És íme elérkezett a harmadik napunk Afrikában. A reggeli ébredés után ismét fájdalmas emlékeztetőt kaptunk a tegnapi leégésről. Miután szembetalálkoztunk egymással a földszinti nappaliban, és galád módom jól kiröhögtük magunkat egymáson, reggeli után néztünk. Még élénken élt bennünk a tegnapi full english reggeli emléke, ezért valami könnyebb étek után néztünk. Rövid tanakodás után bepattantam a kocsiba, és leviharzottam a Pick&Pay-be. A bevásárló kocsi beszerzése után bevettem magam a helyi péksütemények és egyéb édes áruk garmadába. A kenyér beszerzése nem okozott nagy gondot, mivel találtam jóféle házi kenyeret, szezámos bundával a hátán. Fordultam volna el a pulttól, de ekkor megakadt a szemem a süteményes részlegen, ahonnan friss és kívánatos fánkok, és egyéb általam ismeretlen édességek integettek képzeletbeli karjaikkal felém. Mint a Csipet Csapat egyik epizódjában, ahol Qarg Lipi a gorgonzola sajtot megpillantva megbabonázva lebegett a kaja felé, jómagam is egy láthatatlan erő hatására illesztettem bevásárló kocsimat a pult mellé. Hogy ne részletezzem a történteket, jó néhány dobozka süti került a kosárba, bennük megannyi jósággal. A gyümölcsöt ugyan úgy készítik elő a tárlókban mint Amerikában, ízlésesen, gusztusosan, csalogatóan. A sárgadinnyét például elfelezik, majd a kiszedett magok helyére friss pucolt epret helyeznek el, majd egy jéggel befedett, a halas pultokra elékeztető tárlóra helyezik. Ha a dinnyét nem is, de az epret nagyon komálom, ezért kénytelen is voltam mindjárt két dobozzal elhelyezni a megvásárolandó holmik között. Ennek elfogyasztásához természetesen nem a Julia Roberts filmben látott pezsgő dukál, hanem fincsi tejszínhab. Aki megbotránkozna az élvezetek ilyetén való halmozásán, előre is elnézést kérek. Zsírmentes Norbi meg úgysem olvassa.
Jöhet még több fajta gyümölcslé, tej, és húsáruk is. Az előző kettővel nem is volt gond, de a párizsi szerű szalámi megvásárlása a későbbiekben hibának bizonyult. Felebarátaim! Az itt kapható, párizsinak látszó tárgy nagyon rossz. Tízből tíz hentes nem ezt ajánlja. Vegyetek inkább a számtalan fajta finom frissen szeletelt sonkák közül.
Tovább haladva érdekes felfedezést teszek. Az alkoholok közül az élelmiszer boltokban kizárólag bort lehet kapni, azt is csak korlátozott időtartamban. Openkplus talán meg is tudja mondani ezeket az időkorlátokat. Minden mást kizárólag a liqour store-ban kaphattok meg. Helyes!! Ezt bevezethetnék nálunk is.
Nos a rövid, de tartalmas beszerzés után vágta vissza a szállásra, hiszen a többiek már éhes farkasokként keringtek a teraszon megterített, de még üresen álló asztal körül. Bekaptunk pár száz falatot, majd jó háziasszony módjára elpucoltuk a szennyest. Rövid felkészülés, és megbeszélés után elhatároztuk hogy beszerző portyára indulunk. Már régen kialakult az a szokás náluk hogy a ruházati beszerzések, rövidgatyák, és pólók készleteinek feltöltését célzó ténykedéseinket mindig az adott helyen végezzük el. Így tettünk most is, és behaladtunk a helyi mall-ba, hogy megkezdődhessen a nagy gatyavásár. Hogy a hölgyolvasók idegeit ne borzoljam tovább, röviden csak annyit hogy sikerült. Felszerelésünk ilyetén való felfrissítése után irány Kapstadt. Miután a városból eddig csak a Waterfront-ot ismertük, úgy gondoltuk ideje bebarangolni a belvárost. Meg is találtuk a helyi buszpályaudvart (rusztikus nevén: parasztelosztó),(nem én hívom így, ellentétben például sok fehérvári ismerősömmel) a Strand street mellett. Az itt található magas házakban számos parkolóház található, amiknek nem csak az őrzött jellege az igazán szimpatikus, hanem az hogy a kocsi árnyékban van! Mert odakint csak úgy tüzel a nap.
Innen indulva becsámborogtuk a teljes belvárost. A napi forgatagban elvegyülve kellemes sétával három-négy óra alatt megtehető a nagyja. Megcsodáltuk a Greenmarket Square-n található sokszínű piacot, ahol a koporsó szegtől, a babakelengyéig mindent árulnak. Hihetetlenül színes forgatag, amerre csak néz az ember.
Megnéztünk számos templomot, például a Groote Kerk-et, amely a hely legrégebbi ilyen épület a környéken. És képzeljétek, úgy jöttek ki az emberek onnan mint ha mise történt volna. J)))))
Hamar elröppent a délelőtt, és az erőnk is.
Miután a térdig lekopott lábainkon levonszoltuk magunkat a parkolóházba, hát hova is mehettünk volna felfrissülni és jóllakni? A Waterfrontra. Kinéztünk most egy másik, de legalább annyira étvágygerjesztő éttermet, a Tasca de Belém-et. Igazi portugál hangulat, és ételek, a színvonal a lehető legjobb. Ajánlom mindenkinek. Vacsora közben elhatároztuk hogy holnap, vagy holnap után el kell mennünk a Robben szigetre, ahol Mandela raboskodott. Egyrészt a történelmi áttekintés miatt, másrészt eszméletlenül jól néz ki az a gyorsjáratú katamarán, ami oda átvisz.
A kaja után be kellett térni számos üzletbe is, hisz a vásárlási téboly csak ma vette kezdetét, és bár gatya meg póló mát volt, csak kellene más is. Többünk kedvence a mai napig a Cape Union Mart, ahol nagyon jó minőségű, márkás holmik várnak a kalandvágyó vevőkre. Ez egy igazi kalandbolt. Van itt szafari ruha, hegymászó bakancs, hátizsák, gps készülék, és számos érdekes holmi. Itt sikerült vennem két nagyon jó inget, amit magamban csak oroszlánvadász ingnek hívok, ami fondorlatos szabásával, betoldásaival, a lehető legkényelmesebb viselet. A nejem evvel szemben utálja! A vasalása nem egy egyszerű dolog, darabonként legalább 20 percet vesz igénybe. Meg is mondta hogy ha még egy darabot merek venni, ki sem mossa többé. Így is mindig az ingek akasztóján az utolsó helyre teszi, hogy nehogy rávetemedjek. Persze hogy mindig megtalálom.
A laza napot követően már csak a hazaút volt előttünk, ami mindig kellemes hatással volt ránk, hisz a hegyen átvágva még megnézhettük a magasból az éjszakai fényárba borult várost. A házba ismét teljes rendre érkeztünk, hisz a „Rozi” (fekete bejárónőnk) mindent megtett hogy a ház a legszebb képét mutassa. Minden cuccot akkurátusan összeszedett és elrendezett, és bár a férfi felhasználók nagy része meglehetős igyekezettel próbálja akaratlanul is a leglehetetlenebb helyeken elhagyni a dolgait, most jó kezekben voltunk. A nappaliban üldögélve valakinek kipattant a szikra a fejéből, gyújtsunk be a kandallóba! Kint és bent egyaránt tök jó idő volt, ezért eleinte csak viccnek gondoltam a dolgot, de miután már ketten is ügyködtek eme nemes tevékenységen idejét láttam a fotelomat biztonságos távolságba húzni a kályhától. Na ezek az elvetemültek olyan jól befűtöttek, hogy kénytelenek voltunk kinyitni az ablakokat és ajtókat, hogy a kívülről érkező kellemesen hűvös tengeri szellő némiképp enyhítsen a herefonnyasztó forróságon.
A zuhanyt langyosra állítva, a tegnapi fájdalmas tapasztalatokra emlékezve tisztába tettük magunkat, majd fejest ugorva az ágyikóba jöhetett a szundi.
|
