Lehet, hogy ez egy újabb lökés az országútivásárlásom felé :-) Amikor tévelyegtem Szentendre kis utcáin a Dömörkapu felé vezető elágazást keresve, többször mentem már a 11-esen, mert meguntam a tekergést. Mázlim volt, hogy önkéntes rendőrt játszó autóssal sem találkoztam.
Kíváncsi vagyok, milyen bicajosforgalom lesz majd a 11-esen a táblák leszedése után.
Ez egy fokkal hihetőbb, mint az egy évvel ezelőtti ígéret.
Szombaton már megelőlegezte egy országútis a bringasávot és gond nélkül végig tekert a belső körúton. Pap-sziget után ment jobbra és a buszpályaudvarnál láttam Buda felé repeszteni a 11-esen. Gondoltam, ő az, akinek főrendőr a barátja.
Jómagam eddig hatalmas bátorságnak tartottam, ha a patakig le mertem gurulni az eggyel feljebb lévő keresztutcától. Mennyivel másabb lesz ezután felpattanni a Pap-rét felé, de a Pap-sziget mellett sem kell majd a gyalogokat kerülgetni.
Én sem vagyok előítéletes, csak realista... EGyébként hülye is vagyok, mert ma este ugyanez, ugyanott ismét megtörtént. Nem vigyáztam, és megint csak a szerencsén múlt.
erről jut eszembe, múltkor szentendrén este a 11-esen mentem (tele volt a "kerékpárút" gyalogosokkal, én meg azért tempóval megyek) 40-el, persze hogy beszólt egy önkéntesrendőr valamit. gondolom ecsetelte hol kellene szerinte tekernem.
Viszont találkoztam az időmérő kollégával a tegnapi versenyen, és hat réteg téli ruha nélkül meg sem ismert.
Ha kifejlesztenénk valami értesítő rendszert, nagyobb eséllyel jönnék. Télen úgyis jobb a buli, nem kell olyan későn menni és inkább nyitva van a frissítőpont.
A Sziget környékén a taxisok vannak eléggé bevadulva. Pénteken a graffitifalnál az egyik úgy indult le a füves részről, hogy se index, se tükör, én meg pont akkor hagytam el a segge magasságát. Azt hiszem először én voltam jobban megijedve, hangosan jeleztem, mekkora barom, erre rögtön három készenlétis kezdett el arra kacsázni, hogy mizújs. A taxis más esetben rég elküldött volna a búsba, de most a rendőrök láttán idülten vigyorgott csupán, már ezért megérte. Később visszanéztem, még mindig társalgott a szervekkel. Előttem fél órával a pasimat szorította le ott egy kollégája. A szemből jövő, szűken centizőkről már ne is beszéljek.
Majdnem szóról szóra, csak még röhejesebben ugyanez az eset történt velem is a Mozaik utcában évekkel ezelőtt. A járdán vezetett gyalog- és kerékpárúton egész a HÉV-hez vezető zebráig olyan sűrűségben álltak a bebocsátásra váró szigetelők, hogy a járdára köpni se lehetett volna közöttük, de a zsandár ott mutogatott, hogy menjek fel a járdára. Otthagytam, mert hülyékkel nem érdemes vitatkozni.
Ma a Lánchíd utcában jött a kerékpárúton szembe egy szőke nő biciklin a szembesávon... Pénteken meg egy egyenruhás szellemóriással beszélgettem el Filatorigátnál. Ugye a Sziget miatt le vagyunk terelve a kerékpárútról a Ladik utcába, ami alapvetően egy bölcs döntés. A terelőtáblától 3 méterre állt a rend őre és leállított, hogy menjek fel a kerékpárútra. Mondom ott a terelőtábla, hogy ne arra menjek, rá is mutatok, de nem érdekli. Mondom neki, hogy azért van a terelés, mert teli van gyalogossal a kerékpárút, rámutatok a kb. 10 szigetelőre, akik teljes szélességben elfoglalják a kerékpárutat, erre nagy kegyesen megenyhül, hogy jó, menjek az úttestet, de nehogy száguldozzak...
Tiszta hülyék voltak ma (tegnap is) az autósok. Sokuk nagyon igyekezett valahová így, vasárnap dél felé, de ki tudja, hová. Az egyik kocsisort előzött (volt vagy másfél km/h-s többlete) egy elnyújtott jobbos kanyarban. Szerencsére éppen nem jött semmi szemből. A másik csikorogva fékezett, mert rájött, hogy nem fér el mellettem és a szemből jövő között. A harmadik nagyon meg akarta mutatni, hol a helyem, ezért a centizős előzés után szépen bevágott elém és jobb kerekével verte rám a padka porát.
Az már rutinból megy, hogy a pirosnál mögém/mellém álló, motort idegesen turbóztató hülyét elengedem, hogy ne mellettem csikorgassa a gumikat. Ebből a típusból csak kettő akadt mára. De a kereszteződésbe orrát betoló, közben telefonját nyomkodó kretént nem tudom tolerálni. Hiába ő az erősebb, ilyenkor nem tudok gátat szabni némi szózuhatagnak.
Ja, és maradt még a mosolyogva, bocsikázva integető hölgyemény típus, ami annyit takar, hogy: "Tudom, hülye voltam, de megúsztuk." (Piliscsaba)
100 - 110 km-t általában le tudok tekerni egy kiadós reggelivel. A mai Zsámbék körömön viszont 50-nél éreztem, hogy kezdek éhezni. Tegnap kifogytam az útravalókból, ezért kerestem egy kis boltot, ahol szem előtt maradhat a bringa, míg veszek valamit.
Miközben a zsámbéki üzlet ajtaja előtt próbáltam letámasztani Szúnyogot, bentről a boltvezető kiabált, hogy vigyem inkább be a boltba, nehogy elvigyék, vagy feldöntsék. Alig hittem a fülemnek. Mondtam is, hogy más boltban ez nem szokás. "Más boltos nem is tekert annyit, mint én" - kaptam a választ. Így aztán nekitámasztottam a járgányt egy fejeskáposztás és egy szódavizes polcnak.
A boltos elmondta, hogy korábban ő is országútizott, de belökték az árokba, azóta montira váltott.
Jó, hogy dupla adag csokit vettem, mert 90 után újból tápolnom kellett. Ez egy ilyen zabálós nap volt:).
Felejthetetlen interjút adott egy ifjú hölgy, aki lelkesen ecsetelte, micsoda gyönyörű életérzés ez a közös, telehódas bringázás.
Se előtte, se utána nem láttam, pedig akkoriban még igen sűrűn látogattam ezt a rendezvénysorozatot annak ellenére, hogy nem sokat morfondíroztam bizonyos életérzésekről. Csak felmentem, meg le.
