Örülök annak, hogy a kaktuszaim, illetve pozsgásnövényeim közül egy nyílik, a többi pedig készülődik a virágzásra. Mindig van miben gyönyörködnöm, és meg is teszem!
A fiókákat ma reggel már nem láttam a fészekben, tényleg távoztak. Az egyik szülő még leszidott, amikor kimentem az erkélyre, de minden meggyőződés nélkül. Nem tudom, lesz-e másodköltés, de hamarosan kiderül.
Már minden fióka kitollasodott, a merészebbek a szárnyukat próbálgatják. Ez pillanatnyilag abból áll, hogy a fészek szélén ülve suhogtatják, és tollászkodnak, már van mit rendezgetniük. Az előbb idetévedt egy cinke. Nem akart semmi rosszat, csak ivott pár korty vizet, de a szülők gyanakodva figyelték. Erre nem nagyon volt okuk, de egy kis óvatosság sosem árt.
A légykapó fiókák kezdenek madárformát ölteni, mert a gerincükön és a szárnyukon már tollkezdemények mutatkoznak. A szülei nagyon leterheltek, alig győzik az etetést, de becsülettel helytállnak! Nem is értem, honnan veszik ezt a tömérdek rovart, de kizárólag helyeselni tudom a ténykedésüket.
Silver most fedezte fel a bérlőtársaimat. Az ablak másik oldalán nyújtózkodik, és próbál a fészekbe lesni. Nem tudom, tudnak-e a madarak gúnyosan mosolyogni, de az enyém közel állhat hozzá.
Igen, megjöttek, de a cicus még nem vette észre őket, ha mégis meglesz, akkor remek nézegetnivalója lesz egész nap. A madarakat nem zavarja, a macska pedig remekül szórakozik.
Sajnos, eddig még nem jöttek meg a szürke légykapók, Remélem, csak jobb helyet találtak maguknak, és nincs semmi bajuk. Az elmúlt négy évben megkedveltem őket. Elég sok szarka jár errefelé, és ezek hírhedt fészekrablók, talán csak ezt akarták kivédeni.
A tegnapi nap jó része a kaktuszkiállításon telt el, szép és érdekes volt, mint mindig. Ahogy említettem, az egyik saját növényem virágzik, na ezen a helyen láttam néhány testvérkéjét, de más színű virággal. Ahogy a kiállítót elmondta, az elmúlt harminc év alatt legalább ugyanannyi színárnalatot sikerült létrehozni,a fényképen mutatottat is ilyeneket. gratuláltam a munkájához, igazán megérdemli.
Azt hiszem, idén senki nem fog leszidni, ha kilépek az erkélyre, nem jött meg a szürke légykapó pár. Remélem, csak jobb helyet találtak, a környéken elég sűrűn előfordul egy-két szarka, és ők hírhedt fészekrablók.
A kaktuszaim egyike féltenyérnyi, piros virágokat hozott, a mellette lévő, ugyanilyen fajtájú is készülődik. Jó bwemelegítés a hétvégén esedékes kaktuszkiállításra!
Én tegnap voltam. Féltem, hogy nehezen fogom hazacipelni vonattal a növényeket, de nem is kellett nagy önuralom, összesen 3 növény volt, amit megkívántam, abból az egyik csak egy kis gumó (Oxalis tuberosa). Vettem még egy tenyeres rebarbarát és egy fahéjillatú szamócát. Van már egy ilyen szamócám, amit erdőszélen gyűjtöttem. Nagyon erős növény, ott nagy szemű volt a termése, csak éppen önmeddőnek bizonyult. Talán ez az új jó lesz porzónak.
Régen valamivel több növény volt, de azért nem volt rossz a kiállítás. Mindig élmény a virágzó orgonákat végigszagolni, és szokás szerint nyílik a Rosa hugonis.
Ezeket még megcsodálhatod a nátha elmúltával is, az arborétum ingyen látogatható. Ilyenkor gyönyörű.
Egy alapos nátha miatt nem jutottam el a kiállításra, a könyvkiállításra sem. Némi vigaszt jelent számomra, hogy nyílni kezd a húsvéti kaktuszom, gyönyörködhetek benne.
A nagy rakosgatás után elhatároztam, hogy nem megyek el a tavaszi kaktuszkiállításra. Vagy lehet, hogy ott leszek, de nem veszek semmit. Ha mégis, akkor csak egyet. Na jó, maximum kettőt. Ha hármat, akkor csak nagyon-nagyon kicsiket. Hiába no, a következetesség a legjobb tulajdonságom.
Mára az összes kaktuszt kivittem az erkélyre, egyiket-másikat át is ültettem. Aki már csinált ilyesmit, az tudja, hogy a hosszú tövisekkel rendelkező példánnyal nincs baj, megszúr, visszahúzódik és kész. Viszont az aprócska tüskék hajlamosak arra, hogy a bőr alatt eltörjenek. Ezért javallott a nyugodt, megfontolt viselkedés, ezt is tettem. Silver asszisztált, de csak messziről. Úgy látszik, vannak botanikai ismeretei.
Most viszont annyira jó időt jövendölnek, hogy kedden-szerdán minden létező növényemet kiviszem az erkélyre. Biztos, hogy jól fogják érezni magukat! Én is, amikor elnézegetem őket.
Tegnap mintha egy madár erősen érdeklődött volna a légykapó-fészek iránt. Lehet, hogy visszajöttek?
Az időjárásjelzésre való tekintettel behoztam a növényeket az erkélyről. Ne tessék a kaktuszokra gondolni, csak van egy-két virágláda hagymás növényem, pl. a fürtös gyöngyike, ami már szépen kihajtott, már-már virágozni kezdett. Nem akartam, hogy elfagyjanak, benn mégis biztosabb. Miután behoztam, Silver felugrott az asztalra, hosszan és alaposan megszaglászta őket, majd távozott.
A madaraknak kitett ivóvíz két óra alatt megfagy. Igaz, nem az edény aljáig, de a felszínen képződő jégdugó is meggátolja az ivást. Ezért kétóránként cserélem, és meleg vizet öntök hozzá, hogy ne fagyjon meg ilyen könnyen. A cinkéimnek meg kitettem egy adag finom, kalóriadús diót.
Megnéztem a Jégtörő Mátyás napi előrejelzést, és azt a pár növényt, ami még kint volt az erkélyen, sürgősen behoztam. Persze, nem a meleg szobába, hanem a konyhába, ott nem fűtök.
A kiállításon megnéztem a nyulakat és a törpesünöket is. A nyulak közül a kedvenceim azok voltak, amik a fehér alapszínük mellé csinosan, feketével árnyal szemük volt.
Láttam egy olyan tengerimalacot, aminek olyan hosszú szőre volt, hogy a földet söpörte, eleinte azt sem tudtam eldönteni, melyik az eleje, melyik a vége. Aztán elindult, és ezzel tisztázódott a helyzet.
A törpesünöket is figyelmesen nézegettem. A tenyésztőknek az a szerény kérésük volt, hogy az alvó állatkákat ne háborgassák, az ébren lévőket viszont meg lehetett simogatni.
Volt jó néhány madárpók. Elismerem, számos előnyük van, például nem kell sétáltatni, nem hullik tolla-szőre, nem rikácsol, kevés helyet foglal, és nyugodtan ott lehet hagyni egy hétre. Ezzel együtt nem hinném, hogy beszerzek egyet
Ma délelőtt ellátogattam egy kisállat kiállításra. Nem tudom, van-e ennek a főnévnek kicsinyítő alakja, de inkább kiállításka volt, alig egy átlag szoba méretű. Sok újdonságot nem láttam, ráadásul jó néhány osztály is járt arra. Azért kinézelődtem magam, ezúttal a három kiállított teknős tetszett nagyon. Ezek egyike a kígyónyakú új-guineai volt, a másik cafrangos, a harmadik lágypáncélú teknős volt. Főleg az első tetszett nagyon, nemcsak a valóban hosszú nyaka miatt, de az állán két csöpp tüske, a szája oldalán pedig fekete cikk-cakk volt. Elég jellegzetesen mutatott.
Nemrégiben diót törtem, és egy tanácsra hallgatva a törmeléket kiraktam az erkélyre. Két napig ott volt, de aztán eltűnt. Most aztán kénytelen vagyok folyamatos utánpótlásról gondoskodni.
A nyugdíjasklub, aminek tagja vagyok, az utóbbi három évben rendszeres látogatója volt ennek a kiállításnak. Remélem, idén is ez lesz. Ha nem, fogom magma és elmegyek.
