Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 330
Elnézést kérek,ez a vers egy kicsit hosszú,de nekem annyira tetszik...:-(

Zelk Zoltán

SIRÁLY

Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger: medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.

Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.

Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.

Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!

Igen. Százezer éve már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Villamosod és évszakok.
És fű és sár és hó vagyok.

Milyen ifju a temető!
Mily zöld a tuja, a fenyő!
Az erdő már halotti váz,
de örökzöld a gyász, a gyász.

Miként a rab cellafalat,
úgy kopogtatnám sírodat,
megtanultam ott a jelet -
de más rabság ez, a tied.

Talán a fény, a fergeteg,
s a vadgesztenye-levelek,
mik sírodra keringenek,
ők tudják a morze-jelet.

Talán az emlék... Mert lehet,
hogy Zuglót járom most veled,
lábunknál rég-holt kiskutyánk,
a régi eső hull reánk.

Ó, milyen szegények vagyunk!
de élünk és együtt vagyunk,
de fülelem lágy lépteid,
de behozod a reggelit.

De összebúva hallgatunk,
vagy egy gyermekdalt dúdolunk:
„Gyengék vagyunk, elfáradunk,
talán bizony meg is halunk..."

Talán bizony... Ó, a Balázs
utcában az a kis lakás!
Benn kályhaszó, künn hó szakad.
És megvetem az ágyadat.

És kinézek az ablakon.
A tél híreit hallgatom.
Nézd, mennyi kedves hírhozó -
varjak örvénye, csókaszó.

Miért is lettem hűtelen,
mi más hír kellett énnekem?
Tavalyi hó. Tavalyi táj.
Vak szemgödör. Halott sirály.

És megyünk a hegyoldalon,
vár a mennybéli cimbalom,
földid, a földre szállt cigány -
és játszott egész délután.

A húrokon gyermekkorod
villant, cikázott, pattogott.
Couperin? Akkor is Jászberény!
Tornác. Leander. Lámpafény.

Csak Zugló és csak Jászberény,
mert addig élek véled én!
csak lépteid, lélegzeted,
csak kócos gyermek-éneked.

Csak az a tél, csak az a táj,
csak az a hóra szállt madár,
csak az az ág, mely ott remeg
az ellibbent madár felett.

Mert ami van, el nem hiszem,
én-szívem messzibbre ízen,
nem a jövőbe, múltba már.
Vak szemgödör. Halott sirály.

Az ágakon a cinegék.
A sírok közt a nénikék.
Egyik oly régen térdepel,
mintha sohase kelne fel.

Az arca föld, az arca rét,
nagy, sárga könnye margarét.
És jő a szél s úgy fujja szét,
mint szirmokat, a nénikét.

Aluszik már a cinege.
Röpül a sír, a nénike,
a tujabokor, a fenyő -
az égre száll a temető.

Mert alkonyul. Isten veled.
Én is megyek. Hová megyek?
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.

Esik. Esik. Megyek. Megyek.
Mondják, akkor is így esett.
A június-végi eget
megszállták őszi fellegek.

A kis csapat. A gyászmenet.
A néma, néma döbbenet.
Barátok. Árva asszonyok.
A nyári égen ősz zokog.

És zokog és zörög nevem
a koszorún: Jelen! Jelen!
Nem láthattam holt arcodat -
kifosztották a gyászomat!

Most már tudom, miért megyek,
most már tudom, hová megyek,
most már tudom, hol is megyek
örökkön koporsód megett.

És villoghatnak az egek
tükrei tavaszt vagy telet:
köröttem az az őszi nyár.
Vak szemgödör. Halott sirály.

Kié e kulcs? mit nyit e zár?
kié e nélküled-kopár
szoba? ez a farkasverem? -
nem otthonom, csak fekhelyem.

Háltam bokorban én s padon
volt szúnyogzöngés paplanom
és ébresztőnek berregett
a zápor, hogyha megeredt.

S az ágyrajárás, amikor
hét égő szájon a pokol
horkol-hörög : a nappalok
kénköves kínja bugyborog.

S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy
egy konyhazug, egy szalmazsák -
ha ennyi lenne a világ...

Mert ennyi volt a nincs, a kín,
melynek lángjánál álmaim
perzselt pilleszárnya repes
meleg vacok, tányér leves.

Tudtam, egyszer az is akad -
nagyobb karéj, hű dunyhaszag.
S egy este csak kigyúlt a nap:
egy este megtaláltalak!

De ez a nincs ! ez a hiány !
e vonító farkas-magány
ez a négy fal, ez a fedél ! -
szivemre tekereg a szél.

Szívem körül süvöltenek
a nem vagy ! és a nélküled ! -
vánkos fölött és takaró
alatt befú-temet a hó.

Igy fekszem, fekszem egyedül.
Ágyam szélén az isten ül.
Csak néz, mert nincs rám szava már.
Vak szemgödör. Halott sirály.

Mi ez a boldog riadás?
hajnali patkócsattogás
ébreszt... istenem... hát lehet?
álmodhatta ezt egy gyerek ?

Lehet, hogy amennyi halál,
egy gyermek álmaiba száll,
hogy lehunyt pillái mögött
csontváz-staféta fut, zörög?

Csattogj hát patkócsattogás!
tűnjél lidérc, múlj rossz varázs
Bojtor, a vén fiákeres
egy hajnali kaput keres.

Minket keres, ugye, apám?
hányszor ígérted, most talán
Pestre viszel... Csat-csattogás.
Miskolc. Mozdonyfütty. Állomás.

Vagy már Szatmár? Az Ujmajor?
Anyám teknő fölé hajol.
Sziszeg a tűz, kél a kalács.
És künn a csat-csat-csattogás.

Én ifju-szép-özvegy anyám,
hajolj fölém, mint hajdanán...
Mint hajdanán? mint most! ma! itt!
Űzzük el végre álmaink!

Álmaink és halálaink!
Hol vagy cipő s te foltos ing?
korán kel az inasgyerek. -
Gyár kürtje. Szénásszekerek.

Meglát, utánam fut, csobog
fűzfáival a Homoród,
s mintha gyümölcsük nyujtanák,
jönnek elém a szilvafák.

Kertek. Vagongyár. Rét. Malom.
Behunyt szemekkel is tudom.
És mégis, mégis megvakít,
hogy téged nem talállak itt !

Hogy nem oszthattam meg veled
e tájat, mintha két gyerek
felezne zsíroskenyeret -
egy harapás nekem... neked...

Mintha ott... akkor... két gyerek -
De csak a kín, a nem lehet!
a soha-sehol-nem-lelek-
terád-már! kínja sistereg.

Kínomból villám sistereg,
fölperzsel lombot és füvet,
s az üszkös, holt füzek alatt
a Homoród is kiapad.

És már csak a por füstölög
az elhamvadt vidék fölött,
csak por, csak füst, csak pernye száll.
Vak szemgödör. Halott sirály.

Hamuban járó reggelek.
Élek. Vagyok. Hát felkelek.
Halál után, halál előtt -
be végtelen a délelőtt.

Be végtelen két pillanat
között a lét. A sivatag.
Úgy múlik el, itten marad
ez a szélütött téli nap.

Ez a vetetlen párna és
ez a tányér és ez a kés,
ez a kóválygó lehelet -
nyolc celziusz fagypont felett.

Az ákác hattyuszárnya száll -
de itt benn ez a január.
S a papíron a szótagok,
mint üszkösödő végtagok.

A semmihez csak semmi nő,
de mondják: múlik az idő...
És mondják: alkony... délelőtt... -
halál után, halál előtt.

Mint lányok a tükör előtt,
öltözködünk a sír előtt,
hordjuk, mint halotti ruhát,
a hajnalt, délt, a délutánt.

És mondjuk: tél, nyár, évszakok. -
Azóta kitavaszodott:
füstölgő rétek, zöld romok
fölött egy holt sirály zokog.

Hát miféle szerzet vagyok,
hogy felkelek, élek, vagyok,
ágyat vetek, ajtót nyitok -:
nem értem, mért nem ordítok?

Mert mit üzentem onnan én
s velem a szószátyár remény:
Szál cérnán, két hegycsúcs között,
úgy is, úgy is visszajövök

Hát visszajöttem. Hát megint
ablak és párna és kilincs...
S a nap s a hold reflektora -
s én nem megyek haza soha!

És kávéház. És Balaton.
És villamoson. S vonaton.
Kattog a kerekek dala
Nem - megy - haza - nem-megy-haza!

Ha rigófüttyel fürtös ág
bezúzza a tél ablakát
s elsőt kiált az orgona -
én nem megyek haza soha!

Ha dombtetőre lép az ősz,
mint dobogóra vén dizőz,
véres a szél, sikolt az a
nem - megy - haza - nem-megy-haza !

Ha dér, ha sár, ha nyár pora,
ha égbolt, utca és szoba,
ha kilincs, párna és pohár -:
Vak szemgödör. Halott sirály.

Barátaim, megértitek?
egy ember él közöttetek,
van kulcsa és van ajtaja -
hazamegy és nem megy haza.

Lefekszik és nem alszik el,
egy néma istennel perel,
mig rákövül az éjszaka,
az álom kényszerzubbonya.

És hályogszínű virradat.
S ő fölkél, s megy, megy, mint a vak.
Villamosok, autók alatt
csak megy, mintha vizek alatt.

És hallgatja, hogy nyikorog,
mint saxofonok s vad dobok
között egy árva nyenyere,
a gyászhintó négy kereke.

A temető. A temető.
Be hallgatag most a fenyő.
Be harsog a rózsabokor!
s a két napig élő csokor!

Zihál a föld. Márvány az ég.
S kit őszi szél fújt szerteszét,
lám, újra visszaszállt ide
a halhatatlan nénike.

Mint cella falát a rabok,
kopogtatom e kőlapot,
verem, miként a fergeteg,
ráhullok, mint a levelek.

Hogy bekiáltozom veled
a mindenséget, az egek
vásznára vetítem neved -.
te Szemérmes, nem sértelek?

De értsd meg, ha kiáltozok -
Irén ! Irén ! nincsen jogod
a földbe ásni homlokod,
tekinteted, mozdulatod!

Mért vártad másfél éven át
kinyílni cellám ajtaját,
ha nem tudod, hogy nyitva már?
Vak szemgödör. Halott sirály.

Hát jöjj! és hívjad holt ebed!
és hozd a vézna kerteket!
és hozd a Rákospatakot !
a zuglói alkonyatot!

Mert mind elföldelték veled...
Micsoda poggyászt vitt kezed!
Hogy bírtad el? hogy bírtad el? -
Jaj, istenem, hogy bírjam el?

Ha az a perc ! Csak azt ha még !
Már este van... Lámpád sem ég...
Csenddé alvadnak a neszek...
Én állok kint . . . Én csengetek.

Csengő sikolt. Aztán az a
másik, a lélek sikolya:..
Aztán a száj, a szó, az a
„Haza jöttél ?" - „Haza... Haza !"

Aztán halj meg, ha jobb neked
arcod a sárba rejtened,
ha iszonyatos gyöngysorok,
szép melleden hólé csorog.

Halj meg, de karjaim között!
hallgassam én is a rögök
deszkán didergő dobszavát -
megértem én már a halált !

Nem értek én már semmi mást,
nem hallok én már semmi mást,
csak azt a néma suhogást,
azt a szárnyatlan szárnycsapást.

Csak azt tudom, hogy visszaszáll
egy szárnyavesztett holt sirály.
Lebeg, lebeg, aztán leszáll.
Szivem vak tengerére száll.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.04 0 0 329
-
Wilhelm Busch: EGY KÖVÉR ZSÁK

Kövér zsákot vitt hajladozva
Galóca gazda a malomba:
érett rozsföld mellé jutott;
terhét letette, s szuszogott: -
a zsák tisztes redőket öltött,
s pompázatos beszédet költött.
Így szólt: A teli zsák vagyok.
Ti: gyarló, töltelék magok.
Fajtátok én fogom kemény
egységbe eme földtekén.
Az én dolgom, hogy védjelek:
a tyukok meg ne egyenek.
S az én roppant erőm cipel
titeket a malomba el.
Hálával tartoztok nekem:
mik is lennétek nélkülem?
A magvak ezt suttogták halkan:

Te üres hólyag lennél egymagadban.
-
fordította: Eőry Attila

**
ÖNBECSÜLÉS

Mikor még tapasztalatlan
és szerényebb voltam, mint ma,
tiszteletem mind a többi
ember bírta.

Aztán, hogy rajtam kívűl is
sok borjat láttam a réten,
kezdem - úgyszólván - becsűlni
önszemélyem.
-
fordította: Keresztury Dezső

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 328
Egy másik Fodor Ákos..

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 327
Azt írja az életrajzi ismertető,hogy Radu Stanca (1920-1962),annak ellenére,hogy a román költészet erdélyi vonulatában Lucian Blaga és
Ioan Alexandru között helyezkedik el, nem csupán a magyar közönség
előtt kevéssé ismert, de a román olvasótábor előtt sem tartozik a
sűrűn közölt és kiadott költők közé.

Nos,én pedig állítom,érdemes olvasgatni a műveit..

Radu Stanca

NAVIGARE NECESSE EST

Önköreimbe mindig visszatérve,
Mint a szögesdrót tekercse,
Futok kormányomat vesztve
Nagy óceáni végtelenbe.

Hatalmas utat már bejártam,
Keserű szomjjal és éhesen,
S minden estén, vak éjjelen
A parton őrtüzeket láttam.

De a part még messze-messze,
S ha föl is dereng valahol,
Újra a nyílt, vad vizekre sodor
A vihar. A Sorsom keresztje.

Eltűnnek sorra a fároszok,
Mind-mind kihunyva csillan,
Aztán újra vissza-visszavillan,
Ha vihar zenéje már nem zokog.

És hurrá! ismét itt előttem
A part, amire vágyok.
De új vihar űz legitten,
S ismét ködbe vesznek az álmok.

A nyílt vizeken futva megint
Ködök ködébe befűzve,
Viharok vad méhére űzve
Szeszélyes szélvész átlegyint.

És így van ez, ez már így van,
Célomtól távol, a célhoz közel,
A csábító part nem közeleg el,
És elérhetetlen az a balzsam.

Önköreimbe mindig visszatérve,
Mint a szögesdrót tekercse,
Hol a kormányom - mi veszve
Vitt volna, vinne végre révbe,

Már hiába minden áltatás,
Így bolyongok én már örökre.
Nincs part, mi horgonyom kikösse,
S a végtelen víz is újra, újra más.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.04 0 0 326
Hangulatteremtőnek:-)
-
Fodor Ákos: GYEREKDAL

-Mit hiszel: mit teszel,
ha majd egyszer nagy leszel?
-Irígylem majd a törpéket,
hogy kis helyen elférnek!
-

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 325
Azt nem is tudnám dúdolgatni, legfeljebb, ha megzenésítenéd! :)
Neked is legyen jó éjszakád és jó hétvégéd is egyben!
Előzmény: Törölt nick (324)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 324
Nem baj az kedves Cat! Inkább ezt dúdold,mint egy POE-verset!:-))
Legyen jó éjszakád...
Előzmény: cheshirecat (323)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 323
Most ezt fogom dúdolgatni, a Te hibád! :)
Előzmény: Törölt nick (322)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 322
Szabó Lőrincz

SZÉL HOZOTT, SZÉL VISZ EL

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 321
Szabó Lőrincz

A SZELÍD TANITVÁNY

Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,
hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.

Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.
Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.

Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,
magányodat szeretem és lelked kételyeit,

mert örök szomorúság borzong benned,
mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem.

Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem?
Sokáig elvesztettelek, azért csábitott a kentaurok és pogány nők hivása.

Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyilni.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 320
Kértem a minap,hogy tudna-e valaki némely adatokat szerezni Meschendörfer munkásságáról...
Nos,egy NAGYON kedves ismerősünk megszerezte az alábbi információkat,amelyért itt fejezem ki köszönetemet...bár lelkemre kötötte: ne köszönjem meg és ne említsem az adatszerző nickjét...
Én akkor is,mert makacs vagyok és önfejű:KÖSZÖNÖM!:-)

Ime:

Meschendörfer, Adolf (Brassó, 1877.máj.8- 1963.júl.4): mo.-i és
romániai német író. Germanisztikát és teológiát tanult. Élete végéig
szülővárosában tanított, gimn.-i isk. ig. volt.
Verseiben az impresszionista módon megformált képek az erdélyi tájat
és hangulatot idézik. (Siebenbürgische Elegie, 1927) A 30-as években a
fasiszta Blut- und Boden-Dichtung ideológiája is hatott rá. Ez érezhető
fő művén, a Die Stadt im Osten (1931, magyarul 1933) c. regényén is.
A háború után főleg humoros írásokat és prózaverseket publikált.
Dsida Jenő, Radnóti, Lendvay Éva fordított tőle verset.

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 319
Köszönöm Neked Karak! Nagyon jól esett...
Bárcsak tényleg ilyen könnyen meg lehetne oldani a dolgokat!
Előzmény: Törölt nick (318)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 318
Szóval akkor ezt Neked írtam be,hogy ne szomorkodj!!:-))

Egy Weöres-részlet...

.......

Domb tövén, hol nyúl szalad
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja:

Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája
mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve –
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.

És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.

......

Előzmény: cheshirecat (315)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 317
Tudod,hogy nem a stílusom,de most "csakazértis"-hogy felvidítsalak-keresek egy vidám verset!:-)
NEKED!
Előzmény: cheshirecat (315)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 316
BODA MAGDOLNA
(csönded vagyok)

Dalod és táncod lennék...
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
lendület
téged üdvözl? tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobogó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
perg? forgó vágy
örvény
ami földob leránt
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
ezüstpénz
csíp?mön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
vagy csak síró heged?muzsikád.

De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 315
Szia, Karak.
Háát...hazudnék, ha azt mondanám, hogy jó kedvem van.
Előzmény: Törölt nick (312)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 314
Beke Sándor.

Egy erdélyi,1961-ben Brassóban született költő.Érdekes a stílusa,néha egészen jó,mondhatni elgondolkodtató villanásai vannak a verseiben..
/persze ez szubjektív véleményem..:-)/
Nekem tetszik ez a kis ötsorosa is...

TAVASZ

Én tudom, hogy te mit akarsz.
Te tudod, én mit akarok.
Beszélsz, csak beszélsz,
s én szavaidat hallgatom.
Előttem egy hóvirág
bóbiskol az asztalon.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 313
Kedves Szuszmok: Te nagyon ügyes vagy,hogy ilyen kora hajnali időben is ennyire szép versekre bukkansz! Köszönjük!
Előzmény: szuszmok (308)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 312
Köszönjük Cheshirecat..
Poe? Ugye nem vagy szomorú?
Előzmény: cheshirecat (311)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.04 0 0 311
Szervusztok,
Szervusz kedves Karak!
Hát akkor legyen:

Edgar Allan Poe
ÁLOMORSZÁG

Bús, magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidolón
Fenn uralg gyász-színü trónon,
Most érkeztem épp, egy távol
Ködös Óperenciából,
Világtalan vidékről, hol vad varázs terem,
Túl időn — túl teren.

Fenéktelen völgyek, folyók,
Szurdok, mosás, titán-bozót,
Formákkal, miket senki sem sejt,
Mert a harmat mindent elrejt;
Partnélküli tengerek,
S rájuk hulló meredek;
Tengerek, mik nem hevernek,
Tűz-egekre habot vernek;
Tavak, melyek hányják folyton
Holt vizük, mely holt és zordon,
Hűs vizük, mely halk és fáradt
S rajt a lenge liljomszálat.

S e tavaknál, mik így folyton
Holt vizet, mely holt és zordon,
Hűs vizet, mely halk és fáradt
S lengetnek lenge liljomszálat;
E hegyeknél — e folyóknál,
Lassan, egyre mormolóknál —
Vak bozótnál s hol a rossz
Béka és gyík táboroz —
E lápoknál és tarlóknál,
Hol manó jár —
Mindez átokvert helyekben —
Minden méla szögeletben —
Rémült utas mit lel itt?
Multja leples rémeit —
Szemfedős formákat, mellyek
Sóhajtanak s tovább mennek —
Holt barátaiért, kik rég be-
Költöztek a földbe — s az Égbe.

Ha szivünk száz sebe fáj
Ez nyugtató és enyhe táj,
S a sötét és árny-imádó
És a csupán árnyat látó
Szellem számára Eldorádó.
De szétnézni nyílt figyelemmel
Az utas benne nem bír, nem mer
S titkát halandó gyenge szem
Nem issza tárva sohasem,
Mert tiltja szigorú királya
Rojtos pillát emelni rája
S a vándor itt csak lopva lát
Fekete szemüvegen át.

Bús magányos úton át,
Hol jó lélek sohse járt,
Hol az Éj, egy ős eidólon,
Fenn uralg gyász-színű trónon,
Most érkeztem épp, e távol
Ködös Óperenciából.

Babits Mihály fordítása

Előzmény: Törölt nick (305)
ilang_ Creative Commons License 2003.07.04 0 0 310
Kedves Karak, köszönöm:de jó volna-e, ha mindenki ismerné minden költő minden versét?Akkor mi motiválna bennünket? /...egyébként sem láttam még "sárgarókát":-))/
-
Csorba Győző: CSAK EGY-EGY SZÓ

Se rím, se ritmus, se külön nyelv,
se hang, se tűz, se szárnyalás:
csak egy-egy szó, amit különben
vagy úgy nem mondott még ki más.
-

Előzmény: Törölt nick (304)
ilang_ Creative Commons License 2003.07.04 0 0 309
Virágos napot mindenkinek!:-)
-
Francis Jammes: KÉT HARANGVIRÁG

Két harangvirág hintázott a domb oldalában,
s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak:
megremegek előtted s csupa zavar vagyok.
S a másik szólt: ha nézem, arcom miként ragyog
a sziklán, mit a víz csöppenkint hullva váj be,
látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár te.

Ringatta őket a fuvalom egyre jobban,
beteltek szerelemmel, s kék szívük egybedobbant.
-
fordította: Rónay György

Előzmény: szuszmok (308)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.04 0 0 308
Jó hajnalt mindenkinek!

Ana Blandiana: MEZTELEN VIRÁGOK

Milyenek vajon a virágok,
amikor senki sem néz rájuk,
s titokban levethetik bátran
minden ruhájuk?

Mint mutat vajon a kamilla,
aranyos övét ha megoldja,
s mit sem törődve azzal, hogy látják,
lerúgja fehér szoknya-virágát?

Hát a nőszirom milyen látvány,
mikor harisnya sincs a lábán,
s amiben éjjel-nappal tanyázik,
kék ingétől is megválik?

A bársonyvirág milyen lehet,
ha ruha nélkül didereg,
s csipkés szoknyája sincsen rajta,
pedig ugyancsak fázós fajta?

No és milyen a cinnia
karcsú derekát látni, ha
vörös katrincáját ledobja
egyenesen a porba?

Milyen a rózsa mindenek fölött,
ki a bál után levetkőzött,
s szirmokból varrt ünneplő ruháját
a virág-hercegek is megcsodálták?

De jó lenne, ha csak egy percre,
amit még senki se látott,
titokban meglesni, milyenek
a meztelen virágok!

(Cseke Gábor fordítása)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 307
...és jó pihenést mindenkinek!
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 306
PINCZÉSI JUDIT

A GYERMEK DALA

A kislányt "gyermeknek" nevezték,
mert egyszer Adrianino kérdésére:
"Mi vagy te?" - így válaszolt:
"Én gyermek vagyok."
(Kurt Tucholsky)

Ha felnőtt leszek
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha,
Naphullás közben is megvédelek
ha utánad rúg a Zongora,
soron kívül adok majd tortát,
málna-íz lesz a bánat tora,
elalvás előtt fujok hat nótát!
(és reggel is néha,
csak ne sírj soha.)

Ha jeget eszel
(egy egész picit),
vagy levelet nyelsz
(virágot soha!)
jaj és júj nélkül
vetem meg az ágyad,
nevetés lesz a bánat tora,
párnádra kötök mályvaláng-vitorlát,
mert didereg a tenger! -

(csak elérj oda!)

Az Óceánig is elhajózhatsz,
ott majd én leszek a Tortahegy,
s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát,
Vackort, a mackót is előveheted,
hisz sötétben lenni cudar
nehéz, mert a sötét
az sötét, és harap nagyon!

(hogy mi a bátorság
akkor s milyen?)

Én Óznál is jártam és azt is tudom.

Zenélő levélként
pörgök a fán,
rozsdamész vakol
s a szél fénypora.

Ha felnőtt leszek,
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 305
Kedves Cheshirecat.Hiányollak!
Igazán megajándékozhatnál bennünket valami széppel Te is!
Na!Igazán.
Légyszi.....
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 304
Biztosan az én hiányos műveltségem az oka,de -kedves Ilang-Te néha olyan-számomra ismeretlen költőktől hozol annyira gyönyörű verseket,hogy csak ámulok és-megvallom-irigykedem.

Köszönjük Neked!:-)

Előzmény: ilang_ (303)
ilang_ Creative Commons License 2003.07.03 0 0 303
-
J.R.Becher: "JÓ ÉJT!" (Lillynek)

Virágzás, napsugár.
Hozzám éj jön be már.
Halkan énekelem: búcsúzni kell.
Ha tépett is vihar,
köszönöm. Nem akar
szívem mást. Csendesen
múlik a perc.

Nincs hátra semmi más,
csak megpróbáltatás:
tőled, te kincs, te fény,
búcsút veszek.
Ülj mellém most, kezed
nyújtsd, hadd mondjak neked
"jó éjt", amíg enyém
marad e perc.
-
fordította: Hajnal Gábor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 302
Baranyi Ferenc

MIATTATOK

Maradt még bennem valami,
ami szerethető?
Vagy lelkemnek jobbik felét
megette az idő,
és mára már csak az maradt,
mi kőkemény, rideg,
amit az idő sem bolond
rágatlan enni meg?

Ha így van, nem büntethetem
magammal azt, aki
tűrhetőbb változatomat
sem könnyen bírta ki,
egén felhő miért legyen,
ki nap-féléje volt?
Tűzben a gyémánt szén leszen,
akármilyen csiszolt.

S versekkel tudhatok-e így
táplálni másokat?
Kipergett zsákomból - amit
adnék - a búzamag.
De esküszöm: miattatok
megkeresem, ha van
lelkemnek olyan szeglete,
mely még árnyéktalan.

..hát igen..

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 301
Paul Éluard

A SZERETŐ


Lehunyt szemem pilláján ott remeg,
hajfürtje fürtjeim között,
keze kezemhez oly hasonló,
szeme színe szemem színéhez,
az árnyékomban úgy merül el,
akár egy kő az égi mélyben.

A szeme folyton rámragyog,
s nem hagy aludni engem,
oly fényes álma is,hogy sápatag
és párologva száll a nap;
nevettet,majd a bánat súlya nyom,
beszéltet is,pedig nincs mit mondanom.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!