"Alapnak a 10 (vékony!) kötetes Feynman nagyon jó. Több dolog miatt jó. Egyrészt nem elrettentő a matematikája, ezért jó kezdés. Másrészt Feynman maga nagyon jó. Ő nem azt akarja, hogy a hallgatók megértsék, ő maga a szerző mennyire nagy túdós :-), hanem azt, hogy az anyagot megértsék. Nagy szó... "
Hol tudnék hozzájuk jutni és milyen címmel kereshetem őket?
A jó könyveket szeretem...ha találok egyet, meg is veszem őket, vagy kihozom a könyvtárból, de ez olyan, mint 4 levelű lóherét találni. :-)
Itt van esély néhány dolog tisztázására, talán közérthetőbb módon is, de azért nem túlegyszerűsítve. Itt közbe lehet kérdezni, vitázni is lehet, ezek mind jól valamire. Ha másra nem, szórakozásnak, végül is mire vagyunk itt a Földön?
Persze, én is azért írogatok itt. (Nem vagyok a relativisták fizetett ügynöke...)
Azért mondom csak a könyveket, mert egységes szerkezetben, összefüggésében sokkal jobban meg lehet érteni a dolgokat, mint egyedi kérdésekre adott válaszokból. A fórum nagyon jó akkor, ha valami olyan kérdés vetődik fel, ami nincs benne vagy nem világos a könyvben.
Alapnak a 10 (vékony!) kötetes Feynman nagyon jó. Több dolog miatt jó. Egyrészt nem elrettentő a matematikája, ezért jó kezdés. Másrészt Feynman maga nagyon jó. Ő nem azt akarja, hogy a hallgatók megértsék, ő maga a szerző mennyire nagy túdós :-), hanem azt, hogy az anyagot megértsék. Nagy szó...
"Egyre szélesebb spektrumát fogod át a fizikának a kérdéseiddel. Inkább szisztematikusan, könyvből lenne érdemes tanulni, mert elszigetelt válaszokból, szilánkokból nem fog összeállni egy használható szintű tudásalapod."
A jó könyveket szeretem...ha találok egyet, meg is veszem őket, vagy kihozom a könyvtárból, de ez olyan, mint 4 levelű lóherét találni. :-)
Itt van esély néhány dolog tisztázására, talán közérthetőbb módon is, de azért nem túlegyszerűsítve. Itt közbe lehet kérdezni, vitázni is lehet, ezek mind jól valamire. Ha másra nem, szórakozásnak, végül is mire vagyunk itt a Földön?
"A kozmikus sugárzás legnagyobb része pedig az ún. napszél. "
Eddig azt gondoltam, hogy a napszél a Napból kilépő töltések, amelyek közel jutnak a Földhöz, aztán a távolra nyúló mágneses terében spirális pályán a sarkok felé mozognak. A kozmikus sugárzásról pedig azt olvastam, hogy a gamma sugárzásnál nagyobb frekvenciatartományá sugárzás, amiből szerencsére vajmi kevés jut le a felszinre.
"Naprendszer bolygóin nem lehet kimutatni, mert hiába forog a Nap, a bolygók a Nap ekvatoriális síkjában keringenek, a frame-dragging effektus pedig függ a pálya síkja és a központi test egyenlítői síkja által bezárt szögtől, egészen pontosan annak szinuszától. "
Ez elég logikusan hangzik, bár azért a bolygópályák is ilyen-olyan szöget zárnak be a Föld pályasíkjával. Az a néhány fok okozhatna hatást(nyilván okoz is), ezek szerint ennyire pontosan már nem tudunk megfigyelni, számolni. De akkor honnan lehetünk biztosak abban a maradék perihéliumelfordulásban, hogy az már valami másnak a következménye? 100 év alatt 43 szögmásodperc, és ez csak egy nagyon kis része a teljes hatásnak. Ha ez tényleg számolható, akkor az nagyszerű dolog, de meg kell mondjam, elég hihetetlen!
Nem ismerem a frame dragging-nél alkalmazott formulát, de az lenne a sejtésem, hogy minél gyorsabban kering az objektum, annál kevésbé hajlandó pályát változtatni. Gondolom, valamilyen szorzóként benne van a körbejárt objektum forgási sebessége, valamint valamilyen fokú fordított arányban a távolság is. A fizikusok nem töprengenek azon, hogy az, amit ők a téridő felcsavarodásának neveznek, mi a csuda lehet igazából? Egy fogalom nem forgat semmit, nem hathat semmire, kell hogy legyen valami mögötte, nem?
A multkor nem tértünk ki az általam számított fénynyomás példára. Hol hibás az a gondolatmenet, hogy egy bármilyen kis erőhatás igen hosszú idő alatt igen nagy távolságokra képes röpíteni egy tömeget, ha nincs egyensúlyban? Az utolsó feltétel nyilván szükséges, hogy gyorsulás jöjjön létre, de ha abból indulunk ki, hogy a Nap nem sugárzott öröktől fogva, a Naprendszer csirái viszont már jóval a sugárzás megjelenése előtt kezdtek kibontakozni, kialakultak a stabil örvények, amelyek még ma is megvannak, csak azóta a szilárd égitestek együtt mozognak, csak nem gázszerű állapotban, mint hajdan. Mit lehet a fénynyomás védelmére felhozni? :-)
> Ha jól rémlik, Feynman mondta egyszer, hogy azért ugyanolyan minden
> elektron, mert csak egy elektron van, és az mindig ott van, ahová éppen
> "hívják", vagyis ahol éppen megmérik. Hogy hány elektron, meg hány foton
> van, ennek a klasszikustól eltérő értelme van,
Ezt valahogy úgy tudnám elképzelni, hogy az univerzumban lévő összes elektron világvonala egy vonal lenne, de fénysebességű 'törések' vannak benne, amik a foton kibocsátás és elnyelődés eseményei lennének. Mivel csak egy foton kibocsátása után informálódunk az atomban lévő elektronról, utánna akár nem is kell hogy 'valójában' ott legyen. De ha újra gerjesztjük egy fotonnal, akkor megint 'valóságos' elektront találunk az atom körül addig, amíg az ki nem bocsájt egy újabb fotont. A foton szemszögéből a két esemény egy idejű, akár azt is mondhatjuk, hogy valójában a kettő egy esemény. Csak a különböző megfigyelők látják más-más téridő koordinátákban,.
"(Ehhez a kísérlethez illik azonos hőmérsékleten tartani a mintát, hogy ne keveredjenek temikusan emittált elektronok a megfigyelésbe.)"
Az egy érdekes dolog. Nem lehet, hogy pont az történik, hogy a sugárzás által "helyileg magasabb hőmérséklet" alakul ki, és ez löki ki az elektront a magból? Meg lehet akadályozni, hogy a sugárzás hatására egy-egy részecske intenzívebb mozgást végezzen, mégha az anyag átlaghőmérséklete nem is változik mérhetően? A fémekkel az a "gond", hogy jó hővezetők, így viszonylag hamar eloszlik a kivülről jövő energia, viszont pont a mozgékony elektronok kellenek ahhoz, hogy könnyebben lehessen őket távozásra bírni. A cézium azért a legjobb alany, mert nála a két dolog optimálisan találkozik?
"Az idézett szöveg egy szemléletes, a megértést segítő szöveg lehetett valamiből, és nyilván fémekre vonatkozott."
A szabad töltéshordozókból itélve igen...az biztos, hogy EM hullámokra vonatkozott általában, nem fényre speciálisan. Azt nem tudom, hogy a lényeg szempontjából számít -e, hogy milyen a freki és mi az anyag, ha nyomás minden esetben lesz, legfeljebb a mértéke változik.
Az már eddig is kiderült a számomra, hogy azért tanultál ezt-azt, ezek komolyan hangzó dolgok. :-) Engem igazából csak a dolgok összefüggései érdekelnek, a matematikai része kevésbé. (Azért nem voltam reménytelen matematikából valamikor, de már régen is volt egy kicsit (kijöttem a gyakorlatból), meg nem is tanultunk túl sok magasabb szintű dolgot. Az integrálás pl. csak érintve volt a középiskola végén. Hogy egy kicsit dicsekedjek, hogy nem vagyok azért matekból gyagya, általánosban a levelező matekversenyen 3 helyezést értem el. Ennyit az önimádatról...:-))
"Húú, hogy jött ide a Hold, és mi köze fentiekhez???
Miért hatna egyáltalán nyomás a Földre??? A gravitáció nagyon más mint az elektromágnesség. Nincs pl. negatív gravitációs töltés. Teljesen más a leírása."
A Hold...jó messziről! :-) Egyetlen egy dolog miatt hoztam fel, a Föld gravitációs tere is körpályán tartja a Holdat, ha egy kis szakaszt tekintünk, akkor hasonlítható az atommak körüli elektron esetleges pályájához. Viszont attól, hogy ez az erő a Föld középpontja felé mutat(majdnem), még ez nem lesz olyan, mintha egy külsö erő tolná az egész rendszert Földestől Holdastól az erő irányába. Az elektron pályája nem kör, miután az E, M tér sem homogén statikus, de az erőhatás szempontjából nem fontos. De a mag sem lesz teljesen gyorsulásmentes, mégha ezt alig lehet kimutatni. A Föld sem mozdulatlan a Föld -Hold kettős rendszerben, pedig elég nagy a különbség a tömegeik között, ezt még nem is nehéz kimutatni. A kristályos vagy akármilyen anyag esetén persze nagyon sok elem határozza meg a töltések mozgását(gondolom én), de kifelé véleményem szerint EM sugárzás által nem mutat elmozdulást, csak rezgést , pontosabban hőmérséklet emelkedést. (Bár LASER-ekkel csökkenést is.)
Egyébként ez nem is akkora hülyeség. Ha jól rémlik, Feynman mondta egyszer, hogy azért ugyanolyan minden elektron, mert csak egy elektron van, és az mindig ott van, ahová éppen "hívják", vagyis ahol éppen megmérik. Hogy hány elektron, meg hány foton van, ennek a klasszikustól eltérő értelme van, mert a kvantumrészecskék nem megkülönböztethetők, ami bozonoknál szimmetrikus, fermionoknál antiszimmetrikus állapotfüggvényt jelent. Viszont annak meg mégis van értelme, hogy hányan vannak, ami kicsit hülyén hangzik. Hogy lehet azt mondani, hogy 3 alma van, ha nem tudom megmondani, melyik melyik? Szóval a laikus intuíciója abban helyes, hogy itt tényleg gond van a megkülönböztethetőséggel. Ahol hibázik, az az, hogy csak a klasszikus fizikai azonosság-nem azonosság relációban tud gondolkodni, a Bose-Einstein v. Fermi-Dirac statisztikáról már nincs intuíciója. Ami egyébként fizikusoknak is csak az ezekkel való hosszas foglalkozás után fejlődik ki, és még közülük se mindenkinek. Jól emlékszem még, az évfolyamon hányaknak okozott ez még a negyedéves elméleti fizikai szigorlat után is gondot.
Megvolt, de a SciAm megváltoztatta a honlapját, és már minden letöltésért fizetni kell. Korábban az archívum jókora részét ingyen le lehetett tölteni. Amúgy www.sciam.com.
Es akkor persze a laikus elengei a fantaziajat, es elkepzeli, hogy mi van, ha egy entangled fotonpar nem is ket foton, csak a vakuum olyan, hogy mi kettonek erzekeljuk... Szoval valami ilyesmi elmeletre gondoltam az elso kerdesemben, hogy nincs-e.
Amugy koszi az infokat. Nincs meg veletlenul elektronikus formaban az idorol szolo SciAm kiadas?
Most nincs időm részleteiben végigolvasni, de első ránézésre a szöveg rendben lévőnek tűnik. Kérdés, hogy az EPR-féle lokalitás fogalom releváns-e egyáltalán fizikailag. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez inkább egy olyan fogalom, amit a túl naív klasszikus fizikai nézőpont ad, és a kvantumfizika megfelelő lokalitás fogalma az, amit a kvantumtérelméletben használunk, azzal pedig az EPR-ben semmi gond sincs.
Ha végigolvasom és alaposan átrágom a szöveget, és lesz még ezek után is hozzáfűznivalóm, akkor visszatérek majd a dologra.
Az idézett szöveg egy kicsit nagyvonalúan értelmezi a lokalitást. A lokalitás elvét csak mérhető mennyiségekre szoktuk definiálni, és úgy a kvantum teleport kísérletben is teljesül. Egyébként ez egy nagyon komplex diszkusszió, ezért inkább E. Szabó László könyvét ajánlanám (A nyitott jövő problémája), a fórum egy igazán mély diszkusszióra szvsz nem alkalmas, túl sok a szükséges előismeret. Az idézett könyv egyébként megmutatja, hogy a jelenleg ismert összes kvantum kísérlet (beleértve EPR-t, teleportációt, sőt, a kvantummechanika egész formalizmusa) nemhogy a lokalitást nem zárja ki, de még lokális és determinisztikus rejtett paraméterek létezését sem. Sőt, ha megengedjük az ún. konspiratív rejtett paramétereket, akkor szerintem azokat soha semmi nem zárhatja ki. De ha ezeket kizárjuk, akkor is még a Fine-féle rejtett paraméteres értelmezés egyelőre minden próbát kiáll. Ez azért érdekes, mert sokszot hallani, hogy Neumann pl. bebizonyította a rejtett paraméterek nemlétezését. Ha azonban jobban megnézed, akkor Neumann bizonyítása olyan dolgokat tesz fel a rejtett paraméterekről, amik túlzóak, ráadásul egészen pontosan nem is azok nemlétét bizonyítja, hanem egy másik állítást, amit aztán nem interpretálnak helyesen.
Általában az idézetthez hasonló szövegekben, ha logikailag korrektek, akkor szokott lenni valamilyen nemnyilvánvaló előfeltevés, ami mellett ellentmond a lokalitásnak. Szabó László könyve ezeket nagyon alaposan és részletesen kitárgyalja. Pl. az "element of reality" egy nagyon érdekes fogalom, amivel súlyos gondok lehetnek. Einstein, Podolsky és Rosen eredeti gondolatmenetében pl. ezen a ponton van a probléma.
Ezeket a közönséges kvantummechanika jól leírja, hiszen éppen annak alapján tervezték a kísérletet, és eddig minden úgy működik, ahogy kiszámolták. Egyébként maga a kvantumállapot megváltozása az még nem hatás. A kvantumállapot az csak egy matematikai változó, csak egy része tartalmaz fizikai infót. Ahhoz, hogy ezt ki tudd szedni belőle teleportálni tudjál, a kiinduló helynek bizonyos mérési eredményeket standard csatornán el kell küldenie a másikhoz. Csak ebből lehet rekonstruálni a teleportálandó objektumot.
A kvantum teleportáció valóban nagyon egzotikusnak néz ki, de egyelőre semmi olyasmi nem látszik belőle, hogy valami tényleges hatás terjedne gyorsabban a fénynél. A laikusok általában a túlzott realizmus csapdájába esnek. A hullámfüggvény nem a valóság része, hanem a matematikai modellé, nem szabad egyből úgy értelmezni, hogy a hullámfüggvény tényleges, megfogható fizikai létező lenne. A hullámfüggvény megváltozása akármilyen sebességgel terjedhet, lehet akár instant is. A kérdés, hogy fizikai hatások, információ tud-e gyorsabban menni, mint a fény. Ehhez definiálni kell, mik a mérhető mennyiségek (ezt minden rendes fizikai elmélet megteszi, relativitáselmélet, kvantumelmélet egyaránt). Ha ezeket vizsgálod, az derül ki, hogy a jelenlegi elméletek keretei között nem ismerünk olyan mechanizmust, amivel hatás (vagyis mérhető mennyiségek megváltozása) gyorsabban terjedhetne a fénynél, és az ismert kísérletek (ideértve EPR-t és teleportációt is) nem mutatnak ilyet. Egyébként maga a specrel nem zárja ki, hogy fizikai hatás terjedhetne gyorsabban a fénynél, csak (a) annak nagyon fura következményei lennének (kauzalitás és egyebek kapcsán) (b) senki nem látott még ilyet empirikusan.
Sok mindent lehet matematikailag modellezni (pl. tachionok), de kérdés, mi valósul meg ebből a természetben. Aminek köze van ilyesmihez még, az időutazás is elvben lehetséges, vannak olyan fizikai modellek (vagy inkább szcenáriók), amiben a szokásos paradoxonoknak olyasféle módon van feloldása, mint pl. az ikerparadoxonnak a specrelben. Erről valamelyik (ha jól rémlik, múlt évi) Scientific Americanban lehetett egészen korrekt cikket olvasni, az egész kiadás az idővel foglalkozott egyébként, annak mindenféle aspektusával.
"In quantum mechanics, the x-spin and z-spin of an electron are "incompatible observables", which means that there is a Heisenberg uncertainty principle operating between them, and a quantum state cannot possess a definite value for both variables. Therefore, if quantum mechanics is a complete physical theory in the sense given above, x-spin and z-spin cannot be elements of reality at the same time. This means that Alice's decision -- whether to perform her measurement along the x- or z-axis -- has an instantaneous effect on the elements of physical reality at Bob's location. However, this violates another principle, that of locality."
Meg arra, hogy nincs-e ennek valami koze a vakuum szerkezetehez.
Több idő kell. Ahogy kering, a giroszkópok elfordulnak. Elfordulásuk egyre nagyobb és nagyobb lesz az idővel, a hatás összegződik. Minél nagyobb az elfordulás, annál pontosabb lehet a mérés. Ha jól emlékszem, decemberben lőtték fel. Aztán kalibrálni kell, azzal talán már meg is vannak, de még akkor is egy évig kell keringenie, amíg használható adatot kapunk. Ezeket most emlékezetből írom, de ha jól rémlik, egy évet ígértek, hozzátéve: minél tovább van fent, annál pontosabb lesz a mérés, el tudom képzelni, hogy akár 4-5 évig is keringetik majd.
Volt regebben valamelyik forumon kep linkelve, amely ilyen kettebonott lezersugar egyik felevel csinaltak valamit, az hatassal volt a masikra. Halovanyan remlik csak sajna.
Most nincs idom, hogy osszeszedjem, de pl a kvantumallapotok szinkronizacioja (vagymi), amivel a 'teleportacios' kiserleteket vegeztek (amirol tudjuk, hogy informacio nem terjed gyorsabban a fenynel), de a kvantumallapotok mintha tavolrol 'ereznek' egymast. ... Asszem ennel laikusabban nem is irthattam volna semmit :)
Egyre szélesebb spektrumát fogod át a fizikának a kérdéseiddel. Inkább szisztematikusan, könyvből lenne érdemes tanulni, mert elszigetelt válaszokból, szilánkokból nem fog összeállni egy használható szintű tudásalapod.
Igaza lett Mungo-nak, tényleg nem kellett volna bekevernem más effektusokat, mert megzavart téged.
A fotoelektromos effektus lényege, hogy egy foton közvetlenül kölcsöhatásba lép egy elektronnal, teljes energiáját átadja neki. Az átadott energia egy része fedezi a kilépési munkát, további része pedig az elektron mozgási energiájára fordítódik.
Fentieket a következő megfigyelésekből szűrték le:
- bizonyos frekvencia (=szín) alatti fotonok esetén nem lépnek ki elektronok
- hiába növelik a fotonszámot, ez nem segít
- ha növeli a frekvenciát (=kék...uv felé mennek a színnel) akkor egy ponton megjelennek a kilépő elektronok, és a továbbiakban nem a számuk, hanem a sebességük függ a színtől
- ha növelik a fotonszámot (erősebb fényforrás) akkor több elektron lép ki
A hőmérséklet emelése egy teljesen más folyamat. Persze az is eredményezhet kilépő elektronokat, de teljesen más a mechanizmus. Ott az anyag belső energiájának eloszlásából kaphat egy elektron elegendő adagot ahhoz, hogy fedezze a kilépési munkát.
A háttérsugárzás teljesen más. Ez a Big Bang maradványa. A kozmikus sugárzás legnagyobb része pedig az ún. napszél.
Különböző könyvek különböző mértékegységrendszerekkel és konvenciókkal dolgoznak. Át lehet őket számolni egymásba.
A frame draggingnek nincs köze a perihéliumforgáshoz. Nincs köztük összefüggés. A Naprendszer bolygóin nem lehet kimutatni, mert hiába forog a Nap, a bolygók a Nap ekvatoriális síkjában keringenek, a frame-dragging effektus pedig függ a pálya síkja és a központi test egyenlítői síkja által bezárt szögtől, egészen pontosan annak szinuszától.
A perihéliumforgás a többi bolygóra jóval kisebb, mint a Merkúrra, mert az ezt okozó tag (ami csak az áltrelben van) a mozgásegyenletben a távolság harmadik hatványával fordítottan arányos, a newtoni erőnek megfelelő tag pedig csak a másodikkal. A perihélumforgás nagyon kicsi effektus (43 szögmásodperc évszázadonként a Merkurnál). A framedragging még kisebb, mert van benne egy olyan faktor, ami a testnek a forráshoz viszonyított keringési sebessége per a fénysebesség. Na most a Naprendszerben nem tudunk relativisztikus sebességgel mozgó asztrofizikai objektumról.
Továbbá: a bolygók egymásra is hatnak. A Merkúr perihélium forgása is sokkal nagyobb, mint az áltrelből jósolt, de a többi bolygó hatását ismerjük olyan pontosan (ezt egyébként főleg a Vénusz dominálja), hogy azt le tudjuk vonni és akkor marad az áltreles hatás. Szóval ezeket nagyon nehéz, valóságos művészet pontosan mérni és ugyanolyan pontosan ki is számolni.
Amikor frame dragginget mértek a LAGEOS műholdaknál, ott is nagyon sok minden volt, amit ki kellett vonni. Ilyen pl. az, hogy a Föld nem pontosan gömb alakú, első közelítésben a gömbszimmetrikus gravitációs erőtérhez egy kvadrupólus járulék adódik, ez is a pályasík elfordulásához vezet, ráadásul nagyobb effektus, mint a frame dragging. Ezt ki kellett számolni, és le kellett vonni. Ehhez használni kellett a Föld alakjának és tömegeloszlásának modelljét, amit ugye csak bizonyos pontossággal ismerünk. Külön iparág Föld gravitációs modellek gyártása, amelyek az ilyen dolgokat figyelembe veszik, az űrhajózási ügynokségek komoly pénzeket adnak ki erre, nem véletlenül. Valószínűleg a Hold gravitációs terével is korrigálni kellett, erre már nem emlékszem, de elképzelhetőnek tartom. Még volt pár hasonló effektus, és ezek ismerete után lehetett kb. 20% pontossággal ellenőrizni az áltrel jóslatot. Többek között pont azért lőtték fel a Gravity Probe B-t, hogy a hibát 2-3%-ra levigyék, mert az említett effektusok közül egy csomót kiküszöböl.
A spinnel és inhomogén mágneses térrel kapcsolatban: most így hirtelen csak a szokásos levezetés ugrik be, nem jut eszembe semmi egyszerűsíthető magyarázat, de majd gondolkodom rajta.
A vákuum viszont hemzseg a virtuális részecskéktől!!!!
A vákuum nem hemzseg semmitől. Virtuális részecskék nincsenek. Olyat még senki nem detektált, senki nem látott. A virtuális részecskék matematikai eszközök a kvantumtérelméletek ún. kovariáns perturbációszámításában, ami egy rendkívül hasznos, bár korlátozott érvényű eszköz. Pl. teljességgel alkalmatlan a hadronok leírására, mert azok eleve nemperturbatív objektumok: a kvarkokat összetartó kölcsönhatás olyan erős, hogy nem lehet kiindulni szabad kvarkokból és a kölcsönhatást fokozatosan figyelembevenni.
A vákuum nem tabutéma, hanem igenis centrális probléma, a mai elméleti fizika diszkusszió jelentős része e körül forog, különböző variációkban. A vákuum rendkívül bonyolult objektum a kölcsönható kvantumtérelméletekben. A virtuális részecskekép nem más, mint egy korlátozott érvényességű számítási módszer lefordítása a laikusok nyelvére. Éppen ezért rendkívül félrevezető. A vákuum paramétereit pedig nem oly könnyű megváltoztatni, mivel az természeti állandók (finomszerkezeti állandó, erős kh. állandó, gyenge keveredési szög stb.) által van meghatározva. Ha Te ezeket csak úgy kézzel hangolgatni tudod, gratula. (Az más kérdés, hogy az Univerzum eddigi története során a fizikai vákuum szerkezete többször megváltozott, ebből két fázisatalakulás meglétében - kvarkbezárás és elektrogyenge szimmetriasértés - már biztosak is vagyunk, a részleteik most állnak aktív analízis alatt). Maga a kvarkok bezárása, a részecskék véges (nem zérus) nyugalmi tömege a vákuum nemtriviális dinamikájának a következménye. A kvarkok bezárásának tanulmányozásához egyébként nem éppen célszerű a perturbációszámítás, emiatt az erős kölcsönhatások vákuumát nem is lehet megfogni semmiféle virtuális részecskékkel. Ennyit arról, mennyit érnek a virtuális részecskék.
Hogy az éterben nem hiszek, ahhoz először meg kellene mondani, milyen éterben. A XIX. századi éterfogalmon már rég túl vagyunk. Ezenfelül az éter rengeteg fogalma kering áltudományos körökben, aminek kísérleti bizonyítékok mondanak egyenesen ellent. Ha valaki mondjuk az éter=kvantumvákuum egyenlőségjelet teszi, akkor ezzel az éterrel semmi bajom, viszont amit a "crackpot" irodalom róla mond, az jobb esetben félreértés, rosszabb esetben tudatos ignorálása a mai, empirikusan igazolt fizikai tényeknek. A kvantumtérelmélet vákuuma pl. nem lehet azonos a XIX. századi éterrel, mert az előbbi Lorentz invariáns, míg az utóbbinak pont az volt a lényege, hogy nem az. Az viszont igaz, hogy bizonyos értelemben az éter fogalma visszaköszön a vákuummal kapcsolatos dolgokban, csakhogy egy csomóan nem értenek a finom, ám lényeges különbségekből semmit, mégis szanaszét trombitálják a hülyeségeiket.
Az S-sel jellemezhető sugárzás momentum fluxusa S/c. Megnéztem a régebbi levelet, tényleg sikerült kifelejtenem ezt. Mivel c=1/sqrt(e0u0) ez megegyezik az általad megadottal.
A felületre eső hullám úgy fejti ki nyomását...
Beszélgessünk erről a mechanizmusról, mert érzésem szerint ez így nem működik! A szabad töltéshordozók valóban könnyebben mozognak az anyag határain belül, és így szigetelők esetén kis nyomásoknak kellene kialakulnia.
Az idézett szöveg egy szemléletes, a megértést segítő szöveg lehetett valamiből, és nyilván fémekre vonatkozott.
Ha csak a sugárnyomás kell, nem feltétlenül kell ismerned a visszaverődés vany elnyelődés mechanizmusát, elég ha a tényt tudod. A nyomást végül is a befogott vagy visszavert momentum határozza meg.
Ha arra a mechanizmusra vagy kíváncsi, ami az anyagban történik a sugárzás hatására, akkor jön a szilárdtestfizika, vagy még nagyobb frekvencia esetén a magfizika. Nem nagyon könnyű terület, nekem főtárgyam volt a szilárdtestfizika, előtte kér évig analízis (meg, bár nem ilyen szorosan kapcsolódik, de valós függvénytan, sztochasztikus folyamatok), fizikából kvantummechanika, hogy egyáltalán hozzá lehessen kezdeni. A dolog enyhén szólva nem szemléletes, hullámegyenletek közelítő megoldásait kell keresni periodikus rácsterekben. Általában nem lehet a dolgokat tisztán kiszámítani, csak akkor lehet értelmes eredményeket kapni, ha egyéb forrásból (kísérletek) lehet tudni, mi számít és mit lehet elhanyagolni.
Magfizikából csak a szokásos minimumot tanultam, ami semmire se elég.
Mekkora nyomás hat a Földre a Hold keringése által, ha egy kis szakaszt tekintünk, ahol a körpálya hasonló erő hatására jön létre, mint a Lorentz- erő az elektronoknak az anyagban?
Húú, hogy jött ide a Hold, és mi köze fentiekhez???
Miért hatna egyáltalán nyomás a Földre??? A gravitáció nagyon más mint az elektromágnesség. Nincs pl. negatív gravitációs töltés. Teljesen más a leírása.
Ezt a lézeres kérdést azért tettem fel, mert Einstein előtt ezt a dolgot úgy kivitelezték, hogy egy lámpa helyett kettővel világították meg az anyag felületét, ami nyilván nem ugyanaz a dolog, mint egy kétszeres teljesítményű lézer alkalmazása, így nem is várható el, hogy 2 lámpa majd kétszer nagyobb energiájú elektronokat fog kilökni az anyagból. Természetesen a sugárzás hőmérsékletemelkedést okoz, ami a részecskék nagyobb sebességű mozgását jelenti, de nem pont ez a lényege az elektronok energiájának(sebességének) is, amelyeket ki akarom léptetni?
"Az ominózus képlet valószínűleg a Poynting vector lehetett, vagyis az energy flux vector.
S= (1/u0) E x B
Ha a sugárzott energia elnyelődik a felületen, akkor P=S*A ahol A a felület."
Időnként Te is leszállhatsz a magas lóról, és tehetsz egy sétát, vagy ülhetsz mondjuk pónira is. :-) A fenti képlettel kiszámolhatnám a sugárzás teljesítményét(ha érdekelne), de mi a fénynyomásról beszélgettünk, ami a p és nem a P.
Ennek megfelelően a fénynyomás képlete ahogy már utaltam rá:
p=sqrt(epszilon0/mü0)*ExB. (Holics László Fizika összefoglaló 285.old. Tipotex 1998.)
Ugyanebben a könyvben megtalálod az intenzitás fogalmát is, ha érdekel.
De most mást idézek:
"A felületre eső hullám úgy fejti ki nyomását, hogy a hullám elektromos komponense az anyag szabad töltéshordozóját(vezetési elektronok) a felülettel párhuzamos sebességű mozgásra kényszeríti, és az így mozgó töltéshordozókra a hullám mágneses komponense az anyag belseje felé mutató (a hullám terjedési irányába eső) mágneses Lorentz-erőt fejt ki."
Beszélgessünk erről a mechanizmusról, mert érzésem szerint ez így nem működik! A szabad töltéshordozók valóban könnyebben mozognak az anyag határain belül, és így szigetelők esetén kis nyomásoknak kellene kialakulnia. A természetben a legtöbb anyag visszaver valamilyen színű fényt és elnyel másokat, olyan pedig nincs, amely akadály nélkül átengedné a sugárzást. Ennek megfelelően minden anyagra hatnia kellene sugárnyomásnak valamilyen frekvencián. Az a tény, hogy a kötött atommagok nem képesek túl nagy elmozdulásra, ugyanúgy nem hátrány abból a szempontból, hogy apróbb rezdülésekkel reagálva az elektromos és mágneses komponensre ellensúlyozza a szabad elektronok mozgását nagyobb tömegénél fogva.
Mekkora nyomás hat a Földre a Hold keringése által, ha egy kis szakaszt tekintünk, ahol a körpálya hasonló erő hatására jön létre, mint a Lorentz- erő az elektronoknak az anyagban? Képzeljük el, hogy a Hold is periódikus rezgést végez a pályáján oda és vissza egy kisebb szakaszon! Mekkora nyomóerő hat a Földre ilyenkor? Mekkora gyorsulással fog mozogni a Föld ezen erő irányába?
