Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1553
HARAGBAN

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád;
táncoltam én is és te is,
sírtál értem s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

Szilágyi Domokos

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1552
Szép Ernő

A HARANGOZÓ

A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.

Zengnek, dalolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.

A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…

Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondul,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.

*****

Hmm...

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1551
Kemény Simon

FEHÉRFÜGGÖNYÖS SZOBA

Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?

Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?

Négy szürke konok fal között
– Ott nem szólt zongora, se ének –
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.

Ájult sirással ki zokog…
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja…

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1550
Jó reggelt,szép napot kívánok mindenkinek.
/talán még magamnak is..akkor is./
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1549
Babits Mihály:Hadjárat a semmibe
(részlet )

Ó, mind akit szerettem életemben
s ki lelkemet szeretni még merész,
figyeljen most, talán megérthet engem,
bár hangom szerte tárult mélybe vész,
mint egy örök sodor halásza zengem,
amiről még álmodni is nehéz,
ragadójába markolok kezemmel
s merni merem, amit más nézni sem mer.
.
.
.
Mert néma ő s nem könnyezik soha
és így vesz tőlünk szót és könnyeket
s könnyre mosollyal, szóra mostoha
csönddel felelve csúfra hiteget.
És csöndje végtelen, mint mosolya.
Mosolya nem fogy, csöndje nem reked.
Csöndje mosolyog és mosolya hallgat,
mosollyal, csönddel, úgy mulat terajtad.


Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1548
KARAKNAK!

Nagy Gáspár

Rögzítés

(de , mintha félálomban
Szabó Lőrincnek mondanám)

Nem léptem át oda.
És nem maradtam itt.

Csak elfogadtam
a magam törvényeit.

S amnéziás múlt,
se nagyképű jövő

engem ugyan már
át nem alakít...

Ha rajtam kívül ez
-egyáltalán-
érdekelne még valakit.

Előzmény: Törölt nick (1545)
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1547
Jó reggelt és kellemes napot kívánok!:-)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1546
Jó éjt mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1545
Aludj jól.Ne maradjanak megválaszolatlan kérdéseid,sem leveleid..:-)
Előzmény: Yvy (1543)
d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1544
jó éjt Yvy !
Előzmény: Yvy (1543)
Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1543
Szép álmokat!:-)
Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1542
A KÖNNYEK HASZNA

Kisbíróm, a Kétség, vallatott:
»Ember, mit akarsz és ki vagy?«
»Sírok és a síróké vagyok.«

»Van-e tűrni másokért erőd?
Van-e nagy, igazi hited?«
»Nincs, de meghajlok a hit előtt.«

»Milliók könnye nem sok neked?
Miért nem sírsz csak magadért?«
»Mert én mindenkiért szenvedek.«

»És ha meghalsz a kínok alatt?«
»Milliószor szebben halok,
Mert az én sok könnyem itt marad.«

»S ha tovább is így csörtet a lét?«
»De a könny-ár majd összegyűl
S elönti a világot: elég.

Ady Endre

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1541
VALAMI MÉG KÉSZÜL

Ha szívem bomlott, bús malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.

Ha így szólok: már mehetek,
Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.

Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1540
EGY GYAKORLAT

(mindennapi teszt-kérdés/2.)

Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

Fodor Ákos

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1539
BETEMETIK A TAVAT

Haragvó bércek görgetik
Háborgató haragjukat
S lelkem, e fölvert tó, mulat.
Óh, áldott, áldott izgalom,
Végső háborgás a tavon,
Mikor lelkemre görgetik
Haragjukat haragvó bércek.

Sziklákat nyel, dalol, kacag.
Hajh, be víg a lakodalom
Lelkemen, e fölvert tavon.
Hullj, hullj szikla, ez mind kevés:
Be szép ez a temetkezés,
Ez a szegény tó hogy kacag,
Mikor betemetik a sziklák.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1538
Bényei József

VÉGRENDELET

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1537
CSÓKOKBAN ÉLŐ CSÓKTALANOK

Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.

Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.

Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.

Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.

Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

Ady E

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1536
De aki úgy siet,aki annyira átloholja az életét,vajon megérthet valamit pl. egy ilyen versből?
Vagy mi vagyunk a balgák? A deviánsak? Akik valamilyen szerencsétlen véletlen folytán elkerülték a Taigetosz igazságát?

***

Radnóti Miklós

ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Előzmény: d_anna (1534)
d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1535
Ágai Ágnes Kamaszságok
(részlet)

...Hozzád akarok bújni.
Vagy valakihez,
aki nem tart kisgyereknek,
amiért sírok
és akivel mindenről lehet hallgatni.

Ugye bengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha indulok?...

d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1534
tudod, Karak, lehet hogy aki nem látja az óriáskigyóban az elefántot, mert nagyon "siet", annak nincs "ideje" meghatódni se...
Előzmény: Törölt nick (1532)
d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1533
Reményik Sándor - Borostyán

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mint gyermek, én is ezt a szót tanultam.
Azután elfeledtem dallamát -
És azt mondottam: orgonavirág.
S most megtanulom újra: porba hulltan.

Mert egy a két szó, egy - és mégsem egy.
Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Az egész csak egy árnyalat-különbség.
Mint testvérek, hogy borús kedvük töltsék:
Mi lessük egymás zengő ajakát.

Ott túl azt mondják: orgonavirág.
Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
És Erdély lelke csillan meg a szóban,
Mint egy darabka mennybolt tiszta tóban,
S reszket, mint Isten szent lelke az ostyán.

Erre mifelénk azt mondják: borostyán.
Mi ismerjük a messzehúzó vágyat,
Amely ragad a nyíló orgonához.
Lelkünk mégis a borostyánnak áldoz.
Így szeretjük a testvér-orgonákat.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1532
Miért van az,hogy azok a "fölnőttek",akik nem látják az óriáskígyóban az elefántot,meghatódásukat szégyellik bevallani és akik pedig látják,miért nem? :-(
Előzmény: szuszmok (1531)
szuszmok Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1531
Szelíden dőlt el, ahogyan a fák.

nem tudom, miért, de ahányszor elolvastam ezt a részt, ez a mondat mindig meghatott...
köszönöm, Karak...
jó éjt tényleg!!

Előzmény: Törölt nick (1530)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1530
Antoine de Saint-Exupéry

A KIS HERCEG

/részlet/

.........

És most már ő is elhallgatott, mert sírt...

- Helyben vagyunk. Most hadd menjek pár lépést egyedül.
De leült, mert félt.
Aztán azt mondta:
- Tudod... a virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge!
És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy
a világtól védekezzék...
Leültem én is, mert nem bírtam tovább állva maradni.
- Hát igen - mondta. - Ennyi az egész.
Egy kicsit még tétovázott, aztán fölállt. Lépett egyet. Én moccanni
se bírtam.

Csak ennyi volt: egy sárga villanás a bokájánál. Egy pillanatig
mozdulatlanul állt. Nem kiáltott. Szelíden dőlt el, ahogyan a fák.
Még csak zajt sem keltett, a homok miatt.

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1529
Jó éjt, Szuszmok...

*******

T. S. Eliot

NÉGY KVARTETT

I

Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.
A lehetett volna elvont fogalom
És csak egy kiokoskodott világban
Marad meg mint állandó lehetőség.
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.
Léptek visszhangja az emlékezetben
A folyosón át, ahol nem haladtunk
Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk
A rózsakertre. Szavaim
Visszhangja lelkedben.
De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom.
Más visszhangok pedig
A kertben laknak. Kövessük-e őket?
Siess, szólt a madár, keresd meg őket
A sarkon túl. Az első kapun át
Első világunkba kövessük-e
A rigó csalszavát? Első világunk.
Ott voltak, méltósággal, láthatatlan,
Súlytalan szállva hervadt lomb fölött,
Őszi melegben, rezgő levegőben,
S a madár szólt, felelve a sűrűben
Elrejtett és nem hallható zenére,
S látatlan szemsugár villant föl, mert a rózsák
Néztek, mint virágok, ha nézik őket.
Ott voltak ők, mint fogadott s fogadó vendégeink.
Így mentünk, mi meg ők, szertartásos menetben,
Az üres fasorban, a puszpáng köröndbe,
S a kiszáradt medencébe lenéztünk.
Száraz volt a medence, száraz cement, barna szegélyű,
S a tó napfényből lett vízzel telítve,
S a lótusz halkan, halkan felmagaslott,
S a felszín csillogott a fény szivéből,
S mögöttünk voltak és a tóban tükröződtek.
Majd felhő vonult át, s a tó üres lett.
Menj, szólt a madár, mert a lomb teli volt gyerekkel,
Elbújtak izgatottan, nevetésük visszafojtva.
Menj, menj, szólt a madár: az emberek
Túl sok valóságot nem bírnak el.
Múlt idő és jövő idő
Ami lehetett volna és az, ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.

szuszmok Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1528
szép álmokat minden kedves topilaónak!! és további szép verseket!!!:)
szuszmok Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1527
B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1526
Szabó Lőrinc - Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek
a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem,
azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos,
köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket
gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos
éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket,
felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz,
benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek,
ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1525
Goethe: Könnyek vigasza

Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja szemed.

"S ha sírtam is, elbújva;- az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon. "

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szivét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

"Ti mulattok s nem sejtitek,
engem szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok.
csak egy, csak egy - hiányt. "

akkor meg rázd föl magadat!
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

"Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Ugy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott. "

Csillagra nem vágyunk.
Ha szép, hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

"tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny. "

d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1524
Feridun Kaar

AZ ÉLET ÜZENETE

A zöld erdőre, pusztára s folyóra,
A tengervízre, mely felmérhetetlen,
E márványtestre, mely csábít ragyogva,
Ez éj-szempárra, mely igézve rebben,
E mély serlegre, színig telve borral,
A csillagra, ha fenn szikrázik égve,
A halk nádsípra, mely zsongítva szólal,
E rózsák sárga, harmat-friss szinére,
A tó vízén tekergő liljomokra,
Az égbolt forditott, kék serlegére,
E vad hullámra, mely ordít robogva,
E tisztult és örök-nagy szenvedélyre
Im, ezt írták fel, ez zúgatja vérünk:
Örülnünk kell az életnek, mig élünk!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!