Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"Van valamilyen forrásod arról, hogyan változott meg ez a hagyomány? És anno Észak volt Délen?"
Hogy hogyan változott meg, annak nem olvastam utána. Itt viszont van egy kevés arról, hogy a hsziungnu birodalom keleti részének a királyát bal oldali bölcs királynak nevezték, a nyugati rész királyát pedig jobb oldali bölcs királynak:
"Ez is annak az emlékét őrzi, amikor még a Nap volt a viszonyítási pont, nem a Sarkcsillag:"
Erről nem tudtam, köszönöm az infót.
Van valamilyen forrásod arról, hogyan változott meg ez a hagyomány? És anno Észak volt Délen?
Úgy tudom, a mai változat legalább 2500 éves.
Amúgy semmit nem változtat a lényegen, ha a Nap a viszonyítási alap...Igaz, csak akkor, ha lerajzoljuk, egyébként forgolódhatunk a delelő Nap alatt tetszésünk szerint, s akkor jobbra is, balra is eshet Kelet is, Nyugat is.
Nekem ez egy kicsit valószínűtlennek hat...
Viszont a napszak elnevezése (Dél) eléggé sokatmondó!
Úgyhogy most már fogalmam sincs arról, merre vagyok arccal...:D
"A q, w stb. jelek előállítása elpusztítja a székely írást, lefokozza a latin jelsor utánzójává."
Én is egyetértek!!! Hígagyú nyugatimádók kreálmánya az ilyen baromság, aminek nincs helye a magyar ABC-ben!
De nemcsak a q és w, hanem a többi értelmetlenségnek sem: x, dz, dzs. Ezek nem magyar betűk!!! Mindnek van magyar megfelelője. Nem hiszem, hogy valaha így írnánk a qkoricát...:D Vagy a keweset ..:D
A törökök miért tudják a taxit simán taks(z)i formában leírni? A dz és a dzs számomra egy rejtély, ugyanis nem jelölnek új hangot. Ezzel az erővel a tl is külön betű lehetne, ráadásul nagyságrendekkel többször fordul elő...
Logikailag sem illenek a sorba, mert a betűkkel hangokat jelölünk, s egy nyelvben egy hangalakhoz egy betű tartozik... Ezt a nyelvészek miért nem tudják?
Más téma. Felmerült bennem, hogy esetleg a görög Φ betűnek is lehet köze a székely 𐲲 ős szójelhez. Az 𐲲 ős ugye a Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja, Varga Géza párhuzamba is állítja a napisten sumér (|) jelével meg a hettita (pontosabban luwiai) 𔖖 jellel.
A sumér napistennek több neve is volt, ezek közül a legismertebb az Utu, de hívták Ĝinu-nak, azaz fénynek is. Na most, görögül a fény úgy van, hogy φάος. Akronómiásan ebből alakulhatott ki a Φ betű.
Megjegyzés. Ahhoz, hogy az 𐲲 ős karakter helyesen jelenjen meg a képernyőn, telepíteni kell a gépre egy olyan Unicode fontot, amelyikben benne vannak a székely-magyar rovásírás betűi. Én ezeket ismerem:
"Lehetne, de itt a halott útbaigazításáról, az égbe vezető útról van szó."
Az irányt máig is nyilakkal jelöljük: →↑←↓, és a nyílvesszőt íjból lőjük ki.
"Egyáltalán nem hasonlítanak visszacsapó íjakra."
Nem, mert visszacsapó íjat nehéz vésni. Vésés közben egyszerűbb, szögletesebb lesz a rajzolat, és eltűnnek belőle részletek.
"Másrészt pont az ék jelek nyomatékosítják azt, hogy mit kell olvasni."
Hogyan? Mint a mai térképeken? Tudtommal a hun korban nem úgy volt, hogy "előttem van észak, hátam mögött dél", hanem fordítva. A nap délben van fönt, és este van lent. Fölfelé mutató jel nem mutathat hun írásban észak felé.
"Ha esetleg éjszaknak is mondák ki ezt a szót eleink, akkor sem fontos a "j" hang jelölése."
Azért lenne fontos, mert anélkül nem derül ki, hogy éjszak vagy délszak.
Egy hun harcos fibulájára mért ne lehetne azt írni, hogy íjak? Ráadásul az iak felirat alatti, VG által "sarok"-nak olvasott jelek akár íjak rajzai is lehetnek (a vésés miatt nem ívesek, hanem szögletesek).
Egyébként meg inkább görög betűs lehet, mint latin, mert latin betűkkel abban az időben még "iac"-nak írták volna.
És nemcsak a K alakú K-val nem vagyok kibékülve, hanem azzal sem, hogy miért nincs kiírva az akkor még valószínűleg éjszak-nak hangzó összetett szó eleje. Így honnan lehet tudni, hogy éjszak vagy délszak?
Révész Péter kulacsa éppenséggel egy Nap jelkép még bütykök nélkül is, meg felülnézeti világmodell is.
Az üde, üdülés, üdv, üdvözülés az időből való kilépés. Az öröklét megtapasztalása földi körülmények között. Az Atyához való közel kerülést jelenti. (Kivéve az üdvözülést, ami a tényleges öröklét.)
Valóban csak megerősíti V. Gézát az üdítő olvasat is. Nincs semmilyen ellentmondásban az Atyai jóságot árasztó időtlen Nappal.
Az ital meg az Etele név lehet azonos jelentésű. Etele=Él Atya akit mint folyót tiszteltek.
Az ital=folyó viszonyt már Jerney János is fölvetette.
ÜD (1)
elvont gyök, melyből származnak a régies üdöl, üdöz, üdnep, s a ma is szokott üdv, üdvös, üdvösség, üdvöz, üdvözít, üdvözöl, üdvözűl; üdűl, üdít és az újabbkori üde. Az ü az általános mai és régi nyelvben átváltozik i-re: idv, idves, idvesség, idvezel. Mi alapértelmét illeti, azt származékainak jelentéseiből vonhatjuk el, melyek szerint az üd egész emberi valónk azon jó kedves milétét fejezi ki, midőn testi lelki vágyaink teljesednek, midőn testileg és lelkileg jól érezzük magunkat, tehát a jólét és boldogság elvont fogalma rejlik benne. Alakra és leszármazási módra hasonlók hozzá a ked, ned, red, ad v. od gyökök, honnan üdv, üdvös, valamint kedv, kedves, nedv nedves, red redves, adv advas v. odv odvas hasonló származékok. Az üd gyökkel teljesen egyezik a mongol üd, honnan üd ügei am. üdvtelen, szószerénti üd szegény (Schmidtnél: schlecht, verwerflich, untauglich, Kowalewskinél: mal, mauvais; defaut). Továbbá rokon vele Vámbéry szerint az ujgur üt (orvosság), etkü (jó, üdvös, Zenkernél mint keleti török szó: ízgü), jakut ütüö (jó).
A magyar íjak-nak viszont van. Lehet, hogy igaza van rovószabolcsnak, és mégis csak latin betűkkel van írva. Valahogy nehéz elhinni, akármekkora tekintély mondja is, hogy a székely írásban a rombusz és a villám alakú K mellett még egy K alakú K is volt.
Én az alsó és felső vékonyabbnak tűnő vonalakat részlegesen lekopott keretnek gondolom.
Nem tudni, hogy mennyire avatkoztak be az "elolvashatóságba" azzal, hogy felpolírozták, esetleg megcsiszolták. Mert mintha ilyen nyomokat lehetne látni.
"Tudjuk, hogy a magyarok tisztelték a folyókat, a tüzet, Napot, ligetekben imádkoztak, de teremtő istenük csak egy volt. Az Istent is számtalan néven nevezzük, de csakis Őt. Másnak nincsen nyoma."
OK, de ez nem jelenti azt, hogy a teremtés előbb történt volna, mint Isten megjelenése.
"Nem a kezdetleges vallási képzetekből keletkeztek tehát a magasabb fokú vallási rendszerek, hanem fordítva."
Kérdés, melyiket nevezzük kezdetlegesnek, s melyiket magasabb fokúnak...
Ti. a mai fejtetőre állítást (szerepcserét), az antropomorfizálást (emberi tulajdonságokkal való fölruházást) én nem tartom magasabb fokú vallási rendszernek, hiába akarják ezt ma elhitetni. Nálam a "kezdetleges" a magasabb fokú.
szalácsi gyűrű V. Géza nyomán
göbekli tepe és az ember hasa
ausztrál
göbekli tepe