A legtöbb embernek és a legtöbb helyzetben bőven elég a felkínált minőség, de azért pont a Kraftwerktől nem várná az ember, hogy csak 256-os aac és 320-as mp3 formátumban legyen elérthető egy kiadványuk.
A discogs oldal alján a kommentelők összefoglalják, hogy mennyi rajta az újdonság.
------------------
"Radioactivity (William Orbit Hardcore Mix)" runs 6m13s and was only released on vinyl in 1991 (https://www.discogs.com/release/108332). But for some reason, the "Kling Klang Edit" used for this compilation has been shortened to 5m35s.
-------------
'Non stop' as an 8 minute affair is new to me! From 1991 or 1993 i believe this is by far the biggest shock on here. About the closest thing to something new we've had in SEVENTEEN YEARS. Elsewhere a rarity in vinyl-only 'Radioactivity' (William Orbit hardcore mix - Kling Klang edit). In fact i never knew the edit even existed.
I'm guessing that the 'Expo 2000' (UR Unfiltrated mix) which is what appears on iTunes right now 27/12/20 is the same as the (UR Infiltrated mix). They have the same length. It was a shame that a 10th mix of 'Expo 2000' - the Radio edit is missing but 10/10 for this effort which does after all feature some pretty rare stuff now as we are about to enter 2021. Actually correction regarding 'Expo 2000' - the 2000, 2001 and 2002 all have edits around the 3.5 minute mark so we could've easily had all THIRTEEN mixes!!
Nincs új mix. A "NON STOP" van ami nekünk újnak hat, de 27 évig nem hallhattuk így (szerintem van kb 4-5 verziója, talán befejezetlenek, talán készek, franc tudja). Az "AÉRO DYNAMIK (Kling Klang Dynamix)"-ébe van picit belepiszkálva, a ritmus kapott kis plusszt, de nem feltűnően. A "Radioactivity (William Orbit Hardcore Remix - Kling Klang Edit)" verzióját szerintem még nem lehetett hallani, de meglehet hogy egetverő marhaságokat írok, nekem így jött le elsőre. Bocs ha rosszul okoskodtam. ;)
Óvatosan a szavakkal! Attól, hogy újrakreált minden részletében egy számot, abban az ég világon semmi zseniális nincs, sőt én aszondanám, hogy ellenkezőleg!
Electric Café - nekem pont a címadó szám a minden idők kedvenc Kraftwerk dala.
U96- Értelmetlen téma minden ízében.
Time pie - vajmi kevés közvetlen kraftwerkesség vagy akár utalás van benne. Jóval kevesebb, mint egy átlag elektró pop felvételen. Azonban van benne egy sajátosan kimért precízitás, sok-sok patikamérleg finomság, amit én Flür jelenlétének tulajdonítok. Az egész nyakon öntve egy pont ugyanilyen sajátos romantikával, itt-ott derengő mesevilág és távoli fények. Megjelenik benne valami nosztalgia is, minden high-tech ellenére. Ez egy utánozhatatlan kraftwerki jelleg megint. Eközben a szerző cseppet sem enged az olcsó vagy hatásvadász látványkonyhai elemeknek, vaskos hatásoknak, mint, ami Karl Bartost egyre inkább jellemzi és fantáziadúsan eklektikus finom hímpor csillanásokkal hinti meg a művet. Igen, szétesőnek, ziláltnak tűnhet olyan számára, aki szabályozottság, kűlső erő hatása alá akar kerülni de ne felejtsük el, hogy ezen tényezőkkel az akaratosabb zenék lustították el az ön-metafizikánk felfedező kalandorságunkat, márpedig a Time pie-ban pontosan ez lenne a lényeg. Nem az erők megnyilvánítása, nem a németes menetelés, nem a demonstráció, nem az akarat diadala, hanem az idill mikro szférái, amire az ember már épp csak hangulataiban képes pillanatokra vissza emlékezni, mint elveszett gyerekkorra, édenre... Érdekes, hogy a 90-es évekig rengeteg atmoszférikus meg ambient és kísérletező lemez járatta be az emberek ízlését, de valahogy a Time Pie ambientessége fennakadt a rostán, ami mutatja, hogy az említett műfajokat mennyire könnyű a részletezett specialitások nélkül művelni.
Bár így is a kedvenc KW albumom az EC, de emlékszem, mikor sok éve meghallottam azt a 2 demót, majdnem elsírtam magam, hogy miért nem ilyen lett az album. Az a 2 demo pontosan olyan stílus, mint a TDF eredeti verziója is, ami meg az örök kedvenc KW számom, így nekem az is fájó pont, hogy nem került fel a lemezre.
Vicces, nekem is a EC címadó a legkevésbé kedvenc, bár már sokkal jobban szeretem, mint, amikor megismertem az albumot sok-sok éve.
Arcnál több volt AC barátunk, de ahogy mondtam, nem ő volt ott a lényeg.
EC album: én nagyon szeretem, még a címadót is. Szerintem jobb lett, mint amilyen az eredeti lett volna, de nem biztos, hogy annyival több és jobb lett, mint amennyi változást a kettő között eltelt idő indokolt volna.
...ahogy utánanéztem, az U96 történetében főleg inkább Ingo tevékenységeit lehet hallani, az ő munkáit (és hangját) lehet szídni, vagy dícsérni. Alex akkor mi a fészkes fenét csinált ott? Az arcát adta a projekthez, oszt cső? Mindegy is.
Hogy ON is legyek kicsit: az ELECTRIC CAFE az az album, amit nem tudok eleget halllgatni. Speciel pont a címadó track nem tetszik a lemezen, de hát ez van. XD
Vajon ha nem remixelik orrba-szájba ezt az anyagot és 83 táján kiadták volna, mennyire szeretném ezt a lemezt? A 2 befejezetlen (?) demo (?) szám (techno pop, sex object) alapján , kb. olyan lett volna az egész album? Nekem úgy picit gyengécskének tűnne. Visszalépés a 70-es évekbe, bár akkor is jó lett volna. Vajon milyen lehetett a korai Telephone Call? Hmmm.
Ingo Hauss még kitart és bőszen programoz mint a veszett barom. Wolfgang meg mutogatja hogy melyik gombokat nyomogassa...de a mikrofonhoz miért engedték oda?
Alex kb. olyan volt az U96-ban, mint Wolfgang a Kraftwerkben, ráadásul a mostani U96-ban pont annyira van benne, mint Wolfgang a mostani Kraftwerkben. ;-)
"A Time pie egy gyöngyszem." Khm....khm. Az egész lemez olyan mintha a Kraftwerk tagjai részegen mentek volna a stúdióba lemezt készíteni. Kegyetlen rossz...-:(( Akkor már inkább a másik kollaboráció,de attól se vagyok elájulva. Ott legalább egyértelműsítve vannak a szerepek,hogy ki melyik hangért felel azon a lemezen. Na megyek, keresek inkább valami jó ambient lemezt...
Nagyon egyet tudok érteni. A Time pie egy gyöngyszem. Flür az I was a robot-tal megmutatta, hogy tulajdonképpen kevéske ötlettel, de Kraftwerki koncepcióval micsoda életet lehet adni a precíz technokráciának, tehát nem volt egy elveszett ember. Idáig. Sajnos mindenki örexik, hülyül csak minekünk könnyű, mert szemlélőként a konzervált elvárásainkat visszük a sírba, míg ők a lankadó kreatívitásukat. Ezek az utolsó ép évek.... Most kéne a nagyoknak rádöbbenni a létre és a végre! Most kéne mindent félredobni, kinek, mi van útban: sértettséget, pénzügyeket, nőügyeket és azt mondani - Gyere barátom, alkossuk meg a jót, mint annak idején! Emléxel? Ott tudnák folytatni, ahol abbahagyták de mindegyik vagy egy kisstílű, sértett, élveteg, pénzhajhász, vagy épp pénztelen, vagy sznob, túlcivilizált jóléti bar@m. Két dolgot kellene csinálni: 1.- Összeölelkezni: gyere öreg cimbora, te is őszülsz bazmeg, nekem meg képzeed ki van az aranyerem a sok hülye biciglizéstő! 2.- Leporolni azt a pár régi, egyszerű, klaszikus hangszert, ami annak idején ihletet adott. Ma sincs jobb és nincs is másnak értelme, csak, ami inspirál. A laptopot hagyjuk mert nem vált be, a nagy, bonyolult dolgokat egyelőre tegyük félre, míg nincs meg 6 jó szerzemény. Nagyon új ritmust sem kell feltalálni, elég, ha felrakjuk a Man Machnine-t, mint tanulmányt. Ennyi, nem több... Kis emberi hozzáállás, kis szembenézés, számvetés, de mind emberi nívó. Úgy látszik egyik sincs meg....
A Das Boot és Replugged albumok voltak érdekesek, sajnos sosem az egész anyagra jellemzően, hanem csak a feléig. De legalább emlékezetes volt...aztán egyre hulladékabb eresztéseket adott ki Alex a kezeiből...
Wolfgang meg kb. 1 db jó albumot tudott felmutatni, a Time Pie címet viselő gyöngyszemet éa aztán tőle is a kiégett, unalmas, hulladék jött... Kár értük. Sajnos eme kollaboráció szóra sem érdemes..pedig reménykedtem. 1 hallgatás után dobtam az albumot. :(
... Ami egyszerűen borzalmas. A lemez háromnegyede annyira üres, hogy érdemtelen a hallgatásra, ami meg jó benne az Kraftwerk. Az összes többi az utolsó szögig sallang, félamatőr, szellemtelen, gagyi..
