> Érdekes a Rodostó név. Törökül Tekirdagh. Hogy lett ebből R.?
Sehogy nem lett R, ezek egymástól független nevek. A m. Rodostó az olasz Rodosto átvétele, amely pedig a bizánci görög (és újgörög) Rhodosztosz névre megy vissza. Ennek előzménye egy korábbi görög -- és általam ismeretlen etimonú -- Rhaidesztosz [redesztosz] forma.
A területet elfoglalva egy ideig az oszmán-törökben is Rodosto volt még a neve, amelyet később szorított ki a Tekirdağ forma, melynek jelentése 'a [bizánci] uralkodó hegye'.
(Egyébként magyarul a település nevének Tekerdag említése a Rodostónál korábbi, már 16757-ben előfordul. A ma használt alak Mikes levelei nyomán terjedt el.)
- Első magyar lejegyzése meglehetősen hibásra sikerült: Tat Cin (1816), ezután is egy ideig még szimpla -n-nel írták, vö. Pallas nagylexikon (ami nem érinti azt, hogy most két -n-nel kell írni)
- Ezt megelőzően -- mint a Pallasból is látszik -- magyarul Reval-nak, sőt Revely-nek ismerték [ezzel topikunk témájánál vagyunk]
- Szó volt alant a dánokról: Tallinn mindkét neve a dánokhoz kapcsolódik (hiszen II. [Győzelmes] Valdemar épített itt várat 1219-ben). Az észt Tallinn forma a Taaninlinn 'Dánia vár(os)a' kifejezés rövidülése, a német Reval ~ Rewal pedig -- amely a magyar név, a lengyel Rewel és az 1562-1918 között használt orosz Ревель alapja is -- a dán (és svéd) revel ~ rev 'vízalatti szirt, homokpad, zátony' szóra megy vissza.
- A Pallas még felsorol két alternatív nevet: A *Dunapils elírás a Dānupils 'dánok vára' helyett, ez volt a régi lett megnevezés (az újkori lett név egyébként Tallina). A Kolivanj pedig a XVI. sz.-ig használt orosz Колывань lejegyzése. Ennek jelentése 'Kolivan-é, Kolivan (falva, birtoka stb.)'. Kolivan Kolivanovics egy óorosz epikus hős volt, akiben minden valószínűség szerint az oroszok finnségi kapcsolatai tükröződhettek, hiszen a név etimológiája a finn Kalevan[poika] 'Kaleva [fia]' kifejezésre megy vissza (az észt eposz, a Kalevipoeg neve is 'Kalev fia'-t jelent).
„a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását”
Ez az információ honnan van? Tudomásom szerint ugyanis egyszerűen nem igaz. Erre a következő bizonyítékokat tudom felhozni. Egyrészt azért nem, mert az 1961-es Helyesírási tanácsadó szótár, az 1988-as Helyesírási kéziszótár egyaránt a Tallinn alakot tartalmazza. Másrészt, és számomra ez az erősebb érv, A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása (1985) a következőképpen rendelkezik: „a soknemzetiségű Szovjetunió összes nem latin betűs nyelvének földrajzi neveit – a hagyományos névalakok kivételével – egységesen az oroszból kell átírni. […] A három latin betűs ábécét használó nyelv – az észt, a lett és a litván – szavait és neveit azonban eredeti, latin betűs alakjukban kell írni” – tehát a cirill betűs írásmódnak köze nincs a kérdéshez.
A WiW-en vetödött föl, hogy hogy kell Tallinn nevét.
Elsöre egyértelmünek tünne, hogy az eredeti helyesírás szerint (mivel latin betüs nyelvröl van szó), azaz két n-nel.
Azonban ellenérvként fölvetödött, hogy annak idején, amikor még Szovjetúnió volt, és annak területén az orosz és a cirill betü járta, akkor a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását, azóta pedig ez a forma meghonozodottnak tekinthetö.
Hát nem tudom. Én azért a Tallinn változat mellett lennék.
Üdv,
Az izlandi a XIV. századig lényegében a norvéggal azonos volt, akkortól azonban a norvég követte a dán és svéd rohamos változását, amiből az izlandi kimaradt. A kölcsönös értetőség minimális a norvéggal, a dánnal még kevesebb, a svéddel gyakorlatilag nulla. Ehhez hozzájárul az izlandi erős purizmusa is, idegen szó alig van benne.
A färői nyelvvel adott a leginkább a kommunikációs lehetőség, főleg a halászok között az állndó érintkezés miatt. A kettő viszonya kb mint a holland és az afrikaans közötti.
Nyelvtani szerkezet gyakorlatilag ugyanaz, de hangtanilag erős eltérések vannak. A färői szókincsben sok a dán elem, és apurizmus sem olyan mértékű mint az izlandiban. (forrás: A világ nyelvei)
Bővebb infóért Leif Eriksson-t kérdezzétek ő beszél norvégül és járt Izlandon is.
Hát az izlandi azért oly nagyon nem kbözhet a dántól (amely sokáig a norvég hivatalos nyelv is volt), mert Harold Laxness izlandi Nobel dijas író úgy tudom, dán nyelven írt... Na, cáfoljatok meg,és mindenki okosabb lesz!
Na azért halkan és tudatlanul megkérdezném, hogy a faröeri nyelv annyira kbzik a dántól vagy az izlanditól, hogy önálló nyelvnek számít, ráadásul a fenti kettőtől kböző írásjelekkel? Kevesebb több volna... Ezt még Lucifer sem akarta talán a Bábel tornyával, ha ugyan ő csinálta...
A máltai nyelv léte még örvendező mosolyt kelt bennem, a faröeri már fagyosabbat...
:-)
(&)THORN(;) a nagybetü, (&)thorn(;) a kicsi.
Természetesen a zárójelek elhagyása után.
(&)ETH(;)=Ð
(&)eth(;)=ð, de ezek nem csak az izlandiban vannak meg. Igaz, az elöbbiek sem: pl. a färöeri írásban is van þ.
Rumci: Köszönöm a választ. A ð akkor analógiásan dh-ként sorolandó be az ábécé-sorrendbe?
Erről a titkos bécsi tartózkodásról jut eszembe: volt szerencsém egyszer a múlt rendszerben Belgorod-Dnyesztrovszkijban (ma: Bilhorod-Dnisztrovsz'kij) egy városnéző túrán résztvenni. (A téma teljesen ON, mivel ennek a városnak is volt magyar neve: Tatárfehérvár, ill. Dnyeszterfehérvár.)
Itt bemutatták a város szülöttének emlékművét. Az illető kém volt a 1905-ös orosz-japán háborúban, és kínai karavánkereskedőnek álcázta magát. De megbukott, mert a japánok tudtak kínaiul, de ő nem...
Ezek szerint akkoriban Oroszországban általános szokás lehetett nyelvileg is "felkészült" embereket titkos megbízatással kiküldeni...
Úgy tudom, valamennyire németül olvasott. 1910 körül illegálisan Bécsbe küldték, s ott a németül jól tudó Bucharin kísérgette. B. német.tudását Szt. soha nem bocsátotta meg.
„Sztálinról közismert, hogy nem volt nagy nyelvi tehetség”
Ilyet írni a szovjet nyelvtudomány legjelentősebb szerzőjéről, a marrizmusvita mindent eldöntő cikkének auktoráról, akinek haláláról még a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvőr című folyóiratok is fényképes gyászcikkben számoltak be!
Annak idején, amior szuahéliül tanultam, angoloknak szóló ősrégi nyelvkönyvet használtam. Vicces is volt a könyv, pl. olyan példák voltak benne, hogy "Mtu mwempe, karibu!", azaz "Isten hozott, fehér ember!". De volt egy jó hozzáállása a tankönyv szerzőjének. A hibás kiejtést produkáló brit olvasónak mindig azt javasolta, hogy figyelje meg, hogy hogyan csúfolják az ugandai gyerekek a hibás szuahéli kiejtésű angol úriembereket, s abból merítsen, így próbálja levetkőzni rossz kiejtését.
Érdekes megfigyelni, hogy egymáson leginkább a közeli nyelveket beszélők röhögnek, mert jól értik egymást, így röhögni lehet a különbözőségeken. Svédországban egy humorista jól megél abból, hogy norvégül beszél svédek előtt. Bolgárok és szerbek között kb. ugyanaz a helyzet.
Egymástól távolabbi nyelvek beszélői már csak a furcsa hangtanon röhögnek. Nem kell messzire menni: az átlagmagyar jókat röhög a cseh beszéden. De hallottam már cseh kabarétréfát is, melynek az volt a lényege, hogy a magyarok a legegyszerűb dolgokat 15-szótagú összetett szóval fejezik ki, melyben a 15 magánghangzóból 14 "e" - a cseh humorista száma az volt, hogy magyar hangzású halandzsa-szavakat produkált különféle cseh szavakból, s a közönség meg dőlt a röhögéstől.
A grúzokkal kapcsolatban. Sztálinról közismert, hogy nem volt nagy nyelvi tehetség - grúzon kívül csak oroszult tudott megtanulni, de ott sem ment a konyhanyelvi szint felé. Ezért aztán a beszédeit rendszeresen átírták írásban való kiadás előtt. A legnagyobb terror idején azonban felmerült, hogy talán nem lenne szabad a nagy Sztálint redaktálni, hiszen ha ő így mondta, akkor így helyes, függetlenül attól, hogy az orosz nyelvtan mást mond...
1990-ben a horvátok hasonló lépésre szánták el magukat. Teleírták a világot diplomáciai kérésekkel, hogy országukat mindenhol nevezzék HRVATSKA néven.
Bár nem teljesen tartozik ide, Magyarország is hasonló kéréssel élt 1989-ben. A hivatalos magyar szervek azzal a kérdéssel fordultak minden államhoz és nemzetközi szervezethez, hogy a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG fordítása ne HUNGARIAN REPUBLIC, hanem REPUBLIC OF HUNGARY legyen. Szerintem abszurdum. De megdöbbentő: sajnos szinte mindenhol megfogadták a kérést.
Sajnos a dolognak van magyar vonatkozása is. Mind a mai napig Magyarországon következetesen hibásan fordítják idegen államok neveit. Pl. Ausztria nem Osztrák KÖztársaság, hanem helyesen: Ausztriai Köztársaság.
Mint eredetileg szlavista, aki ne foglalkozik nyelvészettel 15 éve, hozzáteszem:
1. A hivatalos bolgár akadémiai hangtan következetesen beszél lágy és kemény mássalhangzó fonémákról. Valójában a mai beszédre ez már nagyon nem jellemző. A köznapi nyugat-bolgár beszédben lágy mássalhangzó gyakorlatilag nem létezik, az átlagos beszélő a ja helyett e-t mond, máshol meg egyszerű j hangot külön fonémaként, a műveltebb beszélő pedig mindenhol ilyen önálló j hangot mond. Szerintem csak idő kérdése, hogy a hivatalos körök alkalmazkodjanak a valósághoz. Az alkalmazkodás hiánya jelenleg inkább politikai jellegű: a kelet-bolgár beszédben még megmaradt a lágyság, valamivel erősebb szinten. A hivatalos macedón hangtan (amely gyakorlatilag az ohridi bolgár nyelvájrás alapján létrehozott nyelv) pl. már teljesen következetes.
2. A bolgároknál a lágyságnak szociolingvisztikai értelme van: műveletlenség, primitívség jele. A bolgár gyerekek pl. nevetnek az orosz beszéden.
Volt egy hivatalos orosz-magyar átírási módszer. Annak idején ezt mindenki követte. Csak két kivétel volt: Lenin és Sztálin... :-)
(Ugyebár: az említett átírás szerint Lenyin és Sztalin lett volna a helyes forma.)
Ezen és ezen oldal tanúsága szerint 1989-ben lépett életbe a névváltozás. A Névtani értesítő 18. számában (1996) Mikesy Gábor számol be a névváltoztatás magyar vonatkozásairól: „Két ország, Elefántcsontpart és az egykori Burma diplomáciai úton kezdeményezte szerte a világban országuk nevének megváltoztatását. Elefántcsontpart azt akarta elérni, hogy az országot mindenütt franciául, Côte d’Ivoire-nak nevezzék. A bizottság – a nemzetközi gyakorlattal szemben – az Elefántcsontpart országnév megmaradását támogatta, úgy ítélte meg, hogy az a magyar nyelvben jól meghonosodott, míg a francia alak a magyarban nem létező írásjeleket tartalmaz, kiejtése és toldalékolása újabb problémákat eredményez. Elfogadta az FNB azonban Burma kérését. A Burma név ugyanis az angol fennhatóság idejéből származik, és az angolok egy országrész nevét alkalmazták az egész államalakulatra, míg az ország neve saját nyelvükön Myanmar (angol szövegben), ejtése „mjanma” vagy „mjanmar”. Mivel végső soron két burmai szó közül kellett választani, elfogadtuk a névváltoztatást, csak a második hang ejtése és írása maradt vitás. A magyar írásban y csak a gy, ly, ny, ty kettősbetűkben és a hagyományos írásmódú nevekben fordul elő. Hangértékének megfelelő helyettesítése j-vel történne (vö. Malajzia), de kezdődhet-e egy szó a magyarban ’mj’ mássalhangzó-torlódással? A végül elfogadott Mianmar tehát egy kissé magyarosított névnek tekinthető. Egyébként a század elején a szomszédos Sziám ugyanezen okokból és ugyanilyen módon változtatta a nevét Thaiföldre” (33–4).
Azt hiszem, a Myanmar elnevezés részint nagyon friss, másrészt bvalami miatt a sajtó nem kapta fel. Én először akkor találkoztam vele, amikor a földrajzi tartoményneveket (domain) foglaltuk szótárbam és ott előjött a .mm jelölés.
Az 1985-ös Világatlaszomban (Cartographia) még Burma van, és említés sincs Myanmarról.
Kiss Lajosnál csak egy utalás van arra, hogy az őslakosok Mranma névvel illetik magukat.
A Google-ban ezt találtam:
Full country name: Union of Myanmar (Burma became Myanmar in 1989 after the State Law and Order Restoration Council decided that the old name implied the dominance of Burmese culture; the Burmese are just one of the many ethnic groups in the country)
Úgy látszik, 13 év nem volt arra elegendő, hogy az új név átmenjen a köztudatba.
