Szervusztok! Ez egy topik, ahova bármelyik klubtag beírhat olyan verset, rövid prózát, amely elnyerte a tetszését és amelyről úgy gondolja, szeretné másokkal megosztani. Csupán három kérésem van.
1. Ne saját műveket írjatok be, erre rengeteg más topik létezik.
2. Minden esetben írjátok be a mű címét és szerzőjét.
3. Tudom, létezik egyéni és közízlés.
Mivel ez mégis egy közösség, durva és sértő módon ne térjünk el ez utóbbitól.
Láttad már
két fiú arcát
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
amúgy minden jóérzésű, intelligens ember távozik onnan, ahol ennyire nem látják szívesen. én a helyedben ezt tenném, a topikrombolás és az olcsó stílus nem nyerő:(
Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.
-
1924
Állott a semmi három lábon,
majd kettőn kicsit megpihent.
Ekkor vált ki a kiválásból
szerényen, félszegen a csend.
Vak vezet világtalant - mondta,
s mint hadirokkant s hű neje,
kettesben szépen elindultak,
s jönnek a valami fele.
-
Ha megtennéd, hogy engedelmeskedsz egy kérésnek: csatlakoznál egy vadlúdcsapathoz? Túl sokat várni sem kell a következőre...Ugye nem voltam bántó?!
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
"Most perc-emberkék dáridója tart, De épitésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart." (Ady Endre: A perc-emberkék után)
és még egy Kányádi-vers, a gimnáziumi magyar-tanáromra emlékezve, aki fekete napszemüveges-szigorral vezetgetett minket a helyes úton..nem tudom, él-e még...de köszönettel tartozom neki....
Kányádi Sándor: FÁTÓL FÁIG
Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyűt hallanám
Meg-megtorpan futásra készen
kis szíve mint a mókus szökne bújna
borzongó nyárfalevelek közé de
hol vannak már a nyárfák hűtlenül
ott maradtak a tenyérnyi tallérnyi
fillérnyi tisztáson
Visszafelé majd
sörényébe markolok Vágtába jövök
csak addig a vastag bükkig ha még
az innen számított ötödik fáig
Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom
Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom
"Áprilisnak bolondja
fölmászott a toronyba
megkérdezte hány óra
Fél tizenkettő
Fölmászott a toronyba"
Most nem hallom biztos állnak
jóllaktak már bóbiskolnak
Hogy a kutyák ennék ki a bendőjüket
hogy a farkas
Sírni kéne énekelni
éjnek lenni
nem is lenni
csak ne kéne beljebb menni
Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
"Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra"
Szól a csengő most is hallom
Jól eljöttem Hol a tisztás
Innen még visszatalálok
Morzsát hintek
gallyat török
nevemet a fába vésem
Szól a csengő most is hallom
folyton hallom hallom régen
Hallottam az anyaméhben
Megvár a nap
meg a nyárfák
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény
Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték
Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Anyatej
Hangyatej
Tovább tovább fától fáig
"Mézes lett a mackó orra
rá is szálltak a legyek"
Elszisszent az út alólad
Nyárfák félelme ülepült
homlokod pólusaira
De csak tovább fától fáig
Nincs az a film az a magnó
vissza ez már nem játszható
Kínálkozó ágak
hurkot himbáló filozófusok
"C'est la vérité monsieur"
"Die letzte Lösung mein Herr"
"Fél tizenkettő
bolond mind a kettő"
Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
Anyatej
Hangyatej
Ecet
ugyan miféle harc ez?
és mit keres itt a topicban?
harcolsz Karakkal, aki topicgazda lévén - nagyon helyesen - igyekszik keretek közé szoritani az elképzelése szerinti topicot, és közben nem törődsz azzal, hogy a topic tönkremegy, a topic más tagjait zavarod, és a költészetet használod fegyverként...:-(
harcolj privátban, ha már mindenáron harcolni akarsz te megbántott költői lélek, és ne a topicot győzd le, ha a topic-gazdával van bajod...
-
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek.
/József Attila: Tanítások/
-
És ezzel befejeztem.
-
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
/József Attila: (Ős patkány terjeszt kórt...)/
-
-
"Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait."
/József Attila: Thomas Mann üdvözlése/
-
És ehhez nem is kell Thomas Mann-nak lenned, csak ... De addig:-((
-
Christian Bobin, francia, (1951-): MÚLÓ ÉLET /részlet/
Egy ember megérkezik a Paradicsomba. Szól egy angyalnak, mutassa meg az ösvényt, amelyet lábnyomai rajzoltak a Földön. Puszta kíváncsiságból: tudni és látni vágyik, akár egy gyermek. Mi sem egyszerűbb - feleli az angyal -, menj az ablakhoz és nézd. Az ember az üveghez hajol, és meglátja lépteinek nyomát a Földön, a gyerekkorától az utolsó lehelletéig. Elcsodálkozik: helyenként a nyomok megszűnnek. Néhol az út megszakad, és csak jóval messzebb folytatódik. Ezek a szakadások - mondja az angyal - azok a napok, amikor életed túl nehéz volt ahhoz, hogy te magad viseld. Ilyenkor karomba vettelek, míg örömöd s vele erőd vissza nem tért.
[...]
-
:-))............/mi szavak nélkül is...!:-)/
