amit történelmi bűnnek tartok OVI részéről - 2010-ben simán reformálhatta volna az államháztartást, rendezhette volna megbízhatóan a nyugdíjkérdést, akár a nyugdíjak nem katasztrofális, de érezhető csökkentésével (pl: eü járulékoltatásával), a kassza lezárásával - úgy, hogy a ciklus végére ez már nem jelentett volna kezelhetetlen hendikepet.
Politikusnak alkalmatlan vagy...
Aki 19.000 forinttal egyszer úgy megégette a kezét, az a büdös életben nem fog ellene tenni a nyuggereknek. Mellesleg szerintem meg nincs igazad, nagyon rábaszott volna arra, ha 2010-ben hozzányúl a nyugdíjakhoz.
Nem az esetleges egységes fellépésükről - hanem forradalomról beszélünk... Forradalmat nem fognak csinálni.
Az egységes fellépésük is érdekes kérdés, mert én picit árnyaltabban látom a kérdést, egyáltalán nem egy homogén massza a nyugdíjas-társadalom sem, sőt, politikai nézetei éppúgy megosztottak, mint bármelyik másik rétegnek. Viszont járadékosként tényleg van egy közös érdekpontjuk - ami alapján inkább azt mondanám, hogy a nyugdíjasokkal megnyerni egy választást önmagában nem lehet - viszont semmiképpen sem lehet nyerni ellenükre... Egyáltalán nem egyértelmű, hogy ha a kormány emel x petákot a nyugdíjakon, akkor ezzel megnyeri a választásokat - ettől még simán veszíthet is, ha amúgy elégedetlenek az emberek. Viszont ha a választások előtt érezhetően elvesz tőlük - akkor biztosan bukik, mert ezt még az amúgy velük szimpatizáló járadékosok jó része sem fogja megbocsátani.. Ha van elég időtáv - akkor megléphető, egyébként ez az, amit történelmi bűnnek tartok OVI részéről - 2010-ben simán reformálhatta volna az államháztartást, rendezhette volna megbízhatóan a nyugdíjkérdést, akár a nyugdíjak nem katasztrofális, de érezhető csökkentésével (pl: eü járulékoltatásával), a kassza lezárásával - úgy, hogy a ciklus végére ez már nem jelentett volna kezelhetetlen hendikepet.
De neki esze ágában sem volt semmi érdemit sem tenni (mint kiderült, nem is volt semmiféle kormányprogram, azóta sincs, már hat éve nincs, csak napi evickélés zajlik, alárendelve a lopási és hatalmi szándékoknak)...
Érdeklődve figyelem az eseményeket egy idős házaspárnál. Egész életüket egy szűk körben mozogva, pár faluban élték le, meg néha elmentek Budapestre. Úgy gondolták, megalapozzák - amennyire telik - az egy szem unoka sorsát, szőlőhegyen telek, lakás stb.
No, az egy szem unokának tele lett a töke a reménytelenséggel (amit jelentős részben a saját lustaságának köszönhet, de ez most mellékszál), és lelépett Londonba.
Roppant kíváncsi vagyok, mi lesz a hatás.
Amiért ez érdekes: ők sose fogják látni és elhinni, hogy a környező országok már megelőztek bennünket. Az viszont, hogy lépett a szemük fénye, nagyon is kézzelfogható esemény számukra.
Sajnos ez a megállapítás tényszerűen igaz - OVI messze tehetségesebb politikus, mint most bárki más a palettán. Bár a karizmája azért most már kezd nagyon megkopni, a varázsa eltűnni - de még mindig messze ő a legügyesebb hatalomtechnikus.
Az a baj, hogy ez az egyetlen, amiben kiemelkedő - a hatalom megszerzésében és megtartásában. Arra, hogy mit is kellene azzal kezdeni - láthatóan már nem sok ötlete van, igazándiból nem is érdekli, ő a hatalmat önmagáért szereti...
Hát, a nyuggerek aligha - pedig ennek a folyamatnak a végén ők fognak orbitálisat szívni.. Ez a "már semennyiért sincs munkaerő" az első fázisa egy folyamatnak - aminek a végén már nem lesz elég adófizető, ergo bevétel sem...
A nincs mit tenni... idegesít. Részben hasonló az aktuális téma a vincenten is, ott megkérdezték jotundert, hogy mit ivott. Volt egy művelt kollegám, testvére (ős)magyarság kutató és a legváratlanabb pillanatokban közölte, hogy na ez a turáni átok. Na ez a nincs mit tenni a turáni átok párja.
Ami kevésbé magyarázható: történt jónéhány tömegeket érintő zsebbevágó intézkedés is, amit túlságosan jól tolerál a kisérleti nyúl. :-)
A zsebbevágó intézkedések ingerküszöbét már ismerjük: a bedöntött devizahitelek és az ország csődbevitele, ezek kellenek ahhoz, hogy a proletár máshova X-eljen a fülkében.
Nézd, gondolkodj el azon, hogy forradalom mindig csak ott és akkor van - amikor a helyzet már a többség számára egyszerűen elviselhetetlen, amikor már "minden mindegy", amikor már széles tömegek állnak úgy a dologhoz, hogy kb: mindegy, hogy most lelőnek minket - vagy éhen halunk...
Magyarán, ameddig az elsöprő többségnek bőven van veszíteni valója - addig forradalom igen ritkán tör ki. Ilyen esetekben leginkább akkor, amikor a rezsim már olyan mértékben meggyengült, szétesett, önmagába omlott, hogy a laikusnak is nyilvánvaló, hogy "ezeket egy fing is elsöpri" - vagy még egyszerűbben: amikor az emberek a rezsimtől már nem félnek.
Ez a két variáns van - ahol a rezsimtől még van félelem (ha csak kicsi is, de van) és/vagy a többségnek van bőven veszíteni valója - ott nem.
Ergo ne kérd számon, hogy egy gátlástalan, erejét rendszeresen demonstráló, a társadalom megfélemlítésétől egyáltalán nem visszariadó, ugyanakkor aránylag konszolidált gazdasági állapotok között működő rezsimet miért nem söpri el a népelégedetlenség... Azért nem, mert ez nem így működik, mert Hitlert sem söpörte el a németek haragja (pedig 37-38 környékén már nyilvánvaló volt, itt mi készül), ahogy Kadhafit sem, és Nixont sem, őt is a jogrend buktatta meg, nem az országos lázadás (ami nem is volt).
Tartok tőle, hogy ez egyáltalán nem marhaság. Az AB jogkörének csorbítását, az MNB alapítványok pénzszórását, a MET-szerződéseket, a nemzeti dohányboltokat és még sok mást valóban nem akartak az emberek, viszont az azért jól látható, hogy nő a kiábrándulás az EU-ból, az egész demokratikus berendezkedésből, sokaknak nem tetszik a kapitalizmus működése, nő a Kádár utáni nosztalgia, egy ilyen pillanatban pedig Orbánt valóban a kereslet emelte magasra. A kereslet -nagyon durván leegyszerűsítve- pedig arról szól, hogy a bonyolult egyeztetési mechanizmusok és az egyéni felelősségek előtérbe helyezése helyett jöjjön valaki, aki szépen központosítva elintéz mindent, nem baj, ha közben elkezdi leépíteni a demokratikus kereteket, és még az sem igazán nagy baj, ha esetleg simán lop ő, és/vagy a belső köre.
Erre volt és van is kereslet, hiszen a folyamatosan sérülő intézményi és jogszabályi keretek még nem elég régiek, így aztán sokaknak nincs hozzá valódi érzelmi kötődésük, vagy gyakran inkább negatív az, a deviza hitel törlesztése az napi gyakorlati probléma, hogy az AB majd nem véd meg egy későbbi ügyben, az pedig keveseket aggaszt. Az sem látszik napi problémának, hogy a közszolgálati televízió egészen abszurd módon működik, van helyette ezer más adó. Hogy ezzel az egész média objektivitása szükségszerűen sérül, az sem annyira fontos, mint hogy olcsóbb lett a rezsi. Minden egyes egyébként fontos üggyel simán szembeállítható egy napi ügy, és szerintem egyértelműen kijelenthető, hogy utóbbiak kezelése a fontos a magyar választók többségének, gyakorlatilag egyáltalán nem zavarja őket az, hogy ennek mi az ára.
Én azt gondolom, hogy nagyjából ez tartotta életben a Kádár (és utódai) rendszert is, amíg volt olcsó kenyér, sör, lángos, nyaraló, addig nem sokakat érdekelt az, hogy milyen a jogrend, hány valódi jelölt közül lehet választani, vagy hogy aki kritikus a rendszerrel szemben, azt begyűjtik a nagyobb ünnepek előtt. Azt a rendszert a Milka és a Gorenje döntötte össze, illetve az olcsó szovjet nyersanyagok megszűnése. A mait az lesz képes összedönteni, ha a szlovákok, lengyelek és a többi volt szocialista ország életszínvonala jelentősen meghaladja a magyart, és/vagy ha megszűnnek az EU-pénzek, nem az ún. egyéni képviselői indítványok hazug és káros gyakorlata, nem a legfőbb ügyész nyilvánvaló elfogultsága, nem az MNB vállalhatatlan pénzkezelése. Utóbbiakba ma nálunk nem lehet belebukni mindaddig, amíg alacsonyabb a havi rezsi.
Elég volt belőled macifül, ezerszer megbeszéltük már, 2002-ben OVI nem a 19 ezren veszített. Attól még simán nyerhetett volna - ha nem viselkedik már akkor is úgy, mint most is...
Másrészt, aki arra hivatkozva, hogy mivel valamikor valaki más már lopott, ezért ő is lopásra kényszerül, nem tehet másképpen - az valójában a lelke mélyéig tolvaj, és csak az ürügyet keresi magának...
Ez az ország 2010-ben szó szerint "kegyelmi állapotban" volt, és történelmi lehetőséget játszott el imádott vezéred. Ott és akkor meg lehetett volna simán lépni úgy a rendszerváltás óta halogatott valódi strukturális reformokat - hogy nem járt volna szükségszerűen a bukásukkal, de most már tisztán látszik, hogy sem a tudás, sem a képesség, sem a leghaloványabb szándék sem volt erre valójában meg. Igazándiból OVI ars-poeticája soha semmi másról nem szólt, mint a hatalom megszerzéséről és megtartásáról, egyéb célja soha nem is volt, igazándiból a hatalmat önmagáért imádja, nincs vele érdemben célja. Nem jót tenni, a világot, a társadalmat előbbre vinni, hibákat korrigálni akar - simán csak uralkodni, parancsolgatni, imádtatni magát. Beteg lélek - és betegek a követői is. Te is...
Ez most egy igazi klasszikus, a nagy 19.000 forintos nincs mit tenni, nincs mit tenni, jaj-jaj-jaj.
Tessenek felfogni, vannak komoly fordulópontok egy társadalom életében. Igen, a 19.000 forintos pillanat az egy ilyen pont volt. 50 évre megváltoztatott mindent. A baj az, hogy akkor és ott hozzáidomult a politikai elit a nép vágyaihoz. Na ebbőlnem jövünk ki még évtizedekig.
Be lehet egy egész népet is csapni, és remekül vissza lehet élni a társadalmi rendszerek, adott esetben demokratikus intézmények nagyon is létező visszacsatolásainak órási holtidejével.
2002-ben is be lett csapva a nép. Akkor nem kellett volna becsapni.
Végképp nincs remény, a megállj megállj kutya Brüsszia is azért tömi a rendszert évi több milliárd euróval mert eleve rosszat akar, (más kérdés hogy jót tesz-e...) tehát nincs mit tenni, nincs mit tenni, jaj-jaj-jaj.
