Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1361
Pierre Bezuhov

A SZABADKŐMŰVES PÁHOLYBAN

Az este, ahogy beléptem
A pétervári éjszakák mögött van
még egy éjszaka van
még egy sötétebb éjszaka van
még egy sötétebb sötét van
akár a mély bársonyok
csatornalejárók fölmeredő csonkján
A koponya szemüregén át városok
fényei, világvárosok fénye csordul
a fekete asztalon derengő
koponya szemüregéből
Nemléten jövő-átszivárgások
lelkemben most
buggyan fel zavarosságát veszítve
mindaz, amit eddig kerestem
A hideg posztón
ezüst tőr hever – idegen
villanása végigszánt arcomon
A gyertyák csontig égnek
akkorra
elkészül végrendeletem
És már nem tudom
mit kell nem felejtenem, súlyos
érceim hová kerültek, mit
elhagynom, ha oda kerülök végre, és
a Világegyetem
Nagy Építőmestere elfogadja
kései jelentkezésemet
megrokkanásom
megroppanásom
után
Kit szólít ez a távoli kalapácskoppanás
Félig térden
bekötött szemmel is látom a gyönge fényt
a szépséget
pedig még nem vagyok a fénynél
a bölcsességet
a fény messze van
és az erőt
és mégis látom már, hiába
hogy az elején
vagyok
a vége tisztán tűnik szemembe
a tiszta
vég. És tiszta leszek a végén
én is a véghez – végtelenül tisztább
Elhagyott érceimtől
megkönnyült szívvel
léptem ki a sötétkamrából, hogy
soha nem ismert vidéken kezdjem meg
három utazásomat
Nehéz
férfikéz vállamon
Nehéz
levegőben
nehéz
szagú ruhákban
ünneplőbe öltözött férfiakat sejtek meg
körben, hallom nyaki ütőerük
halk neszezését
Orromban gyertyák kanócának
illata
Idegeimben szégyen és
a régen elutasított
lelkesedés valamiért
valami után
A mellem fölé tartott tőröket
csodálkozás nélkül, férfiként fogadom
Sic transit gloria mundi
Feketével letakart
hosszú asztal mögött
komor férfiak ülnek – fölöttük a falból
csillag tündököl le rám
De nincs szükségük életemre
Az életemre
van szükségük ezeknek
a tőröknek is
Jobb kezem az Íráson
a körző hegye szívemre mered
valaki elsorolja a rend törvényeit az
eskü szavait, megérzem a
derékszögbe állított láb kollektív
magányát
Az oszlopok alatt
már elviselhetetlen a fény, fejem szédül
homályosodik szemem
Amit látok, az már csak belül
Köténnyel felöveznek, kezemre
kesztyűt húznak
ékszerrel felékesítenek
Nem ismerek többé fokozatokat
erény és bűn között
Segítek testvéreimnek
bárkicsodák is
a tévelygőt jóra intem
az elesőt felkarolom
haragot vagy gyűlölséget nem forralok
testvérem ellen
Ellenségeimnek
megbocsátok, rajtuk nem állok
bosszút
Régi, elveszített
fenségem nyomaira rátalálok
Szememből könny csordul, alig
hallom az ezüst kalapács újabb koppanásait
Ki vagyok
Ki lettem
Ha innen kilépek
melyik szörny-Oroszország hever el lustán a lábam előtt

Fordította: Zalán Tibor

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1360
William B. Yeats

HA ŐSZ LESZEL ÉS ÖREG

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.

Csillag Tibor fordítása

Yvy Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1359
Béke


Ó mennyi csönd van némely alkonyatban,

Mennyi derű és mennyi nyugalom,

A felhők úgy pihennek a magasban,

Mint a bárányok a domboldalon.




Szelíd békesség árad a világra,

Meghalt a harc, a lárma, a panasz,

Kinyílik a búcsú halvány virága,

A nap végső csókjából fakad az.




Az ember nézi az alkonyt, szivében

Szeretne ő is békét és derűt,

És várja, hogy az éj jöjjön sötéten,

Mint gyásza, melyben oly rég elmerült.




E nagy, mély csönd szent közönyében érzi,

Mily idegen már tőle a világ

És a halálra gondol, mely kitépi

Lelkéből vérző gondjai nyilát.


Juhász Gyula

Yvy Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1358
Szemek beszéde


Sokáig némán, némán nézik egymást,

Mint tenger és ég, mint bús messzeségek

És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!

És mond a másik: Ó most újra élek!


Az egyik mélyén vak reménytelenség,

A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,

Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,

A másik mond: Bennem ring drága múltad.


Az egyik, mint az áldozati bárány,

Szelíden, gyáván és riadva rebben,

Az élettől gyötörten és ijedten,


A másik szűzi bátran, büszke árván

Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!

És érezik, hogy zúg a végtelenség.

Juhász Gyula


Yvy Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1357
Csöndesek az ő léptei

Ismeritek őt, a keskenyarcú
gyermeket? Szerelmes leányomat?
Csöndesek az ő léptei,
akár elalvó gondolataim.

Az erdőből jő.
Havas levelek röpködik
körbe tétova útján,
fonnyadt, szomorú, ezüst angyalok.

Házak közé érkezik alkonyatra.
A puha, kék sötétség
bolyhosan simul teste köré.
Homlokán kigyullad a csókom.

Dsida Jenő


Yvy Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1356
Tornai József

Naptánc :-)

Visszafordultál a semmiből
hús-ritmus haj-ritmus
fekete ritmus zöld ritmus
visszafordultál a semmiből
kő-ritmus folyam-ritmus
fehér fogaid dalai
dalaid fehér fogai
nap-ritmus madár ritmus

táncolni mezítláb
kukoricacsuhé-ingben
akáctüske-koszorúsan
végig a vakondtúrásokon

nincs csizmánk
nincs anyánk

táncolni mezítláb


cheshirecat Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1355
Ha nem lesz, azt ne rajtam, hanem Kányádin tessék leverni! :)
De a cél érdekében még egy esőtáncot is ellejtek...csak nehogy meglássanak! :)
Előzmény: Törölt nick (1352)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1354
Karafiáth Orsolya

ÉVSZAK ÉBREN

A fáradtságból nem lehet kilépni.
Hol véget ér, új kezdetét találja.
Múlása nincs, nem oldja meg helyettem
egy fel sem tűnő hónap változása.
Átélhető. Időt csak ennyit ad.
Figyelmem önmagára ráterelje.
Higgyem, hogy így bármeddig elmehet:
rájátszik nappalokra, szürkületre.
Ha vége van, most nem nevezne nyárnak.
Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel.
Álom-tél – hívná meg hasonlatát;
és tartana, míg tart ébreszthetetlen.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1353
Grigore Scarlat

EGY NAPON

Egy napon felcsillan előtted
A gyermekkor kéklő tengerszeme
A halak benne holmi írásjelek
Partjai immár nem ölelnek körül.

Semmi szavak kopognak itt is, ott is
A vonatok átszelik a messzeséget
Amikor maga a távolság
Nem egyéb
Az állomások közti egyhangú kilométereknél.

Majd minden elborul,
A gyermekkor kéklő tengerszemét
Az éjszaka üstje elnyeli
Te az év újabb lejtőjére siklasz
Míg nyomod vész egészen.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1352
Jaj,Cat: bár biztos volna a hírforrásod..!:-)
Előzmény: cheshirecat (1350)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1351
KI ÉRTI?

Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. -
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitől.

Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér. -
Szerettem volna menni
de nem volt: hová.

Szerettem volna halni,
de a Halál kitért. -
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.

Dsida Jenő

***
Tényleg: ki érti..:-(

cheshirecat Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1350
Kányádi Sándor
Időjóslás száraz nyári este

Rejti magát a sok csillag,
alig-alig világítnak,
rejti magát az ég arca,
fátyolfellegeket hajtva,
meg-megakad a szél lomhán
egy-egy vén diófa lombján.

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Nem ártana már egy csendes
tartós-eső. Sose rendez
zivatart az ég minálunk.
Esőtlenül, eső nélkül
mit csináljunk?

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Azt se bánnám, ha jégverés,
(pusztuljon a silány vetés!)
Csak tudnám, hogy jövendőre
dől az áldás a mezőre.

Nagy udvara van a holdnak:
eső lesz holnap.

Köröskörül nagy idő jár,
egy-egy dörgés, egy-egy villám,
idehallszik, idelátszik:
de itt nálunk tikkadásig
eped a föld, full az ember,
mindig esőtlenül leng el
fejünk fölött ahány felhő.
Nyugszik a nap s újra feljő.

Sárga vére foly a holdnak:
eső lesz holnap.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1349
JÓNÁS IMÁJA

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Babits Mihály

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1348
Szervusztok,jó napot mindenkinek.

Kedves Roamer! Üdvözöllek a topicunkban és rögtön meg is kérlek valamire: ne légy már ennyire önző!:-) Mert mi az,hogy "csak" olvastál bennünket? Kérlek,ha van még,ami szívednek,lelkednek tetsző mű és megosztanád velünk /és biztosan van/ hozzad ide hozzánk,mert mi is szeretünk olvasni, nem csak írni és számunkra is élmény ha szépre,jóra bukkanunk..

Köszönjük ezt a verset is...

Talán nem baj,hogy topicgazda létemre mindannyiunk nevében nyilatkoztam.?....

Előzmény: roamer (1342)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1347
Nem MILU,szó nincs erről! Csak tudod,rossz perc,rossz pillanat.Elmúlt.Ha félreérthető volt,bocs.
Előzmény: MILU (1339)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1346
De miért? Hiszen alkalmasint valóban inkább vagyok Karak,mint kisvuk...:-)
Előzmény: MILU (1338)
MILU Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1345
Szia! Örülök, hogy te is...
Előzmény: roamer (1344)
roamer Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1344
HÉTKÖZNAPI ISTENHOZZÁD

Nincs mit mondanom-
nincs mit mondanod.
Szemed jégvirág borítja-
már mögé nem láthatok.

Nincs mit mondanod-
nincs mit mondanom.
Párosan viselt magányunk
súlya nem megosztva nyom:
egészben a válladon,
egészben a vállamon.

Ne értsd félre,ha kereslek:
rádtalálnom nem öröm,
tűnt ölelés emlékétől
únt öleléshez szököm.

Varázsod szét így töröm.

Válni kell.
Önvédelemből hagylak el
s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.
A szív nem nézi,mit cipel,
csak éppen már nem bírja el.

Baranyi Ferenc

cheshirecat Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1343
Szia!
Hallgatunk! (ill. olvasunk!) :)
Előzmény: roamer (1342)
roamer Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1342
Üdv mindenkinek!
Lelkes olvasója vagyok a topicnak,csodálatos gondolatokkal szembesültem már itt a monitor előtt...mondhatni volt már katarzisom is
Köszönöm!
Megosztanék veletek egy 1979-es Baranyi verset...
Yvy Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1341
Sántha Gergő 1974-ben született Budapesten.
Néhány írása eleddig Magyarországon (1998, 1999)
és Angliában,
a Norwich School of Art and Design
Birdsuit nevet viselő
irodalmi antológiájában (1998, 2000)
jelent meg.

"Hát kibontottam a mennyezetet, újabb és újabb ablakokat nyitottam, levegőre vágyva, mígnem elértem a legfelső szintet is, és akkor lenéztem, bele a lakásom hatalmas terébe: csiglépcsők, fehér falak, lelátni egészen a földszintig -csoda, hogy megmaradtak, szinte csak lebegnek a falak a levegőben. Aztán láttam a sok-sok fénycsóvát, a legkülönfélébb irányokban tükrök által megtörve, a növények erőre kaptak, harsány zöldbe vátottak át és kivirágoztak. Körbe ás le-föl bejártam az egészet, alig ismertem rá régi lakásomra (már amennyi megmaradt belőle…) Vidám lettem.
Suttogások.
Most a tetőn alszom, ott lakok. Egy hatalmas, fényes hullócsillag hasítja meg a sötét eget. Nem tűnik el, ott ragyog. A suttogás én vagyok. "

Téglaként c. művéből részlet

MILU Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1340

Nem, most pont jó a tempó.:-))
Előzmény: Törölt nick (1271)
MILU Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1339
Részemről nincs,sőt!
Úgy érzem, részedről igen, csak azt nem értem miért?
Előzmény: Törölt nick (1226)
MILU Creative Commons License 2003.08.18 0 0 1338

Megijesztesz.
Előzmény: Törölt nick (1302)
Yvy Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1337
Jelentés

Bús, sáppadó poéta-ember,
Édes, bús nóták dalolója,
Még egy tavaszt várt türelemmel.
S ahogy megjött a fecske, gólya,
Ahogy az élet újra támadt,
Elébe nyargalt a halálnak.
Meghalt, amikor minden éled,
Csak azért, mert hát: szép az élet!

Tele volt a szíve még dallal,
Csak a tüdője volt a fogytán,
Nem harcolt, szegény, diadallal,
A fátum ujjong összerogytán.
Bús, sáppadó poéta-ember
Szivében dallal, szerelemmel,
Nagy szomjusággal sírba lépett,
Csak azért, mert hát: szép az élet!

Ady Endre
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1336
Nyugalmas jó éjt kívánok mindenkinek-elleneimnek,barátaimnak egyaránt...
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1335
KÉNE VALAKI

Kéne valaki, sokszor kéne:
fiatal hugocska, vagy öreg néne.

Tenne nyakamba talizmán-láncot,
simítana el minden ráncot.

Este, ha némán ágyamba fekszem,
beszélne róla, ki a kereszten

függ, a falon és haldokolva
irgalmat dobál paplanomra.

Irna levelet, meghívót, sürgönyt,
huzná be tétován a csipke-függönyt,

melyen a holdfény suhogva járkál:
ennél a békés, esti homálynál

ne legyen Mindenség, rohanó fáklya,
se kérdés, mely a szíveket rágja,

csak gyermekkor, hova visszamennék,
csak kisszoba, álom, emlék,

s mikor kitör a panaszom sírva,
mondaná: mindez meg volt írva, -

s mikor vad kínnal jajdul az elme,
- tenne úgy, mintha figyelne.

Dsida Jenő

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1334
KI LÁTOTT ENGEM?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?

Istenülő vágyaimba ki látott?
Oh, vak szivű, hideg szemű barátok.

Ady Endre

Yvy Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1333
Melankólia


Mint a bűvös vesszőt vesztett varázsló,

Úgy révedek szét a tarlott világon,

Rossz álom kútjából az égre nézek,

A részvétlen és hűvös csillagokra.

Megborzadok magánytól, messzeségtől,

Magamtól s állok a múlás szelében:

A rémülettől nem tudok beszélni

S a félelemtől nem bírok dacolni.

A megrontó kivette szívemet

S egy könnyes, véres követ tett helyébe.

A kezem nyújtom kapkodón, hiába

A mindörökre elment kedv után

S úgy búcsúzom mindennap a világtól,

Hogy, jaj, holnap megint ráébredek még,

Reménytelenség lett a végtelenség.



Juhász Gyula

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.17 0 0 1332
MEGINT SOKAN NÉZNEK

Megnézem magamat:
Megint sokan néznek:
Vagyok érdemeltje,
Vagyok-e valakije
E sokan-nézésnek?

Olyan messze esik
Tőlem már a hívság,
Hogyha megtörténnék,
Más akkor se volna, mint
Szomorú csacsiság.

Vén, léha életem,
Légy tanum e pörhöz,
Lásd, hogy időm örvény
S úgy futnak el napjaim,
Hogy nap napot tördöz.

Óh, milyen szamarak,
Kik úgy szólnak rólam,
Hogy a dolgom rendjén
S hogy csillámlón jól-vagyok
S testem-lelkem jól-van.

Édes barátiság,
Kétkedő barátság,
Édes mégis-tartás,
Be jó, hogy napjaimat
Mégis-mégis tartják.

Ady Endre

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!