Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.27 0 0 217

FELADAT

Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony oldalán, aki
Azon tűnődik és munkál örökkön,
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Egy nő mellett, ki másra vágyik - többre -
S nincs tehetsége semmi az örömre,
S a fájdalom jogából mit sem enged,
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Ki igazamat sosem látta be,
Mert igazát szegezte ellene,
Míg védhetetlen vádjai alatt
Meggyűlöltem magát az Igazat;
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Egy nő mellett, kit mindenekfelett
Gyűlölhetnék és mégis szeretek,
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Hogy álmomban sem szabadulhatok;
Mellette, kivel élni nem tudok,
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki - bár félem és gyalázom -
Egyedül méltó hozzám a világon,
Mellette élni, egy fedél alatt :
Ez most a tét és ez a feladat.

Székely János

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.27 0 0 216

SZERÉNY ROMÁNC

Borokban ittalak
húsokban ettelek
kútban kutattalak
dalban füleltelek

ízleltem ízedet
hallgattam hangodat
hazudtam szépeket
szépen dicsértelek

mondtam : szemed olaj!
súgtam : nyakad torony!
lihegtem : fényeket
gyújtsatok, merre jár,

de nincs már egy szavam
mit adjak még neked?
a szekfű elvirult
könnyem már elapadt

és ha egy éjjelen
ahonnan nincs tovább
elalszom válladon
álmodnom sincs kivel.

Vozári Dezső

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.27 0 0 215

EURIDIKÉ

Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

S te, lelkem társa, akiért a föld
kemény kérgét taposva elmerültem,
háromszor el a mélységes homályba -
te értem mennyi szenvedést viselsz el?

A gyalázat torkából kilökötten
sivatagodnak naptalan fehér
izzó homokjából a sűrű tenger
sós-keserű árjába lemerültem

szenvedésed elöntött mint a tenger

és csontig mart halál és fájdalom.
A gyenge dal, fuvolád halk patakja
visszavezet? Hiszen téged sötét
halálom elborított, mint a tenger.

Visszavezetsz-e? Élve a pokol
mélyére szálltál, engem elragadni,
gyenge dal láncán engem, aki érted
éltem, haltam, és benned elmerültem

énértem mennyi szenvedést viselsz el?

Beney Zsuzsa

ilang_ Creative Commons License 2003.06.27 0 0 214
-
Bede Anna: MARADJ MEG

Ha már nincs talpalatnyi földed
ha már nem ültetsz a homokba zöldet
ha mérget nyelsz termésedet nyakalva
ha indák pók-ujja tekeredik nyakadra
ha beléd szakad nem látott tövis
maradj meg
akkor is

Egy cserép föld pénzért sem drága
végy filodendront a szobádba
majd ez jelenti néked a földet
ülj mellette míg a halál bezörget -

Ha már csak tekinteted pihenhet
elzúgó erdők színfoltjain
s vonat repülő ablakából
szemed ismeretlen semmibe bámul -

Ha szólván rólad csak rágalom illet
ha megdermeszt jéghideg tekintet
Ha még a szék amin ülsz az is a másé
hogyha már jövőd is az elmúlásé
kenyered sár s legszebb dalod hamis
maradj meg
akkor is
-

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.26 0 0 213
Jaja :)
Előzmény: Törölt nick (206)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 212

PITYPANG

Kezed felé,
Kezed, hajad felé,
Kezed, hajad, szemed felé,
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Miért nem szelíden simogatva,
Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mit nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csúnyán, fülsértő élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!

Pitypang, ne hagyj itt,
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé,
Kezed, hajad felé,
Kezed, hajad, szemed felé,
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszus arccal
Próbálod elhárítani akkor is,
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé,
Porzód, bibéd felé,
Porzód, bibéd, szárad felé,
Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél!
Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő.
Ez még csak kapkod és fütyörész.
De én még nem is beszéltem neked a családomról.
Hallod-e hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám-anyám a
híres arkanzasi Tájfun,
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan-alélva
Felhőbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Karinthy Frigyes

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 211
VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam,
[bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis -
[mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis -
[mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon
[csípős könnyként.

- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi,
[nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőben,
Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi,
[nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött,
[koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian
[s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

Sárközi György

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 210
Bocsánat.Nem NN.,hanem Rab Zsuzsa.
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 209
KÍVÜLED ÉLEK

Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy megláthassalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De nem is ismersz.

Én vagyok az,
aki meg tudom szelidíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.

Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek.
Aztán visszaadom.

Kívüled élek,
ilyen siralmas-bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.

NN.

ilang_ Creative Commons License 2003.06.26 0 0 208
-
Vas István:BURJÁNZÓ KERT

Barátom, én már azt sem áhitom,
Hogy rend legyen a síma pázsiton.
Már sokasodik mindenütt a gyom!
Nem irtom én ki. Hadd nőjjön, hagyom.
Egy mérges gomba a szemembe néz.
A szökőkúton sűrű, zöld penész.
Szökőkút víze régen nem szökik,
Játék ezüstje végleg megtörik.
Ha szép szavát még egyszer hallanám.
Hogy felvidulnék könnyű dallamán!
A napra éj, az égre hold szökik,
A holdat immár felhők elfödik,
De ködön, éjen, hosszú füstön át,
Ugy int felém, úgy hajlik, mint a nád.
Te égi arc, te bolygó holdalak,
Én istennőmül választottalak.
Hát indulj hozzám, át a völgyeken,
A kerteken, a búzaföldeken.
Rád vár az árva kert, csupán terád,
Te hozd a felhők fennkölt mámorát.
Nézd, mind a dudva, gyom, mely itt terem,
Hogy tündöklik e részeg éjjelen!
-

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 207
ÉN MINDÍG TUDTAM. . .

Én mindig tudtam, hogy a kárhozottak
titokban testvérüknek tartanak,
hogy egyszer majd mint lélegző halottat
zárnak körül a koporsófalak,

s uzsora-árát a boldog napoknak
behajtja egy ki nem hívott harag.
Én mindig tudtam, hogy büntetni fognak,
de nem sejtettem, hogy teáltalad.

Én mindig tudtam. . . Eh, semmit se tudtam!
A keserűség forrásként kibuggyan
belül, s betömhetetlen árkot ás,

gyógyíthatatlan, indázó sebet.
Ma már tudom, hogy el nem követett
bűnökre soha nincs feloldozás.

Kálnoky László

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 206
"Feladatod nem a szeretet hajszolása,
hanem egyedül az, hogy felkutasd és
megtaláld belső korlátaidat,
amelyeket vele szemben felállítottál."

/Victor Hugó/

Figyelted?? :-)

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 205
"Semmit sem cselekedtél a múltban, ami méltatlanná tenne a szeretetre. Semmit sem kell tenned azért, hogy szeretetre méltó légy. E pillanatban nemcsak szeretetre méltó vagy, hanem maga a szeretet. A felszínre kell hozzuk félelmeinket és sötét gondolatainkat, hogy láthassuk, mennyire alaptalanok. Csak ekkor tudjuk őket elengedni."

/Victor Hugó/

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.26 0 0 204
"A legtöbben azzal védekezünk a hibáink, gyengeségeink ellen, hogy elhitetjük környezetünkkel, hogy mindig igazunk van."

/Kahlil Gibran/

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.26 0 0 203
Bertók László
Ki kérdez?

(Széles Klárának)
Ki kérdez? Ki néz rád üres,
beesett szemekkel, mintha
rajtad múlna az élete? Sőt,
rajtad a pillanat, ami a
világ? Ki nehézkedik a
libikóka túlsó végén, hogy
akárhogyan is, de lenyomja,
mert a saját érdeke is, hogy
fent, vagy legalábbis megint
magasabban légy? Kit akarsz
segíteni, ha másként nem is,
legalább úgy, hogy a lábaddal
ellököd magadat a földtől, s
ha fönt vagy, izegsz-mozogsz,
nehezíted a tested, hogy
lehuppanj megint, hogy ő,
hogy ő is fölemelkedjék?
Miért, hogy lent is, fönt is
csak úgy van értelme, ha
ketten vagytok, ha mindketten
nekifeszültök, ha fölfogjátok,
hogy egymás hangja, tekintete,
szándéka, szárnya nélkül
senkik vagytok? Fönt is, lent is.
Miért, hogy akkor is
visszakérdezel, ha úgy érzed,
nincs veled szemben senki, ha
minden ott van a szemed mélyén?

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.25 0 0 202
AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY..

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

József Attila

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.25 0 0 201
IMA AZ EMBERÉRT

Adj, Uram a léleknek fényvilágot,
a sötétségből tiszta kiutat,
amelyben megsemmisülnek a gyászok,
és irányra talál a gondolat.

Ha a fájdalom megnevezhetetlen,
a végtelen vele szerteszakad,
s elvesztegeti magát minden versben,
bárhogy őrködnek a hívó szavak.

Minden kusza, hogyha a cél homályos,
ha élni létezésnél nehezebb,
ha gondba satíroznak a hiányok,
és vergődik a lelkiismeret.

Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
a teljességet teremtő erőt,
ne legyen gyatrább a tökételetesnél
ember előtted s önmaga előtt.

Mondd! Te az örök tökély birtokában
miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban,
s ezer jajban az emberi nemet?

Mért adtál értelmet kérdőjelekhez,
ha kérdésre csak kétség válaszol,
s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez,
hősét, s szerepét nem leli sehol?!

Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz,
más világban más embert, más jelent,
s olyan lelket a fénylő virradatnak,
ami sokszorozza a végtelent.

Gál Éva Emese

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.25 0 0 200
Köszönöm! :-)
Előzmény: cheshirecat (199)
cheshirecat Creative Commons License 2003.06.25 0 0 199
Most nem fáj, akkorse, csakazért se! :)
Szeretem B.R.L-t.
Előzmény: Törölt nick (197)
ilang_ Creative Commons License 2003.06.25 0 0 198
Még mindig tetszik, és illik is ide:
-
Imre Flóra: ÖNARCKÉP

Egy polgári nő, aki reggel hétkor
munkába megy, és összehúzza vékony
ujjaival magán a bőrkabátot,
középkorú, aki már sokat látott,
s vénlány maradt, maga se tudja, mért;
pirosító, szemhéján némi kék
festék, rúzs semmi sem, konszolidált,
talán még csinos is, de legalább
kellemes jelenségnek mondható,
sötét harisnyát hord, a lába jó,
nem könnyen bízik senkiben, magában
nehezen se, összeadja a számla
tételeit mindig a fűszeresnél,
jól főz, és mind gyakrabban arra eszmél,
hogy percek óta nézi már magát a
tükörben, s valaki más arcát látja,
pedig hová lett az az arc, hová lett,
lehullott, mint az ősz és mint az évek;
és eltöpreng egy szájkörüli ráncon:
mi a nyavalyát keres a világon?
-

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.25 0 0 197
Szóval tényleg nem azért,hogy fájjon...hanem azért,mert szép..:-)

DOLGOZÓ NŐ

Reggel álomtalan alvás derűjével ébredsz.
Ajkad vonala kemény és fiatal,
pihent karod nyujtózkodni akar,
szemed kéklő, bízó és bíztató
kristályos, tiszta tó.
Olyan vagy, mint egy fiatal fiú:
bátor, vidám, mosolygó és erős.
S uccán, ha elédkerül egy ismerős,
kezeddel intesz üdvözletet neki.
Kissé megállsz az iroda előtt,
nyakkendőt igazítasz és lehúzod
vasaltszagú, fiús, kis tiszta blúzod
s otthonosan, mintha szobádba lépnél,
mindennapi helyedre ülsz a gépnél.
Lassacskán dél lesz és ebédidő.
Sok volt a munka, az iram szédítő,
a derekad, lám, kissé meghajol
s mikor elindulsz, kis sapkád alól
csapzottan kandikál elő hajad,
mely hullámos volt reggel sapkád alatt.
A déli nap aranylik és vakít,
s zúgó agyadban könnyű, jó regény
meg egy virágos pongyola lakik,
egy dívány és egy kétszobás lakás,
ahonnan elfelejtenéd az irodát.
De megebédelsz, s dolgozol tovább.

A délután jön és az ügyfelek,
vitád az irodában egy más leánnyal,
vagy főnököddel egy semmiség felett.
Még visszagondolsz egy-egy bántó szóra;
de alkonyul már, hatra jár az óra,
egy elrontott leveled összetéped,
"majd holnap," mondod s letakarod a gépet.
Kalap, kabát, kevés púder, a rúzsod
sebtiben ajkadon végighúzod,
kis únott séta hazáig még, de végre
leülsz a nyitott ablak előtt a székre.
Most olyan vagy, mint nagyanyád régi képe,
ahol keze kulcsoltan hull ölébe.
S gondjaid, ha kissé nyugodni hagynak,
kénytelen vagy bevallani magadnak,
levetkőztetvén lelked meztelenre,
hogy szeretnéd, ha valaki ölbevenne;
s bár vigyázol, hogy könnyre ez se fakasszon,
beismered, hogy nem vagy egyéb, csak asszony,
ki egyedül van, s fél, mert közel az este.

B.Radó Lili

ilang_ Creative Commons License 2003.06.25 0 0 196
-
Kiss Benedek: ENGESZTELŐ

Az elapadhatatlan édes dallam
szám sarkában - te vagy. A hajdani
szilvalekváríz, ami ínyemnek mennyei
manna - te vagy. Boromnak szeszfoka,
amitől megrészegednem oly jó - te vagy.
Éjszakámban a hold pirulája, hogy
kibírható legyen az álmom - te vagy.
Hajnalom pintyőkéje, aki hangjával
ájulatom pókhálóit tépdesi -
te vagy. Termő szamócabokrom, málnabokrom
kietlen sívó homokban - te vagy. Nevem
aláírásjoggal felruházott egyetlen viselője -
te vagy. Ki szóra bírja egyaránt
a lélek legmélyebb üregeiben
cseleit szövő fondor magányt és a
mindenséget - te vagy...

Hát mit akarsz még?!
-

zepp Creative Commons License 2003.06.25 0 0 195
JÓ CSÖND-HERCEG ELŐTT

Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam s fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.

Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:
Egy jajgatás, egy roppanás.
Jó Csönd-herceg
Nagyot lépne és eltiporna.

Ady Endre

zepp Creative Commons License 2003.06.25 0 0 194
Ének a semmiről

Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.

Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.

Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.

Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?

Kosztolányi Dezső

zepp Creative Commons License 2003.06.24 0 0 193
KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
újságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogy lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

Szintén József Attila.

zepp Creative Commons License 2003.06.24 0 0 192
József Attila: Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

Közhelyes vagyok?:)

zepp Creative Commons License 2003.06.24 0 0 191
Most akkor jöjjön József Attila:)

Eszmélet

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.


9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.


11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.24 0 0 190
Elnézést az előző formátumáért, nem tudtam, hogy ilyen lesz. :)
Előzmény: cheshirecat (189)
cheshirecat Creative Commons License 2003.06.24 0 0 189
Véletlenül bukkantam erre és megfogott:

Végh Ákos László
HOGYAN SZERESSÜK, HOGYAN SZOLGÁLJUK EMBERTÁRSAINKAT ANÉLKÜL, HOGY BÁRMIT IS KÉRNÉNK CSERÉBE?
          ...................................................... .............................................................. .............................................................. .............................................................. .............................................................. .............................................................. ..............................................................
A pontozott részt az olvasó tölti ki.)

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.24 0 0 188
JOBB LENNE

egyszer elmaradnak a vágyak
s az ember úgy néz vissza
mint valami idegen tájra
amely vonzott valamikor
de már ellibbent a virágok illata
nem érezni a fűszálak susogását
nem vonulnak a lomha felhők
s a szivárványos égbolt
szétfoszlott
a koraesti készülődésben

egyszer megbánja az ember
hogy megtanulta megszólítani
a fákat az ösvényt ami elvezetett
a kedves szívéhez
a komphoz a harangszóhoz

jobb lenne nyelv nélkül
mert akkor néma maradna
a mellkast feszítő fájdalom
s egy hétköznapi reggelen
nem történne semmi más:
az éjszaka lezárt szemhéjaim
mögött maradna

Nagy István Attila


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!