Mi más ez, ha nem hiszti, de mindegy minek nevezed. Abszolút kulturáltan elmondtam - ahogy mások is -, mi a pálya, a lényeget talán megértetted... Vagy ha nem, majd a bukszád megérti ;)
"Nem akarom elfogadni, hogy gyakorlatilag egy félhavi fizuért nem lehet tisztességes hangzású, megbízható gépet venni!"
20-30 éve sem volt ez másként. A digitális világba születetteknek talán furcsa, hogy analóg eszköznél a magasabb minőség és a kisebb szériaszám jelentősen emeli a gyártásköltséget... a használtpiac pedig ehhez igazodik. Továbbra is azt mondom, hogy nem az 50-70 ezer forintos Thorens 14x / 15x a drága, hanem a 25 ezer forintos NAD5120, (gyakorlatilag) hangszedő nélkül.
Ráadásul az analóg sajátosságok miatt problémák egész sorába futhatsz bele, pl. rossz hangszedőválasztás (az adott gépben egyszerűen nem képes magát "kifutni"), rossz helyválasztás (nem tudhatod, milyen "hangminőségű" a szekrény, ahová tenni szeretnéd) ...
Nem kötelező analóg lemezt hallgatni, nincs benne az alaptörvényben sem. 30-40 évvel ezelőtt se volt kötelező, pedig akkor még cd se nagyon volt, ám akkor se kaptál fél havi fizetésért egy ócska műanyag dd játszót se, de még egy coclista futóművet sem. Amikor a fekete lemez volt a fő műsorforrása az audiofilektől a hifista magnósokig mindenkinek, akkor is minimum egy, de inkább többhavi átlagfizetés volt még a gagyit súroló futómű is egy alap pickuppal felszerelve. Szóval ne hisztizz, ha mindenáron lemezt akarsz hallgatni indulásként nyugodtan költsél rá egy mai havi átlagfizetést.
Ha meg tényleg a zene érdekel, és nem állandó és tökfelesleges fütyihosszabbításban akarsz nyomulni az analóg terepen, akkor ennyi pénzért már hallgatható digitális hálózati cuccokkal és zenetárolókkal rakhatod körbe magad.
A helyzet az, hogy elektronikákat mindig lehet olcsón és még olcsóbban előállítani. Nyilván nem az otthoni zenehallgatás miatt történik ez, de a számítástechnika, robotika, mittudomén mi minden mellékvágányán a hifi iparban is hasznosítható technológiák születnek.
Viszont a lemezjátszó egy teljesen mechanikus szerkezet. Ha belegondolsz, annyi történik, hogy egy szabad szemmel alig látható tű letapogatja egy szabad szemmel szintén alig létható barázda oldalfalának egyenletlenségeit. Ezt csak akkor lehet jól megvalósítani, ha a tű alatt csak a barázda mozog, minden más rezonanciát kizárunk. Ez gyakorlatilag meglehetős precizitást igényel, a szó geometriai, mechanikai és gyártástechnológiai értelmében is.
Sajnos az olcsó lemezjátszókkal két fő probléma merülhet fel. A rossz lemezjátszó nem tudja megvalósítani, hogy csak a barázdák oldalfala által keltett rezgést erősítse fel az elektronika, illetve hogy hibátlanul letapogassa a barázdák információ tartalmát. Ezek a lemezjátszók "rosszul" szólnak. A "rosszul szólásnak" többféle megjelenési formája van, az elviselhetetlen nyávogástól kezdve az egyszerűen csak lapos, unalmas, részletszegény hangzásig.
A másik probléma a beépített hangszedő minősége. A lemezjátszó egyik legfontosabb alkatrésze maga a tűhegy. A megfelelő minőségben drága előállítani, a nem megfelelő minőségű tű viszont nemcsak rosszul szól (nem tudja rendesen letapogatni a barázdák oldalfalát), de szélsőséges esetben akár a lemezt is tönkreteheti.
Azt nem gondolom, hogy a Gabócza által említett filléres lemezjátszó alapból forgácsolja a vinilt, de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy az olcsó lemezjátszó olcsó tűje gyorsan elkopik, és kopottan viszont már tényleg tönkreteheti a lemezgyűjteményt.
Sajnos el kell fogadni, hogy bizonyos műfajokat nem lehet olcsón előállítani. Illetve amit mégis "olcsón" állítanak elő, az nem tudja betölteni a funkcióját.
Tudod az a baj, hogy mindig, amire elérte a spórolt pénzem a venni kívánt terméket, megemelkedett a termék ára. Pont nem tudtam megvenni, és ez hosszú évekig így ment. Aztán feladtam. Mai napig nincs normális erősítőm, deckem, stb.
Pedig ez így van! Mint minden felkapott dolognál itt is igaz hogy az esetek többségében őrülten túl vannak árazva akár az új berendezések akár az új lemezek!
Pedig barátom, 50-ért újonnan jót, ami tudja mindazt amit szeretnél, egészen biztos nem kapsz! Véletlenül itt van nálam egy ilyen mai gép, a bolti ára 31000Ft, de ehhez kell még phono erősítő is! Megnézve közelebbről, egy holt primitív vacak, műanyag tányérral, húsz forintot nem ér...:(
Nem ragaszkodom márkához, csak már megint ott tartunk ( már bocsánat, nem okoskodni akarok) , hogy ennyi pénzért nem lehet újat és jó minőséget venni. Azért gondoljuk már át egy kicsit, 80-100 k pénz elég sok egy síma lemezjátszóért. ( tudom van több millióért is) Gyakorlatilag eddig bármilyen műszaki cuccot akartam venni, mindig belefutottam abba az elterjedt vélekedésbe, hogy nem nem, ennyiért nem kap jó minőségűt, vegyen drágábbat. Csak kicsit drágábbat, de megéri, mert ezt tudja, meg azt. Aztán ott tartottunk, hogy dupla annyiért vegyek mást...
HÁT NEM!
Nem akarom elfogadni, hogy gyakorlatilag egy félhavi fizuért nem lehet tisztességes hangzású, megbízható gépet venni! Nem hisztizek, félreértés ne essék, csak ez a vájtfülű vagyok, jobbat kell venni... szóval ez nekem nem jön be.
Bocs, ha valaki nem ért egyet velem, elismerem, hogy jobban értenek itt hozzá, ezért is jöttem ötletekért.
Inkább újban gondolkozom, nem könnyü jó árú és jó állapotú használtat találni. Mindenhol ezt olvasom.
A legjobb vétel szerintem a Project Essential II lehet, de ez is drágább, mint 80 ezer forint, miközben azért ez egy alap Project, egy "csehszlovák" hangkarral, és egy belépő hangszedővel (Ortofon OM 5 E).
Én magam az Audio-Technica lemezjátszóit árulom, és június 1-től lesz egy akciónk. A leginkább szobai készülékük, az LP5 nevű a 140 ezres lsitaár helyett 110-ért vihető lesz, számlával, gyártói magyar garanciával.. Ez egy komplett lemezjátszó (plexi porvédő nélkül), gyárilag egy spéci AT 95 hangszedővel szerelve. Van beépített phono-fokozata is, illetve USB-kimenete is, ami a hozzá adott szoftverrel megkönnyíti az analóg anyagok digitalizálását.
Ha nálunk rendeled az AT-t, a plexi tető ingyenes lehet, illetve a hangszedő komolyabbá tételére is van programunk. Az AT100E hangszedő listaára 21.400 forint. Ha ezzel akarod átvenni a lemezjátszót, elég csak 13-14 ezer forint felárat fizedned komolyabb hangszedőre..
Hány használt NAD lemezjátszóval találkoztál mostanában?
Idén eddig kettővel.
ha olcsón elvállalja valaki, 20-25 ezerből megvan a hang*, amelyre nosztalgiázva emlékszel.
Stimmel. Ez kiváló ár/minőség arány egy egész jó hangú, és gyakorlatilag új lemezjátszóért.
A moddolása pedig egy rossz vicc. Darvas nagyon beletrafált anno: vagy úgy kell használni, amilyenre gyártották, vagy pedig sehogy.
A modok nagy része ingyenes. Például az, hogy leszereljük róla a külső műanyag héjat. Ez szerintem rengeteget hoz a hangon, viszont csak egy csavarhúzó és 10 perc csavarhúzás kell hozzá.
Nem ingyenes, de filléres mod a tisztességes audio kimenet megépítése. Az általam mostanában látott NAD-oknál ez már valamilyen szinten mind meg is volt csinálva. Legalábbis a gyári DIN-tuchelt lecserélték RCA-dugóra. Aztán a kábellel/csatival még persze lehet játszani.
El lehet még gondolkozni a gyári, vastag gumi lemezaltét kiváltásán. Lemezjátszó-specialista honlapokon van egy csomó megoldás pár ezer forintokért.
Szintén költséghatékony megoldás a megfelelő készülék-alátét megtalálása. Forráskészülékek alatt én most grafithengereket használok. Ezekből egy szett (3 db), precízen méretre vágott láb is megáll pár ezer forintból.
Gyuri bácsit ismerve, olyan ismerős megrendelésére készülhetett, akinek nem szívesen mondott volna nemet. Nyilván maradt egy kis fekete plexije a légcsapágyas projektből..)) A félreértés ott kezdődik, amikor neten ajánlgatják.
A közvetlenhajtású Piotól nem kell félni, a csapágya is viszonylag jó állapotban szokott lenni (nem feszíti folyamatosan egy szíj, és a tányér is könnyű). A komolyabb gépeket persze vásárlás előtt alaposan át kell nézni...
Kezdésnek szvsz vegyél egy Pio PL200-at (hangszedő nélkül v ócska hangszedővel 10-12eFt a reális ára) és egy új AT95VL hangszedőt (30-35eFt körül lehet most). A futóművet és a kart később is komolyabbra cserélheted, habár ennél fontosabb lenne egy jó lemezjátszó-asztalka. (ha lenne, akkor ebben a kategóriában másik lemezjátszót ajánlanék...).
Darvasék egyik etalonja(!) volt a NAD/MC10 , egyébként én is használtam mozgótekercsessel - nem cincogtatta sokkal erősebben, mint mondjuk egy Pio PL200 karját. Lapos karral pedig halkabb is volt, erre jól emlékszem.
Hány használt NAD lemezjátszóval találkoztál mostanában? Tippem szerint nem sokkal, mert akkor nem ajánlgatnád könnyű szívvel. Nézted, milyen állapotban vannak a nem éppen hosszú élettartamú tányércsapágyak? A 2000-es évek elején 4 darabot hoztam rendbe, úgyhogy tudom miről beszélek. Motorcsere, csapágycsere... ha olcsón elvállalja valaki, 20-25 ezerből megvan a hang*, amelyre nosztalgiázva emlékszel. Ja, mégsem, mert jó állapotú és jó minőségű hangszedő a használtpiacon nem jár hozzá... A moddolása pedig egy rossz vicc. Darvas nagyon beletrafált anno: vagy úgy kell használni, amilyenre gyártották, vagy pedig sehogy. 50 ezres kerettel mindenképpen az utóbbira szavaznék.
Te elmebreteg! Mi Mit is csinált benne? Mert hogy azt írtad itt le, hogy "pedig mc10 muzsikált benne"
A süketséget ezek szerint rólad mintázták, ha ilye állítasz, hogy az MC10 muzsikált a rút kiskacsában.... a karja cinculászott ezerrel és nem a PU. (főleg, ha laposkaros volt)
Aztán pont az a dual lett a következő állomás, amit itt is ajánlanak az olvtársak. Szerintem ma már nem kell beleesni az összes gyerekbetegségbe egy kezdő hifistának se.
Az 505-ös Dualokat is én ajánlottam.
A Dual nagy előnye, hogy határozottan jobban hasonlít egy igazi lemezjátszóra, mint egy NAD, ugyanakkor
1) a piacon legalább kétszer annyiba kerül, mint egy NAD
2) viszont pont ugyanannyi nyűg lehet vele (azért ezeket is bő 30 éve gyártották)
3) és ha nyűgje van, akkor esetleg bele lehet futni a javíthatóság kérdésébe. A NAD-nál legrosszabb esetben lehet venni egy donort, ami anyagilag még ésszerű megoldás lehet, egy Dualnál a donor lemezjátszó semmiképpen nem az.
4) nagyságrenddel kevesebbet adtak el belőle Magyarországon, így ritkábban is fordul elő eladó példány.
A nagy feneség egyébként éppen a használt lemezjátszók kora. Olcsó- és középkategóriás lemezjátszókat a kilencvenes évek közepe után nem sokat gyártottak, ezért minden vevő álma, a "fiatal, keveset futott, minőségi" lemezjátszó eleve nem létező kategória. Vagy vannak a legalább 20 éves mindenféle gépek, olyan-amilyen állapotban, vagy vannak az újak. A legolcsóbb új készülék, amivel érdemes lehet foglalkozni, az a Project Essential, de az is 80 ezer fölött van, és ennyiért még az is csak egy alap Project, még a régi Tesla-kar egy (nyilván modernizált) változatával, és egy alap Ortofon 5E hangszedővel.
De hát "azok a szép napok" már elmúltak, és valljuk be, a kacsa kb. addig volt érdekes, amíg meg nem vettük... Én pl. nc440 után vettem kacsát, de igen hamar kijózanodtam, és átépítettem, pedig mc10 muzsikált benne ;)
Aztán pont az a dual lett a következő állomás, amit itt is ajánlanak az olvtársak. Szerintem ma már nem kell beleesni az összes gyerekbetegségbe egy kezdő hifistának se.
El kéne már felejteni négy évtized után a rágós húsú, reumás kis kacsát :Đ
Amikor kezdő, azaz belépő szintű lemezjátszókról van szó kis pénzű érdeklődőknek, a NAD igenis jó kompromisszum.
1) mindig van eladó példány
2) a használt piaci ár eléggé fix, és eléggé alacsony: 20 ezer alatt van a legszebb példány is
3) egyelőre viszonylag könnyű alkatrészeket szerezni hozzá. Motort és szíjat simán lehet kapni mondjuk a HQ-ban, nem kell az eBay-en vadászni.
4) szabványos a hangszedő felfogatása. Elég jól jól szól már egy alap hangszedővel is.
5) viszonylag kitaposott ösvények mentén lehet tuningolni, többnyire ingyen vagy fillérekért
6) továbblépés esetén gyakorlatilag anyagi veszteség nélkül könnyen továbbadható
7) lemezjátszós körökben gyakorlatilag mindenkinek volt NAD-ja, szerintem neked is :-) Sokan ismerik a hangját, egyfajta közismert referencia, amikor hangminőségről van szó.
A fentiek olyan objektív tények, amik alapján az ember könnyű szívvel ajánlja az 5120-ast.
Szubjektíve én még azt is hozzátenném, hogy a hangjukban is van valami nagyfiús. Minden kétségtelen hiba és hiányosság ellenére jobban emlékeztetnek a komoly lemezjátszókra, mint a hasonló árért megkapható egyéb, szintén 30-40 éves "hifi-torony" lemezjátszók.
