Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1192
Hát akkor jó éjt mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1191
Most már igen és:VALÓBAN!:-)Megérdemled...
Előzmény: danczer (1189)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1190
Dsida Jenő

TAVALYI SZERELEM

Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó,
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz.
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.

danczer Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1189
Az "Elvonult a vihar" akár rám is vonatkozhatott volna :-)
(azt hittem, belenéztél a topikomba :-))
Előzmény: Törölt nick (1186)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1188
Podolszki József

HA ARRA ÉBREDSZ

Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,
és nincs miért nadrágot húznod,
ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot
kell elütnöd valahogy
semmiért, senkiért,
ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod
az évekkel korábban elfogyasztott
töméntelen kotyvaléktól,
nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába
minden kisérlet,
mert hisz nincs hova visszatérned,
az éjszaka pedig rosszabb menedék,
mint az utolsó menhely,
ahol legalább a bolhák és a tetvek
élik világukat,
mondom, ha arra ébredsz,
hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,
akkor legalább ne hencegj :
íme - kibírtad.
Semmi értelme a kései hősködésnek,
nézz a napba,
szikrázz magadban,
kölcsöntüzek ne égessenek.
Akkor talán még veled mehet
valaki
a szintén megalázottak
közül.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1187
Ugye szép?:-)
Előzmény: danczer (1182)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1186
Szia lányok!:-)
Igen,villámlás,dörgés,szélvihar,ahogy illik,de eső....kb. 3.6 csepp..:-(

*****

Ladányi Mihály

HA JÖN A TÉL

Nem kereslek telefonon
a csikorogva bezárult
otthonokban,
nem kereslek
csak itt az utcán
s a kávéházi lányok között.
Hol is keresnélek máshol,
te paradicsomból kiüldözött?
Ha esõ csorog,
hidak alatt,
vasuti aluljárókban
várakozom rád -
Kiszellõztettem zsebeimet,
csak címek voltak benne,
ahol már sose várnak.
Ha jön a tél,
a várótermek melegek.
Egyszer arra jöhetnél.
A ködben-bolyongónak
te maradtál csak,
de turisták közt
õgyelegsz már te is,
festett kendõért
riszálod derekad,
nyomorod tõlem messze visz. . .
De míg a homály
táncol az utcakövön,
a pályaudvari melegedõben várlak,
hiszen
te is keresel valakit :
látom az átvérzett kötést
az életeden!

danczer Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1185
Karak valószínűleg nem rám gondolt :-)
Előzmény: cheshirecat (1184)
cheshirecat Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1184
Ja, bocsi, látom már...
Előzmény: cheshirecat (1183)
cheshirecat Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1183
Milyen vihar?
Előzmény: Törölt nick (1181)
danczer Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1182
Igen :-)
Előzmény: Törölt nick (1181)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1181
Elvonult a vihar...:-)

******

Váradi Szabolcs

HÁLÓ FÖLÖTT

Befordulok egy utcasarkon,
eltévedek a városomban -
fogaim koccanó zajában
tenyésznek álomképeim,
miket szétugraszt majd a lárma.
A játszótér mentén írígylem
a gyerekszertartások gőgjét,
futólag, mert tovább igyekszem,
üres utcába fordulok,
hol rongyos házfalak között
kopott zenéket lélegeznek
pucér ablaksorok.

hát jőjj, és fogd meg a kezem.
Ha nem felejtesz el, hazatalálok.
Idegen utcába ne kergess,
hol térdre kényszerít hiányod.
Engedj megállni lábamon,
engedd, hogy induljak veled
világom fölfedezni végre,
az örökösen tervezett
döntő fölismerésre.

Nem válaszolsz. A csókjaim
átfutnak arcodon. Lebegsz
a kötelesség, szeretet,
szerelem hálói fölött
az áldozat sorsát latolva.
Hiszen ha őt elengeded,
tudom, zuhanás lesz a sorsa.
Hiszen hármunk egymást faló
kapcsolatából kitaszítva
talán a harmadik jelen lesz
levágott testrészként örökre,
immár mit sem gyanítva.
S kit a harc győztesnek ír be,
a béke áthúzza nevét.

Szeretlek. Véget ér az utca,
a párkánysor lemállik.
Elindulok feléd.

szuszmok Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1180
Gál Éva Emese: KÍVÜL?

Úgy érzed, veled már történhet bármi,
te régen távoli nézője vagy,
aki alig tud a színpadig látni,
ahol lejátszódik a színdarab,

s ahogy szereped hiányát megéled,
kötődésed lesz egyre drámaibb,
mert a távolsággal nő az ítélet,
ami rádruházza fájdalmait.

A történés, amelyből kiszakadtál,
a drámában csak cselekmény, eset,
míg tartalma akkor is te maradnál,
ha nélküled történne meg veled.

Oly kívülre kerülni nincs esélyed,
hogy élve levethesd az életet.
Egy világ van. Hát mellette nem élhetsz,
bármennyire nincs benne szereped.

Ha két fal magasodik egymás mellett,
közös lesz az a börtön ott belül,
ahol a falak egymásra merednek.
Látod? Nincs sehol semmi egyedül.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1179
Székely János

FELADAT

Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony oldalán, aki
Azon tűnődik és munkál örökkön,
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Egy nő mellett, ki másra vágyik - többre -
S nincs tehetsége semmi az örömre,
S a fájdalom jogából mit sem enged,
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Ki igazamat sosem látta be,
Mert igazát szegezte ellene,
Míg védhetetlen vádjai alatt
Meggyűlöltem magát az Igazat;
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Egy nő mellett, kit mindenekfelett
Gyűlölhetnék és mégis szeretek,
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Hogy álmomban sem szabadulhatok;
Mellette, kivel élni nem tudok,
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki - bár félem és gyalázom -
Egyedül méltó hozzám a világon,
Mellette élni, egy fedél alatt :
Ez most a tét és ez a feladat.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1178
Varga Imre

VIRÁG,MADÁR : ÉRTELMÉT VENNÉ A SZÓNAK

A kalandnak vége.
Megütöttem.
Könnyû szerető?
Áll emberrel arcul ember.
Visszakoznom nem lehet;
végig kell játszanom, amit kezdtem,
bár a játék s csácsogás ellenére is.
A dalbéli szép violák szirma lehullt,
és a porban - lábam körül - ama pacsírták.
Virág, madár - értelmét venné a szónak,
elmarad hát tőlünk a szép közös ének,
elteszem öreg gitárom,
s hagyd el te is : " virágom, tőled búcsúzom ";
ezt így nem lehet.

Zúdul a hó.
Előttünk egy teljes tél.
A miénk. Ha velem maradsz.
d_anna Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1177
Ha másutt és nem magadban, vagy másutt és nem barátodban keresed a közös gyökeret, ha létezik az anyagok zavaros tömegén túl kivehetőn mindkettőtök számára olyan isteni csomó, amelyik összeköti a dolgokat, akkor nincs a barátod és te közötted sem távolság, sem idő, amely elválaszthatna benneteket, mert azok az istenek, amelyekben egységetek gyökerezik, fittyet hánynak minden falra, minden tengerre.

Antoine de Saint-Exupéry:
CITADELLA
(részlet)

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1176
Szilágyi Domokos

EZ IS A TIETEK

Minden mozdulatom végleges,
hiszen véges vagyok.
Minden csókom kőbe vésett,
hisz bármikor meghalhatok.
Szenvedek -- ennek is örülni fogtok.
Magamra sose lehetek,
Szeretek, s ez jó nekem.
S ez is a tietek.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1175
Dsida Jenő

DAL AZ ELMARADT VALLOMÁSRÓL

Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

s meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,

csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyíték.

Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény,
szó, ami néma
és mégis költemény,

minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,

házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.

Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív,

Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesújt körülötted
mindenkit, aki bánt...

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1174
TALÁLKOZÁS

Alig mondott szavak nyomában
Mosolyba olvad puha szánk,
Áhitatos lágy a beszédünk.
- Kemény holnap nem les reánk.

Kéz-kéz mellett virágot tépünk,
Egy ütembe símúl a léptünk.
Induláskor szép csendben várunk,
Rövid az út, mit együtt járunk.

Nem bánt fájóbb gyönyör reménye,
Múló súrlódást megbocsátunk.
Békít a csók, mely sohsem érik,
S búcsúmagvú találkozásunk.

Lesznai Anna

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1173
MERT ENGEM SZERETSZ

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1172
BIZTATÓ

Csomagodat ne bontsd ki,
ha véginségre jutsz.
Azért véredet ontsd ki,
amiért sírni tudsz.

A késő fordulásu
eget mig nézheted,
te lassu jajdulásu,
alkosd meg végzeted.

Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt.

"Hol csavarogsz, te vásott?"
Aggódva vár reád,
megvetvén elmulásod,
csendes édesanyád.

JA.

cheshirecat Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1171
Juhász gyula
Az élet szonettje

...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rámkacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!

És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.

És nem fáradok el téged szeretni
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed

S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1170
ÉN NEM TUDTAM

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.

Most már tudom. E rebbentő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.

S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.

JA.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1169
Szervusz Szuszmok.Szívesen és nagyon örülök,hogy tetszik!:-)
Előzmény: szuszmok (1168)
szuszmok Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1168
Szép napot mindenkinek!!!

Karak: ez a kedvenc Lesznai-versem. Köszönöm szépen:))

Előzmény: Törölt nick (1160)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1167
(CSAK AZ OLVASSA...)

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

JA.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1166
KÉP A TÜKÖRBEN

Hogyan volt, azt már nem tudom.
De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.
Már régen volt, csak ezt tudom.

Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szivemre hajlott tündökölve.

Már régen volt. Nem is tudom.

József Attila

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1165
Szervusztok,jó napot mindenkinek.

*********************

ÉNEK A SEMMIRŐL

Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szûk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.

Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.

Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?

Kosztolányi Dezső

MILU Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1164

Bizony örök.
Mint ez a gyönyörű vers is.
Szerintem mindenkinek van egy Annája.
Előzmény: Yvy (1158)
MILU Creative Commons License 2003.08.13 0 0 1163

Ki ez a Tornay András?
Ez a verse nagyon tetszik.
Előzmény: Yvy (1158)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!