Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Veleméri csendélet. A Nap már lemenni készül, Bobby kutya a küszöbön heverészik, talán egy szaftos csirkecsont reményében.
Ez a kutya egyébként mindig elkísérte az erdőbe kosárral indulókat s előreszaladva, leült valamelyik vargánya mellé. Sajnos ezek jó része már elszáradt, vagy a meztelen csigák által már jórészt felfalt, mások által otthagyott gomba volt. A derék jószág csak azt értette meg, hogy mi emberek a gombáért megyünk az erdőbe. Azt már nem, hogy csak a friss gomba érdekel bennünket.
Az "istenné tevő ágy" a veleméri Cserépmadár szállás Belső szobájában. Az ágy szimbolikája a benne gyermeket nemző embert az isteni teremtés folytatójának tekinti.
A cserépkorsó Gödörházán szolgált néhány évtizedig. Sokszor megtöltötte jóféle vörösborral Varga Emil bácsi, míg végül megtért őseihez és a korsó a veleméri Sindümúzeum kincsei közé került.
