Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1566
FENTRŐL NÉZVE

persze megértem jó leszek persze
nem akarok gondot okozni senkinek
elnézést ha mégis vagy ha mégse
megfordítanám ha még meg lehet
tudom a tökéletességet még vágyni is hiba
de mivel saját képmására teremtett...
belátom: ez az út visz a pokol bugyraiba
s hogy el kell s el is fogadom a rendet
úgy van: gyakran nem gondolkodom logikusan
vak vagyok és öntelt sokat unatkozom
nem látnám a dolgokat ilyen tragikusan
ha erőt vennék végre egyszer magamon
mert annyi kincsem van miket nem becsülök
és hajlamos vagyok elfeledni a jót
a pocsolyákat nem kerülöm: beléjük csücsülök
s gyakran a magam hasznára forgatom a szót
illetlen vagyok és határokat nem tisztelek
nem bírok hétköznapi lenni ha kéne
nevetséges hogy még mindig ugyanaz a kisgyerek
vagyok mint tizenkilenc éve
szabálytalanságaimnak semmi hasznuk
nehéz elviselni azt a sok apró hibát
érdekesek persze néha de ha kimondjuk
végre az igazat: fárasztóak egy életen át
tudom: oda kellene figyelnem magamra
hogy ne csak magamra figyeljek folyton
persze-persze és oda egy-két szavamra
nem árthat meg az a kis önkontroll
tulajdonképpen mit képzelek én magamról:
isten vagyok zseni vagy próféta talán?
én is csak szénből, aminosavakból...
és én sem tudhatom holnap rám mi vár
tudd meg (tudom): nem vagy a magadé
játszhatsz magaddal de a kütyüt el ne rontsad
az élet - vedd úgy - haladék
s ha bármi vagy is, bármi jó, fentről nézve roncs vagy

Jónás Tamás

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1565
A virág.....szép.
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1564
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Előzmény: Yvy (1563)
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1563
A sarlai legénye

A sarlai legények
Leányosztályt tevének.
Gyöngyöm, violám,
Szép aranyalmám.

Egy legénynek nem jutott,
Nagyon megharagudott.
Gyöngyöm, violám,
Szép aranyalmám.

Majd ha máskor osztatik,
Akkor neki juttatik.
Gyöngyöm, violám,
Szép aranyalmám.

Tele kertem zsályával.
Szép a legény párjával.
Gyöngyöm, violám,
Szép aranyalmám.

Dunántúl

Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1562
Nem mind legény, aki magát tartja,

Nem mind legény, aki magát tartja,
Csak a posztónadrág feszül rajta.
Nem tudja a rendet lekaszálni,
Meg tudja a kislány szívét csalni.

Nem mind kislány, aki magát tartja,
Csak a rózsás szoknya feszül rajta.
Nem tudja a kenyeret megsütni,
Meg tudja a legény szívét csalni.

Paszab (Szabolcs)

Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1561
Nézd meg, lányom, nézd meg jól

– Nézd meg, lányom, nézd meg jól:
Ki kopogtat az ajtón!
– A szeretőm, a kanász,
A gatyája kanavász
Nem köll nékem az!

népdal


Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1560
Nem ér az a legény egy szál vöröshagymát,
Nem ér az a legény egy szál vöröshagymát,
Ki a leány mellett összehúzza magát,
Összehúzza magát, eltátja a száját.
Verje meg az isten a málészájúját!

népdal


Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1559
Laboda kedve

Széles utcán, széles jókedvében
Megy Laboda bor zúgván fejében;
S minden gyermek, aki látja,
E szót utána kiáltja:
„Hej Laboda, Laboda!
Lábod ide, amoda.”

Széles utcán, széles jókedvében
Tovább is Laboda megy vesztében,
S egy piros lány, hogy meglátja,
E szót utána kiáltja:
„Hej Laboda, Laboda!
Lábod ide, nem oda!”

S Laboda bemegyen piros lányhoz,
A lány bort hoz, csókot ád a borhoz,
Labodát ölébe zárja,
És fülébe mondogálja:
„Hej Laboda, Laboda!
Szíved nekem kaloda!”

De Laboda letekint a lányra:
„„Ki mázolt be, szívem, ily csodára?”

„Hej hej nagyon szerettem én;
De megcsalt a barna legény.
Hej Laboda, Laboda!
Ölelj meg, ne menj tova.”

„„Hazudsz leány, hazudsz, mond Laboda,
Te hagytad a barna legényt oda.”
S kiönti a bort a földre,
A leányt ellöki félre.
„Hej Laboda, Laboda!
Mért haragszol, Laboda?”

„„Én vagyok a szögfi, a Laboda,
Engem hagytál, te hitetlen, oda,
Ültél pince derekába,
Lemenőknek az utába.
Átkozott légy, piros lány,
Borod méreg, te sárkány.”

Zúgolódva széles bús kedvében
Megy Laboda, s tántorog mentében;
S minden gyermek aki látja,
E szót utána kiáltja:
„Hej Laboda, Laboda!
Lábod ide, amoda.”
Vörösmarty Mihály




Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1558
"A dolgok megkülönböztethetetlenek, meghatározhatatlanok és megismerhetetlenek. Éppen ezért sem tapasztalatainkról, sem véleményünkről azt se mondhatjuk, hogy igazak, azt sem, hogy nem igazak. Egyikben sem lehet hinni, hanem megrendíthetetlenül távol kell maradni mindennemű élménytől és elhatározástól, és minden egyes alkalommal azt kell mondani: a dolog éppen annyira van, mint amennyire nincs, vagyis nemcsak létezik, hanem nem létezik, és éppoly kevéssé létezik, mint amennyire nem létezik.
Semmi sem szép, semmi sem rút, semmi nem igaz és semmi nem hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy, ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert megszokták. A tettekre pedig ugyanez vonatkozik."

Pürrhón


Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1557
A LEPKE VÁGYA

A szót, mit sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb tőled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.

Shelley

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1556
A RÉGI NŐK

Tudod-e még a régi nőket ?
Fáj még, hogy el nem érted őket ?
Üres feju kóc-lelkű bábuk,
Szájuk piros volt, szép a lábuk.
Jöttek, ragyogtak megigéztek,
Te meg dadogtál mint a részeg,
Azt hitted akkor túl nem éled,
Hogy mással hálnak nem tevéled,
Gőgös királynők, tiszta hattyúk.....
Talán még sírtál is miattuk.

Hányszor motyogtad zagyva lázban :
"Nem jól csináltam, elhibáztam.
Tovább kellett vón könyörögni,
S jól járok én is mint a többi.
Megkóstolom jóízű húsát,
Nem ölne meg a szomorúság."
És hajtogattad még sokáig :
"Egyik bolond volt, rongy a másik,
Álmatlan éjjelt, szép szerelmet
Sem ez, sem az nem érdemelt meg."

Gőgös királynők, tiszta hattyúk ?
Hamar leszállt az alkonyatjuk.
Egy év... vagy öt-hat... s fényevesztett
hazug bűbájuk kopni kezdett.
Jaj, hova lett a sok parázna,
Friss fiatal test vad varázsa ?
Izzó nyarukra hűvös ősz ült,
Sok meghízott... egy meg is őszült,
Templomba jár ma, vén boszorkány...
Szívedben elcsitult az orkán.

Tudod-e még a régi nőket ?
Szeretted és gyűlölted őket.
Aztán te is vénülni kezdtél,
Elszáll az élet, ugye tesvér ?
Nem vagy te már a régi éhes.
Hány éves is vagy ? Hatvan éves ?
Mire reád köszönt a hetven,
Csak temetőt látsz vén szívedben.
Itt nyugszik egy nő... ott megint egy...
Jó volt-e, rossz-e... végre mindegy !

Heltai Jenő

Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1555
A HALÁL-ÁROK TITKA

Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda kerülnek
A vén szerelmi csatárok.

Boldogak, kik vénen szerettek,
Holtig szerettek:
Kisérti őket
Száz, csókos, ifju eretnek.

Úgy halnak meg, hogy meg se halnak,
Ha meghalnak.
Tanui lesznek
Nagy, ölelő diadalnak.

Ifjak, akik csókolni tudnak,
Bolondul tudnak,
A Halál-árok
Babonás partjára futnak.

S pihennek a vén, csókos dalják,
A halott dalják,
Hanem a csókot
Jutalmul örökre hallják.

Ady Endre

Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1554
A HOTEL-SZOBÁK LAKÓJA
részlet

Öreg legény, boldog legény, hajh,
Nem sujtja soha Tűzhely-bánat:
Egyedül él és sorra lakja
Olcsón a kis hotel-szobákat.
Öreg legény, boldog legény, hajh,
Magtalanul, bölcsen, keserüen.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1553
HARAGBAN

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád;
táncoltam én is és te is,
sírtál értem s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

Szilágyi Domokos

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1552
Szép Ernő

A HARANGOZÓ

A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.

Zengnek, dalolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.

A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…

Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondul,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.

*****

Hmm...

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1551
Kemény Simon

FEHÉRFÜGGÖNYÖS SZOBA

Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?

Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?

Négy szürke konok fal között
– Ott nem szólt zongora, se ének –
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.

Ájult sirással ki zokog…
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja…

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1550
Jó reggelt,szép napot kívánok mindenkinek.
/talán még magamnak is..akkor is./
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1549
Babits Mihály:Hadjárat a semmibe
(részlet )

Ó, mind akit szerettem életemben
s ki lelkemet szeretni még merész,
figyeljen most, talán megérthet engem,
bár hangom szerte tárult mélybe vész,
mint egy örök sodor halásza zengem,
amiről még álmodni is nehéz,
ragadójába markolok kezemmel
s merni merem, amit más nézni sem mer.
.
.
.
Mert néma ő s nem könnyezik soha
és így vesz tőlünk szót és könnyeket
s könnyre mosollyal, szóra mostoha
csönddel felelve csúfra hiteget.
És csöndje végtelen, mint mosolya.
Mosolya nem fogy, csöndje nem reked.
Csöndje mosolyog és mosolya hallgat,
mosollyal, csönddel, úgy mulat terajtad.


Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1548
KARAKNAK!

Nagy Gáspár

Rögzítés

(de , mintha félálomban
Szabó Lőrincnek mondanám)

Nem léptem át oda.
És nem maradtam itt.

Csak elfogadtam
a magam törvényeit.

S amnéziás múlt,
se nagyképű jövő

engem ugyan már
át nem alakít...

Ha rajtam kívül ez
-egyáltalán-
érdekelne még valakit.

Előzmény: Törölt nick (1545)
Yvy Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1547
Jó reggelt és kellemes napot kívánok!:-)
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.24 0 0 1546
Jó éjt mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1545
Aludj jól.Ne maradjanak megválaszolatlan kérdéseid,sem leveleid..:-)
Előzmény: Yvy (1543)
d_anna Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1544
jó éjt Yvy !
Előzmény: Yvy (1543)
Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1543
Szép álmokat!:-)
Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1542
A KÖNNYEK HASZNA

Kisbíróm, a Kétség, vallatott:
»Ember, mit akarsz és ki vagy?«
»Sírok és a síróké vagyok.«

»Van-e tűrni másokért erőd?
Van-e nagy, igazi hited?«
»Nincs, de meghajlok a hit előtt.«

»Milliók könnye nem sok neked?
Miért nem sírsz csak magadért?«
»Mert én mindenkiért szenvedek.«

»És ha meghalsz a kínok alatt?«
»Milliószor szebben halok,
Mert az én sok könnyem itt marad.«

»S ha tovább is így csörtet a lét?«
»De a könny-ár majd összegyűl
S elönti a világot: elég.

Ady Endre

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1541
VALAMI MÉG KÉSZÜL

Ha szívem bomlott, bús malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.

Ha így szólok: már mehetek,
Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.

Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1540
EGY GYAKORLAT

(mindennapi teszt-kérdés/2.)

Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

Fodor Ákos

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1539
BETEMETIK A TAVAT

Haragvó bércek görgetik
Háborgató haragjukat
S lelkem, e fölvert tó, mulat.
Óh, áldott, áldott izgalom,
Végső háborgás a tavon,
Mikor lelkemre görgetik
Haragjukat haragvó bércek.

Sziklákat nyel, dalol, kacag.
Hajh, be víg a lakodalom
Lelkemen, e fölvert tavon.
Hullj, hullj szikla, ez mind kevés:
Be szép ez a temetkezés,
Ez a szegény tó hogy kacag,
Mikor betemetik a sziklák.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1538
Bényei József

VÉGRENDELET

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Yvy Creative Commons License 2003.08.23 0 0 1537
CSÓKOKBAN ÉLŐ CSÓKTALANOK

Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.

Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.

Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.

Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.

Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.

Ady E

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!