnál nagyobb, ha nem figyelünk
Figyelem helyett indulat kél szívünkben
Figyelem helyett „nem” az első gondolatunk
Szívünkben vita születik
S szavunkat gyűlölet követi
S nézed vakságunk, s közben tenyereden nyújtod felénk Szívedet
Nézed süketségünket, s sarudat levetve vársz
Elveszünk mit elvehetünk, s Te mégis adsz nekünk
Rohanunk kincset szerezni, s közben eldobjuk kincsünket
Megyünk életért, s halálhoz közelítünk
Mondjuk látunk, és mégis vért ontunk
Mondjuk jók vagyunk, s közben megcsalunk
Ha rohanásban megállunk
Ha zajt csendért kizárjuk
S ha csak kérdést feltesszük
Sötét világosságunk köde üvöltve megremeg, nyújt felénk megijedve újabb kéjeket
Mit teszünk ?
Még várunk egy kicsit ? s Fény elfújja rejtett ködünket ?
Vagy vesszük a korbácsot, újra felemelni ? mámort élünk vérben, véres kézzel, véres akarattal ?
Mit teszünk ?
144000 - a fenyt hirdeted es megis sotetsegben elsz.
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak"
Mit tennénk, ha testvérünk hív minket ?
Mit tennénk, ha barátunk beteg ?
Mit tennénk Édesapánkért és Édesanyánkért, ha kér minket ?
Testvérünk, Barátunk, Atyánk hív minket
Hív örömre, boldog együttlétre
Egységre
Szíve vérben ázik tetteinktől
Ruhája tépett, szavainktól
Kiáltása rengeti a földet
A Szeretet miattunk és értünk szenved
Fájdalmas szeretet gyógyírja, szeretet
Vérző seb enyhítő balzsama, alázat
Elhagyatott Szív melege, hívó szó
Ó hatalmas első lépés
Te gyenge kis tett
Felemelt szem, elharapott szó, egyszerű kérdés
Mi kell hozzád, mi dönti le hegyeinket ?
Irgalom segíts, segíts, segíts
Jaj azoknak; akik becsukják fülüket! És jaj! Sokan lesznek közöttetek; akik eltévedtek, de nem akarnak rám figyelni, aki az Út vagyok. Elhagytatok engem, sokáig tévedésben bolyongtatok, és csak a Sátán füstjét szívtátok magatokba. Nevem már semmit sem jelent számotokra. Olyanok vagytok, mint az árnyék a Földön, és gonoszságotokban, a Sátán segítségével megfordítottátok az Igazságot; az evolúciós elmélettel kiszorítottatok engem. Olyan sok figyelmeztetést küldtem nektek, megjövendöltem nektek ezeket a napokat. Végtelen irgalmamból jeleket adtam nektek, ti azonban inkább becsuktátok szemeteket irgalmasságom előtt. Ti vezetők, akik ismeritek Szavamat és nekem szolgáltok, akik felismeritek, hogy közel van az idők vége, de csak szemlélitek a rátok árasztott kegyelmeket, mert merő gyávaságból csak az emberek kedvét keresitek, próbáljatok megérteni, és nézzetek bele újból példabeszédeim rejtett misztériumaiba! Nagyon kérlek benneteket, könyörögjetek, hogy a Szentlélek árassza rátok a megértés kegyelmét a tudás mélyebb ismeretéért! A napok meg vannak számlálva, és lelketek is. Készüljetek, vegyétek le azt a fátylat, amelyet ellenfelem tett szemetekre, mert amíg megmaradtok hiúságban, bűnösök maradtok! Alázzátok meg magatokat és fogadjátok el útjaimat! Válaszoljatok hangomra, amely fájdalmasan kiált bele ebbe a pusztaságba.” 
„Én vagyok nyájam nagy Pásztora. Megtanítottam a pásztorokat, hogy ügyeljenek nyájamra, de sok társam bizonyult alkalmatlannak, nem törődtek az elveszettekkel, nem hozták vissza a nyájba az elszéledteket. Legjobb barátaim okozzák nekem a legnagyobb bánatot, és Testemen a legmélyebb sebet azzal a bottal ütik, amelyet én magam adtam nekik. Ők az én legjobb barátaim, mégis az ő kezük sebzett meg engem a felismerhetetlenségig. Szüntelenül ostorozzák hátamat. Egész Testem rázkódik a fájdalomtól, kiszáradt ajkam remeg. Félelem nélkül kiáltanak a békéért, de nincs béke, mert engedték, hogy megragadja és félrevezesse őket a racionalizmus, az engedetlenség és a hiúság. Micsoda bánatot okoznak nekem, és milyen sebeket ütnek rajtam!
Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek
Amikor gyermekeim fellázadnak, én; az Úr gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz. 