1 órával a PB mögött, az még csak hagyján, de JB-nél kilinként 1 perccel lassabban. Na ha ettől nem kezdek holnaptól kőkeményen edzeni, akkor semmitől...
Az úgy volt, hogy 3 perccel hamarabb ellőtték a rajtot. Na nem baj - gondoltam - bárkit a szemfülesek közül utolérek, azt gyakorlatilag már meg is előztem...
Na de a jó híreknek itt vége is lett.
Türelmesen próbálok beindulni, várom, hogy megszálljon az erő. Nem teszi. Hiába, ez van, ha az ember nem kellően felkészült: duplán ki van téve a napi forma ingadozásnak - és ez nem egy jó nap.
Gyakorlatilag zsírból - értsd exenzív "AE1"-ből- képtelen vagyok kimászni, tempó nincs, viszont szédülök bele. Kúl!
Oroszlánvár, Jagus és a többi bájos csúcsmászás és zuhanás egy merő agyonveréssé formálódik. Azért makacsul próbálkozom feljutni, persze eljátszom a gondolattal, hogy kiszállok, de egyenlőre arra sincs erőm, hogy erről meggyőzzem magam.
Tolom a sót, folyadékot, vitamint, kaját, hátha... Sokszor bejött már... Na de akkor edzettem rendesen. Na mindegy, miről is beszéltem? Amúgy jól vagyok, persze, hogyne, leszámítva a légszomjat, a puffadást, az ólmos lábakat, a hideg verítéket.
A terv 7 órán belüli beérés volt, ehhez Oroszlánvár 1:20 max., Kékes 2:40-en belül, Galya 3:55 alatt, Ágasvár 4:55 alatt, Keresztes 5:20, vagy belül, Muzsla max. 6:20 kellene.
Keresztes végül 5:29... de biztos ami biztos eldepózok még 3 percet a Muzsla támadása előtt, csakhogy a teljes esélytelenség nyugalma megszállhasson...
Muzsla: szeretem. Semmi komoly, egyszerűen csak jó. Meg van a ritmus, jól esik. Gyaloglás, jogg, futás, gyaloglás és így tovább.
6:10 körül már vészesen közelednek az utolsó puklik, eljátszok a gondolattal, hogy előre állítom az órát 6:20-ra, hogy véletlenül se kelljen lefelé szaggatni, de végül a Hegy megoldja. 6:27-tel indulok tovább a csúcsról. Az esélytelenség nyugodtsága árad szét bennem, ez már-már szinte "enjoy".
Na ez a mámor azért mégsem sikerül egészen őszíntére, merthogy eddigre már minden porcikám hasogat, de hát ezért jöttünk vagy mi?
Jót mosolygok még, a 2007-ben lefejelt fán idén kint lévő "165 cm!" figyelmeztetésen. Hát igen, csak 3 centin múlt.
Az órámra inkább nem sandítok, a 7 órán kívüli idő biztos, és minél többet nézem annál lassabban telik. Inkább keresem a flowt, meg a hasonlókat, írom magamban az emlékiratokat, meg a jövő évi edzéstervet, aztán lassan elérem a patakvölgyet.
Végül nem bírom tovább, csak rápislantok a stopperre és naná, hogy találok kihívást: jó lenne 7:10-en belül leérni. Na ahhoz viszont csipkedni kell magam, úgyhogy némi elfojtott nyögéssel és visszaszívott hörgéssel betekerek 7:09-re. Ennyi.
A 3.20-as kelés nem esik jól. Éjjel többször fel keltem, gyereket visszaaltatni és esőt hallgatni. Lúdtalpéktól indulunk kocsival, addig bringával tekerek. Furcsamód jobban izgulok ettől a hajnali tekeréstől, mint a Bérctől. Pont nem esik, de azért jól összevizezem magam a pocsolyákkal. Illusztris társaság: Lúdtalp, JB, Larzen. Sofőrünk Mr. Lúdtalp, immár sokadjára. Depózik, átviszi az autót - még egyszer köszi! Útközben esélylatolgatás, még egy időjárás előre jelzés csekkolás. Délelőtt szemérkélő eső, viszont 13.00 körül masszív esőt mond -( és tényleg, szinte percre pontosan érkezik meg a zuhé, 13.00kor). Ennek függvényében feladat adott, 7 órán belül beérni. JB és Lúdtalp erősnek érzi magát, de a felugrott kilókra panaszkodnak. Larzen meg már régen volt itt, hogy a stabil beérés a cél. Fáradt vagyok fizikailag, a héten négyszer futottam, plusz meló. (csütörtök volt egy nagy bozót tüzünk Budakeszi - Nagyszénás-zug részén, sikerült megfogni, hogy nem menjen el a Kopár-hegyek felé.) Úgy látszik, többet kivett, mint gondoltam. Cipőm a 4 éves Saucony Xodusom, amit a Hoka miatt 3 évig pihentettem. Nem viszek zsákot, övet. Bringás mez zsebeibe egy fél liter Sponsert, és két csokit meg kis ropit rakom. Hűvös van, páratartalom max. Rajtban tömeg, kicsit el van cseszve a nevezés, pedig regisztráltunk előre. Sok a futóruhás alak, de látszik, hogy a Trailre megy a futók java. Csendben ellövik a rajtot, már 100 méterre jár a mezőny, mire utánuk iramodok. A felhők miatt félhomály van még, rögtön be is nézek egy kis ösvényt, és patakmederben vagyok. 50 m után tudok kimászni, és tépek előre. Fogalmam sincs, hanyadik lehetek. Egy narancs szín pólós sporival megyünk együtt, aztán ellépek, tolom a kéken. Igyekszem mindent kifutni, és egyszer csak üres térbe kerülök. pár száz méterre se előttem, se utánam senki. Eső szemerkél, lassan világosabb lesz. Ez a 8. Bércem, de eddig mindig jó időben voltam, furcsa, hogy a gerincről semmit sem látok, csak felhőket. Amit tudok, kifutom, lefelé két méteres lépésekkel zúzok. Egyedül vagyok, és ez tök jó. Madarak, fák, eső, természet. Nem jön össze a flow, de azért szuper érzés. Oroszlánvár aljára kb. 1.08 alatt érek. Az itató pontra megittam a Sponsert, kis vizet veszek. Innen jól be lehet látni az utat a Várhoz, itt szoktam csekkolni az előttem lévőket. Most senkit sem látok, fent a két kedves pontőr lány mondja, hogy még csak három ember ment el, abból is az egyik turista (kiderült, Oli a turista). Ezen döbbenek, bár tudom, hogy az első vonal a trailre megy. Tolom tovább, már látszik Kékes tömbje. érzem, jön fel rám valaki, aztán utolér Ispi. Nem tünik nagyon boldognak, azt mondja, ez a tempó jó ha hét órára elég...Ellép azért szépen. Az eső előhozza a szalamandrákat. rég láttam már. Néhol, főleg a rézsútos részeken csúszkálok, de jó a terep. Inkább a vizes sziklákon kell figyelni. A síház előtt Szabó Áron fotózik, biztat. 2.24 lett, elégedett vagyok. Azért fáradok... Innen őrült vágta, sikerül Som-bokor felé egy 4.37-s ezret hozni, de azért a letörés megfog. Tömeg, botok mindenütt, minden irányba állítva. Térd rogyaszt, hamar lent vagyok. A műútra érve szinte mindenki ott folytatja, csak páran megyünk az ösvényen - ami rohadt sáros. Csór-hegy tövében depózok, itt Nóri mondja, JB az első, de Lúdtalp mögöttem van?!? Majd hátba vág, gondolom. Galyatetőig már egyre jobban lassulok. Nehéz lesz az a hét órás teljesítés. Ahol tudom, futok. Néha némelyik turista el kezd futni velem, előttem, ilyenkor felhúzom magam, és jól lesprintelem. Galyára érve li is nyúlok...3.40. Millers igazít útba, itinerben kilátónál van a pont, valóságban a büfénél. Népünnepély, kitelepülős büfé, tömeg. Innen jön a legkönnyebb rész, én meg szenvedek. Két rövid ujjú van rajtam, azért magasan, gyalogolva fázom. összeszedem magam, azért 6 perces ezreken jóval bentebb tolom. Sokan vagyunk, de ez a túra. Egyszer eljövök a trailre, biztos, hogy gyorsabb lennék, ha nem kell kerülgetni. Ágasvár fel is le is szenvedés, látom, már nem érek le öt óra alatt Keresztesre. 5.10. Maratonnyi táv 2200 szinttel. Azért nem rossz, van aki ilyen maratoni időtől síkon, boldog lenne. Annyira azért nem is jó...Kiengedek, iszok vagy három deci sört, poénkodok Nórival, aztán gyalogolva indulok. Jól sikerült a depó, folyadékot elfelejetek magammal vinni. Itt már azért előzgetnek a Bércesek, de nem érdekel. Kicsit több erővel, akarattal meg lenne a hét óra, de nioncs kedvem tovább küzdeni/szenvedni... Nézem a Garmint, 10 perc körüli ezrekkel gyalogolok, el is megy fél óra, amikor felérek a futhatóbb részekre. Nézem a z órát, hát, próbáljam tolni mégis? Nehezen pörgetem magam, de gyorsulok. Vizet kérek-kapok az egyik futó cimborától, egy decit iszok, de elég is. A Múzsla előtti rész legszebb a számomra, a huplik, és főként a megmaradt hatalmas ősfák, ismerősként köszöntöm őket. Aztán fent vagyok. 6.23. próbáljuk meg...Döngetek, szenvedek, lesem az órát. JB mondta, 35 perc alatt simán le lehet jönni..... tudom, holnap a lépcsőjárásba is bele fogok halni, de az holnap van. Néha megelőzök valakit, és félek a köd/felhő kombóban nem látom majd jól az utat, eltévedek. A falut alig látni a párában, de tudom, mindjárt vége. Az eső kezd brutális lenni. Patakmeder megfog, nehezen rendezem soraim. Tolom, mindjárt vége, ott a présházsor, már csak 400 m. Megelőz egy (hozzám képest ) fiatal srác. Cél. Nem lett meg, 7.03. 40 perc alatt jöttem le. Azért elégedett vagyok. Jövőre megint van miért visszajönni.
U.i.: JB győz 6.15 körüli idővel. Lúdtalp mögöttem pár perccel ér be , Larzen 8.01-gyel finisel. Jó kis nap volt. A hazabiciklizésbe belehalok, de Bp.-n legalább nem esik.
Hát beszrva én sem leszek, de azért szeretném augusztus végén a Jászberényben szervezett Zagyvamenti maratonon a 42-t újra teljesíteni. 2014-ben ott futottam életem első maratoni távját, és tetszett a kombinált pálya. Van benne aszfalt, napos, árnyékmentes, földutas Zagyva gát, és valamennyi hűvös erdő is. Nyilván nem célom pályacsúcsot döntögetni, de jó lenne egy 4 órán belüli teljesítés. Aztán vagy összejön, vagy nem. :-D
én azon vagyok ki, hogy a fa "megújuló erőforrás". mert 30-50 év alatt megnő? normális? akkor a szén, meg az olaj is, nem? az a pár csilliárd év elrepül...
Nem, nem untattál, sőt köszi hogy írtál! Drukkolok, hogy elérd a céljaid, szépen ütemesen. Ihletet pedig az említett max.30km-eid adtak ahhoz, hogy hozzászóljak. Ugyanis magam is idén még csak ilyeneket mentem, igaz hetente legalább egyet. Mégse vagyok beszrva, ha nem lesz idén maratonom..
(2) A fa kitermelésekor figyelemmel kell lenni a vízforrások és vízbázisok védelmére, a védett élő szervezetek élőhelyére, az élettelen természeti értékek védelmére, a tájképre, valamint az értékes emberi alkotások környezetére.
Khm Parlagi sas költőhely.
Továbbá:
63. § (1) Az erdő talajának védelme érdekében az erdőgazdálkodó köteles az erdőfelújítás, az erdőnevelés, a fakitermelés, a faanyag mozgatása, valamint a feltáró úthálózat kiépítése során az erdő talajának erózió és tömörödés elleni védelméről gondoskodni.
Aki járt már arra mostanában, az tudja. Többek között Királyháza és környéke hogy néz ki. Ugye-ugye...
Akkor még nem ismerjük egymást. (FB: Boncsér Zoltán.) Zolival meg Lacival legutóbb a Bükki Kilátásokon futottunk együtt. Előtte Lacival a Nagyhegyesi bringaúton. :)
Minden bizonnyal összefutunk majd valahol, vagy a nagy alföldön vagy valamelyik versenyen. Hajrá!! :)
Hogy ismerjük e egymást nem tudom, FB-n Csanádi Béla (Hajdúszoboszló) néven meg tudod nézni az orcámat. Széles Zolit ismerem, együtt voltunk a VTM-en az ő autójával. Jött velünk a Lázár Laci+ felesége is. Az utóbbi években Laci is elég sok ultrát teljesített, mindemellett munkatársam is. Anno ő vitt bele a futásba, illetve tanácsokkal is segített. Takács tesók közül a Gyurival ismerjük egymást. Itt helyben pár közös futáson illetve versenyen már részt vettünk együtt. Juhász Peti pedig szegről végről távoli rokonság, mert a nagymamám és az ő édesanyja testvérek voltak.
Az utóbbi években sokan kezdtek-kezdtünk futni itt Szoboszlón, van akik aszfalton, és néhányan -ha tehetjük-elkanyarodtunk a terepfutás irányába. Kicsit itt nehéz, mert nem nagyon lehet szintre edzeni. A Hszob - Nagyhegyes közötti bringaúton szoktam legtöbbet futni, vagy mellette a fasoron túl a földúton. (Ha szoktál erre felé járni, akkor talán ismerős)
Szerencsém van, mert a földgáztelepen dolgozom, és pont 10 km a melóhely lakás távolság. Ezt vagy bringával szoktam letudni, vagy futva. Így az edzés kevesebb plusz időt vesz igénybe.
Neked is köszi a biztatást! :-) Facebookon is csoporttag vagyok pár futóközösségben, de azért itt is tetszik. Jópofák a beszámolóitok és egy fórum mégiscsak másabb mint az FB. :-)
Köszi a fogadtatást! :-) Az én esetemben most a türelem és az alázat vizsgázik. Eddig úgy tűnik jól megy, remélem a végén sem bukom majd meg. (pl lesérülés)
Ismerjük egymást? :) Vagy legalább MTB (Széles Zoli) kollégával megvan az ismeritség? Szoboszlón van azért némi terepfutó élet, Zoli mellett a Takács tesók is gyakran megfordulnak TT-ken, versenyeken, bár most inkább a bringa megy Juhász Petivel.
Én csak olyan jött-ment vagyok ott, havonta egyszer előfordulok, és ha jó az idő akkor csinálok egy Kráter-tó kanyart. Ha nem, akkor meg Nagyhegyes.
Lehetett valami a levegőben szombaton. Én egy elég kemény hét után nógrádból toltam a vulkánt Bajári mesterrel, 44,5 lett a km, 4,5 óra alatt, és nem sikerült elfáradni nagyon. Meg voltunk lepődve.
Ez a tavasz?
Sajnos azért negatívum, hogy az erdészet egyre felháborítóbb módon teszi tönkre az erdőt. Dosna-nyeregnél egy Szarvas-Józsi gyártású önjáró letermelőgép nyűtte az erdőt. Mind a 6 kerekén rettenetes lánc. Az embernek kiabálhatunk, nem hallott semmit.
Úgyhogy kénytelen voltam felmászni a terepjárójának a motorházára, és elhelyezni oda a véleményemet a munkájáról.
A tiltakozásnak ezt a formáját kiskamasz koromban kedvtelésből alkalmaztuk otthagyott rakodógépeken, de azt hiszem most felveszem repertoáromba, és alkalmazni fogom ellenük. Egyébként januárban olyan borzalmasan tönkretették az NHH felvezetőutat is, hogy félméter hígsarat képeztek 2 átkelést ellehetetlenítve.
Akkor az volt a tervem, hogy kréten beballagok egy vödör hígsárral az irodájukba, és kiöntöm valahova. Nem tettem le róla, ezt is alkalmazni fogom.
Az erdőtörvényt most készülnek lazítani, majd termelhetnek ápr.1 után is, azt hiszem készülni kell a komoly tiltakozásra.
egyik futótársam az utolsó EP után kicsit túltolta, nem tért le jobbra az erdőbe a köves útról, a 4 sávos út előtti sorompóbál fogott gyanút, +5km. 7:30 körül ért be végül... :D szerintem kicsit elkényelmeskedte, szóval a szintidő emelés jót tenne a tempójának!
mindazonáltal kezdő sporttársainknak szeretném mindenképp megerősíteni, hogy ez a "don't try this at home" jeligére ment. és 2 napja láztalan voltam. gyógyszerrel amúgy nem futunk. :)
különben most ez a "műhelyek" és "istállók" éve úgy érzékelem, szóval ezt a trendet követve én is megalakítottam a Mekk Elek Sufnit, műhelynek azért nem nevezném.
